Ha valaki keres..

Ha valaki nem tudná az elkövetkezendő napokban a Pannónia Fesztiválon fogom "süttetni" a hasam. Telefonon elérhető leszek, de legalábbis megkapom az üzeneteket és ha időm engedi, akkor válaszolok is. Kitartás, jövök vissza. Vizsgázóknak sok kalappal és heheheeeee.

A csatát megnyertük, de a háborút még nem.

Tudom. Nagyon régen volt már. Megállt az élet, mint a Heineken reklámban. De most visszatértem. Nézzétek el nekem, hogy most nem fogok az elmúlt bő két hét minden egyes napjáról külön beszámolni, pedig elhihetitek, hogy lehetne.
Kezdjük azért május első hetével. Akkor kezdődött a 'most már tényleg alig maradt idő a szakdolgozatom megírására'-időszak, 3-án, hétfőn volt a hivatalos végső időpont, ezt egy kis ráfizetéssel kihúztam hosszabbításra. Plusz egy hét. A hét első felében egy kis nappali szobatársat is kaptam Duna-menti lányom személyében, elvégre egy cipőben jártunk. Akkor kezdtem a jelentős mennyiségű felhalmozott papírmennyiséget összegyűjteni. A hét közepén történt némi helyreigazítás a nyakamon hordozott valamivel kapcsolatban. Csütörtökön elkezdődött a végeláthatatlan adatfeldolgozás. Péntek este kezdtem meg a tulajdonképpeni írást. Az innentől számított két és fél nap, két és fél óra alvással megszakítva, kizárólag az írásról szólt. Egyszerűen elértem a fizikai és szellemi teljesítőképességem tűréshatárait. Hétfő reggel fél 6 tájékán készültem el. Utána kihagytam egy zh-m, mert emberi arcot varázsoltam, mialatt a javítást és nyomtatást végezték nekem, utána elrohantam a konzulensemhez a nyilatkozattal, majd azt beszkenneltettem és kiírattam cd-re az egész pakkot(mert úgy is kell ám). Ezalatt én elintéztem a köttetést és elvégeztem a digitális feltöltést (mert ez az új divat-a szerk.). Még időben elszaladtam a kész szakdolgozatért, kirepültem az egyetemre és leadtam. Délután 2 volt a legvégső határidő. Nekem viszonylag korán, már délután negyed 2-kor sikerült megtennem. Az, hogy vasárnap éjjel Törökországban készült az összefoglalásom lefordítása, csak színes cseresznye a tetején.
Összesen 5-6 napot töltöttem a szakdolgozatommal az anyaggyűjtéstől a befejezésig. Hatalmas teljesítmény, de nem vagyok rá büszke. Egy jó tanács azoknak, akik még előtte állnak ennek a nemes küzdelemnek, ne, hangsúlyozom, ne hagyjátok az utolsó pillanatra. Mindenki a saját bőrén tapasztal, de aki látott, tudja, aki nem, azok pedig higgyék el, hogy nem éri meg. A totális kimerülség ért el délután, így rögtön 6 óra sürgősségi alvással kezdtem meg a regenerálódást. Persze úgy nehéz volt igazán pihenni, hogy minden nap reggeltől záróvizsgafelkészítők mentek. Ráadásul a bepótolandó marketing zh-m is csúszott még pár napot, így csak csütörtökön írtam meg (laza ötösre- a szerk.) Közben kicsilány is visszajött, hogy legyen ki boldogítson. Pénteken délelőtt volt az idegenvezetés vizsgánk, ami nagyon jól sikerült. Tényleg. Elintegettem, török étteremben ebédeltem, hazasétáltam, este pedig rövid kondi, ami fél óra evezést takart. Másnap reggel best bro'mmal folytattam ezt egy dózsázás keretein belül, amit leöblítettünk egy kis kebabbal, meg pidével, jó adag beszélgetéssel fűszerezve. Kellenek az ilyen napok. Azóta forma 1, kézilabda bajnoki döntő második meccs (csak a Veszprém!), pihentető flashgames, olvasás (szigorúan regények és ismeretterjesztő könyvek-a szerk.) és alvás. Mától újra kezdődik az egyetem-látogatás és az edzés. Valamint folytatódik a PaFe visszaszámlálás, mert már csak 4-et kell aludni és kezdődik.
Kimaradt jópár apróbb mozzanat az elmúlt napokból, de a memóriám és az olvasóim befogadóképessége is véges, így ez a végleges, vágott verzió.
Annyit még hozzátennék, hogy időközben kézhez kaptam a záróvizsgatételeimet és a megpróbáltatások még csak most kezdődnek, ill. feszt után.

Zárásképpen:


P.S.: Új, tetszetős sorozatom a Pushing Daisies, avagy Halottnak a csók.