Megjött a tél, kopogott, beengedtem.

Fogalmam sincs, hogy mit keresek itt. Néha úgy érzem, hogy kár lenne írnom. Pedig lett volna miről, de valahogy nem voltam rá képes. Arra gondoltam, hogy végleg abbahagyom. Erősen depresszív hatásai vannak a folyamatos egyedüllétnek.
Most sem tudom, mi ütött belém. Nem tudok aludni. Vagy csak nem merek. Lassan egy hónapja nem alszom jól. De eszem ágában sincs panaszkodni, ez csak rajtam múlik, úgyhogy eldöntöttem, idén lesznek újévi fogadalmak. Halálosan komoly.
Szeged. Mostanra már második otthonom lett. November vége óta összesen 6 napot voltam otthon, eddig egyhuzamban 3 hét a legtöbb, amit itt töltöttem. Igaz, közben volt két SZTEP csapatépítős hétvége. Egy, szeretett fővárosunkban (Budapest-a szerk.): Parlament, Alkotmánybíróság, Morrison's 2 (legen...wait for it...dary bulival, főleg karaoke), Holokauszt Emlékmúzeum, villamos, metró, vonat, a tökéletes pesti szállás. Majd az adventi élményjáratunk Bécsbe (plusz előtte éjjel az ajándék és 'hideg élelem' beszerzés a tescoban): A busz, az út, "városnézés", bolyongás, ENSZ bécsi központ látogatás, karácsonyi vásár, kocsmakeresés, szivarozás, offenkartoffeln, buszvárás, hatalmas hangulat, Balogh Tamás és egyéb italok, hazaút, győri lerobbanás, Schööööönbrunnn!, Stumpf and the SZTEP boyz feat. RockMikulás rögtönzött live koncert, élményjárat(!).
Majd vissza a valóságba...vizsgák, előrehozva, majd rendesen vizsgaidősuck, közben tél lett, két nap nyárral, vége a jó világnak. A sárkányhajónak vége, a JATE-bajnokságban a J-csoport második helyezettje lett a Sevilla Sekés nevezetű csapatunk, úgyhogy tavasszal jön a folytatás, addig szünet ott is, semmi testmozgás nem maradt.
Többszáz oldalas könyvek, jegyzetek, tanulmányok, soha-el-nem-fogyó halmokban, fejfájás, ébren töltött éjszakák, összefolyó nappalok, szerény sikerek és Damoklész régen látott kardja...de túlélem, ha belezakkanok is.
Pihenésképpen újra aktívan filmezem, köszönhetően néhány új filmes ismerősnek, és a saját szorgalmamnak, meg a felszabadított 12 gb helynek gizikén. Ennek hatására rögtön dupla-szerelembe estem Lotte Verbeek és Imogen Poots nevezetű csodákba.
Szakállat növesztettem. Most lehet, hogy meg is tartom, bár karácsonyra kaptam egy új borotvát...
Apropó Karácsony, utólag is Kellemes Ünnepeket kívánok minden Idetévedőnek!
Idén 2,5 nap otthoni családos pihenést jelentett, kivételesen jól látható ünnepi pocakkal.
Tegnap leutazás előtt végre elmentem dózsázni egy jót. Több, mint 3 hónap kihagyás után. Ahhoz képest nem ment rosszul, de még így is elkeserítő belegondolni, hogy milyen volt augusztus végén a formám és hol van most. Szóval a cél februártól visszadolgozni magam rendesen, ahhoz viszont Szegeden is kellene egy jó terem, ami még mindig nincs, bár a remény múltkor felcsillant. Hopefish.
Tartalmas és pozitív elmúlt bő hónap volt. Tényleg. Csak az otthoniak hiányoznak egyre gyakrabban. Meg a pécsi szökevények, akikkel régóta nem találkoztam. Meglátogatni nem akar senki, vagy nem tud. Hiába, messze vagyok, de azért még határon innen. Tessék kihasználni!
Néhány napja próbál visszatérni az életembe -az anno Duna-menti lányként emlegetett- nőszemély. Az év végi meglepetés. Egy másikra pedig hiába várok.
Valahogy most potenciális hölgyek nélkül, és alapvetően inkább karrierépítőként tevékenykedve, sokkal nyugodtabb az életem, pontosabban, más dolgok miatt vagyok folyton ideges.
Egyszer úgyis utolér a lelki békém, csak egyre gyorsabb leszek.

Mivel sok idő telt el, ezért kettő videót is teszek a végére.
Florence (L)


És várjuk az új albumot.

Szolgálati közlemény

Mint bizonyára az idetévedők észrevették cheFlibre egy ideig elzárt területté vált, az alkotó súlyos válságba került, amelyből jelenleg is lábadozik, de rövidesen, egy remélhetőleg minden elvárást kielégítő, terjedelmes bejegyzéssel tér vissza. Addig is minden jót és kitartást kíván...-a szerk.