Kitörölni egy lapot az életünkből sosem könnyű, talán nem is lehetséges, de egyáltalán nem lenne rossz dolog. Persze mikor van erre szükség? Például ha valaminek vége szakad. Valami fontosnak. Ha van egy csodálatos lány, akiért hónapok óta küzdesz, több-kevesebb sikerrel, mivel annyi minden gátol, hogy az már összeszámlálhatatlan, ráadásul újabb és újabb akadályok jelennek meg, hogy mindenképpen eltérítsenek a szándékodtól, amik teszem azt komolyabbak, mint indokolt lenne, akkor elég nagy pofáraesés megtudni, hogy időközben lett valakije. Persze, ő közölte már veled a múltban, hogy igazán nem akar tőled semmit, de könyörgöm, mutasson bárki egy szerelmes (és nem az elcsépelt, sokféleképpen megjelenített, erőteljes vonzódást értem ezalatt) fiatalembert, aki felfogja azt a szót szíve hölgyétől hallva, hogy 'nem'. Nem létezik. Megtörtént és nem vagyok képes játszani a látszólag "érdektelen" barát szerepét, becsületemre szóljon megpróbáltam. Ám most úgy érzem, hogy ez képtelenség. Túl sok minden köt még hozzá. Jelenleg igyekszem távolságot tartani, ezt megkönnyíti, hogy valóban távol élünk egymástól, de a nyárnak is vége lesz másfél hónap múlva. Remélem elég hosszú idő a továbblépéshez vagy valami hasonlóhoz. Az elmúlt több, mint fél évben egy kitartó, szerelmes, szerencsétlen bolond voltam, szerintem többször sültem fel, mint az egészséges lenne, de mindannyiszor felálltam és próbáltam tovább, de sosem tolakodóan, bár egyszer messzire mentem, de abból sem lett baj. Talán a legnagyobb problémám, hogy tervezek. Élek a spontán lehetőségekkel is, ha tehetem, de legtöbbször tervezek, és ez nincs jól. A nyárra is terveztem, aztán reccs. Villámcsapás. 10000 volt rohan át a szívemen és mosolygok hozzá. Mert hihetetlen önzés lenne a részemről, ha nem örülnék a boldogságának és elrontanám az ő nyarát is. Nem teszem meg, nem én lennék, de nem pont az a bajom, hogy én én vagyok? Változnom kell, de ha azt teszem, jobb leszek-e, mint bárki más? Manapság már nehéz igazi múzsát találni. Az ilyen javíthatatlanul romantikusok, mint jómagam, bár személyesen nem ismerek hasonlót, a kihalás szélén vagyunk, ami számunkra érték, az mai szemmel már szinte semmi. De nem fogom feladni, talán egyszer végre siker koronáz, csak idő kellene több, mert az halad sietve..
Most is késő lett, s jóccakát mondok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése