Kedd...wait for it.....volt.

Ez a nap is eltelt valahogyan. A munkában semmi szívverésgyorsító nem történt, bár többmenetes, halálos küzdelmet folytattam a mikróval és benne található szennyeződéssel, oldalamon a hideg zsíroldóval, amely félúton átpártolt az ellenséghez. Én győztem, pontozással. A vége felé már annyira unatkoztunk, hogy nekiálltunk elmosogattatni és eltörölni a poharakat. A Főnök bent volt, sokat, még beszélgettem is vele. Minden rendben. Egyébként látogatási idő 5.00 pm. környékén, közben egy ital elfogyasztása ajánlott. Ha valakit esetlegesen érintene. Persze, hogy nem. Este hazaesés volt, úgyhogy megint használhatalan voltam pár félóráig. Ráadásul feljöttek a nővéremék is, szóval egy pöpp dózsázás sem kapott esélyt. Nem lesz ennek jó vége. Az ideiglenes nálam-tartózkodási engedélyt kiállító bizottság összeült, jöhetnek a jelentkezések. Vagy nem. Álságdetektoraim észlelték, hogy a profilmegtekintéseim száma ugrásszerűen megnőtt. Remélem nem csak egy lelkes kattintgatónak köszönhetően, mert az elég szomorú lenne. Továbbá szeretném azt hinni, hogy el is olvassák ezeket az éjjeli irományaimat, amik többnyire egy-egy átlagos, ásítást gyakorta kiváltó, ne adj isten szerénytelen személyemről szóló bejegyzések. Pfúj! Mégsem szégyen, én is olvasom magam. Minden kitartó vagy rettentően lusta embernek, aki végigolvasta, jóccakát mondok!