Még egy nap kipipálva ebből a végenincs nyárból. Éppen Paolo Nutinit hallgatok jó öreg fél-fülesemmel és szinte gondolkodóba estem. Azért szinte, mert azutolsó pillanatban leállítottam a folyamatot. A jövőben nem szeretnék mindig mindent túltedelni. Ez mondhatni bevett szokásom volt, úgyhogy nem lesz könnyű, de megpróbálom. Ez a "nem lesz könnyű, de.."az utóbbi időben egyre gyakrabban jelenik meg, minden téren. Persze kinek nem, elvégre ez egy mindennapos érzés, hiszen mi könnyű manapság? Hosszú távon azért eléggé demoralizáló tud lenni, hogy semmi sem akar könnyen jönni. Mondjuk a küzdelem edzi a testet és a szellemet, ehhez kell a "de". Egyszer elérünk az 'á hát ez könnyen fog menni'-szintre. Elég sok újdonság költözött az életembe, na meg pár régi-új ismerős stuff is. De alapvetően pozitív előrelépéseket tettem eddig is, és ezután is azon leszek. I promise. Azért az alapok megváltoztathatatlanok, és ez így van rendjén. Kellene egy új múzsa. A pozíció egy múltbeli (számomra) szomorú esemény óta betöltetlen. Érzem a hiányát rendesen. Mégis az utolsó lehelletével elindította azt a hurrikánt, ami éppen új vizekre reptet, és ezért örökké hálás leszek neki. Köszönöm.
A végére csak sikerült elkalandozni az érzések erdejében. Talán a délelőtti fejemet ért ütés volt a kiváltója. Sose fejeld le egy polc sarkát véletlenül, de még szándékosan se! Nem egészséges.
Ma is volt dózsázás, bizony keményedek. A szakállamnak csak az árnyékát hagytam meg. Újabb döbbent csendet kiváltó esemény. Gyurta Daninak pedig innen is óriási respect a 200 mellen szerzett világbajnoki címe okán. Hétfőn délelőtt 11 órakor kezdem a gyakorlatom a Fogadó a bárányhoz nevezetű hotel éttermében. Huhh...menni fog.
Búcsúzóul one of my fav quotes: "There are three things I have always loved and never understood, painting, music and women." /Bernard de Fontenelle/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése