Éjjel 1 óra. Egy komplett családi drámát kellett végigkövetnem hallás útján. Megkímélhetett volna ettől a sors. Múlt időben írtam, bár újra és újra képes újult erővel belevetni magát a, mint kiderült születésnapos és lelkiekben nemrég összetört hölgyike (aka 'drama queen'), és mindezt érezhetően hangosabban teszi a kelleténél. Ezzel sokak mézédes álmát megzavarta, ráadásul volt egy kigyúrtabb természetű úr, aki ennek hangot is adott, méghozzá úgy, hogy egy kisebb szupervulkán kitörése során keletkező hangrobbanás erejével lesuttogott a negyedikről. Később lement történetünk színhelyére (a ház kapujába) és megpróbált kultúráltan eldiskurálni a főhősünkkel. Talán felesleges mondanom, sikertelenül. Lassan kiérnek a drága biztos urak, akik értesítését több ízben felhozták mindent ütő kártyalapként a vitájuk eldöntése érdekében, hogy ki és miért is ordibált, miért tette Anita azt, amit tett és hol van 'drama queen' cigarettája? Halk beszélgtés foszlányai surrannak be a félig csukott ablakom és a keret közti résen, a dohányzás sokat magyarázott nyugtató hatása ismét bizonyítást nyert. Mire ezen sorokat leírom, addigra: "Áll néma csend; légy szárnya bent, se künn, nem hallatik: ...". Itt a vége, fuss el véle!
A napom egy kiadós alvással vette kezdetét, az elmúlt hét minden nyűgét, s nyilát kialudtam magamból. Egy, a szokásaimhoz képest gyorsnak nevezhető ebéd után pedig belevetettem magam Faludy Görgy, Pokolbeli víg napjaim c. könyvébe. Ezt olvasva megint felszíre tört belőlem az érzés, hogy miért nem születtem egy évszázaddal korábban...
A napom további része ezen mű olvasásával telt, csak a helyszínek váltakoztak a szobámban levő ágytól-a nagypapám töröcskei házának teraszáig tartó intervallumon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése