Az elmúlt 48 órában én voltam a lakás egyedüli ura. Ezért nem volt más hátra, mint...
Pénteki csajos este. Ehh. Bár csak csökkentett létszámmal voltunk jelen, és nem volt zökkenőmentes, de nagyon jól sikerült. Élveztem, remélem nem csak én. Ráadásul finom lett a vacsora is. (Bacon-be csomagolt csirkemell rozamringos burgonyával és appleberry pie-a szerk.) Csak az a rohanás. Majd legközelebb. Mert a lányok, a lányok, a lányok angyalok.
Órákig nem tudtam utána elaludni, volt egy nagy batyu információ, amit fel kellett dolgoznom. Ebből kifolyólag nem keltem túlságosan korán, mondjuk dél felé. Gyors napkezdés után pedig nekiláttam a romeltakarításnak. Még mindig nincs házimanóm. Hiba. Némi pakolás, takarítás, keresés, megtalálás után jöhetett a, talán Üveghegy méretű, bár azt még sosem láttam, mosogatnivaló eltüntetése. A varázspálcám a régi taláromban maradt Skóciában, így puszta kézzel fojtottam vízbe a koszos edényeket és tányérokat. Washember és hű társa, akivel mindig együtt Jar. Többmenetes, heroikus küzdelemben, egyhangú pontozással győztünk.
Délután némi unszolásra telepítettem a Skype-ot, mert az jó, és próbabeszélgettem a nővéremmel. Így átjöttek vacsorára, aztán többnyire mesét néztünk és vártuk anyut haza. Merthogy pizzát sütöttem. Grape pizza with honey, rosemary, prosciutto and mozzarella. A sonka saját ferdítés, mert egyébként rettenetesen édes. Ez volt az első pizza, amire nem paradicsom alapú szószt tettem. Felkerült a repertoárba. De legközelebb többet kell készítenem.
Miután nővéremék elmentek haza, régi ismerősként üdvözöltem a mosogatást. Újabb meghitt fél órát töltöttünk együtt, hangulatvilágításban, halk zene szólt, kint ragyogtak a csillagok, mélyen egymás szemébe néztünk és letepertem.
Jó kis két nap volt. Kellenek az effélék.
Most lett vége egy remek filmnek, parádés szereposztása van, a címe: Retúr. Tetszett. De most aztán már tényleg aludni kellene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése