Elmondhatatlanul felesleges napom volt tegnap. Éppen untam magam. Ilyenkor arra gondolok, hogy mennyire szánalmas dolog szinte semmit sem kezdeni magammal. Lényegesen üresebb az élet, ha nincs kivel megosztanod, de olyasvalakit nem fúj a szemembe a hajnali szél. Nem is örülnék neki. A barátok pedig szertefelé az országban bajlódnak a saját életük megalapozásával, többnyire elérhetetlenek vagyunk egymás számára. Dózsahalál, aztán valami ebédféle összeütése és olvasás. Egész nap. Kifolynak a szemeim. Lenézem magamban ezt az embert és az elpusztításán dolgozom. Letöltöttem némi zenei anyagot lazításképpen. Majd megosztom, hogy miket és hogyan tetszettek, ha végeztem a végighallgatásukkal. Eddig bírta a szervezet a terhelést, irány az ágy.
p.s: Remélem Julcsa leszel, különben közbeavatkozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése