Mindenki számára elérhető közkönyvtárak vagy saját könyvtár, személyes használatra? Sajnálatos módon mindig is az utóbbi volt nekem a fontosabb. A birtoklás tudata, hogy bármikor levehetem a polcról, ha éppen el akarnám olvasni azt a bizonyos kötetet, rendkívüli módon vonz, míg a közkönyvtári kölcsönzés, amellett, hogy vitathatatlanul rendkívül pozitív jelenség, és ahhoz a temérdek könyvhöz máshogyan nem tudnék hozzáférni, viszont nem örökös tulajdon és ezért mindig fájó visszaadni a kivett olvasmányt. De minél többet járom a könyvesboltokat vagy böngészem az online könyváruházakat, annál inkább átbillen a mérleg nyelve. Saját könyvtár kialakításához idő és, ami a legszomorúbb, ma már rengeteg pénz szükségeltetik. Katasztrófa. A kettő között az e-book forradalom felé fordultam. Leszögezném, hogy nem állhatom a monitoron való olvasást, megöli belőle a szellemet (a tönkremenő szemekről nem is beszél-a szerk.) és a könyv számomra papír és tinta felülmúlhatatlan párosítása, de adott a lehetőség fizetség nélkül hozzájutni egy-egy műhöz és minimális önköltséggel kinyomtatni, bár ez utóbbihoz szükségesek kapcsolatok, vagy eszközök.
Ez az egész bejegyzés azért született, mert megint találtam pár könyvet a kívánságlistámra. Már túl hosszú. Ráadásul nagy részük nem található sem a könyvtárban, sem magyarul a neten, csakis a boltokban.
...Ráérős kis napom volt. Tervezgettem, szervezgettem, írogattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése