Gyerek!

Kiadós alvás és pihenés után mára már tisztáztam magamban az elmúlt két napot.
A csütörtököt rögtön egy emergency call-al kezdtem, kicsilány bepánikolt a kresz miatt. Csigalom nyugavér. Délelőtt elmentünk megvenni a nyakkendőmet és kiválasztottunk még vagy 20-at. Majd lassacskán azokra is sor kerül. Délután még lehúztam az angolomat a campuson, aztán go home készülődni. Irány a Gólyabál. Kicsit zsúfolt, kicsit hangosabb a kelleténél, kicsikét le is kellett lépnünk az Aranyhordóba felfrissülni fejenként egy szál coronával, utána kis P.A.S.O, tiszteletkör folytatása, érdekes történések megélése és időben hazaindulás, mert reggel vizsga. Összességében nem volt rossz, mindenképpen megérte elmenni, már csak a ruhaköltemények miatt is. Bár a legszebbnek járó hely előre le volt foglalva. Nem is csalódtam. Sőt.
Fél 3 körül már elájultam, reggel 7-kor meg fel. Jó tulajdonságaim: nagyon ritka másnap és még ritkábban látszik meg az éjszakázás rajtam. Ébredés után csináltam egy 64 pontos vizsgatesztet úgy, hogy nem is nagyon láttam ki a fejemből. Ébresztőzuhany, le az állomásra, pick up kicsilányt és sprint vizsgázni. A menetszél plusz frissítés ilyenkor. Most jöjjön a lényeg. Teljes siker. Neki 68, nekem 66 ponttal. Hiába, kis zsenim. Pedig négyszer úgy nyomtam rosszul, hogy tudtam, de képtelen voltam kontrollálni. Ez az igazi tudás.
Jött az eufória és éhség, úgyhogy gyors gyros és pihent elmék játéka nyalókára. Séta, vasútállomás, búcsú scene. Majd hazának és 2 órányi szundi. Citrom, posta, bolt. 2 óra szundi. Mindezt letörölhetetlen jókedvvel. Igazi boldog nap volt.
Most viszont megyek zúgatni a Volgát, so "Viszlát, és kösz a halakat!".