Az úgy volt, hogy bejött egy mosómedve. Na jó, elismerem, nem én voltam. Nem is értem. Nincs is kedvem írni. Akkor mégis miért teszem? Jó kérdés. Majd kiderül.
Rá lettem ébresztve, hogy a szakdolgozatom megírása elég komoly és időigényes feladat. A munkafolyamata a szorgalmam eddigi legnagyobb megmérettetése lesz. Csak annyira nem bír meghatni már ez az egész 'idegenforgalmi szakmenedzser' thing, hogy ketchup. Már leírni is fárasztó. Belegondolni pedig zsibbasztó. Nem jó kombináció a jövőre nézve. Mindegy. Illetve nem az, de ez a szükséges rossz, legalábbis ezzel áltatom magam. Megkaptam Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot c. 'bibliáját', amit elolvasva kiokosodom a témából és mindjárt nem leszek annyira elkeseredve, bár már az is enyhített ezen az állapoton, hogy a nővérem segített.
Tegnapelőtt végre leültünk beszélgetni best brommal, bár csak egy órára, de már ez is siker volt. Tegnap reggel pedig (és ez most komolyan reggel 9-kor -a szerk.) mentünk kondiba. Részemről szűk 3 hónapos kihagyás után. Konkrétan mozgásképtelenre edzettem magam, ez az állapot most tetőzik, ugyanis már csak törzsből mozgok, még a gépelés is fájdalmas. De ezt már szeretem, ettől érzem, hogy újra élek. Hogy ma megyek-e vagy sem, az majd reggel kiderül. Szombaton végre Kedvenc barátosnémmal is találkozom, nagyon ideje lenne már. Vasárnapra pedig összehozunk egy kis szokásos teremfocsit. Jövő héten Harry Potter mozimaraton van tervben. Ráadásul közeledik a hónap vége, amikor is kis baráti összejövetelt tartok, nagyon szűk körben. Lesznek itt még jó dolgok.
A szakdolgozat bizony közeledik, jövőre nekem is el kellene kezdenem, meglátjuk mi lesz belőle. Az elmúlt 2 hónapban a jegyzetek felett görnyedtem, szóval átérzem a helyzeted... kitartás.
VálaszTörlés