Eltelt egy hét, egy olyan hét, ami visszanézve hol érdekes, hol felejthető volt, de a végére odakerült a poén.
A múlt hét vége ugyanúgy átbeszélgetett éjszakákkal telt. Hétvégén megint rengeteget olvastam, filmeztem, aludtam (végre) és általában mindent csináltam, ami kimeríti a 'pótcselekvés' fogalmát, tanulás helyett. Pedig lett volna mit lapozgatni. Hétfőről keddre megint kókuszdiómmal kreatívkodtunk, falusi turizmus beadandót többek között. Majd egy esti fél órás telefonálással megint lemerítette a kártyámat, komolyan borzasztó, hogy mennyire nem kompatibilisek egymással a szolgáltatóink. Nem jó ez így. De nem adom fel, keresem a megoldást.
Tegnap éjjel aztán végre rászántam magamat, hogy megtanuljam a vállalati munkajog anyagomat a reggeli vizsgára (Még éppen idejében-a szerk.). Úgy látszik, hogy nyomás alatt jobban fog az agyam (vagy megint a naked zsenialitásom mutatkozott meg), mert hajnali 3-ig bírtam csak, reggel még egyszer elolvastam és a megszokott magabiztossággal, szinte már pofátlanul könnyen levizsgáztam 5-re. Egyelőre 16 kreditnyi tárgyamról tudok biztosat és eddig 4,6 az átlagom. Ha ezt sikerül tartanom, akkor utolsó félévben zsebre tehetek egy kevés ösztöndíjat. Abszolút megérdemelném. Szerintem. Még egy beadandóm készül leadásra, utána véget ér ez a félévem és jöhet az utolsó. Február közepéig pedig le kell adnom a jelentkezést az SZTE-re. Irány 'Sun City'! Már csak egy kegyetlen 5 hónapos rush..
De most boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése