Nem ez volt életem legjobb hétvégéje. De erről csakis én tehettem. Tettem is. Ahogy az a Nagykönyvben meg van írva, a 'jó nagy marha, de a szeretnivaló fajta' alatt. Ennél nagyobb hülyeséget sosem tettem és remélem nem is fogok. Nem fogom részletezni. Ami történt, megtörtént. A vége az lett, amit mindig is tudtam valahol mélyen belül. Itt a szilárd talaj, ami annyira kellett. Erős a gyerek, sok mindent kibír. De bármennyire is tudtam végig, hogy ez lesz a vége, azért szüntelenül reménykedtem, hogy talán tévedek, hogy ezúttal nem. Gazdagabb lettem egy baráttal, akivel tulajdonképpen nem sok minden fog változni az eddigiekhez képest, csak bennem tisztult végre ki teljesen a kép. A lehető legjobban reagált, pedig hogy féltem. De most nyugodtság lesz. Időre azért szükségem van, de nem olyan sokra, mint kelhetett volna. Attól még a kókuszdióm maradsz..
Ami jön: kondizások, farsang, színtalálkozó, coffee, filmezés és sokan mások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése