Túléltem a disznótor-túrát. Hideg volt. Jól indult az egész, aztán még tartotta magát és a végére már nem is akartam látni, ami a csoportból maradt. Letoltam egy 8 órás műszakot a tűzhelynél, élveztem és nem is fáztam fel, amire azért nem tettem volna fel nagyobb összeget. Megint olyan érzésem volt a végén, hogy 'milyen jó lehetett volna'. Persze, ha én is bent pálinkázok a meleg házban a többiekkel, akkor biztosan nem rossz szájízzel jövök haza. Élveztem a sütés-főzést, meg kint is jó volt a társaság, sőt, csupa pozitív visszajelzést és dicséretet kaptam külön, ami nagy szó, de a csoportszellem a munkában is megmutatkozhatna, nemcsak a szórakozásban. Tisztelet a maroknyi kivételnek. Jó volt, élveztem, elfáradtam, szerencsére többet velük nem kell ilyet csinálnom.
A hétvége megvolt. Nem mondom, hogy szép és jó, de a szokásos. Nagybátyámék váratlan látogatásával megspékelve. Ritka az ilyesmi.
Sokakkal beszéljük mostanában, hogy végre üljünk le beszélni, de valahogy sosem kerül rá sor. Nem is feltétlenül miattam. Bosszantó. De teszünk ellene.
Az ösztöndíjam mértékét még mindig nem tudom.
Még 5 hét, aztán kis szusszanás.
P.S: Új szuperképesség: íjászatból jeles. Bizony ám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése