2010. április 30., péntek

Truth?Fiction?Damnation?Salvation?...It's me.

Felfoghatatlan. Kilencedik napja, hogy nem írtam, pedig lett volna miről.
Múlt héten még volt lélekmelengető beszélgetés, ezért vannak a jó barátok.
Pénteken délelőtt belvárosi idegenvezetés órám volt, egyelőre még csak turistaként, egy hét múlva már vezetőként. Várom, de nem tudom, hogy mikor lesz időm felkészülni. Megoldom...mint mindig, szinte mindent. Erre lentebb lesz egy újabb ékes példa.
Az egyetemi napokra végül is egyáltalán nem mentem, tanulás mindenekelőtt. Ehh. Volt, van és lesz mit.
Vasárnap megtartottam a hagyományos születésnapi összejövetelem. Még szűkebb körben, mint tavaly, ráadásul a spontaneitás volt a jelszó, így rendeltünk enni és kimentünk a városligetbe. Duna-menti kicsilányomtól kaptam egy oldalnézetű-gülüszemű Micimackót mintázó hűtőmágnest. Imádom. Ilyen senki másnak nincsen. Kedvenc barátosnémtól és best bro'-mtól pedig egy falra-akasztható, kerámia gekkót kaptam. Természetesen idén sem maradtam bor nélkül, ráadásul a kedvenc pincémből, az egyik favoritot hozta nekem a sportcimborám. (Gere Tamás Villányi Kékfrankos 2007-a szerk.)
Jó társaság, jó kis este..
De most jön a fent említett példa. Hétfőre kellett elkészíteni két prezentációt.
Az egyiket kicsilánnyal közösen a dávodi gyógyfürdőről, a másikat pedig a kaposvári marketingtervről in Han-style (Solo-a szerk). Már délután elkészítettem az első rám eső részét, de ott volt még a marketinges. Így aztán, szülinapolás után irány haza a gép elé. 0:30 am. Nekiálltam. Fél óra múlva jött az info, hogy a fürdős másik felét is nekem kell, mert lányomnak elszállt a net. Belesuttogtam az éjszakába egy 'masszameggyaztapipacsoskankalinszagúmuskátlisteraszokon'-t, vagy valami hasonlót, és nekiálltam annak. 1:20 am. Befejeztem, közben már teáztam, hogy bírjam ébren. (Mást nem akart, mert a végén alvás volt tervben-a szerk.) 2:10 am. Kész az első, hadd szóljon a következő. Miután túlléptem a mélyponton, már semmi bajom nem volt, jó tudni, hogy a koncentrációm kitart a végsőkig. 5:10 am. Befejezés. Tökéletes lett, mint kiderült. Gyors fürdő-ceremónia és egy helyzetjelentő sms után, egy óra alvás. Pont egy óra, hála az ébresztésnek. Zuhany után már csak a szemem alatti, telepakolt, reptéri csomagszállítók árultak el. (Nivea Q10 for men-a szerk.) Irány az egyetem, beértem, lepakoltam, még át akartam írni egy diát amikor, körülnéztem és mindenki bújta a jegyzeteit. Bizony, én is ezt gondoltam. Egy aranyos félévzáró zh, amiről megfeledkeztem, hoppá. Lazán megírtam, sajnos még nem tudom, hogy sikerült.
Ez egy tipikus 'megoldom' és egy még tipikusabb 'Mondays don't like me'. A prezentációk remekül sikerültek, mondjuk ez a műfaj elég jól megy.
Ez az evés- és alvásmentes másfél nap kicsit megviselt, de álmos nem voltam és ez volt a kulcstényező. Külön finomság, hogy kedden regionális politika és vidékfejlesztés szóbeli vizsga volt, amire, ugye, tanulni kellett volna, nem is keveset. Az anyag felének elolvasásáig jutottam, aztán kifogyott a hagyományos szén-cink elemmel szenben 10-szer tovább tartó duracellem. Így másnap a szokásos magabiztossággal (és reménnyel teli alsóval) mentem, válaszoltam, nyertem.
Szerdán visszafogottabb napom volt, főleg, hogy elmaradtak a délutáni óráim. Ezt kihasználva megcsináltam az új kedvenc ételemet (mustáros-zöldfűszeres hósgolyók paradicsomos mozzarellás ruccolasalátával-a szerk.), másnap kivittem a maradékot ebédre a campusra és meg is ettük. Még volt egy szokásos angolom délután, amin megkaptam a vizsgára felkészítő anyagot, nem kevés. Utána kicsilány elintegetés és kis séta a szép időben.
Mára már elvitték a csomagokat a szemem alól, bár egész héten nem aludtam többet 4 óránál naponta, kivéve ma, mivel a szakdolgozatommal is kell haladnom. A kivett könyvekkel még nem végeztem, egyelőre a bevezetőm van meg. Jövő péntekre szeretném befejezni, ami innen possimpible, hátráltat két marketing vizsga és egy szabadidő ismeretek, de "megoldom". Mindig csak a jobb kezemet.
Elvileg éppen most zajlik a ballagási bankettem, úgy tűnik kihagyom.
Mindenkinek ragyogóan szép, verőfényes napsütéssel teli napokat kívánok...egy fityfenét. Ha nekem nem lehet, ti se élvezzétek. Egy ideillő Kispál és a Borz idézettel zárom soraimat: "..seggem napba tartom, s azt mondom heheheeee."

Most láttam és megtetszett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése