Bolondság

Achtung! Caution! Prudence!Szentimentális, érzelmes poszt, megtekintése bizonyos tesztoszteron-szint felett 'Ez mi?!' és 'Mivan?' érzést indíthatja el. Éjszaka ilyenem volt.

Itthon vagyok, otthon vagyok. Rengeteget alszom, ami borzasztó, mert rengeteg mindenről maradok így le. Ősz van. "Ősz húrja zsong, jajong, búsong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón..." De nem csak azt. Leveleket ezer színben és számban, esőt, szelet, sok szép dolgot. A hosszú vonatozásokban a táj a legjobb dolog. Csak bámulni kifelé az ablakon és lesni a hatalmas erdőket, a lombkoronák tetejét, az őzikéket és az ölyveket, a folyókat és patakokat, a zöldellő, végeláthatatlan dombságot. Engem ez lenyűgöz. Mióta állhatnak ott, mennyi mindent átélhettek, milyen hatalmasra nőttek vagy éppen milyen aprók. Bolondok, akik szeretik. Mi bolondok szeretjük. Tegnap voltam végre kondiban. Rengeteg ismerős, mindenki köszön, néhány mondatos sztorizgatás, ez hiányzott. Kimentem az egyetemi campusra is emléket idézni, és megtekinteni a színészpalánták előadását. Annyira szeretem őket. Hatalmas hangulatot képesek generálni, végignevettem az egészet. Rám fért. Nagyon is. Persze vannak veszélyei a KE-s kiruccanásaimnak, mivel vannak, akikkel nem szeretnék találkozni. Szinte teljesen sikerült. Van, akivel viszont leülnék egy hosszabb-rövidebb private conversation-re, most nem találkoztunk vagy csak én voltam vaksi. De volt nyakamba ugrás, nagy mosolygás, kedves szavak, néhány váratlan arc. Utána felmentem egy ismerősömhöz beszélgetni egyre szűkebb baráti körben. Furcsa, hogy milyen hamar változnak a viszonyok. Ki is estem ebből a körből, talán nem is baj. Egyáltalán nem baj. A héten még lehet, hogy kinézek, csak nappal. Bár hétfőn is kint voltam pici nővérem óráján. Olyan büszke vagyok rá, hogy csak na. Ügyes.
Szintén hétfőn megcselekedtem, amit megkövetelt a lovagi szellemem. Segítettem egy messzire bolyongott hölgynek. Mert még mindig egy dzsinn vagyok és csak a jobb kezemet.
Reggel megyek személyi igazolványt csináltatni, úgyhogy mennem kell aludni...
Remélem hasonlóan esős, borongós, szeles idő lesz, mert azt szeretem, bár Szegeden a nappal is megbarátkoztam, csütörtökönként a francia órám után, elmegyek és veszek péksüteményt, leülök egy kis parkban a játszótér mellé egy napos padra és figyelem az apró gyerkőcöket. A hetem csúcspontja. Annyira édesek, hogy az leírhatatlan.

Ki Hobgoblin, édes Puck néven szólít, annak jóccakát mondok!