Kirúgott az álmom.

Felébredtem. Alig 2 órája aludtam csak el. Az ágyam képéből ítélve rosszul sikerült. Nem mostanában volt velem ilyen. Bosszantó. Ki vagyok száradva. Rajt hagytam a fűtést a konvektoron, gondoltam csak melegem van, de 20 perc szellőztetés, és fél liter, határon billegő fogyaszthatóságú, hideg narancslé elfogyasztása után sem sikerült. Semmiféle álmosságot nem érzek. Át kellene mennem a boltba, majd megpróbálni visszafeküdni. Csiripelnek a madarak az ablakban. Elszórtan égnek a villanyok a környező házakban. Fél órája láttam egy lányt bőrönddel a buszmegállóban állni. Szép volt. Vajon hová ment, merre? Aztán két idős bácsi sétált erre. Ők egy másik busszal mentek. Hajnalban utazni. Régen volt az az idő, amikor hajnalban kellett utazgatnom. Pedig mennyire lenyűgöző tud lenni a napfelkelte utazáskor...
Az elmúlt néhány nap eseményeiről, mert voltak, majd később. Ez most igazán spontán volt, "..néha ilyen is kell."

I've found a new way.

Kissé belassult, mondhatni lábadozásba fordult (már jobban van-a szerk.) a new wave-program, de már kitaláltam a végleges tervet a lakás átrendezéséhez, kinéztem a néhány új bútort és kiegészítőt, még a függöny hiányzik, de a héten odáig is el fogok jutni és jövő héten sort kerítek a kivitelezésre, remélhetőleg a brigádot is leszervezem addig, mert a szekrényt még én sem bírom el egyedül. Ha minden jól megy, akkor márciusban pedig tartok egy kis lakásátrendező-újraavató összejövetelt egy hétvégén, remélhetőleg az országban szana-szerteszét hagyott barátokkal együtt. Majd dolgozom rajta. De ellenállhatatlan tudok lenni, úgyhogy nem félek.
Újra elkezdtem gőzerővel sütni-főzni, az icipici konyhámra is ráférne egy kis átrendezés, de az a következő feladat lesz. Egyszerre csak egyet, kis lépésekben.
Elkezdődött az oktatás is. Kicsit nehézkesen indultam el órákra, de majd belejövök. Legalább az idő szép mostanság. Illetve a meleggel van bajom, de már nem tart sokáig, legalábbis ezzel áltatnak. Kiderül.
Ma este lesz SZTEP közgyűlés, úgyhogy megborotválkozom és szép ruhába öltözöm. Utána kis lazítás, és elvileg ex-gólyatáboros csapattalálkozóra is hivatalos vagyok.

Télvíz és tavasz illat.

Kedden abbahagytam a vizsgaidőszakom. Sajnos nem befejeztem, egyszerűen kifogytam az időpontokból és az életerőből. Ráadásul a végén bejött a nagy jóslat, ugyanis a filozófia szóbelim szépségdíjas -érezhetően előre eltervezett- bukásban végződött.
Utána hármasban beültem inni egyet az egészre, visszajöttem a lakásba, főztem egy ebédet és lefeküdtem aludni. Kialudtam magamból minden gondolatot, minden érzést, csak voltam. Utána zene- és filmterápiára fogtam magam és számot vetettem az elmúlt bő fél évemmel és megpróbáltam előre nézni a következőre. Az utóbbi időben folyton panaszkodtam, sötéten láttam mindent, és bár a realitás nem volt sokkal világosabb, azért az enyhe depresszió ráhúzott egy sötétítő hálót. Most azonban elkezdődik a télzáró-tavaszváró időszak. Itt az ideje, hogy összekapjam magam, testileg és lelkileg egyaránt. Kis lépésekben, aprókat változtatva, fokozatosan, óvatosan, nyugodtan. Így szeretném. Érzem, hogy másképpen alakul, de mindenképpen jó lesz. Kihozom a maximumot abból, amit éppen elém köp a sors. Élvezni szeretném a mát, nem szenvedni a tegnaptól és félni a holnaptól. Nemcsak én, mindenki más is megunta már. Szerintem. Elég nehéz eset vagyok (voltam, leszek is), sokszor kiállhatatlan, de ahogy mondják, ezek is a csomag részei. Egyszer valaki kibontja az egészet. Addig csak magamra fordítom az energiáim. Mert gyűlnek, termelődnek újra.
Vészesen közeleg a nemzetközi nagykorúságom. Még ki kell találnom, hogy mivel lepjem meg magamat. Nem lesz könnyű, egész jól ismerem magam, komolyan, szinte mindig kitalálom a gondolataimat. Ezt az őszt és telet elcsesztem, már elnézést a szóhasználatért, a saját szemem előtt, tudtommal és ami a legfájóbb, beleegyezésemmel. Most kapaszkodom a ritkuló hajkoronámba, és keserűen mosolygok a tükörbe. Van mit helyrehozni.
Átrendezem a lakást. Ez már egy nagyobb lépés a váltás felé. Megoldódni látszik az állandó sötétség probléma is, új, sűrű függöny kerül beszerzésre, ami vélhetően elég lesz a világosság-de-magánszféra megtartásához. Egy új szőnyeget is szeretnék és néhány képet is a falra...
Levelezésbe kezdtem egy elfeledett személlyel. Furcsa érzés valakit újra megismerni, és elfogadni, persze, ettől még messze vagyunk, de időnk az van elég és jól kezdtük.
Szóval elkezdtem. Támogassátok vagy ítéljétek el, engem már nem érdekel, ez az én harcom, az én időm, levegővel szívom tele most a tüdőm és...üvöltök szívből nevetek egy jót, ígérhetem, mert így lesz. Bárkinek, aki ezt végigszenvedte itt velem, elviselt, segített, kicsit sajnált, de főleg annak, aki nem tette, köszönettel tartozom. Ezt valószínűleg sohasem fogom megadni...