Something, something whatever

Már megint nem írtam napok óta.
Még csütötökön sikerült beszereznem egy új farmert, meg egy inget. Nem tehetek róla, különben is szép, jól van?! Na. Csütörtökről péntekre éjjel megint nem sikerült aludni, kicsilány földrajzra "tanult", aztán meg már nem volt érdemes lefeküdni, úgyhogy olvastam. Pénteken beírattam újabb 2 jegyem az egyetemen, meg elintéztem a problémás gyakorlatomat is. Még így is van tárgyam, amivel nem tudom, hogy mi lesz, ugyanis az oktatóm éppen most védte meg a doktoriját, hurrá és gratlálok, de most már dolgoznia is kellene.
Hétvégén adtam az érzésnek és kialudtam magam. Meg vasárnap volt anyum szülinapja és az egész napot kiscsaládommal töltöttem.
Végre a baráti kör is befejezi lassan a vizsgázást, sok kalappal, akiknek még kell és kongrat azoknak, akik már élvezik a megérdemelt pihenést.
Keressük egymást gyerekek!
Kellene egy kis teremfocsi, összvacsi vagy akár egy füstös kocsmai beszélgetés. Akármi.

Üdv itt újra a szárazon

Eltelt egy hét, egy olyan hét, ami visszanézve hol érdekes, hol felejthető volt, de a végére odakerült a poén.
A múlt hét vége ugyanúgy átbeszélgetett éjszakákkal telt. Hétvégén megint rengeteget olvastam, filmeztem, aludtam (végre) és általában mindent csináltam, ami kimeríti a 'pótcselekvés' fogalmát, tanulás helyett. Pedig lett volna mit lapozgatni. Hétfőről keddre megint kókuszdiómmal kreatívkodtunk, falusi turizmus beadandót többek között. Majd egy esti fél órás telefonálással megint lemerítette a kártyámat, komolyan borzasztó, hogy mennyire nem kompatibilisek egymással a szolgáltatóink. Nem jó ez így. De nem adom fel, keresem a megoldást.
Tegnap éjjel aztán végre rászántam magamat, hogy megtanuljam a vállalati munkajog anyagomat a reggeli vizsgára (Még éppen idejében-a szerk.). Úgy látszik, hogy nyomás alatt jobban fog az agyam (vagy megint a naked zsenialitásom mutatkozott meg), mert hajnali 3-ig bírtam csak, reggel még egyszer elolvastam és a megszokott magabiztossággal, szinte már pofátlanul könnyen levizsgáztam 5-re. Egyelőre 16 kreditnyi tárgyamról tudok biztosat és eddig 4,6 az átlagom. Ha ezt sikerül tartanom, akkor utolsó félévben zsebre tehetek egy kevés ösztöndíjat. Abszolút megérdemelném. Szerintem. Még egy beadandóm készül leadásra, utána véget ér ez a félévem és jöhet az utolsó. Február közepéig pedig le kell adnom a jelentkezést az SZTE-re. Irány 'Sun City'! Már csak egy kegyetlen 5 hónapos rush..
De most boldogság.

Night owl

Az elmúlt napokban változott a helyzet, sikerült valamelyest aktivizálnom magam, bár még mindig olyan érzésem van, mintha egész héten szombat lenne. De már megírtam egy beadandómat és elkezdtem egy másikat, meg nekiálltam anyagot gyűjteni a vészesen közeledő munkajog vizsgámhoz. Ma végre sikeresen bevégeztem a 'szakdolgozati témavállaló lapok leadása' fedőnevű küldetésemet. Elővéve a zsenialitásomat, kapcsolati tőkémet és az állítólagos természetfeletti képességeimet már kókuszdiómé és a sajátom is a tavi embereknél csücsül. Apropó kicsilány, igazából ő pörgetett fel az utóbbi bejelentkezésem óta, pár átbeszélgetett és -játszott éjszakával. Soha rosszabb okot arra, hogy miért nem tudok aludni. 4. napja. De ez mellékes. A lényeg a lényeg.

Pictures of The Day

Well, ahogy ígértem, feltöltök néhány, még meleg képet a nővérem esküvőjéről, a hivatalos fotós által készítettek közül, a többit még nem sikerült összeszedni. Annyit elárulnék, hogy nem kaptam felhatalmazást ezen képek közlésére, ismerve a nővéremet, ez nagyjából olyan veszélytelen, mint égő olajat vízzel oltani. Csajok, akinek ennyi nem elég (sokan lesznek-a szerk.), azok esetleg bekopogtathatnak az ajtómon.

Ugye, hogy ugye...


Menthetetlenül elkelt.


A világ legjóképűbb pasija és az Örömszülők egyik oldalról...


...a Menyasszony, az Örömanya és (két füstölgő puskacső-a szerk.) az Örömöccs, a másik oldalról.


A torta és egy kis hangulat, hátha valakinek az a fontos.


Valószínűleg a legjobb táncospár a parketten...


...na jó, megosztott első helyen; pici nővérem nagypapánkkal (akitől jól láthatóan a tökéletes stílust örökölted-a szerk.)


Végezetül: Tanú 1, Tanú 2 és az ifjú pár.

Boredom

Újfent bentlakó lettem a 'semmittevéssel teli lustaság' nemes intézményében. Eszik-alszik-olvas-filmezik egész nap. Mindeközben arra gondolok, hogy ez mennyire szánalmas már. Újra el kellene kezdenem az edzést. Elhagytam a formámat. Holnap lemegyek a kondiba és kiváltom a bérletem. A karácsonyi pandamacinak vége.
Elolvastam Truman Capote: Mozart és a kaméleonok c. könyvét. Hihetetlen egy pasas.
Megint rámjött a ruházkodási láz, úgyhogy sok-sok tervező oldalát végigböngésztem a napokban, de vagy lottónyeremény vagy szabásminta és egy jó varrónő kellene, ahhoz, hogy felvehessem, amiket kinéztem. Majd lesz valahogy. Most? Nem.

Első nap

Épen és egészségesen átvészeltük ezt a remek, kis Szilveszter éjszakát. Jelentős mennyiségű alkohol elfogyasztása után azt hittem, hogy legalábbis a beszéddel problémáim lesznek, de mivel az ünnepek során egy kisebbfajta pandamackó méretűre növekedtem és az események során úgymond edződtem is, így csodával határos módon úgy éreztem magam, akárha vizet ittam volna. Új szuperképesség. Pipa.
Visszatérve, mivel egész éjjel esett és a Pearl Harbour-i csata újrajátszása zajlott az utcákon, így végülis nem mentünk a városba ünnepelni, hanem maradtunk nővéreméknél, baráti körben, jó társaságban.
5 órás fekvéssel és 9, majd 11 órás ébredéssel indult az új év. Lencsefőzelékkel és mesenézéssel folytatódott. Utóbbi még folyamatban van. Micimackó az örök kedvencem.
Az év végi közvélemény-kutatás végeredménye szerint: 'nem vagyok normális'. Ez tudható, így nem lepődtem meg.
Új év, új évtized, új bejegyzés.