Új:
Egy másik:
Ez is jó:
És a végére az egyik kedvenc:
Ha unatkozol, youtube-on van néhány kincset érő.
2010. szeptember 21., kedd
From Sun city with love
Amikor már mindenki elkönyvelte, hogy ennek a blognak befellegzett, na akkor visszatérek.
Megtörtént. Elvesztettem sok mindent, többek között a kedvet az íráshoz, ami nélkül, ugye, nem egészséges leülni a billentyűzet fölé. Ma annyira olyan napom volt. A nehéz napok egyike. Az első autentikus MÁV utazásomat éltem át, vonatszereléssel, késve indulással, utóbbiból fakadó folyamatos várakozással, nyílt terepen viszont száguldással, így összességében nem nagy késéssel, tehát minden savával-borsával. Viszont Dombóvárig, Kelemen József kaposvári színészünk által elfoglalt box melletti négyesben utaztam. Nekem ez élmény. Még őzikéket is láttam.
Valahol ott maradt abban a hétköznapi életem oldalakon át történő taglalása, hogy beköszöntött az ősz és éppen költözés és rutin-vizsga előtt állok. Örömmel jelenthetem be, hogy sikeres volt a vizsgám, eggyel beljebb vagyok. Valamint különösebb fennakadás nélkül leköltöztem Szegedre. A helyem tulajdonképpen egy komplett, különálló, kis lakás egy nagyobb oktatási intézmény épületében. Tökéletesen megfelelő. Elhelyezkedését tekintve 10-15 perc bármely órám helyszínétől és az alapvető létfenntartáshoz szükséges ellátmány beszerzési helyeitől.
Belátom, hogy Szeged megszerethető. Nekem is sikerül lassan. Már kiismerem magam a számomra fontos útvonalakon, vannak kitaposott ösvények, helyek, emberek. (Ismerős, nem kitaposott-a szerk.) A szakunkon rengetegen vagyunk, az arc- és névtanulás az első félév feladata. Lassan haladok.
Viszont az órák melletti elfoglaltságokat már gyűjtöm. Csütörtökönként kinéz egy kispályás focibajnokság, a SZTEP-csapat oszlop (Nem elírás-a szerk.)tagjaként. Amely egyesületnek immáron hivatalosan is tagja vagyok. (SZTEP=Szegedi Politológus Hallgatók Egyesülete) Megismerhettem egy nekem való közösséget, remélhetőleg idővel barátokra is szert tehetek ezáltal.
Igyekszem természetesen viselkedni, de azért vigyázok arra, hogy ne sértsek, bántsak meg senkit. Eleddig siker koronáz.
Úgy döntöttem és fent is rábólintottak, hogy a karrieremre koncentrálok és nem fájdítom a fejem semmilyen parfüm csábító illatával egy ideig. Persze ezeknek a kijelentéseknek általában ugyanaz a vége, de most tényleg ez a cél.
Néha borzasztó rádöbbenni, hogy egyedül vagyok itt. Család, barátok, utcák, épületek, fák, padok, illatok mind-mind negyed napi utazásra. Egyelőre minden hétvégét otthon tudok tölteni, de nem vagyok benne biztos, hogy ez végig így lesz.
Kezdek leépülni fizikálisan, mivel itt lent még nem találtam konditermet, bár nemrég kaptam egy jónak tetsző tippet. Már csak időt kellene találnom, hogy elmehessek. Sportnak ott lesz a sárkányhajózás és a foci.
Eljött az őszi shopping időszaka. Rá kell vennem a bankomat, hogy legyen oly kedves ezt lehetővé tenni számomra. Ötleteim már vannak. Szerencsére úgy tűnik, hogy a vénasszonyok nyara ad egy kis plusz időt.
Aztán a költekező életmódom (értsd: élelmiszer, utazás) dacára egy külföldi utazást is szeretnék megejteni az őszi szünetben, vagy majd a vizsgaidőszak előtt/elején.
Azt hiszem ennél részletesebben senki sem kívánja, hogy írjak az elmúlt időszakról, voltak benne szépek és jók, rondák és finomak, mosolyok és könnycseppek, cukor, só és minden, mi jó...
éjszakát!Je suis Chef.(Elkezdte a francia nyelv elsajátítását-a szerk.)
Egész éjjel Punnany Massifot hallgattam, teljesen véletlenül, teszem hozzá, mert nem szoktam, úgyhogy tőlük is csapok ehhez a bejegyzéshez.
Megtörtént. Elvesztettem sok mindent, többek között a kedvet az íráshoz, ami nélkül, ugye, nem egészséges leülni a billentyűzet fölé. Ma annyira olyan napom volt. A nehéz napok egyike. Az első autentikus MÁV utazásomat éltem át, vonatszereléssel, késve indulással, utóbbiból fakadó folyamatos várakozással, nyílt terepen viszont száguldással, így összességében nem nagy késéssel, tehát minden savával-borsával. Viszont Dombóvárig, Kelemen József kaposvári színészünk által elfoglalt box melletti négyesben utaztam. Nekem ez élmény. Még őzikéket is láttam.
Valahol ott maradt abban a hétköznapi életem oldalakon át történő taglalása, hogy beköszöntött az ősz és éppen költözés és rutin-vizsga előtt állok. Örömmel jelenthetem be, hogy sikeres volt a vizsgám, eggyel beljebb vagyok. Valamint különösebb fennakadás nélkül leköltöztem Szegedre. A helyem tulajdonképpen egy komplett, különálló, kis lakás egy nagyobb oktatási intézmény épületében. Tökéletesen megfelelő. Elhelyezkedését tekintve 10-15 perc bármely órám helyszínétől és az alapvető létfenntartáshoz szükséges ellátmány beszerzési helyeitől.
Belátom, hogy Szeged megszerethető. Nekem is sikerül lassan. Már kiismerem magam a számomra fontos útvonalakon, vannak kitaposott ösvények, helyek, emberek. (Ismerős, nem kitaposott-a szerk.) A szakunkon rengetegen vagyunk, az arc- és névtanulás az első félév feladata. Lassan haladok.
Viszont az órák melletti elfoglaltságokat már gyűjtöm. Csütörtökönként kinéz egy kispályás focibajnokság, a SZTEP-csapat oszlop (Nem elírás-a szerk.)tagjaként. Amely egyesületnek immáron hivatalosan is tagja vagyok. (SZTEP=Szegedi Politológus Hallgatók Egyesülete) Megismerhettem egy nekem való közösséget, remélhetőleg idővel barátokra is szert tehetek ezáltal.
Igyekszem természetesen viselkedni, de azért vigyázok arra, hogy ne sértsek, bántsak meg senkit. Eleddig siker koronáz.
Úgy döntöttem és fent is rábólintottak, hogy a karrieremre koncentrálok és nem fájdítom a fejem semmilyen parfüm csábító illatával egy ideig. Persze ezeknek a kijelentéseknek általában ugyanaz a vége, de most tényleg ez a cél.
Néha borzasztó rádöbbenni, hogy egyedül vagyok itt. Család, barátok, utcák, épületek, fák, padok, illatok mind-mind negyed napi utazásra. Egyelőre minden hétvégét otthon tudok tölteni, de nem vagyok benne biztos, hogy ez végig így lesz.
Kezdek leépülni fizikálisan, mivel itt lent még nem találtam konditermet, bár nemrég kaptam egy jónak tetsző tippet. Már csak időt kellene találnom, hogy elmehessek. Sportnak ott lesz a sárkányhajózás és a foci.
Eljött az őszi shopping időszaka. Rá kell vennem a bankomat, hogy legyen oly kedves ezt lehetővé tenni számomra. Ötleteim már vannak. Szerencsére úgy tűnik, hogy a vénasszonyok nyara ad egy kis plusz időt.
Aztán a költekező életmódom (értsd: élelmiszer, utazás) dacára egy külföldi utazást is szeretnék megejteni az őszi szünetben, vagy majd a vizsgaidőszak előtt/elején.
Azt hiszem ennél részletesebben senki sem kívánja, hogy írjak az elmúlt időszakról, voltak benne szépek és jók, rondák és finomak, mosolyok és könnycseppek, cukor, só és minden, mi jó...
éjszakát!Je suis Chef.(Elkezdte a francia nyelv elsajátítását-a szerk.)
Egész éjjel Punnany Massifot hallgattam, teljesen véletlenül, teszem hozzá, mert nem szoktam, úgyhogy tőlük is csapok ehhez a bejegyzéshez.
2010. szeptember 2., csütörtök
Utolsó, a maga nemében
Elérkeztem a családi fészekből való kirepülésem előtti utolsó éjszakához. Holnaptól hazajáró leszek. Kiélvezem...
Tegnap egész délután baráti körben voltam, mintegy elbúcsúztatva magamat. Úgyis olyan ritkán vagyunk együtt, főleg aktív egyetemi lét alatt, jó volt nagyon.
Ma viszont überhétfőm volt, annak ellenére, hogy szerdának álcázta magát. A közlekedési felügyelet és az oktatóm is elmehetnek melegebb éghajlatra. Még a csúcsdöntésem sem sikerült a dózsában. Rettenetes volt. Ráadásul össze kellett pakolnom, mert holnap délután, a rutin-vizsgám után, irány Szeged, avagy move to Sun City. Nagyon várom, de maradnék is itthon. Eléggé egyedül leszek ott lent, jobban mint gondoltam. Majd dolgozom az ügyön, és lesz, ahogy lennie kell.
Elméletileg már meglesz a nethozzáférésem mire leérek, úgyhogy előreláthetólag majd az új helyemről is bejelentkezem. Meglátjuk.
A legfontosabbakat viszem magammal. Tűzhely, íróasztal, laptop, könyvek, ruhák, konyhai eszközök, jókívánságok, egyebek...
Tegnap egész délután baráti körben voltam, mintegy elbúcsúztatva magamat. Úgyis olyan ritkán vagyunk együtt, főleg aktív egyetemi lét alatt, jó volt nagyon.
Ma viszont überhétfőm volt, annak ellenére, hogy szerdának álcázta magát. A közlekedési felügyelet és az oktatóm is elmehetnek melegebb éghajlatra. Még a csúcsdöntésem sem sikerült a dózsában. Rettenetes volt. Ráadásul össze kellett pakolnom, mert holnap délután, a rutin-vizsgám után, irány Szeged, avagy move to Sun City. Nagyon várom, de maradnék is itthon. Eléggé egyedül leszek ott lent, jobban mint gondoltam. Majd dolgozom az ügyön, és lesz, ahogy lennie kell.
Elméletileg már meglesz a nethozzáférésem mire leérek, úgyhogy előreláthetólag majd az új helyemről is bejelentkezem. Meglátjuk.
A legfontosabbakat viszem magammal. Tűzhely, íróasztal, laptop, könyvek, ruhák, konyhai eszközök, jókívánságok, egyebek...
2010. augusztus 28., szombat
Sketchy
Úgy döntöttem, hogy mostantól nem csak a szokásos 'szöveg és a végén videó'-formát követem, hanem önállóan megjelennek majd apróbb bolondságok, mesék, képek, ez az amaz, amikben kedvemet lelem.
Az első rögtön a BBC Comedy egyik "sorozata". Szerintem zseniálisak és magukért beszélnek.
Személyes kedvencem:
Pusztán a helyszín, a kor és a történet miatt.
A másik, amit akárhányszor megnézek, mindig könnyezve nevetek végig:
Aztán itt van még egy hatalmas ötlet:
Végül egy tipikus eset:
Az első rögtön a BBC Comedy egyik "sorozata". Szerintem zseniálisak és magukért beszélnek.
Személyes kedvencem:
Pusztán a helyszín, a kor és a történet miatt.
A másik, amit akárhányszor megnézek, mindig könnyezve nevetek végig:
Aztán itt van még egy hatalmas ötlet:
Végül egy tipikus eset:
2010. augusztus 27., péntek
I just want to be ok
Sötét erők (=3 film és a lustaság-a szerk.) szövetkeztek ellenem és megakadályoztak abban, hogy tartsam az általam megszabott határidőt, ezért csak most ültem le írni.
Lassan egy hete annak, hogy visszatértem a Vadkeletről, a Körös torkából. Kalandos volt az első célzott utazásom a leendő lakóhelyemre és környékére. Szeged megfogott. A néhány negatívum az egyébként számomra tökéletesben:
1. sík, idegesítően lapos, életemben az első város, ahol a szánkódombot is mesterségesen alakították ki,
2. melegebb a klíma,
3. felhőtlen napsütés az év nagy százalékában,
4. ihatatlan borok a környéken.
A szállásom jobb, mint amit remélhettem, jó helyen van, felszerelt. Ezer hála és köszönet Anyukámnak és a kapcsolati hálójának. (Mellesleg 3 ágyam is van, szóval, ha valaki netalántán úgy érzi, hogy már nem bírja tovább nélkülem, valamint megéri neki nem kevés időt és pénzt beleölni abba, hogy meglátogasson, akkor az ellátás és elhelyezés megoldott.)
Nincs közel, ezt el kell ismernem, sokakat érzékenyen érint, de továbbra is úgy érzem, hogy legalább ekkora lépés kell ahhoz, hogy végre elkezdjen benőni a fejem lágya, azáltal, hogy kiszakadok a túlontúl kényelmessé vált közegemből, a városomból.
Na de ne komolykodjunk itt és most.
Hatalmas 'ívdobó' gólyatáborom volt. Jobb volt, mint az első, de nehezebben is bírtam. Hiába a kor. Ezek a friss, ropogós érettségizettek nagyon szomjasak a sikerre. Ezt bebizonyítandó ittak is derekasan 5 napon át. Megkockáztatom, azóta is. Próbáltam velük lépést (hosszút, rövidet) tartani, de reménytelen volt. Nekem alvásra volt szükségem, minden nap. Ezért vittem a drága kis sátramat. Ráadásul mivel fesztivál-edzett vagyok, így könnyen alszom a hangfalaktól 15 méterre, dübörgő zenére is. Az időjárás is megkegyelmezett nekünk, 2 kisebb futózáporocska volt csupán. Minden adott volt és ki is használtuk rendesen. A South Park csapatát erősítettem. Mi voltunk a legjobbak, mégis lemaradtunk (éppen hogy) az első helyről. Pedig mindent megtettünk. Sok emberrel találkoztam, néhánnyal még beszéltem is, elszórtan nevekre is emlékszem, de talán lesz pár évem megtanulni őket. Emlékekkel gazdagabb lettem az biztos (bár az utolsó éjszaka kiesett), viszont néhány fájó veszteséget is szenvedtem. A gyűrűmet például eltulajdonították, a Nővéremtől kaptam 3 éve. Hiányzik.
A hazautam érdekes volt. A telefonom aksija az utolsókat rúgta, ki-be kapcsolgattam, a pénzem fogytán volt, a készleteim szintén és később még az idő is sürgetett. Járatot sikerült találnom több forrásból is. A busz mellett döntöttem. Csongrád-Budapest-Kaposvár. 6 óra, ebből egy óra pihenő a fővárosban. Fogtam a cókmókom, ami egy öszvérnek is elég lett volna, beszereztem némi elemózsiát és nekiindultam. Pozitív csalódás volt. A népligeti pályaudvar pedig egy jó hely. Hazafelé menet pedig már ismerős volt a táj, előttem egy csaj sorozatot nézett a laposán, így nem is untam el magam, aztán mikor megláttam az első zöldellő dombokat könnyek szöktek a szemembe. Felülmúlhatatlan. Sok szépet látni keleten is, főleg a Körös-toroki napfelkelte volt szívmelengető, de egyébént lever az egyhangú pusztaság. A somogyi dombok hiányoztak és hiányozni is fognak bármerre is visz majd az utam az életem során. Otthon.
Ó, a karrieremet már elkezdtem építgetni, pedig még be sem iratkoztam. ELSA klubtagságot nyertem. (European Law Students' Association-a szerk.) Ezenkívül részt fogok venni egy, a SZTEP (Szegedi Politológus Hallgatók Egyesülete-a szerk.) által megszervezésre kerülő, előkészítő táborban szeptember elején. Elindultam az úton.
A hétvége a totális regenerálódásról szólt. Kivételesen szombaton volt a családi nap. Vasárnap Kicsicsillagommal bambiztunk egyet a Volgában, mert már nagyon ránk fért. Hétfőtől vissza minden a kerékvágásba, azaz vezetés, minden megy, apróbb hibák még vannak, de megy, és arra amerre én szeretném, ez a lényeg. De vizsgám csak jövő csütörtökön lehet, úgyhogy addig pihi. Külön szépsége a dolognak, hogy aznap költözöm le Szegedre, úgyhogy minden bizonnyal roppantul nyugodt és összeszedett leszek. Így sikerült.
Más. Végre valahára pontot tehettem a magánéletem ingoványos talaját bemutató domborzati térképén futó mellékút végére is. (Azért amikor elkezdtem írni, nem gondoltam volna, hogy ki tudok belőle keveredni.) Ugyanis a fiatal hölgy, aki június végén új lendületet adott az életemnek, amit júliusban alaposan befékezett, most augusztus végén visszasodort a rajtvonal mögé. Hurrá. Kicsit nyugodtabb, sőt boldogabb nyaram lett volna, ha ezt valamivel korábban megteszi. Mert én feldobtam valamit, a lecsapás azóta sem érkezett meg, a feldobott valami meg lezuhant és ott is maradt. A nyílt kártyákat szeretem, olyan lánnyal viszont még nem találkoztam, aki azokkal játszik. De teljesen mindegy. Csak a módszerrel van problémám, de azzal komolyan, fájt, de minden egyéb a 'ha ettől jobb, legyen'-kategóriába esik.
Kezd kicsit elegem lenni a játszadozásokból. Elvégre emberek vagyunk, nem bábuk. Mire jó ez? Áh, mindegy. Legalábbis annak kellene lennie. De mégsem az. Sajnos.
A lényeg a lényeg, újra magányosan, már gondolati síkon is.
Most komolyan kérdezem, hogy egy átlagembernek hányszor kell csalódnia, ahhoz, hogy boldog legyen valakivel? Mert, ha megtudom, hogy teszem azt, 6-7-szer, akkor mindjárt könnyebben viselem, de ez így nem fair.
Azért nem csak borongós gondolataim vannak. Voltak mosolygós pillanataim is a héten.
Tervezek és elkezdek szervezni egy utazást az őszre. Baráti társasággal, összespórolt pénzköltéssel, fapaddal, diákszállóval, olcsón világot látni. Csak kell pár elvetemült, aki hasonlóan tud lelkesedni, mint én. Jelentkezőket várok. Négyen már lenne értelme, de megyek egyedül is, ha arról van szó. Azért mégis megosztanám az élményt.
Hosszúra sikeredett a mai. Igyekszem a következő bejegyzést nem ennyire sokára hagyni. Slán!
Lassan egy hete annak, hogy visszatértem a Vadkeletről, a Körös torkából. Kalandos volt az első célzott utazásom a leendő lakóhelyemre és környékére. Szeged megfogott. A néhány negatívum az egyébként számomra tökéletesben:
1. sík, idegesítően lapos, életemben az első város, ahol a szánkódombot is mesterségesen alakították ki,
2. melegebb a klíma,
3. felhőtlen napsütés az év nagy százalékában,
4. ihatatlan borok a környéken.
A szállásom jobb, mint amit remélhettem, jó helyen van, felszerelt. Ezer hála és köszönet Anyukámnak és a kapcsolati hálójának. (Mellesleg 3 ágyam is van, szóval, ha valaki netalántán úgy érzi, hogy már nem bírja tovább nélkülem, valamint megéri neki nem kevés időt és pénzt beleölni abba, hogy meglátogasson, akkor az ellátás és elhelyezés megoldott.)
Nincs közel, ezt el kell ismernem, sokakat érzékenyen érint, de továbbra is úgy érzem, hogy legalább ekkora lépés kell ahhoz, hogy végre elkezdjen benőni a fejem lágya, azáltal, hogy kiszakadok a túlontúl kényelmessé vált közegemből, a városomból.
Na de ne komolykodjunk itt és most.
Hatalmas 'ívdobó' gólyatáborom volt. Jobb volt, mint az első, de nehezebben is bírtam. Hiába a kor. Ezek a friss, ropogós érettségizettek nagyon szomjasak a sikerre. Ezt bebizonyítandó ittak is derekasan 5 napon át. Megkockáztatom, azóta is. Próbáltam velük lépést (hosszút, rövidet) tartani, de reménytelen volt. Nekem alvásra volt szükségem, minden nap. Ezért vittem a drága kis sátramat. Ráadásul mivel fesztivál-edzett vagyok, így könnyen alszom a hangfalaktól 15 méterre, dübörgő zenére is. Az időjárás is megkegyelmezett nekünk, 2 kisebb futózáporocska volt csupán. Minden adott volt és ki is használtuk rendesen. A South Park csapatát erősítettem. Mi voltunk a legjobbak, mégis lemaradtunk (éppen hogy) az első helyről. Pedig mindent megtettünk. Sok emberrel találkoztam, néhánnyal még beszéltem is, elszórtan nevekre is emlékszem, de talán lesz pár évem megtanulni őket. Emlékekkel gazdagabb lettem az biztos (bár az utolsó éjszaka kiesett), viszont néhány fájó veszteséget is szenvedtem. A gyűrűmet például eltulajdonították, a Nővéremtől kaptam 3 éve. Hiányzik.
A hazautam érdekes volt. A telefonom aksija az utolsókat rúgta, ki-be kapcsolgattam, a pénzem fogytán volt, a készleteim szintén és később még az idő is sürgetett. Járatot sikerült találnom több forrásból is. A busz mellett döntöttem. Csongrád-Budapest-Kaposvár. 6 óra, ebből egy óra pihenő a fővárosban. Fogtam a cókmókom, ami egy öszvérnek is elég lett volna, beszereztem némi elemózsiát és nekiindultam. Pozitív csalódás volt. A népligeti pályaudvar pedig egy jó hely. Hazafelé menet pedig már ismerős volt a táj, előttem egy csaj sorozatot nézett a laposán, így nem is untam el magam, aztán mikor megláttam az első zöldellő dombokat könnyek szöktek a szemembe. Felülmúlhatatlan. Sok szépet látni keleten is, főleg a Körös-toroki napfelkelte volt szívmelengető, de egyébént lever az egyhangú pusztaság. A somogyi dombok hiányoztak és hiányozni is fognak bármerre is visz majd az utam az életem során. Otthon.
Ó, a karrieremet már elkezdtem építgetni, pedig még be sem iratkoztam. ELSA klubtagságot nyertem. (European Law Students' Association-a szerk.) Ezenkívül részt fogok venni egy, a SZTEP (Szegedi Politológus Hallgatók Egyesülete-a szerk.) által megszervezésre kerülő, előkészítő táborban szeptember elején. Elindultam az úton.
A hétvége a totális regenerálódásról szólt. Kivételesen szombaton volt a családi nap. Vasárnap Kicsicsillagommal bambiztunk egyet a Volgában, mert már nagyon ránk fért. Hétfőtől vissza minden a kerékvágásba, azaz vezetés, minden megy, apróbb hibák még vannak, de megy, és arra amerre én szeretném, ez a lényeg. De vizsgám csak jövő csütörtökön lehet, úgyhogy addig pihi. Külön szépsége a dolognak, hogy aznap költözöm le Szegedre, úgyhogy minden bizonnyal roppantul nyugodt és összeszedett leszek. Így sikerült.
Más. Végre valahára pontot tehettem a magánéletem ingoványos talaját bemutató domborzati térképén futó mellékút végére is. (Azért amikor elkezdtem írni, nem gondoltam volna, hogy ki tudok belőle keveredni.) Ugyanis a fiatal hölgy, aki június végén új lendületet adott az életemnek, amit júliusban alaposan befékezett, most augusztus végén visszasodort a rajtvonal mögé. Hurrá. Kicsit nyugodtabb, sőt boldogabb nyaram lett volna, ha ezt valamivel korábban megteszi. Mert én feldobtam valamit, a lecsapás azóta sem érkezett meg, a feldobott valami meg lezuhant és ott is maradt. A nyílt kártyákat szeretem, olyan lánnyal viszont még nem találkoztam, aki azokkal játszik. De teljesen mindegy. Csak a módszerrel van problémám, de azzal komolyan, fájt, de minden egyéb a 'ha ettől jobb, legyen'-kategóriába esik.
Kezd kicsit elegem lenni a játszadozásokból. Elvégre emberek vagyunk, nem bábuk. Mire jó ez? Áh, mindegy. Legalábbis annak kellene lennie. De mégsem az. Sajnos.
A lényeg a lényeg, újra magányosan, már gondolati síkon is.
Most komolyan kérdezem, hogy egy átlagembernek hányszor kell csalódnia, ahhoz, hogy boldog legyen valakivel? Mert, ha megtudom, hogy teszem azt, 6-7-szer, akkor mindjárt könnyebben viselem, de ez így nem fair.
Azért nem csak borongós gondolataim vannak. Voltak mosolygós pillanataim is a héten.
Tervezek és elkezdek szervezni egy utazást az őszre. Baráti társasággal, összespórolt pénzköltéssel, fapaddal, diákszállóval, olcsón világot látni. Csak kell pár elvetemült, aki hasonlóan tud lelkesedni, mint én. Jelentkezőket várok. Négyen már lenne értelme, de megyek egyedül is, ha arról van szó. Azért mégis megosztanám az élményt.
Hosszúra sikeredett a mai. Igyekszem a következő bejegyzést nem ennyire sokára hagyni. Slán!
2010. augusztus 16., hétfő
SZTE-ÁJTK GT 2010
Most szombatig ne várjatok új bejegyzést. Elmegyek Gólyát játszani a Körös-toroki kempingbe a Vadkeletre. Telefont viszek, tehát ha valakinek hiányzom, csak bátran írjon, amint lehet válaszolok. Remélem a sátram (és a szervezetem) bírni fogja az 5 napot...
Az elmúlt pár napban egyébként belejöttem a vezetésbe, szombaton végigcsináltam a rutin-vizsgát, és befelé én vezettem a városban is. Leizzadtam, nem mondom, de épségben és szabályszerűen eljutottam B-pontba. Jövő csütörtökön már élesben megy a rutin. Aztán szépen belassul megint ez a projekt is. Egy időre.
Mindenkinek kitartást a hétre és jöttömre 5 nap múlva számítsatok, napnyugtakor, kelet felől.
Addig is: live curious.
Az elmúlt pár napban egyébként belejöttem a vezetésbe, szombaton végigcsináltam a rutin-vizsgát, és befelé én vezettem a városban is. Leizzadtam, nem mondom, de épségben és szabályszerűen eljutottam B-pontba. Jövő csütörtökön már élesben megy a rutin. Aztán szépen belassul megint ez a projekt is. Egy időre.
Mindenkinek kitartást a hétre és jöttömre 5 nap múlva számítsatok, napnyugtakor, kelet felől.
Addig is: live curious.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)