2009. augusztus 6., csütörtök

Workdays on weekdays

Tudom, hogy átlagosan 10-ből 11 ember nem szereti a munkáját, és azt hiszem én is őket erősítem. Nem is magával a munkával van a baj, mert azt csinálom, ahogy tudom, hanem a környezeti tényezőkkel. Például mihez kezdjek egy még érettségit sem vagy alig megszerző emberrel? Az ilyen ne szóljon hozzám, mert szabályosan rosszul érzem magam tőle. Aztán csendben tűröm (komolyan csodálkozom a türelmemen), hogy egy nálam fiatalabb parasztlány kioktasson, sőt ugráltasson, abban a stílusban, amitől már egy hevesebb vérmérsékletű egyén nyolc napon túl gyógyulóra knock out-olta volna, csak azért mert ő meg van győződve arról, hogy már valaki ott. Ekkorát fordult volna a világ? Tény, hogy ő ebből fog megélni, és semmi máshoz nem kell értenie és nem is fog érteni, szóval jobban tudja levenni a tányérokat az asztalról, és kivinni az ételeket az asztalra, de ettől még belátható, hogy nem kell irgalmatlan bunkónak születnie. Az alsóbbrendűségét próbálja ezzel kompenzálni a saját szemében, de ezzel csak beismeri másoknak. Tipikus példája annak, amikor az ostoba lény megízleli a hatalmat (bár az ténylegesen nem létezik). Egyszóval szenvedek ezen a helyen rendesen, bár a fentiektől eltekintve rendes emberek dolgoznak velem, tőlük függetlenül egyszerűen nem tartozom oda. Mindenki alul kezdi, de akkor már sokkal inkább kézbesítőként valamelyik minisztériumban. Mert dolgozni kell a pénzért, ami szükséges a tanuláshoz, ami megadja a lehetőséget az ilyen helyek későbbiekbeni elkerülésére, de szerintem azt akarni is kell, nem megelégedni azzal, ami van, hanem minél többet kicsikarni és taposni tovább fel. Na meg természetesen születni is kell rá. Ha minden jól megy, akkor két és fél év múlva már azt fogom boldogan tervezni, hogy melyik külföldi egyetemre menjek Erasmus-szal Szegedről, a nemzetközi tanulmányok szakról. Addig viszont még pár méltóságomon aluli munka elvégzése szükséges, talán ennek így kell lennie, hogy még jobban tudjam értékelni a jelen és jövőbeni helyzetemet.

Most pedig szívom...tovább a fogam.
Friss hír: holnap menthetetlenül péntek várható, örvendezzetek velem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése