Szabadnap

Hétfőn letudtam az első munkanapom. Mint kiderült felszolgálóként kell tevékenykednem. Egész elviselhető volt. Az ott dolgozók többsége abszolút normális, és a forgalom is gyér volt. Tegnap ellenben rendkívüli szabadnapot kaptam, mivel késtek az orvosi papírjaim. Ezt kihasználva, egy gyors telefon után, már a kondiban is voltam. Dózsa halál után kis séta, zuhany, ebéd, hanyattdőlés, várakozás. Este hétre pedig befutott kedvenc barátosném, akit már olyan régen láttam, hogy ajtónyitás után percekig kétséges volt a megfelelő oxigén-mennyiséghez való jutásom belélegzés útján, de jól esett. Ezután egy nagyot beszélgettünk, közben sétáltunk, majd leültünk egy nemrég mázolt-de-azóta-vihar-által-koptatott padra egy parkban. Csacsogás tovább, újabb séta, és persze a telefon... na de sebaj, végezetül pedig újabb gyorsfulladás, de a tényleg-elbírnám-viselni-napokig fajta. A mával viszont már újabb munkanap köszöntött be, úgyhogy megyek is aludni.