Tegnap 'dózsahalál' után újfent kedvenc barátosnémmal töltöttem el egy délutánt (ha olvasol, nagyon jól áll az új frizurád, tényleg). Bizonyos vásárlásokat eszközöltünk, amelyeket nem részleteznék. Annyit elmondhatok, hogy 67,5%-ban sikerrel jártunk. Na de a lényeg, kedveskéim, a lényeg, hogy letöltetett velem egy filmet, amit akkor már én is megtekintettem az éjjel. A címe: Into the wild (Jon Krakauer azonos címet viselő regénye nyomán). Ezt a filmet bizonyos érzelmi intelligencia-szint alatt nem ajánlom megtekintésre senkinek, mivel nem értenék meg, akik pedig rendelkeznek ezzel, azoknak pedig csak annyit, hogyha tehetik, ne egyedül nézzék. Hosszú idő óta ez volt az első komolyabb érzelmeket kiváltó alkotás, amit láttam, és megihlette a rajzaim között látható új képemet.
Ma délutántól végérvényesen lezártnak tekinthető a nyári gyakorlatom, mivel megkaptam a kiskönyvemet, benne az "összességében kiválóan teljesített" zárszavakkal. Ez azért jó érzés tud lenni. Bárány után sétáltam egy kiadósat, ha már a tegnapi kihajtás után kondi-pihenőnapot adtam magamnak, és talpalásom során beszereztem Bernard Malamud: A lakók c. könyvét, amit már hónapokkal ezelőtt felírtam a kívánságlistára. Ráadásul a Libriben ráakadtam H. Kissinger: Diplomácia c. vaskos könyvére, amit, elnézve a jövőmet, mindenképpen érdemes lenne elolvasnom, na meg persze érdekel is. Aztán a sarokban eldugva előbukkantak Rimbaud, Verlaine és Villon verseskötetei. Hmmm.. Csábító, bár igaz, hogy az angol fordításban szeretném őket könyvformában, de felkutatásuk eddig még nem járt sikerrel, monitoron olvasni pedig fárasztó és nagyon nem ugyanaz az érzés.
Majdnem lemaradt, de az ETR-csoport végre elhárította a problémát és sikeresen felvettem a kurzusaimat. Ezúton kívánok kitartást és türelmet minden ezen tevékenységgel küszködő sorstársamnak. ETR, wherever you are. (vagy Neptun, de azt nem ismerem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése