New waves

Az utóbbi másfél hónapban építettem egy tutajt az akkori reményvesztettségből és az új szelek által keltett hullámokat igyekeztem meglovagolni vele. A kezdeti lendület később alábbhagyott, majd jött egy új hullám, aztán egy másik, és így tovább. Láthatóan és érezhetően más lett a világ körülöttem. Bár tulajdonképpen csak szemléletváltás történt/történik. Arra törekszem, hogy visszaszorítsam magam a régebbi életem korlátai közé, de közben megtartanám az újonnan felfedezett önmagam. Nem könnyű.
Az elmúlt évben számtalan olyan esemény történt, amelyekre nem vagyok büszke, és olyanok is, amikre méltán lehetek. De túlzottan elrugaszkodtam az addigi önmagamtól, mondhatni páros lábbal indultam rögtön az arcára taposva. Kialakult az a stílus, ami sokaknak ellenszeves, de még többeknek nem az. Eltelt egy év, nem minden vihar nélkül, de azért leginkább napsütésben, rengeteg jó emberrel hozott össze a sors, bár a megszámlálhatatlanul sok egyéb archoz képest ők is kevesen vannak. Ahogy múlt az idő egyre kevésbé találtam a helyem, a régi jó barátok távol kerültek, új barátságokat pedig nehezen kötök. Kevesen képesek elviselni hosszabb távon. Ez tény. Megváltoztam és nem feltétlenül jó értelemben. Persze voltak, akik kitartottak mellettem és nekik köszönhetően nem lettem menthetetlen.
Így érkeztünk el a blogom kezdetéig, azaz a személyes újkorom beköszöntéig. Ezt az évet egyfajta felkészítő fázisnak szánom az eljövendőkre, amit egy teljesen új, ismeretlen környezetben és emberekkel fogom eltölteni. De minél közelebb a továbblépés Szegedre, természetes módon, annál jobban kötődöm Kaposvárhoz. Mert bár képtelenségnek tűnik, hogy az aktív kereső éveimet itt töltsem, de "Szeretem Kaposvárt!" és visszavonulni bármikor tudnék ide és a lehetőségeim adottak..

Az elmúlt két nap leginkább aktív sportolással telt (dózsa-berzso-dózsa), otthoni pihivel és rengeteg olvasással fűszerezve. A titkos összetevő pedig egy több szakaszból álló maratoni beszélgetés volt kedvenc Duna-menti barátosnémmal. Holnap telihold, meneküljetek.