Répa, retek, mogyoró

Végre elmúlt az izomlázam. Utánanéztem a nemzetközi diáknak (ISIC), mert lassan esedékes lenne kiváltanom (és az otp-től pont kaptam értesítést, hogy már bankkártyával kombinálva is létezik). Egyúttal elkezdtem utazásokat nézni, aztán ehhez kapcsolódó fesztiválokat, és így jutottam el a Canterbury Festival-hoz. Új kitűzött cél: oda is eljutni. Nem egyszerű.
Elkezdtem olvasni az újonnan beszerzett Gomorra c. könyvet.
Ráakadtam a 'The Fun Theory of Volkswagen' nevezetű kezdeményezésre. Jó látni, hogy efféle is létezik, ezért nem tartom meg magamnak. Érdemes megnézni.

http://www.thefuntheory.com/

Focimaraton és következményei

Mint a címből is kiderül, idén ismét megrendezésre került a KE Focimaraton. 12 órás focira emlékeztető labdakergetés és egyéb tevékenységek folytatása, melyek elősegítik a pálya új dimenzióban való érzékelését. A hivatalos végeredmény az, hogy nem lettünk utolsók, sőt egy bizonyos, nem hivatalos kategóriában nyertünk is. Térdlövés SE. Volt első vér, húzódás, zúzódás, repedés, embert lépcsőn cipelés, győzelem, vereség. Hogy mi minden folyt ott ténylegesen és átvitt értelemben, azt nem részletezném, úgyis lesznek később videók és fotók. A végén fél lábbal a zuhany alatt, fél lábbal az ágyban és fél lábbal a szemétben, amit el kellett takarítanunk. Maroknyi hősök, akik megtettük ezt. Nem jöttél túl korán...Aztán majdnem HÖK-ben alvás, de jött a reggeli nappal a megmentőm, kedvenc Duna-menti lányom. Úgyhogy reggeliztünk, zuhanyozhattam és majdnemágyban fekhettem. Köszi. Aztán lassan délben kelés, tanulás a zh-ra, bementünk, megírtuk (laza 5- a szerk.), nem végigülés, még egy óra félkóma, aztán indulás kresz oktatásra, mindezt még félig pizsiben. Utána fel a buszra és go home. Kicsit alacsony töltöttségű a telep és minden porcikám sajog, de különös délután-este-éjszaka-hajnal-reggel-délelőtt-délután volt az egyszer biztos.

Itt a link az ominózus U2 koncert felvételéhez, a világ legjobbjai, ha valakit érdekel.
http://www.youtube.com/watch?v=V4QLFVrZ-fw

Lankadatlan éberség

Mégis hogyan lehetne összefoglalni ezt a hétvégét? Ááá, sehogy. Bármikor megismételném. Quimby, IH, Pécs. Köszönet a támogatóimnak és a bajtársnőimnek.
Lassan kezdődik a u2ube. At 1:30 am. Kitartás minden egyéb megkésett fanatikusnak.
Ez csak egy afféle jelzem-hogy-még-élek bejegyzés lett. (Legalább nem kell sokat olvasni- a szerk.)

53.

Ez a hét, úgy ahogy van, semmit sem ért. Annyira, hogy nem is emlékszem, hogy mit csináltam kedden vagy szerdán (kivéve, hogy megint volt Bl meccsen-a szerk.). Rengeteget olvastam és filmeztem, meg mászkáltam a városban, kötetlenül. Csütörtökön másik kedvenc barátosnémmal találkoztam. (Jó volt téged újra látni.) Mára összehoztunk egy kis teremfocit -alacsony létszám, annál nagyobb hajtással.
Nem mehetünk el amellett, hogy ma van az 53. évfordulója az 1956-os Forradalomnak.

1956, TE CSILLAG


A terrible beauty is born.
(Yeats)

Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hősök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt szobor többé a csizmában; –

csütörtök: lázrózsák mindenki arcán.
Földváry már kedd este elesett
a Rókus előtt. Szemközt, az iskola
padlásán felfegyverzett gyerekek; –

péntek: még több vér, tankok a Ligetnél.
Az ütegek torkolattüzeit
nézem éjjel és borzongok: a szörnyű
szépség most nálunk is megszületik; –

hat nap: a kénezett arcú halottak
apró csokorral mellükön, a járdán
(Köztársaság tér), röplapok, szorongás,
szemem előtt kis, tétova szivárvány; –

ölelkezés az Írószövetségben:
csomagolnak és indulnak haza;
feltépett sínek, utcák és fölöttünk
a szabadság liliom-illata; –

ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen. Bármi
következik, boldogság, hogy megértem; –

és újra péntek: a Dunánál állunk,
a nap áttör ködön, füstön. Talán
sikerül minden s az alkonyat bíbor
brokátja Zsuzska lenszőke haján;–

és szombat: hajnalban csupa reménység,
de estefelé: nyakunkon a kés.
A keleti szemhatár mögött mocskos
felhők, nyugatról álszent röfögés; –

mentünk a kétszázezerrel: nem bírok
újabb börtönt, s ha nem is jött velem:
Árpád óta bennem lakik az ország,
minden völgyét meg dombját ösmerem; –

a Bach-huszárok tankban tértek vissza:
eddig sem ápolt, s ha más föld takar,
mit számít az? és mit, hogy fiam majd
Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?

Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán
az ifjúságtól mind visszakapom,
és otthon, a sötét előszobákban
kabátom még ott lóg a fogason –

ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem – kijöttél velem

az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
és korlát nincs sehol sem – életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat

éjjelre és kedvet a szenvedéshez
s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,
ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –

ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.

/Faludy György/

Nyugtató szösszenet

Heyhooo. A hétvégén nem igazán volt időm leülni a gép elé huzamosabb ideig. Családos víkend volt. (Meg Forma-1 nézés vasárnap, szép volt Jenson!- a szerk.)
Letöltöttem sok-sok-sok-sok-sok filmet, elsősorban meséket, mert most azokra van szükségem. (Mókus!) Megszereztem a Disney's greatest hits albumot is. Ha nem volt gyerekszobád, akkor nem tudod értékelni. Supercalifragilisticexpialidocious. Plusz pont, ha tudod, hogy miben hangzik el.
Más. Ma reggel mentem vissza a dokimhoz. Pfű. Beutalt laborba, jobb a biztos. Magas vérnyomással élek, ez tudható, de ő az első orvosom, akit ez zavar. Pár napig figyelnem kell, véletlenszerűen meg kell mérjem. (Délután erőltetés alatt elérte a 161/108-at, ami egy átlagembert súlyosan kiütne- a szerk.) Egyébként jól érzem magam. Újragripeztem a tollasütőm, úgyhogy jöhet bárki, legyőzöm.

Végezetül valami olyan, ami hosszú ideje először igazán felháborított, éppen ezért -szokásomtól eltérően- továbbítom az alábbi üzenetet és készülök.

Miután Békéscsabán az aradi vértanúkra emlékezők egy Faludy-verset olvastak föl, a Jobbik tiltakozott a szerinte „cionista és magyarellenes” költő művének nyilvános szavalása ellen. Sőt: a párt a jövőben előzetes cenzúrához kötné, hogy hivatalos ünnepségeken melyik költő verseit olvashatjuk föl.
A legközelebbi állami ünnep október huszonharmadika, az 1956-os forradalom ötvenharmadik évfordulója. Már most, a nácik hatalomra jutása vagy kormánytényezővé válása előtt meg kell mutatnunk, mi vár rájuk, ha módjuk és alkalmuk lesz az ilyen gyalázatos fenyegetéseket ránk kényszeríteni.
Úgy jelezhetjük erőnket és szolidaritásunkat, ha ezen az állami ünnepen Faludy-írásokkal emlékezünk meg a forradalomról.
Kérek mindenkit, akinek ilyesmire lehetősége van, és megveti a cenzúrát, a diktatúrát, a kirekesztést, a rasszizmust és az emberi gonoszság minden formáját, hogy a nyomtatott lapokon, a rádiók és televíziók adásaiban, az internetes oldalakon, blogokban, fórumokon, minden elérhető, szerkesztett felületen egy Faludy-verssel, vagy legalább egy versszakkal, idézettel emlékeztessen az ünnepre.
Kérem, hogy aki egyetért velem, továbbítsa ezt az üzenetet.

Andrassew Iván

Parafenomittudomén

Eseménydúsítás történt az elmúlt napokban. Nem unatkoztam, jól éreztem magam, úgy igazán. Még szerdán részese voltam valami paranormális jelenségnek. Nem először történt. Néha megálmodok valamit a jövőből, egy hétköznapi jelenetet, és abban a pillanatban, amikor bekövetkezik, mintha kívülről néznék egy már ismert filmet. Tudom, hogy mi következik. Talán sosem fogom megérteni, hogyan lehetséges, talán nem is baj. Mindegy. Ezenkívül semmi a viszonylagosan normális dolgaimtól eltérő nem történedett. Csütörtökön volt szerencsém megkóstolni egy -a lehetőségekhez képest- nagyon is finom pizzát, hála Duna-menti lyánynak, akivel hivatalosan is beiratkoztunk a Citromhoz, és akit megint elintegethettem a szokásos tortúra keretében. Később aranykezű, leendő masszőrnőmmel ebédeltem a kedvenc török éttermemben. Péntek. Reggel visszanéztem a régi középiskolámba Kedvenc barátosnémmel, majd miután Best Bro'm is becsapódott, mentünk edzegetni. Csak lazán. Néhány sejtem azóta is ordít -meg nem erősített források szerint. Aztán kis shopping. Vettem egy rendes, univerzális teremcipőt. Lesz focimaraton és a tollasozásokhoz is kellett már. Megnéztem még néhány jó filmet. Cím szerint: Never back down, Fracture, Half Nelson. Mindegyik más-más műfaj, de valamennyi tetszetős. Utóbbi a leginkább nekem való.
Autumn pause.


P.S.: Irány Eldorádó levadászva. Készítsd magad, szünet után mozizunk.

Emlékeztek arra a napra, amikor működött a wifi...

Történelmi pillanat. Működik a wifi az egyetemen.
Egyelőre szokásos nap, az órám elmaradt, voltam alkalmassági vizsgálaton. Az alapok rendben vannak.
Tegnap koleszos lányaimmal shoppingoltam, de még nem volt rajtam a téli öltözet, egyelőre még semmi bajom. Azért lekopogom. Lassan animátori gyakorlatom lesz, szóbeli visszakérdezéssel. Ideje tanulni.

Battery charging

Lassan véget ér a hétvége, bár nekem egy nappal hosszabb, egyelőre. Tipikus kis weekend volt ez is. Szombaton -hétvégi időszámításban- hajnalban keltem, mert kiscsoportos edzőtermezés volt, Best Bro-m és Kedvenc barátosném társaságában, ez volt az egyetlen szokványostól eltérő pont. Két új rekord feljegyezve. Azóta tulajdonképpen filmezek, pihenek, olvasok (és persze eszem meg fürdöm, de ez talán egyértelmű). Filmek: 21; 2 days in Paris, utóbbi ideiglenes kiskedvenc lett. Könyvek: Jack London-Országúton. Pihenés: ágyon fekvés és zenehallgatás. (Frissült jukebox-a szerk.)
Képletesen kezdjük el a hetet.

Kellemes nap

Az idei első pénteki óráim voltak megtartva. Nem voltam erre felkészülve. Nehezen, de kibírtam, viszont az a nő, aki tartja, teljesen kiborít. Nem tud fogalmazni, de azért úgy diktál, mint akit ostoroznak.
A zikkurat elkészült, roppant tetszetős lett. (Büszke vagyok rád.)
A nap csúcspontja pedig: toll..waitforit..asoztam. De még milyet. Igazi feszültséglevezető volt. Élveztem nagyon, mondjuk ki voltam rá éhezve. Köszönöm.

A nap rossz híre pedig, hogy mint megtudtam, egyelőre a keringő még tervben sincs a Gólyabálra. Nagyon nincs ez így rendben.

Jó reggelt, ...atyaúristen

A cím a reggeli tükörbenézés pillanata.
Második reggeli bejegyzésem, ha jól emlékszem. Éjjel nem volt kedvem még írni is, inkább elterültem, mint Alföldön a furulyaszó. (Rádiókabaré: Bödőcs Tibor-a szerk.)
Tegnap megint jó kis napom volt. Visszakaptam a gyűrűmet. Az óráim is rendben lementek, már-már élveztem őket, komolyan. Masztabáról, de főleg zikkuratról nehéz műszaki rajzszerűséget készíteni, de ha te csak nézed, ahogy más szenved vele, az jó. Főleg, ha a te ötleted volt és közben folyamatosan szabotálod. Néha előjön a gonosz, csákányos, kis törpe énem. Heheheeee.
A tollas újfent elmaradt, a legújabb időpont péntek délután. De most már isteni almás sütivel egészült ki. Sounds good.
Lassan edzőtermi munkára ítélem magam, aztán irány egyedem-begyedem.

Ha kedd, akkor

Elpipascsolt egy nap volt. De. Felavatásra került a friss őszi kollekció. (34 elcsípett 'hűha'-pillantás, 2 elkapott félmondat, 4 elfogult vélemény és egy "Ön is a konferenciára jött?" alapján sikeres bemutatkozás volt-a szerk.) Ka-boom. Erre beköszöntött a nyárias idő. Most akkor mi folyik itt? Elegem van a rövidnadrágból.
Duna-menti lyány lebetegedett, de nem tud megfertőzni, pedig próbálkozik. Az a tésztaszerű valami tényleg jól sikerült. Zap. Viszont a pizza finom volt.
Szerda lett. Megint. Hosszú nap, de korán kelés nélkül, délután/este esetleges kőkemény badminton play.
Nem tudom, hogy mit olvassak. Inkább awesome(nem angolosoknak: 'alszom'). Jól van na, tudom, de mentségemre szóljon, a következő viccet kaptam körülbelül egy órája:

A mosómedve nappal bulizik, este alszik.
Mikor mos?
A kémény.

Ejj.

P.S: A gyűrűmet kérném vissza!

Olvasni jó

Mindenki számára elérhető közkönyvtárak vagy saját könyvtár, személyes használatra? Sajnálatos módon mindig is az utóbbi volt nekem a fontosabb. A birtoklás tudata, hogy bármikor levehetem a polcról, ha éppen el akarnám olvasni azt a bizonyos kötetet, rendkívüli módon vonz, míg a közkönyvtári kölcsönzés, amellett, hogy vitathatatlanul rendkívül pozitív jelenség, és ahhoz a temérdek könyvhöz máshogyan nem tudnék hozzáférni, viszont nem örökös tulajdon és ezért mindig fájó visszaadni a kivett olvasmányt. De minél többet járom a könyvesboltokat vagy böngészem az online könyváruházakat, annál inkább átbillen a mérleg nyelve. Saját könyvtár kialakításához idő és, ami a legszomorúbb, ma már rengeteg pénz szükségeltetik. Katasztrófa. A kettő között az e-book forradalom felé fordultam. Leszögezném, hogy nem állhatom a monitoron való olvasást, megöli belőle a szellemet (a tönkremenő szemekről nem is beszél-a szerk.) és a könyv számomra papír és tinta felülmúlhatatlan párosítása, de adott a lehetőség fizetség nélkül hozzájutni egy-egy műhöz és minimális önköltséggel kinyomtatni, bár ez utóbbihoz szükségesek kapcsolatok, vagy eszközök.
Ez az egész bejegyzés azért született, mert megint találtam pár könyvet a kívánságlistámra. Már túl hosszú. Ráadásul nagy részük nem található sem a könyvtárban, sem magyarul a neten, csakis a boltokban.

...Ráérős kis napom volt. Tervezgettem, szervezgettem, írogattam.

Mindennek eljön az ideje

Let me see. Vásárolgatós pénteki nap volt, némi igazi ősszel fűszerezve. Ez egyet jelent a már régóta várt zakós-inges style eljövetelével. Csak tartson ki a 'jó' idő. Visszatérve, vásárolgatós. Sajnos egymagamban rohamoztam meg az üzleteket, ami átferdítve olyan, mint fél kézzel röplabdázni, tehát szinte reménytelen, de legalábbis körülményes és kívülről szánalmat keltő. Éppen ezért töltött el büszkeséggel, hogy kitűzött célomat elérve, sikeresen beszereztem egy pretty nice farmert, ráadásnak pedig egy remélem-lesz-olyan-hideg-hogy-fel-tudom-majd-venni kabátot, meg egy inget, amilyet már régóta kerestem. (Utóbbi kettőt csak ma délidőben sikerült vételezni, de a próbájuk még pénteken volt-a szerk.) Lényeg a lényeg, mostantól lehet farkasordítóan cudar az időjárás, én készen állok.
Délután Kedvenc barátosném és a Best Bro-m elhívott IC koncertre, ami sajnálatos módon már nem az én világom (Sznobozzátok le!-a szerk.), így 'nem' volt a válasz, de előtte azért elhívtam őket beszélgetni, mert ritkán találkozunk. A vége az lett, hogy ők sem mentek el a koncertre, hanem 'elrettentő' módon elmentünk a kedvenc török éttermembe és egy Döner kebap mellett beszélgettünk egy jót. Mi voltunk az egyetlen vendégek. A koncert előtt összefutottunk pár ismerőssel, láttunk jópár csírát (Csíra: jó esetben középiskolás, de legalábbis akorú fiatal-a szerk.) és talán már nem csak én láttam azt, hogy bár nem sokkal vagyunk náluk idősebbek korunkat tekintve, más nézőpontból viszont nagyon is. Az üres étterem ébresztett rá arra, hogy nem sok hozzánk hasonló mászkál a városban, aki képes feladni egy péntek esti reggae koncertet (amiből ráadásul vagy 10 ugyanolyan van egy évben) azért, hogy a barátaival legyen. Bár lehet, hogy a helynek nincs kialakult vendégköre. Vagy ennyire nem szeretik az emberek a török konyhát. Vagy egy másik étteremben voltak. Summázva, jó dolog kimozdulni otthonról és jól érezni magunkat, de nem hiszem, hogy feltétlenül egy véletlenül-se-halld-meg-amit-a-másik-mond buli az egyetlen/legjobb lehetőség erre.

Megjegyés a fenti két emberkének:
Szeretlek titeket gyerekek. Ti vagytok a legjobb páros, az élő példa, hogy érdemes küzdenem.
(P.S: jövő héten kis családias kondi.)

...
Ma semmi sem történt a shoppingolás befejezésén túl, leginkább HIMYM-t néztem és olvastam. Szörnyen lusta vagyok. Tudom. De szombat van. Mindegy. A térerő legyen veletek!(ma hallottam, nagyon rossz, de kellett)

Elmaradtus bepótolandus

Rövid technikai szünet után, mielőtt bárki rámragasztaná, hogy elhanyagolom az írást, visszatértem. Őszintén szólva nem volt fél órám, hogy leüljek végre és írjak valamit. Na, de most aztán...
Hétfő. Rettenetesen unalmas nap volt. Mivel az óráimat átrakatták keddre, így semmi dolgom nem volt. Elintéztem a jelentkezést a Citrom autóssulinál, úgyhogy október 26-án megkezdjük az elmélet elsajátítását. Fav' török éttermemben ebédeltem egyet, aztán sétáltam a városban. Izgalmasan hangzik, ugye? Én mondtam.
Kedd. A délelőtti sokat írós-majdnem papír meggyulladós órámat még végigültem, aztán kis beszélgetés után, szedtem a batyut, meg a hamuban sült podácsát, fogtam a pénzem és mentem Pestre, mert este Debrecen-Lyon meccs volt. Hála a nagybátyámnak a hazai meccsekre bérletem is van, méghozzá jó helyen. Felmentünk egy rokonommal Érdre, ott pihi, vacsi, majd összeszedtük a 4. tagot és megrohamoztuk a forgalmas fővárost. Akkora tömeget, mint amekkora a stadionnál volt, még tényleg életemben nem láttam. Ehhez képest 10 perc alatt bent is voltunk a helyünkön, pedig távolságok azért voltak. A meccsről annyit, hogy jó volt a hangulat, de a francia szektoron kívül, jól láthatóan csak én szurkoltam az OL-nek. Érdekes volt. Pár ezren kifejezetten csúnyán néztek, amikor ünnepeltem a gólokat. Márpedig 4 is volt belőlük. Szerencsémre a B-közép messze volt. Csak a rend kedvéért: DVSC-Lyon 0-4. Következő felvonás 20-án. Meccs után vissza Érdre, kis pihi, aztán irány hazának, némi kitérővel. Nagyjából 3 óra magasságában értem haza, 4 körül aludtam el és 6.30-kor keltettek. Nem részletezném az állapotomat. Nem volt fényképarc.
Már szerda lévén reggel rögtön munakjog órám volt. Oh, yeah. Frissen, fiatalosan. De legalább nem voltam egyedül ezzel az állapottal, és így sokkal viccesebb volt. Kölcsönösen ébresztgettük és fárasztottuk egymást kedvenc Duna-menti lyánnyal, de jól szórakoztunk. Utána némi szíverősítő kellett, mert pont hosszú nap volt. Egy m&m után, jöhetett az animátori gyak., még mindig az egyik legjobb órám. Aztán utazásszervezés és értékesítés (csekély 6 kredit-a szerk.), eddig nincs vele bajom, csak sok így egyben. Kicsilány nem is bírta, úgyhogy magamra maradtam. Szinte.
Egyedem-begyedem után hazaestem és pihentem? Nem bizony. Ebédvacsora és irány a varrónő, családostul. Készen vannak a beadott ingjeim, úgyhogy jöhet az ősz. Már csak egy farmert kell találnom. Segítség. Estére meghívást kaptam egy szülinapolásra a campuson, de már mozogni alig bírtam, úgyhogy nem lettem volna jó társasági lény. Így viszont sikerült kialudnom magam, de legalábbis eljutottam a 8 óra alvásig. Ami elég. Lementem edzegetni, most pedig úgy éreztem ideje bepótolnom az elmaradtakat. Bár éhes vagyok, mint a Farkas, Piroska, a nagyi és a vadász(kés nélkül) elfogyasztása előtt, de majd ezután eszem.
Megérkezett és megnézettetett a How I met your mother 5. évadának 2. része. Az első jobban tetszett.