Mély levegő

Most jön a finish. 4 hónap, 2 hét és 3 nap a végéig. Mert Fishingre mindenképpen megyek, az biztos, úgyhogy tovább semmiképpen sem fog tartani. (chef "hazatér": FoO 2010 backstég- a szerk.) Fáradtnak érzem magam és némiképp tartok is az elkövetkezendőktől. Pedig egy magabiztos kezdet nem lenne utolsó. Valami baj van egyébként, legalábbis ezt súgja a női megérzésem. Többnyire működik.
A holnap első ránézésre bűbájosnak tűnik. 8:00-tól 18:40-ig. Papíron. Ehhez jön még az indexleadás round #2 és az E-focsi leszervezése. De legalább kicsilány 16 nap után ismét itt lesz. Nem volt könnyű időszak. Csak viccelek. Tényleg nem.
Néztem PEN programot, két nap valószínű, szavaztam PaFe fellépőkre, tegnapig lehetett. Csak sikerüljön eljutni rájuk. De ez a szemeszter pont az ellentéte lesz az előzőnek. Fel kellene vennem egy új életritmust. Hangolás.

Kukurukukuku vavavavavava

Ahogy egy Hiperkarma számban is elhangzik: "...az ostobákkal mihez kezdjünk?" Bizony, bizony, nagyon fontos kérdés. Ha valaha bárki megtalálja rá a választ, akkor kérem, velem ne közölje. Nem kezdek velük én semmit. Voltak, vannak, lesznek, megtalálnak. Mindig. Úgy ám. Ma elindultam szép hazámbul és tettem egy botor kísérletet arra, hogy esetlegesen bedobjam az indexemet a TOba. Igen, tudom, de muszáj. Mert szerencsére nálunk a KE-n még -a tavi emberek szerint kóros semmittevéssel küzdő- diákság dolga, hogy abba az apró, fekete kis könyvecskébe aranyos jegyeket írassanak be. Jobb helyeken ez már nem szokás. Így jártunk. De eddig legalább annyi segítséget nyújtottak, persze erőn felül, hogyha a nyomorult egyetemista nem volt képes valakivel beíratni a jegyét, akkor leadhatta üres rubrikával is, és később a tanár/tanárnő felballagott a TOra és megejtette az aktust. Ez a jó világ azonban megszűnni látszik, ugyanis ma minden kedvességet nélkülözve elárulta egy kedves munkatársnő (pincsi- a szerk.), hogy nem úgy van az. No szignó, no leadás. Köszönöm. Éljenek a megértő, segítőkész alkalmazottak.
Az egyetlen saram, hogy ügyfélfogadási idő után értem ki. Ezt aláírom. De. Nyugodtam lehetett volna délutáni műszak is, mert ott ültek bent a helyükön a pincsik és trécseltek meg kávéztak. 10 perccel a kopogtatásom után nagy nehezen kijött valaki megnézni, hogy nem takarodtam-e már el? Pechére nem, mert roppant türelmes ember vagyok. Persze, miután közölte velem a jó hírt, rögtön nyílvánvalóvá vált, hogy nem a kopogás miatt jött ki, ugyanis megcélozta a folyosó végi mosdót. Még szerencse, hogy éppen arra kellett jönnie, nem?
Szóval újabb tapasztalatokkal és élménnyel lettem gazdagabb.
Ma este rokonlátogatás Érden vagy HP movie-maraton vagy egyik sem vagy iszunk egyet.

Egyébként a hét csendesen telt, megírtam és leadtam mindent, index miatti rohangálás ment napi pár órában, meg olvasás, séták, nyugtató chillax esténként és tegnap végre Kedvenc barátosném is fojtó öleléssel üdvözölt, meg kókuszdiómmal is tudtam kicsit beszélni. Viszont a Juve már a coppában is elbukott, éljen az üres szezon. Ciro-t végre felállították, de kétlem, hogy Zaccheroni marad június után is. Csak a 4. hely legyen meg.

Lassan kezdődik a vég...persze

Összefoglalva a hétvégét, nem haladtam semmit. Viszont legalább nem sikerült összehozni a találkozót és centi hideg is lett. Azért akadt mindent jó pozícióba billentő pozitívum is. A péntekről szombatra mászás megint kókuszdiómmal telt és bár úgy volt, hogy nem tudunk beszélni egy hétig, azért ma sikerült. Szerencsére. Nem bírtam volna ki. Szombaton menéztem az Up in the air c. filmet. Tetszetős mozi. Vasárnap nagy nehezen összejött a teremfocsi, szokásos 3-3, kiskapura. Gyilkos volt és jó buli, ahogy szokott. Még mindig fáj a lábam. A héten is kellene még egyet.
Délelőtt már fel is vettem az óráimat, mivel mától lehet, körülbelül 30 másodpercbe telt. ETR wherever you are. Egyelőre 42 kredit (akár a válasz a világmindenségre-a szerk.), de lehet, hogy lesz még plusz 2. Két "kedvenc" tanárnőmmel lesz 6 órám, nagyjából 20 kreditnyi értékben. Schönice. Az órarendem miatt rutinból nem bosszankodom, úgysem fog hasonlítani a végén. Délben megyek ki jegyeket íratni, meg elbeszélgetni, kíváncsi leszek.
El van ez az egész szabva úgy, ahogy van. De legalább nem vagyok egyedül. People are suffering..HA-HA!(egy régi klasszikusból: Black&White-a szerk.)



P.S: A Juve is halott. Valami csoda kellene. Hol van már 2003...

Én is meg tudom csinálni

Az úgy volt, hogy bejött egy mosómedve. Na jó, elismerem, nem én voltam. Nem is értem. Nincs is kedvem írni. Akkor mégis miért teszem? Jó kérdés. Majd kiderül.
Rá lettem ébresztve, hogy a szakdolgozatom megírása elég komoly és időigényes feladat. A munkafolyamata a szorgalmam eddigi legnagyobb megmérettetése lesz. Csak annyira nem bír meghatni már ez az egész 'idegenforgalmi szakmenedzser' thing, hogy ketchup. Már leírni is fárasztó. Belegondolni pedig zsibbasztó. Nem jó kombináció a jövőre nézve. Mindegy. Illetve nem az, de ez a szükséges rossz, legalábbis ezzel áltatom magam. Megkaptam Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot c. 'bibliáját', amit elolvasva kiokosodom a témából és mindjárt nem leszek annyira elkeseredve, bár már az is enyhített ezen az állapoton, hogy a nővérem segített.
Tegnapelőtt végre leültünk beszélgetni best brommal, bár csak egy órára, de már ez is siker volt. Tegnap reggel pedig (és ez most komolyan reggel 9-kor -a szerk.) mentünk kondiba. Részemről szűk 3 hónapos kihagyás után. Konkrétan mozgásképtelenre edzettem magam, ez az állapot most tetőzik, ugyanis már csak törzsből mozgok, még a gépelés is fájdalmas. De ezt már szeretem, ettől érzem, hogy újra élek. Hogy ma megyek-e vagy sem, az majd reggel kiderül. Szombaton végre Kedvenc barátosnémmal is találkozom, nagyon ideje lenne már. Vasárnapra pedig összehozunk egy kis szokásos teremfocsit. Jövő héten Harry Potter mozimaraton van tervben. Ráadásul közeledik a hónap vége, amikor is kis baráti összejövetelt tartok, nagyon szűk körben. Lesznek itt még jó dolgok.

Something, something whatever

Már megint nem írtam napok óta.
Még csütötökön sikerült beszereznem egy új farmert, meg egy inget. Nem tehetek róla, különben is szép, jól van?! Na. Csütörtökről péntekre éjjel megint nem sikerült aludni, kicsilány földrajzra "tanult", aztán meg már nem volt érdemes lefeküdni, úgyhogy olvastam. Pénteken beírattam újabb 2 jegyem az egyetemen, meg elintéztem a problémás gyakorlatomat is. Még így is van tárgyam, amivel nem tudom, hogy mi lesz, ugyanis az oktatóm éppen most védte meg a doktoriját, hurrá és gratlálok, de most már dolgoznia is kellene.
Hétvégén adtam az érzésnek és kialudtam magam. Meg vasárnap volt anyum szülinapja és az egész napot kiscsaládommal töltöttem.
Végre a baráti kör is befejezi lassan a vizsgázást, sok kalappal, akiknek még kell és kongrat azoknak, akik már élvezik a megérdemelt pihenést.
Keressük egymást gyerekek!
Kellene egy kis teremfocsi, összvacsi vagy akár egy füstös kocsmai beszélgetés. Akármi.

Üdv itt újra a szárazon

Eltelt egy hét, egy olyan hét, ami visszanézve hol érdekes, hol felejthető volt, de a végére odakerült a poén.
A múlt hét vége ugyanúgy átbeszélgetett éjszakákkal telt. Hétvégén megint rengeteget olvastam, filmeztem, aludtam (végre) és általában mindent csináltam, ami kimeríti a 'pótcselekvés' fogalmát, tanulás helyett. Pedig lett volna mit lapozgatni. Hétfőről keddre megint kókuszdiómmal kreatívkodtunk, falusi turizmus beadandót többek között. Majd egy esti fél órás telefonálással megint lemerítette a kártyámat, komolyan borzasztó, hogy mennyire nem kompatibilisek egymással a szolgáltatóink. Nem jó ez így. De nem adom fel, keresem a megoldást.
Tegnap éjjel aztán végre rászántam magamat, hogy megtanuljam a vállalati munkajog anyagomat a reggeli vizsgára (Még éppen idejében-a szerk.). Úgy látszik, hogy nyomás alatt jobban fog az agyam (vagy megint a naked zsenialitásom mutatkozott meg), mert hajnali 3-ig bírtam csak, reggel még egyszer elolvastam és a megszokott magabiztossággal, szinte már pofátlanul könnyen levizsgáztam 5-re. Egyelőre 16 kreditnyi tárgyamról tudok biztosat és eddig 4,6 az átlagom. Ha ezt sikerül tartanom, akkor utolsó félévben zsebre tehetek egy kevés ösztöndíjat. Abszolút megérdemelném. Szerintem. Még egy beadandóm készül leadásra, utána véget ér ez a félévem és jöhet az utolsó. Február közepéig pedig le kell adnom a jelentkezést az SZTE-re. Irány 'Sun City'! Már csak egy kegyetlen 5 hónapos rush..
De most boldogság.

Night owl

Az elmúlt napokban változott a helyzet, sikerült valamelyest aktivizálnom magam, bár még mindig olyan érzésem van, mintha egész héten szombat lenne. De már megírtam egy beadandómat és elkezdtem egy másikat, meg nekiálltam anyagot gyűjteni a vészesen közeledő munkajog vizsgámhoz. Ma végre sikeresen bevégeztem a 'szakdolgozati témavállaló lapok leadása' fedőnevű küldetésemet. Elővéve a zsenialitásomat, kapcsolati tőkémet és az állítólagos természetfeletti képességeimet már kókuszdiómé és a sajátom is a tavi embereknél csücsül. Apropó kicsilány, igazából ő pörgetett fel az utóbbi bejelentkezésem óta, pár átbeszélgetett és -játszott éjszakával. Soha rosszabb okot arra, hogy miért nem tudok aludni. 4. napja. De ez mellékes. A lényeg a lényeg.

Pictures of The Day

Well, ahogy ígértem, feltöltök néhány, még meleg képet a nővérem esküvőjéről, a hivatalos fotós által készítettek közül, a többit még nem sikerült összeszedni. Annyit elárulnék, hogy nem kaptam felhatalmazást ezen képek közlésére, ismerve a nővéremet, ez nagyjából olyan veszélytelen, mint égő olajat vízzel oltani. Csajok, akinek ennyi nem elég (sokan lesznek-a szerk.), azok esetleg bekopogtathatnak az ajtómon.

Ugye, hogy ugye...


Menthetetlenül elkelt.


A világ legjóképűbb pasija és az Örömszülők egyik oldalról...


...a Menyasszony, az Örömanya és (két füstölgő puskacső-a szerk.) az Örömöccs, a másik oldalról.


A torta és egy kis hangulat, hátha valakinek az a fontos.


Valószínűleg a legjobb táncospár a parketten...


...na jó, megosztott első helyen; pici nővérem nagypapánkkal (akitől jól láthatóan a tökéletes stílust örökölted-a szerk.)


Végezetül: Tanú 1, Tanú 2 és az ifjú pár.

Boredom

Újfent bentlakó lettem a 'semmittevéssel teli lustaság' nemes intézményében. Eszik-alszik-olvas-filmezik egész nap. Mindeközben arra gondolok, hogy ez mennyire szánalmas már. Újra el kellene kezdenem az edzést. Elhagytam a formámat. Holnap lemegyek a kondiba és kiváltom a bérletem. A karácsonyi pandamacinak vége.
Elolvastam Truman Capote: Mozart és a kaméleonok c. könyvét. Hihetetlen egy pasas.
Megint rámjött a ruházkodási láz, úgyhogy sok-sok tervező oldalát végigböngésztem a napokban, de vagy lottónyeremény vagy szabásminta és egy jó varrónő kellene, ahhoz, hogy felvehessem, amiket kinéztem. Majd lesz valahogy. Most? Nem.

Első nap

Épen és egészségesen átvészeltük ezt a remek, kis Szilveszter éjszakát. Jelentős mennyiségű alkohol elfogyasztása után azt hittem, hogy legalábbis a beszéddel problémáim lesznek, de mivel az ünnepek során egy kisebbfajta pandamackó méretűre növekedtem és az események során úgymond edződtem is, így csodával határos módon úgy éreztem magam, akárha vizet ittam volna. Új szuperképesség. Pipa.
Visszatérve, mivel egész éjjel esett és a Pearl Harbour-i csata újrajátszása zajlott az utcákon, így végülis nem mentünk a városba ünnepelni, hanem maradtunk nővéreméknél, baráti körben, jó társaságban.
5 órás fekvéssel és 9, majd 11 órás ébredéssel indult az új év. Lencsefőzelékkel és mesenézéssel folytatódott. Utóbbi még folyamatban van. Micimackó az örök kedvencem.
Az év végi közvélemény-kutatás végeredménye szerint: 'nem vagyok normális'. Ez tudható, így nem lepődtem meg.
Új év, új évtized, új bejegyzés.