A hét munkás része eltelt, a mókás remélem most jön, bár nem úgy alakul, ahogy szerettem volna, de ember tervez...
Tegnap. Nem tudom. A tegnap egy igazán érdekes napra sikeredett. Kezdve a 'mit keresek kint az egyetemen már megint'-szindrómával, folytatva a 'szinte-már-egyedül-dolgozz-a-rendezvényen'-nel. 5 hivatalos levelet fogalmaztunk meg a tanárnővel, legfőbb munkatárssal karöltve pedig összeállítottuk a bevásárló-listát és az eszközök listáját. Komolyan mondom egy toll kiviteléhez az egyetem területéről, legalább 4 engedély és 1 ízlelő szervünkkel fényesre polírozott hátsó kell. Kész röhej. Mi pedig nem csak egy tollat akarunk kivinni. Nem egyszerű. Teljesen lefáraszt ez az egész "Tor-túra". Ráadásul minden levélben, mint szervező szerepelek. Gyönyörű. Ehh. Aztán felmentem kicsilányhoz ebédelni, majdnem sikerült. Utána lekéstük a vonatot, úgyhogy kicsit feljött beszélgetni. Utóbbiból semmi sem kerül ki. Többet tudok, de nem tudom, hogy örülnöm kell-e neki. De mivel én vagyok "az a sumák fajta, aki sosem mondja, csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja...", ezért nem számít. Nem én mondtam.
Délután több ismerőssel és egyik kedvenc barátosnémmel is összefutottam, miután céltalanul kóboroltam a vasútállomásról visszajövet. Esett a hó és nem volt sapkám, de kellett a séta.
Most várok és reménykedem a legjobbakban, mindenkinek.
P.S: Teremfocsi, kondi, popeye, szivar, valami, mindegyik, egyik sem.(utóbbi kizárva- a szerk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése