Ez itt a napos oldal. Most pont nem. Elvégre éjszaka van.
Az elmúlt napokban csendben tevékenykedősre vettem a figurát. Az összes zakómat elvittük a varrónőmhöz bevetetni. Egyet ma kaptam vissza. Úgyhogy megint nem tudtam inget húzni két napig, ami már egész kényelmetlen hosszú intervallum.
Minden este kis kondival zártam a napot. Aminek szenvedtem is a következményeit kedden. Van egy régi-új általam csak 'sunyi pusztító'-ként emlegetett kardio-gépezet és 'mit nekem az' felkiáltással estem neki. Ő nyert. De csak másnap. Ráadásul utána nem sokkal még sikerült rendkívül szerencsésen bordára is esnem. Hála égnek semmi bajuk nem lett, csak egy napos fájdalomcsillapító és egy éjszaka jegelés kellett, aztán máris huss, elmúlt. De kedden egy Mekka-Medina vándorútról hazatérő, idős, kiszáradt csiga is leelőzött volna. Ráadásul most többszörösen szembeötlő volt, hogy milyen rengeteg lépcső van kint a campuson. Mint a Roxfortban. Mivel az éhség 3:2 arányban legyőzte a fájdalmat, idegenben, hosszabítás után, így az átlagos 3 perces utat az adott teremtől a büféig, sikerült biztonságos 16 perc alatt megtennem. Pipacs módon fájt, na. De vége-vége.
Tegnap már eddigi legjobb pingpongparti került lejátszásra és bár 4-1re kikaptam, hatalmas gémek voltak.
Betervezett filmklub ugrott, de be nem tervezett mozi jöhet még a héten.
Meg shoppingolás tavaszra. Mert beköszöntött.
Kék az ég, zöld a fű, csiripelnek a madarak...hogy ez milyen undorító.
Jóféle altató zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése