Most legszívesebben rohannék. Ki innen. Messzire. Talán lenne kihez. Talán nincs is szükségem most senkire. Elegem van. Magamból és mindenkiből, aki hozzájárult ahhoz, hogy ilyenné váljak. Rosszul vagyok ettől, de leginkább a tükörtől viszolygok. Emberek százezrei élik le az életüket az enyémhez hasonló mentalitással, a legtöbbjük elkallódik, lévén nem foglalkoznak velük, nem kapnak törődést. Én megkapom. De két totálisan ellentétes emberi látásmód között ez a törődés csak folytonos vitákat, veszekedéseket szül, egy nem normális kapcsolatot éltet, amiben nekem osztották a kisebb szerepet. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Azért viszolygom magamtól, mert nem vagyok képes teljes fordulatot venni és mélyen belül megváltoztatni magamat. Önerőből. Amikor így is elég sok pofont kaptam már. Senkinek sem menne. Ez már nem elhatározás kérdése. Azzal nincs baj. Ezt kódolva kapjuk készen, mikor megszületünk. Itt van ez az istenverte szakdolgozat. Az utolsó pillanatra hagytam, ezt minden további nélkül elismerem. Elegem is lett ebből a képzésből a végére, bele is fáradtam, így aztán nem is mozgatott meg a dolog. Folyamatosan rágták a fülem, hogy álljak neki, mert sok munka és ki fogok futni az időből és ők már megírtak jópárat, ők tudják. Nálam ez sokadszorra működik, de akkor segít rástresszelnem és nekiállnom. Meg is történt. Új, friss téma, a régi kezdetektől meddő helyett. Ami érdekel is. De a haladásban elég sok tényező képes befolyásolni. Például a konzulens, a könyvtár, áramszünet, azon kívül, hogy képtelen vagyok menetrendszerűen leülni és kutatni, írni vagy olvasni. Csak ezt művelni nem tudom. Nekem más a módszerem. Ezért szoktam edzeni, kikapcsol és felfrissít. De most ettől is el akarnak tiltani. Ezenkívül akitől a legtöbb támogatást várnám, még a nehéz kapcsolatunkat is figyelembe véve, ő az egyetlen, aki nem hisz bennem, akitől mást sem kapok, minthogy még mindig nem csináltam semmit, nem fogom tudni megírni és nem tudom majd időben leadni. Ez pedig teljesen kikészít. Már régen túlment az ügy a 'csakazértis' korszakon. Elkeseredtem. Undorodom magamtól, az egész helyzettől, mert olyannak kellene lennem, mint amilyennek látni szeretne, de nem akarok olyan lenni és képtelen is vagyok olyanná válni, fent a tanúm, megpróbáltam. Valahonnan erőt meríteni. Újra hinni. Végig csinálni. Csak menni, menni tovább előre, és a végén elmenni innen messzire és venni egy mély levegőt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése