2010. április 17., szombat

Én már nem

Újabb hét. Remélem nem lesz általános, hogy csak heti egyszer jelentkezem. Elvesztem a fonalat. Tartalmas hét volt egyébként.
A hétfő és a kedd a szokásos volt.
Fél napokat kint tölteni a campuson, aztán hazaérni és "vegetálni". Olvasok. Ami jó. Írtam is, de az rögtön ment a szemetesbe. Ami már kevésbé örvendetes. Elmondhatatlanul kifelé húz a szívem innen, de az még odébb van. Az idő ádázul rohan, amikor senki sem kéri, és vánszorog, mikor repülni szeretnénk. Ahogy mindig. Egyrészről sok mindentől nehezen búcsúzom titkon, másfelől menekülőre fognám már. Pedig még nincs is hova. Remélem lesz.
Szakdolgozat. Ez lett az új próbatétel. Ijesztően mindenre rányomja a bélyegét. A jelenlegi verzió a 4.1.
Szerda és csütörtök volt az üdébb színfolt. Szerdán végre le tudtunk ülni egy jót beszélgetni best bro'mmal. Aztán már nem bírtam tovább és lementem kaffka-kondiba. Ott jó társaságban kiereszthetem a gőzt. Új kedvencem az evezőpad.
Ráadásnak csütörtökön elvittem magammal kedvenc Duna-menti lányomat. Finoman fogalmazva üde színfolt a napjaimban, most sem cáfolt rám. Jó kis este volt.
Tegnap reggeltől szokásos tömbös órám volt. Kivégeztük az elméleti anyagot. Izomláz gyötört. (még mindig..-a szerk.) Délután pedig kiderült, hogy mit kapok születésnapomra. Ki lesz festve a szobám. Meglepetés.
PaFe jegyeket még nem tudtam venni, de úgy tűnik, hogy négyesben megyünk. Fishingre még várom a jelentkezőket.
Ráadásul még a vacsorám ügyében is dilemmába ütköztem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése