Leporolom kicsit a helyet, rég nem jártam erre.
Egy hét, nagy idő, többek között azért írok gyakran, mert túl sok mindenre kiterjedő figyelmem van, ami sajnálatos módon nem társul végtelen memóriával. A tervező ad és elvesz. Így jártam...wait for it...
Először is egy felhívás: attraktív, ámde hozzáértő masszőrhölgyek jelentkezését várom, ugyanis a vállam és a hátam nem bírja a gyilkos kiképzést.
Ezen a héten volt a tavaszi szünetem. Ugyanakkor ez a hét volt kijelölve a szakdolgozatom megírására is. A tulajdonképpeni írás részéhez sajnálatosan csak ma jutottam el. Egy tucat többször újrakezdett és félbehagyott word-dokumentummal teli lomtár a tanúm, hogy próbálkoztam. Ez a mostani a véglegesnek tűnő témaverzió, amely a 3.5. kísérleti nevet viseli. Részletekkel nem untatnék senkit. A végeredmény úgyis hozzáférhető lesz.
A húsvétolás rendben, békésen zajlott, bár a nagycsaládos dzsemborira nem mentem el, hála az szakdolgozatomnak, de a kiscsaládoson ott voltam az unokaöcsémmel ajándékokat vadászni.
Később is elég sok csábító, szirén-énekre kellett 'nem'-et mondanom és ez így is marad még másfél hétig. Ugyanis az új cél a születésnapomig leadni. Ami ugyebár akkor esedékes. Ha valaki nem tudná. Persze ez tényleg sokadlagos információ. Főleg jelen helyzetben.
A héten a beharangozott borús-esős idő nem igazán jött be. Többnyire szívfájdítóan szép idő volt odakint. Nem is bírtam ki, hogy legalább kisebb sétákra ne menjek el. Persze mindig valami céllal egybekötve.
Testi felfrissülésnek csütörtökön reggel elmentem dózsázni. Az arcok nem változtak, csak kicsit több volt a rendőr. Elvégre Zsaru-Gym. Azóta nehezen mozgok és masszőrért kiált a testem. (Ld. fent a hirdetésben-a szerk.)
Szellemi felfrissülésnek elolvastam újra Robert Merle Moncadáját. Ahogy kiijön a jó idő, felbuzog bennem a szabad kubai szellem, átjár a "Nuestra America" és ilyenkor bizony erre a könyvre van szükségem. José Martí, Julio Antonio Mella, Eduardo Chibás, Fidel Castro. A legnagyobbak.
Hála a kései reggelijeimnek, újra rászoktam a 'The weakest link' c. műsorra. Hurrah.
Volt még a héten tékozló Duna-menti lányom megtalálása. Ha jól emlékszem 3 és fél órát beszéltünk, elvégre régen volt már rá lehetőségünk.
Közben érik egy másik fontos (múltbeli) barátosnémmel egy találkozó.
Lassan előkaparom a sátramat és letakarítom, mert rohanvást közeledik a fesztiválszezon. Bő egy hónap múlva PaFe. A társaság összeszedve. A jegyet a héten veszem. Utána egy hónap záróvizsga-break és Fishing(!). Végre. Az év legjobban várt 3 napja, ami mindent visz.
A bónusz a tavaszom végében pedig a 80%, hogy megvalósuló 'maoritribalturtletattoo'-projekt. A "vászon" alakulóban.
Nagy vonalakban mostanság ezek foglalkoztatnak, ezek miatt kelek fel, no meg persze pár mosolyért, amiket viszont önző módon megtartok magamnak.
További kellemes tavaszt azoknak, akik a végéig kibírták velem ezt a tartalmasra sikeredett bejegyzést.
Ezt a számot csak ma ismertem meg, hála egy kedves ismerősömnek, mai alvós-zene.
...anyátokkal. (Mert az egy remek sorozat-a szerk.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése