Úgy alakult az életem, hogy egy hónapos önkéntes száműzetésbe vonultam cheflibre területéről, egy sötét és sivár helyre, ahová csak elvétve tévedt be napfény.
Most következne az elmúlt egy hónap részletes beszámolója kiemelve a számomra fontos eseményeket. De ettől megkímélem magamat, és ezzel mindenki mást is. Semmi kedvem visszább menni egy-másfél hétnél...és mégis.
A PaFe tökéletes volt. Gondtalanul, önfeledten, semmivel sem törődve, csak azzal, hogy jól érezzem magam. Remek volt a tásaság, kalandos volt az oadút, az időre sem lehett panasz, sőt. (Egy tökéletes leégés lett a perdöntő bizonyíték rá.- a szerk.)
Onnantól kezdve elborultam, nehéz volt visszaállni -a civilizált világ rabigáját visszavéve- a mindennapokba.
Leszerveztük a nyári munkám, egy hónap Balaton-part, de kell a pénz az őszi utazásomhoz. Is. Ugyanis az egyik kedvenc barátosném az erasmusnak hála augusztustól Csehországból boldogít tovább. A jó emberek mind korán mennek el.
Néhány régebbi kapcsolatomat beszűntettem ápolni, de ezt a változást idővel mindenki észre fogja venni. Mondhatni helyre raktam magam, egyirányú útra kanyarodtam, az Értelem sztrádára. Tisztább és rendezettebb lett a könyvespolc bennem. Kidobtam belőle néhány kacatot, értéktelenné vált papírfecnit, ponyvákat, és hirtelen rendkívül szellős lett. Az első újonnan megkezdett kötet szerdán került fel rögtön a kiemelt polcra.
Hatalmas kerülővel el is értem a(z egyik) legfontosabb hírhez. Tegnap, egy hosszú, embertelen, fárasztó, bábszerű 2 hetet leküzdve eljutottam a hangzatos egyetemi képzésem sikeres befejezéséig. Összesen 4 napot vizsgáztam, ebből 2 írásbeli az "A" héten és kettő szóbeli a jelenleg is futó "B" héten. Örök élmény marad az biztos.
Azt hiszem, hogy rátaláltam valami újdonságra. Egyre ritkábban tölt el ez az érzés. Megtörtént. Az elmúlt hónapom, de nyugodtan mondhatnám, hogy az eddigi évem alatt úgy istenigazán, természetesen, a maga meztelen valóságában jól éreztem magam. Annyira, hogy nem szívesen, éppen ezért nagyon lassan és nehezen adtam fel a helyzetet. Egy örökkévalóságig elüldögéltem volna ott. De vége lett, mert tanulás, meg utolsó vizsgák, meg kevés idő és efféle komolynak tetsző kötelezettségek...ostobaságok...
Szóval egyelőre még ismerkedem ezzel az új élettel, de eddig tetszik. Nagyon is.
Végezetül, mint tudjátok sportszerető férfiúként tengetem az időm, így aztán június 11-től július 11-ig a foci vb a napi rutin része lett. Ga Oranje! (Hajrá Hollandia!-a szerk.) Valamint újra elkezdtem edzeni. Elindult a felkészülés a nyárra, a kajaktáborra, a munka a tetoválásért. De most már máshol járnak a gondolataim, úgyhogy "leteszem a tollat".
"Előbb jön emberre az érzés rája,
s csak aztán bukkan fel az érzés tárgya..."
True story.
P.S: Frissítettem a jukeboxot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése