2010. augusztus 12., csütörtök

I'm still running

Lassan ideje lenne írnom már valamit. De ha annyira unalmas az élet, akkor mit tegyek? Most ez van. Nem sokáig. Jövő hétfőn kezdődik a Gólyatábor. Addig meg már csak 3 nap. Ebből a mai még szokásos, korán ébredős-későn kelős-kondizós-ebéd főzős-este filmezős-későn fekvős, de holnap már belekerül két csavar, nevezetesen, hogy reggel megyek az új, ideiglenes fodrászomhoz (Az előző balszerencséjére pont Szegedre menekült. -a szerk.), aztán délután a kövekező 2 rutin órámra, mivel keddtől újrakezdtem/folytatom a jogsim megszerzésére irányuló törekvéseimet. Juppijáéó...ja nem. Egyelőre csak nyűg a dolog. Persze béna is voltam, de tisztességes polgárként életemben először váltam egy gépszörny irányítójává, így nem csoda. Ráadásul az oktatómmal kicsit sem vagyunk egy síkon, és az autót mondhatni nem rám szabták. Egyáltalán nem vagyok magas, viszont annál szélesebb, így ha mindent beállítok, akkor légmentesen lezárom a vezető oldalt, beleértve a lábteret is, ahol ugye nem kevés mozgásnak kellene folynia. Így azért nehéz. Kiszállásnál már vicces. Összegezve rosszul választottam. Majd meglátom mi legyen, várjak-e rutin végéig vagy még az elején váltsak. Most vasárnap/hétfőtől úgyis eltűnök egy hétre, ami után valószínűleg kell majd 2 nap, hogy kiürüljön a vér az alkoholomból, ill. fordítva. Aztán már csak bő egy hét itthon....Tartalmas lesz.
Hétvégén kint voltam Hetesen kerti sütögetős mulatságon nővéremékkel. Nagyon jó volt, élveztem, pedig nem teljesen az én közegem volt. Éjszaka kint feküdtem a tűz mellett, és csak bámultam a csillagokat. Már nagyon hosszú ideje nem volt erre alkalmam. Leírhatatlan. Még mindig, örökké. Több hullócsillagot is elcsíptem, remélem működnek majd a kívánságaim.
Az úszó-eb kötelező program lett természetesen, ki nem hagynám, még jobb lenne élőben nézni. De gatyaszíj meghúzás van folyamatban, képletesen és a valós jelentésében is. Éppen ezért óriási szívfájdalmamra kimaradt az életemből a Kispál és a Borz 'búcsúkoncertje'. Bár én nem is búcsúzom. Megyek én még a gyerekeimmel Kispálra. Remélem. Jó lenne. Majd elintézem.

"Óvakodj a vörös hajútól!" (-S. P. Trelawny, Harry Potter és az azkabani fogoly)

Reménykedem tovább ostobán,
Nem gondolkodom én a sohán.


Mert a U2 mindig velem van a "bajban"(L)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése