Vagyis a szerencse forgandó. De mennyire, hogy az. Legutóbb még azon kellett idegeskednem, hogy elszúrtam-e mindent, amiről álmodtam. Most már "csak" azért kell, hogy van-e bennem elég kitartás a rám váró hatalmas feladathalmazhoz. Ugyanis, nem minden szégyenkezés nélkül, jelenthetem, hogy elfogadták a késve leadott papírjaimat, így szeptemberben költözöm Szegedre, ahol is megkezdem tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának nemzetközi tanulmányok szakán. Elmondhatatlanul örülök és félek. Két hét múlva részt veszek a Gólyatáborban, valahol a Vadkeleten, a Körös torkánál. Utána néhány dologgal tisztában leszek I hope so. Aztán még hazatérek bő egy hétre, és szeptember 1-jén leköltözöm Sun citybe, tágas Alföldünk szélére. Majd részt veszek egy 2 napos előkészítő táboron, aminek keretében be is iratkozom, utána évet nyitunk szép ruhában (Remélem 40°C-ban- a szerk.), és várunk két napot az évkezdésig. Amit személy szerint turistaként fogok eltölteni, valamint drága barátaim, akik miattam minden bizonnyal megtesznek egy 5-6 órás utat, házigazdájaként. Egy valami biztos, tiszta lappal kezdhetek, mivel a helyi ismerőseim száma eléri a verhetetlen 0%-ot.
Bizonyára többekben felmerült, hogy miért is nem dolgozom. Szép történet. Az a 3 nap és 3 éjszaka, amit ott töltöttünk, az arra a rövid periódusra fogadott öcsémmel, egy remek tapasztalat és életreszóló élmény volt. Sajnos a kevés idő alatt megszerzett bérünk egy görbe estét sem fedez, de nem volt más út, csak a hazajövetel. Nem a munka volt a legrosszabb, sőt. Úgyhogy ezen a nyáron sem sikerül tőkét teremtenem a leendő utazásomhoz.
Úgy döntöttem, hogy a fennmaradó időmben folytatom a félbehagyott jogosítvány-projektet. Sokan mondják, hogy ideje már. Igazuk lehet, én pedig tévedhetek, volt már mindkettőre példa.
Mivel az erre a nyárra kiosztott szerencse-puskaport mind előttem a karrierem sínen tartására, így természetszerűen a magánéletemre nem jut. Ami ettől kaotikusabb és romosabb, mint valaha. Bár ez a legkevésbé meglepő. Sosem volt másképp. Egész jól hozzá lehetne szokni, ha akarnék, ami persze ki van csukva. Marad a küzdés. Az ősz még hozhat aranyat.
Egyelőre eléggé elítélhető módon feszültséglevezető edzéssel és filmezéssel töltöm a napokat, helyenként kiscsaládommal megszakítva. Új szabadidős elfoglaltságot találtam, ami nem más, mint a sárkányeregetés. Hihetetlenül jó szórakozás, viszont csak roppant szeles időben lehet űzni. Valamint volt alkalmam kipróbálni a strandkajakozást, a viharos Balatonon, igazi hullámverésben, élmény volt.
Amit mindenkinek ki kellene próbálnia, hogy egy matracon beúszik a tó belsejébe, és 3 órán át csak fekszik a napsütésben. Előnye: mindennél jobban relaxálhat közben az ember. Hátránya: ha erős a nap, akkor bizonyosan rettenetes leégés lesz a vége. Két hete történt meg velem és csak tegnap kezdtem el kopni. Persze ez én vagyok. Aki Fortuna egyik kedvenc játékszere mostanában. Da majd meglátjuk, hogy az idős hölgynek, hogy ízlik a főztöm.
A legszebb sztorit a végére hagytam:
majdnem újra szerelmes lettem. De még időben rájöttem, hogy talán mégsem kellene, mivel biztosan nem lett volna esélyem. Elvégre a kis hölgy alig lehetett több, mint 3 éves...
Pedig az a korosztály még nem törte össze a szívem, feltéve, ha leszámítjuk az óvodás szerelmemet, bár ő is 4 volt annak idején. Máig emlékszem rá.
I fell in love with Éire. Again.
P.S.: Mostanra biztosan feltűnt, hogy totálisan megváltoztattam a blog kinézetét. Amennyiben ez nem történt meg, úgy kérem nyomban keresse fel szemorvosát. (Az újonnan érkezőkre ez természetesen nem vonatkozik-a szerk.) Úgy gondoltam, hogy itt az ideje a váltásnak. A jukebox is frissült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése