Miracle drug

Nem lehet megfelelően szavakba foglalni. Nem megy. Próbálom. Esélytelen. A hétfő 19 órától számított 18 és fél óra maga volt a felhőtlen boldogság. Hihetetlen. Nem írhatom le pontosan, részletesen mindazt, amiért így gondolom; minden mozdulatot, pillantást, szót, mert nem tehetem, nem is tenném. Címszavakban, kívülállóként pedig nincs túl sok értelme, ne is keressétek. Meglepetés, tél, hóesés, sapka, lábnyomok, köhögés, nevetés, sok nevetés, jégen séta, vacsik, harrypotter, talpmasszázs, honfoglaló, maci, skót labda, játék, szőrszál, játékjáték, kék bolygó, harapás, fekvés, alvás, ébredés, szundi, "tanulás", fogmosás, várakozás, zh, pakolás, hűtő takarítás, csomagtúra, utazás, jobbra-balra el. Szeretném, ha minden napom ilyen lenne, mint amilyen ez volt. Ha minden éjjel így feküdnék és minden reggel így kelnék fel, az maga lenne a megtestesült csoda, hogy őszinte legyek, mert körülbelül semmi esély rá, de ez most annyira nem tud érdekelni és a földön tartani, hogy elmondhatatlanul nagyon nem. Ráadásul amikor már azt hittem, hogy jön a szokásos vasútállomásos búcsú scene, akkor jött a csavar. Rossz vonatra szálltunk fel és elindult. Szerencsére (sajnos) észrevettek minket rajta és még épp időben le is állították, hogy leszálljunk. Pedig mentünk volna ki tudja merre és meddig. De aztán megjött a rendes járat és elvitte egy teljes hétre. Megint. Bár, még van remény egy korábbi viszontlátásra, de az nagyon csekély és sokat kell érte dolgozni.
Szóval most itt vagyok, várok, filmeket böngészek, vacsit szervezek, meg ki tudja még mit nem, mindezt letörölhetetlen jókedvvel.
Tudat alatt és felett ezerrel készülök a december 27-30-ig tartó sorozatra. A szilvesztert pedig még nem is tudom, hogy lesz.
Ehh.

I'm so happy...

Tudom, már unalmas lehet olvasni, hogy mindig ugyanaz megy, de most sincs másképpen. Imádom. Mindennel együtt.
Lassan kezdődik az év végi rush. Még két vizsga, 2+1 beadandó és a 'tanulás' résznek vége idénre. Na de közben megindul a 'család és barátok' part is. Elő-karácsonyi vacsora, real karácsonyi vacsora családostul, legendarier-nek ígérkező legánybúcsú (nem elírás-a szerk.) és az Esküvő, az év fénypontja. Az, hogy mindezt kicsilánnyal az oldalamon tehetem, "csak" az a plusz, amitől egy újabb boldog emberrel nehezebb a Föld.
Ajándék kitalálás-keresés ezerrel, lehet kívánságolni felém. Még semmit sem tudok. Pedig de szeretnék én is hej, jó sok szépet adni. Segítsetek.

Hadd szóljon

Tegnap megint volt okom rajzolni és némi unszolásra meg is tettem. Az eredmény megtekinthető a rajzaim között. Újra elkezdtem az edzéseket itthon és jövő héttől mehet a kondi is. Ismét rá kellett jönnöm, hogy nem jó, ha nem tudom levezetni a feszültséget, kiüríteni a fejet egy pár órára. Sosem fogadkozom újévkor, most sem fogok, megteszem előtte. Cél: tavasz végére, nyár elejére formába lendülni. Sorstársak kerestetnek, de ha nem találok senkit, az sem zavar.
Ma délután a büszke nagybácsi feeling betört az egyetmre is, mivel a nővéremék kijöttek a campusra. Előtte voltunk szabónál, jövő csütörtökön megyek az első próbára. Készül a csoda.
Az elmúlt hetekben többször ejtettek pofára, mint amennyit bárki elviselne, de nálam lassan telik a pohár. Rendkívül lassan. Viszont nem tudom, hogy mi lesz, ha egyszer betelik. Zajos búcsú, valószínűleg. Mindenki képes megváltozni, csak érezném már.

Rénszarvasok+ami köztük van+minden mi jó=42

Zseniális két napon leszek túl lassacskán. Hétfő éjjel és kedd hajnal volt a tetőpont. Nem részletezném, benne volt minden, amit csak kívánni lehet, de nem kötelező. Olyan volt, mint egy hullámvasút. Ilyen lányt kitalálni sem szabadna, de én bármikor megtenném, szerencsére nem kell. Like a coconut. Játék-játék-jááátéééék.
Szóval a mai napot 2 és fél óra alvással lehúztam, az előadásom egy hármast ért, ettől még I'm a fuckin' genius. Délután ellátogattunk a Hertelendy kastélyba. Fényűzés a pusztában. Csak esett. Legközelebb vendégként megyek, majd egyszer.
Jelenleg a régi/új hobbimnak a várakozásnak szentelem az időmet. Mivel holnap animátorkodás lesz és még meg kellene beszélnünk a feladatot, meg különben is. Nincs kedvem ma is hajnalban feküdni.

P.S: Új karácsonyi háttérkép. Imádom.

The 9 Ugly Sandy Claws

Megint szombat lett. Olybá tűnik, hogy kedd és szombat, esetleg csütörtök a bejelentkezős napom. Nem véletlenül.
Ez a hét megint sikeres volt. Leküzdöttük az angol-akadályt, kreatívkodtunk, elsősegélyből is kikupálnak lassan, de biztosan és kacagás meg vidámság is akadt. Persze itt a hétvége, úgyhogy megint egyedül maradtam, de ez már csak így megy.
Csütörtök óta megint van időm filmezni, so töltögettem kicsit megint. Megnéztem a 9 c. animációs filmet (mesének nem nevezhető-a szerk.) és nagyon tetszett, érdekes film, persze zsenik is dolgoztak rajta; a The Nightmare before Christmas-t, mert imádom, mert megszállt az ünnepi hangulat és mert I'm the Boogie man; ezenkívül megtekintettem a The Ugly Truth c. filmet, ami hmm.. jó, csak a Knocked up után a szöszi Katherine Heigl nem durrant akkorát és Gerard Butler-ből is kezd kicsit elegem lenni and let's be honest, ez a film több régebbi mozisiker összegyúrva.
Végezetül egy jó (és nem friss-a szerk.) hír minden Tim Burton rajongónak, 2010-ben Alice in Wonderland. Hejj(, a magyar yeah)!



P.S: Vettem egy ananászt, meghámoztam és megettem.

Moondance

Azóta sem tértem magamhoz, nem is akarok.
Újra nekiálltam filmezni. Tegnap Big Fish-egyik örök kedvenc, Arthur és a Villangók-hiába és ma az August Rush c. film, ami hihetetlen, mert ilyen még nem volt és a The Soloist c. alkotás, amely nem tud nem nyomot hagyni. Addig adok az érzésnek, amíg lehet, ameddig csak bírom.
Időközben megkezdtük az elsősegélyt, szóval van mitől félnetek.

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már ősz!
hullni már eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...
/Paul Verlaine/

Elmúlt végre, itt a tél,
bú, s baj vége vár,
jobbomon kel fel a Nap,
balomon Holdvilág.