Jó kérdés. Vagyok, aki vagyok. A jelenlegi szakaszát az életemnek mostantól egyfajta bábállapotként fogom fel. Saját bőrén tanul az ember, sokadszorra tanulom újra. A teljes érdektelenség üti fel elég gyakran a fejét az utóbbi időben, és ez nem jól van így. A vizsgaidőszakomnak még csak a fele ment le, és már most elfáradok. A bioritmusom teljesen felborult. Nehezen bírom a gyűrődést, és nem nagyon találok igazi támaszt. Helyben. Vajban. Most meglátjuk milyen erős és leleményes is ez a somogyi gyerek. Egy biztos, a következő félévemnél jobban oda fogok figyelni az időbeosztásra (is).
Mindenesetre a kitűzött cél egy sikeresen vételezendő vizsgaidőszak, és a hivatalos új év elkezdése, a végéig úgysem érzem a különbséget. A 2010-es összefoglaló valamikor hétvége felé várható, de igazából fogalmam sincs.
Tapasztalt Olvasóim már bizonyára megrökönyödtek, mivel -az újonnan érkezőknek mondom- cheFlibre új külsőt kapott. Itt már 2011-et írunk és ez az én ajándékom. Elsősorban magamnak, persze.
Most visszatérek a könyvem fölé és reggelig töltöm az agyam.
Kollegináknak és kollégáknak kitartást. Bár messze még a vég...
U.i.: Jukebox frissítve.
2011. január 6., csütörtök
2011. január 1., szombat
BÚÉK 2011
Boldog és sikerekben gazdag Új Évet Kívánok Minden kedves és kedvtelen Olvasómnak!
Ráadásul kellemes hétvégét is! Én jövőre is itt leszek (én szintén-a szerk.), remélem Önök/Ti is!
BÚÉK!
Happy New Year!
Feliç any nou!
Ráadásul kellemes hétvégét is! Én jövőre is itt leszek (én szintén-a szerk.), remélem Önök/Ti is!
BÚÉK!
Happy New Year!
Feliç any nou!
سنة سعيدة
šťastný nový rok!
Fijne oudejaarsavond!
Bonne Année!
¡Feliz Año Nuevo!
Frohes Neues Jahr!
Athbhliain faoi mhaise dhuit!
Buon anno!
Blwyddyn newydd dda!
Gott nytt år!
Guid Hogmanay!
Godt nyttår!
Fijne oudejaarsavond!
Bonne Année!
¡Feliz Año Nuevo!
Frohes Neues Jahr!
Athbhliain faoi mhaise dhuit!
Buon anno!
Blwyddyn newydd dda!
Gott nytt år!
Guid Hogmanay!
Godt nyttår!
2010. december 28., kedd
Megjött a tél, kopogott, beengedtem.
Fogalmam sincs, hogy mit keresek itt. Néha úgy érzem, hogy kár lenne írnom. Pedig lett volna miről, de valahogy nem voltam rá képes. Arra gondoltam, hogy végleg abbahagyom. Erősen depresszív hatásai vannak a folyamatos egyedüllétnek.
Most sem tudom, mi ütött belém. Nem tudok aludni. Vagy csak nem merek. Lassan egy hónapja nem alszom jól. De eszem ágában sincs panaszkodni, ez csak rajtam múlik, úgyhogy eldöntöttem, idén lesznek újévi fogadalmak. Halálosan komoly.
Szeged. Mostanra már második otthonom lett. November vége óta összesen 6 napot voltam otthon, eddig egyhuzamban 3 hét a legtöbb, amit itt töltöttem. Igaz, közben volt két SZTEP csapatépítős hétvége. Egy, szeretett fővárosunkban (Budapest-a szerk.): Parlament, Alkotmánybíróság, Morrison's 2 (legen...wait for it...dary bulival, főleg karaoke), Holokauszt Emlékmúzeum, villamos, metró, vonat, a tökéletes pesti szállás. Majd az adventi élményjáratunk Bécsbe (plusz előtte éjjel az ajándék és 'hideg élelem' beszerzés a tescoban): A busz, az út, "városnézés", bolyongás, ENSZ bécsi központ látogatás, karácsonyi vásár, kocsmakeresés, szivarozás, offenkartoffeln, buszvárás, hatalmas hangulat, Balogh Tamás és egyéb italok, hazaút, győri lerobbanás, Schööööönbrunnn!, Stumpf and the SZTEP boyz feat. RockMikulás rögtönzött live koncert, élményjárat(!).
Majd vissza a valóságba...vizsgák, előrehozva, majd rendesen vizsgaidősuck, közben tél lett, két nap nyárral, vége a jó világnak. A sárkányhajónak vége, a JATE-bajnokságban a J-csoport második helyezettje lett a Sevilla Sekés nevezetű csapatunk, úgyhogy tavasszal jön a folytatás, addig szünet ott is, semmi testmozgás nem maradt.
Többszáz oldalas könyvek, jegyzetek, tanulmányok, soha-el-nem-fogyó halmokban, fejfájás, ébren töltött éjszakák, összefolyó nappalok, szerény sikerek és Damoklész régen látott kardja...de túlélem, ha belezakkanok is.
Pihenésképpen újra aktívan filmezem, köszönhetően néhány új filmes ismerősnek, és a saját szorgalmamnak, meg a felszabadított 12 gb helynek gizikén. Ennek hatására rögtön dupla-szerelembe estem Lotte Verbeek és Imogen Poots nevezetű csodákba.
Szakállat növesztettem. Most lehet, hogy meg is tartom, bár karácsonyra kaptam egy új borotvát...
Apropó Karácsony, utólag is Kellemes Ünnepeket kívánok minden Idetévedőnek!
Idén 2,5 nap otthoni családos pihenést jelentett, kivételesen jól látható ünnepi pocakkal.
Tegnap leutazás előtt végre elmentem dózsázni egy jót. Több, mint 3 hónap kihagyás után. Ahhoz képest nem ment rosszul, de még így is elkeserítő belegondolni, hogy milyen volt augusztus végén a formám és hol van most. Szóval a cél februártól visszadolgozni magam rendesen, ahhoz viszont Szegeden is kellene egy jó terem, ami még mindig nincs, bár a remény múltkor felcsillant. Hopefish.
Tartalmas és pozitív elmúlt bő hónap volt. Tényleg. Csak az otthoniak hiányoznak egyre gyakrabban. Meg a pécsi szökevények, akikkel régóta nem találkoztam. Meglátogatni nem akar senki, vagy nem tud. Hiába, messze vagyok, de azért még határon innen. Tessék kihasználni!
Néhány napja próbál visszatérni az életembe -az anno Duna-menti lányként emlegetett- nőszemély. Az év végi meglepetés. Egy másikra pedig hiába várok.
Valahogy most potenciális hölgyek nélkül, és alapvetően inkább karrierépítőként tevékenykedve, sokkal nyugodtabb az életem, pontosabban, más dolgok miatt vagyok folyton ideges.
Egyszer úgyis utolér a lelki békém, csak egyre gyorsabb leszek.
Mivel sok idő telt el, ezért kettő videót is teszek a végére.
Florence (L)
És várjuk az új albumot.
Most sem tudom, mi ütött belém. Nem tudok aludni. Vagy csak nem merek. Lassan egy hónapja nem alszom jól. De eszem ágában sincs panaszkodni, ez csak rajtam múlik, úgyhogy eldöntöttem, idén lesznek újévi fogadalmak. Halálosan komoly.
Szeged. Mostanra már második otthonom lett. November vége óta összesen 6 napot voltam otthon, eddig egyhuzamban 3 hét a legtöbb, amit itt töltöttem. Igaz, közben volt két SZTEP csapatépítős hétvége. Egy, szeretett fővárosunkban (Budapest-a szerk.): Parlament, Alkotmánybíróság, Morrison's 2 (legen...wait for it...dary bulival, főleg karaoke), Holokauszt Emlékmúzeum, villamos, metró, vonat, a tökéletes pesti szállás. Majd az adventi élményjáratunk Bécsbe (plusz előtte éjjel az ajándék és 'hideg élelem' beszerzés a tescoban): A busz, az út, "városnézés", bolyongás, ENSZ bécsi központ látogatás, karácsonyi vásár, kocsmakeresés, szivarozás, offenkartoffeln, buszvárás, hatalmas hangulat, Balogh Tamás és egyéb italok, hazaút, győri lerobbanás, Schööööönbrunnn!, Stumpf and the SZTEP boyz feat. RockMikulás rögtönzött live koncert, élményjárat(!).
Majd vissza a valóságba...vizsgák, előrehozva, majd rendesen vizsgaidősuck, közben tél lett, két nap nyárral, vége a jó világnak. A sárkányhajónak vége, a JATE-bajnokságban a J-csoport második helyezettje lett a Sevilla Sekés nevezetű csapatunk, úgyhogy tavasszal jön a folytatás, addig szünet ott is, semmi testmozgás nem maradt.
Többszáz oldalas könyvek, jegyzetek, tanulmányok, soha-el-nem-fogyó halmokban, fejfájás, ébren töltött éjszakák, összefolyó nappalok, szerény sikerek és Damoklész régen látott kardja...de túlélem, ha belezakkanok is.
Pihenésképpen újra aktívan filmezem, köszönhetően néhány új filmes ismerősnek, és a saját szorgalmamnak, meg a felszabadított 12 gb helynek gizikén. Ennek hatására rögtön dupla-szerelembe estem Lotte Verbeek és Imogen Poots nevezetű csodákba.
Szakállat növesztettem. Most lehet, hogy meg is tartom, bár karácsonyra kaptam egy új borotvát...
Apropó Karácsony, utólag is Kellemes Ünnepeket kívánok minden Idetévedőnek!
Idén 2,5 nap otthoni családos pihenést jelentett, kivételesen jól látható ünnepi pocakkal.
Tegnap leutazás előtt végre elmentem dózsázni egy jót. Több, mint 3 hónap kihagyás után. Ahhoz képest nem ment rosszul, de még így is elkeserítő belegondolni, hogy milyen volt augusztus végén a formám és hol van most. Szóval a cél februártól visszadolgozni magam rendesen, ahhoz viszont Szegeden is kellene egy jó terem, ami még mindig nincs, bár a remény múltkor felcsillant. Hopefish.
Tartalmas és pozitív elmúlt bő hónap volt. Tényleg. Csak az otthoniak hiányoznak egyre gyakrabban. Meg a pécsi szökevények, akikkel régóta nem találkoztam. Meglátogatni nem akar senki, vagy nem tud. Hiába, messze vagyok, de azért még határon innen. Tessék kihasználni!
Néhány napja próbál visszatérni az életembe -az anno Duna-menti lányként emlegetett- nőszemély. Az év végi meglepetés. Egy másikra pedig hiába várok.
Valahogy most potenciális hölgyek nélkül, és alapvetően inkább karrierépítőként tevékenykedve, sokkal nyugodtabb az életem, pontosabban, más dolgok miatt vagyok folyton ideges.
Egyszer úgyis utolér a lelki békém, csak egyre gyorsabb leszek.
Mivel sok idő telt el, ezért kettő videót is teszek a végére.
Florence (L)
És várjuk az új albumot.
2010. december 9., csütörtök
Szolgálati közlemény
Mint bizonyára az idetévedők észrevették cheFlibre egy ideig elzárt területté vált, az alkotó súlyos válságba került, amelyből jelenleg is lábadozik, de rövidesen, egy remélhetőleg minden elvárást kielégítő, terjedelmes bejegyzéssel tér vissza. Addig is minden jót és kitartást kíván...-a szerk.
2010. november 16., kedd
Lehullott három falevél...
...észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -
Elröpült három falevél
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.
Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél.
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,
ti szegény három falevél?
/Weöres Sándor: Ballada három falevélről/
Az egyik kedvencem, bizton állíthatom az is marad.
Már érzem a tarkómon a lélegzetét. Lassan közeledik, csendben, túlságosan is csendben...a felháborodás, hogy miért nem írtam eddig?!
Számos meggyőzőbbnél meggyőzőbb érvet tudnék felsorolni igazolásképpen a feltevésemre, miszerint kivitelezhetetlen vállalkozás lett volna az elmúlt napokban leülnöm és firkálgatnom, de nem teszem, aminek egyszerű oka, hogy ennek a mondatnak tulajdonképpen semmi értelme, mégis mindenki érdeklődve fogja végigolvasni, annak reményében, hogy a végén, egyszer csak meggondolom magam, megszánom és leírom, hogy tulajdonképpen, ez a mondat csakis kizárólag azért került megírásra, hogy bebizonyítsam, minden kétséget kizárólag, nem vagyok normális, majd amikor ennél a pontnál bosszankodni kezdene, végül mégiscsak odabiggyesztem, a szám sarkából, hogy ráadásul lusta is voltam. Most mindenkinek hagyok egy kis időt regenerálódni, megmasszírozni a szemeit, pislogni egy párat...így ni.
Szegeden vagyok éppen, a kis lakásomban, újonnan beszerzett felmosóm és partvisom figyelő tekintetétől fulladozva (még csak nem is pislognak), jól érezhetően tökéletesen egyedül. Mint mindig. Én akartam ezt, örülök is neki még mindig, de néha kellene egy Mikasa, akihez szólni lehet, vagy még inkább, aki szóval tart. Hiába ahogy idősödöm, egyre jobban vágyom a rendkívül türelmes(sokkal inkább földöntúlian, mondjuk angyalian elnéző, megértő, harcos) amazonra, aki megteszi, amit megkövetel(ek) (od)ahaza. De egy társaságra mindenképpen. Szerencsére alakulgat itt is egy olyan KMST (KGST után szabadon- a szerk.), amely biztos pontot is nyújt, társaságot is, meg szórakozási lehetőséget is, ha másképp nem, hát jól szórakozom rajtuk.
Közeledik az év vége, bár az időjárás megkergült, Sun cityben, nevéhez híven tűző napsütés, 22-24°C, enyhe szél volt jellemző, remélem kitart a szerdai evezésig, sőt a csütörtöki focimeccsig, merthogy egy hónap kényszerpihenő után újra belevetjük magunkat a JATE-bajnokság küzdelmeibe a mindenre elszánt, sikerre éhes SZTEP-csapatunkkal, lehet, hogy rögtön két meccset is játszunk hirtelen. Jövő héten fővárosunkba látogatok péntek-szombaton, szintén egyesületi program lesz. Decemberben pedig bécsi adventozásra megyünk. Közben megkezdődtek a zh-írások, közeleg a vizsgaidőszak, kijöttem a rutinból, vissza kell még szoknom.
Ráadásul szerettem volna összehozni egy londoni kiruccanást még idén, december közepén, de úgy tűnik, hogy nem lesz belőle semmi. Viszont év elején összespórolok annyit, hogy sikerüljön végre. Súlyos életmódváltást tervezek, mivel mostanában rendkívül fáradékony, kialvatlan, stresszes vagyok, ami nem tesz jót sem nekem, és főleg nem a környezetemnek. Úgyhogy torna-tervezetet készítek, időtervet a hétre, kicsit variálok az étrendemen, kacérkodom a futással, de összességében szükségem van egy új rendszerre, amelynek első bekezdése az alvás fontosságát taglalja. Éppen ezért most búcsúzom, szögre akasztom magam éjszakára. (Figyelem a művelet veszélyes, ne próbálják ki otthon, másoknál pláne!- a szerk.)
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -
Elröpült három falevél
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.
Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél.
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,
ti szegény három falevél?
/Weöres Sándor: Ballada három falevélről/
Az egyik kedvencem, bizton állíthatom az is marad.
Már érzem a tarkómon a lélegzetét. Lassan közeledik, csendben, túlságosan is csendben...a felháborodás, hogy miért nem írtam eddig?!
Számos meggyőzőbbnél meggyőzőbb érvet tudnék felsorolni igazolásképpen a feltevésemre, miszerint kivitelezhetetlen vállalkozás lett volna az elmúlt napokban leülnöm és firkálgatnom, de nem teszem, aminek egyszerű oka, hogy ennek a mondatnak tulajdonképpen semmi értelme, mégis mindenki érdeklődve fogja végigolvasni, annak reményében, hogy a végén, egyszer csak meggondolom magam, megszánom és leírom, hogy tulajdonképpen, ez a mondat csakis kizárólag azért került megírásra, hogy bebizonyítsam, minden kétséget kizárólag, nem vagyok normális, majd amikor ennél a pontnál bosszankodni kezdene, végül mégiscsak odabiggyesztem, a szám sarkából, hogy ráadásul lusta is voltam. Most mindenkinek hagyok egy kis időt regenerálódni, megmasszírozni a szemeit, pislogni egy párat...így ni.
Szegeden vagyok éppen, a kis lakásomban, újonnan beszerzett felmosóm és partvisom figyelő tekintetétől fulladozva (még csak nem is pislognak), jól érezhetően tökéletesen egyedül. Mint mindig. Én akartam ezt, örülök is neki még mindig, de néha kellene egy Mikasa, akihez szólni lehet, vagy még inkább, aki szóval tart. Hiába ahogy idősödöm, egyre jobban vágyom a rendkívül türelmes(sokkal inkább földöntúlian, mondjuk angyalian elnéző, megértő, harcos) amazonra, aki megteszi, amit megkövetel(ek) (od)ahaza. De egy társaságra mindenképpen. Szerencsére alakulgat itt is egy olyan KMST (KGST után szabadon- a szerk.), amely biztos pontot is nyújt, társaságot is, meg szórakozási lehetőséget is, ha másképp nem, hát jól szórakozom rajtuk.
Közeledik az év vége, bár az időjárás megkergült, Sun cityben, nevéhez híven tűző napsütés, 22-24°C, enyhe szél volt jellemző, remélem kitart a szerdai evezésig, sőt a csütörtöki focimeccsig, merthogy egy hónap kényszerpihenő után újra belevetjük magunkat a JATE-bajnokság küzdelmeibe a mindenre elszánt, sikerre éhes SZTEP-csapatunkkal, lehet, hogy rögtön két meccset is játszunk hirtelen. Jövő héten fővárosunkba látogatok péntek-szombaton, szintén egyesületi program lesz. Decemberben pedig bécsi adventozásra megyünk. Közben megkezdődtek a zh-írások, közeleg a vizsgaidőszak, kijöttem a rutinból, vissza kell még szoknom.
Ráadásul szerettem volna összehozni egy londoni kiruccanást még idén, december közepén, de úgy tűnik, hogy nem lesz belőle semmi. Viszont év elején összespórolok annyit, hogy sikerüljön végre. Súlyos életmódváltást tervezek, mivel mostanában rendkívül fáradékony, kialvatlan, stresszes vagyok, ami nem tesz jót sem nekem, és főleg nem a környezetemnek. Úgyhogy torna-tervezetet készítek, időtervet a hétre, kicsit variálok az étrendemen, kacérkodom a futással, de összességében szükségem van egy új rendszerre, amelynek első bekezdése az alvás fontosságát taglalja. Éppen ezért most búcsúzom, szögre akasztom magam éjszakára. (Figyelem a művelet veszélyes, ne próbálják ki otthon, másoknál pláne!- a szerk.)
2010. november 5., péntek
12 a.m
Tegnap késő este-éjjel megint SZTEP Filmklub volt, újfent egy remekművel. Már majdnem éjfélt ütött az óra, amikor elindultam a lakás felé. (Nem jön a számra, hogy 'haza'.) Még nem sétáltam onnan visszafelé éjszaka. Az idő kellemes volt, és a város gyönyörű ilyenkor. Nem is nagyon szaporáztam a lépteimet. Igyekeztem olyan útvonalon haladni, hogy minél kevesebb emberrel találkozzam, ez sikerült is, bár nem olyan könnyen. Tisza-part, körutak és sugárutak, zegzugos ösvények, Dóm-tér...kedvem lett volna megosztani valakivel. És itt a "valaki" nem konkrét személy, kivételesen. Pont ez a lényeg. Végiglapoztam a telefonomban és nem volt benne senki olyan, akit felhívhattam volna vagy eleve elhívhattam volna erre az estére. Viszont találtam jópár nevet, akik csak porosodnak, akikről reméltem, hogy idővel jobb belátásra térnek, tőlük rövidesen elköszönök egy-egy búcsúlevélben, majd várok néhány napot egy esetleges válaszra, amely felfogható egyfajta utolsó lehetőségként, hogy megmaradjanak, vagy törlöm őket. A letisztult környezet elősegíti a boldogabb élet kialakítását, és nekem arra szükségem van.
Más. Mióta szakállam van (bár egyelőre még inkább csak vagyogat, de azt hősies kitartással és elszántsággal teszi), azóta határozottan másképp látom a dolgokat. Jót tett. Többet is mosolyognak rám. Egyre felnőttesebb és elmélkedőbb fejem van, már csak felnőni és elmélkedni kellene hozzá. Haladok. Lassan, félve, de kifelé meggyőzően. Ez a lényeg.
Szerdán este volt POÉN szakest (politológus-nemzetközis), nem mellesleg SZTEP rendezvény, amely célja csapat-össze-kovácsolás, szórakozás, valamint az ellenfelek legyűrése a vándorkupáért folytatott játékos vetélkedők folyamán. Amit mi, a b-közép, hősiesen meg is tettünk, elhódítva ezzel a POÉN-szakest vándorkupát, amely első évesesknek, pláne nemzetköziseknek még sohasem sikerült. (Nem is olyan) Kevés Kalinka, graffiti az alkaromon, rengeteg röhögés, "nem mindegy, hogy a lány a lány alá nyal, vagy a nyúl a nyúl alá nyúl", kupából pezsgőzés. Szerencsére képek nem készültek az estéről. Zártkörű volt.
Ma irány haza, kiscsaládom, az azóta már 3 éves unokaöcsémmel, dózsa, ágyam, péntek esti anyufőztje, Kaposvár, hiányoznak.
A legutóbbi bejegyzésemben említett irományom, nem az időközben elveszett gondolatmenet miatt nem íródott le/meg, hanem mert hamar jött egy másik, majd egy harmadik, és érvényét veszítette.
Azt hiszem a reggeli filozófia órámat kihagyom, ez a hét ilyen felborult-kidőlt-bedőlt lett. Majd legközelebb.
Búcsúzóul egy jelenet az esti filmből:
Más. Mióta szakállam van (bár egyelőre még inkább csak vagyogat, de azt hősies kitartással és elszántsággal teszi), azóta határozottan másképp látom a dolgokat. Jót tett. Többet is mosolyognak rám. Egyre felnőttesebb és elmélkedőbb fejem van, már csak felnőni és elmélkedni kellene hozzá. Haladok. Lassan, félve, de kifelé meggyőzően. Ez a lényeg.
Szerdán este volt POÉN szakest (politológus-nemzetközis), nem mellesleg SZTEP rendezvény, amely célja csapat-össze-kovácsolás, szórakozás, valamint az ellenfelek legyűrése a vándorkupáért folytatott játékos vetélkedők folyamán. Amit mi, a b-közép, hősiesen meg is tettünk, elhódítva ezzel a POÉN-szakest vándorkupát, amely első évesesknek, pláne nemzetköziseknek még sohasem sikerült. (Nem is olyan) Kevés Kalinka, graffiti az alkaromon, rengeteg röhögés, "nem mindegy, hogy a lány a lány alá nyal, vagy a nyúl a nyúl alá nyúl", kupából pezsgőzés. Szerencsére képek nem készültek az estéről. Zártkörű volt.
Ma irány haza, kiscsaládom, az azóta már 3 éves unokaöcsémmel, dózsa, ágyam, péntek esti anyufőztje, Kaposvár, hiányoznak.
A legutóbbi bejegyzésemben említett irományom, nem az időközben elveszett gondolatmenet miatt nem íródott le/meg, hanem mert hamar jött egy másik, majd egy harmadik, és érvényét veszítette.
Azt hiszem a reggeli filozófia órámat kihagyom, ez a hét ilyen felborult-kidőlt-bedőlt lett. Majd legközelebb.
Búcsúzóul egy jelenet az esti filmből:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)