Este van, este van...

Az elmúlt napokban megférgesedett gizike, így azzal voltam elfoglalva, hogy a átmentsem a nem csekély méretű zene- és filmállományomat erre a drága kis laposra, amiről most írogatok; ezért is nem írtam mostanában. Talán megbocsátható.
Na de most aztán menthetetlenül és feltartóztathatatlanul bepótolom az elmaradásomat.

Tegnap átestem egy tüdőszűrésen, egy kellemes 36 fokos, kifejezetten levegős helyiségben. Mire hazaértem a kórháztól, pedig éltem a tömegközlekedéssel, a pólóm átváltozott leopárdmintájúvá. Csodás látványt nyújthattam, de abban a pillanatban csak a hazaérkezés járt a fejemben. Sikerült.

Voltunk a nővéremékkel tűzön grillezős vacsorázni, úgyhogy megint volt 'büszke nagybácsi' feszítés, mint mindig. Finomat ettünk, jóízűt beszélgettünk, na meg ittunk egyet a sógorom sikeres phd felvételijére; szóval nagyon szép kis este volt.

Ma leginkább a már említett pluszok ledolgozása volt a cél, élen két órányi dózsázással. Kihagytam egy hetet és megéreztem na, de minden rendben. Délután pedig telepítgettem a drivereket, izgalmas volt. De nem ám. Holnap irány a tüdőszűrő eredményemért, aztán a leendő munkahelyen fixálni a jövőbeni feladataim. Mindezt ingyen szaunázás közben. "...s azt mondom heheheeeee." Utána újra kondi, este pedig kis labdajáték és/vagy mély beszélgetés egy drága barátosnémmal.
Végezetül az elmaradhatatlan vizes vb hírek: Hosszú Katinka újabb szenzációs bronzérmet szerzett 200 pillán, Cseh Laci is villant egyet, ezüst lett beőle. Holnap szorítsunk Gyurta Daninak, aki éremeséllyel száll harcba 200 mellen. Nem utolsó sorban egy szomorú hír, a férfi vízilabda válogatott lenyűgöző játékkal, hosszabításban kikapott a szerbektől. 2004 óta tart az átok. A játékvezető megmagyarázhatatlan ítéletei jelentősen befolyásolták a mérkőzést. Tudom jó kifogás a bíróra kenni, de kérem, ha valakit jól láthatóan és nem véletlenül szájon vágnak a víz felett, akkor az még a laikusoknak is kiállítás, de legalább fault, és nem kontrafault ellenünk. Ráadásul Dénes bát felküldték a lelátóra, mert nem hagyta szó nélkül. Erről ennyit.

Hesszing

Fújtat...lassan véget érnek a lázas semmittevéssel töltött napok, jövő héttől kezdődik a 3 hetes szakmai gyakorlatom. Ajjajjaj. De addig még van egy teljes hét. A héten megpróbálunk összeszervezni egy kis szokásos teremfocit, aztán bedobunk még egy kis kondit a Dózsában, talán zúgatjuk a Volgát egyik este, majd elválik.
Visszamenőleg: Alberto Contador megnyerte a Tour-t, L. Armstrong, az öreg, a harmadik lett. Összekerültünk a szerbekkel vízilabdában, már a negyeddöntőben, Kemény lesz. Szorítunk Massa felépüléséért.
A nap híre pedig: Hosszú Katinka bronzérmes lett női 200 m-es vegyesúszásban, új Európa-csúccsal a vizes vb-n, szép volt kicsilány!
Tegnap éjjel kicsit utánaszaglásztam a jövőmnek és kiderült, hogy az út, amit kinéztem (Szeged) szakadékba torkollik, úgyhogy nagy a baj. De keresem a megoldást.
Ma parfümöket és órákat nézegettem, valamint a Playboy-Style nevezetű cikktárat olvasgattam. Hmmm, érdemes.
Jött a szokásos nyári pár kiló plusz, de idén nem hagyom magam, úgyhogy 'edzésüzemmód' bekapcs.

Nem vesztem el

Éppen befejeztem a How I met your mother? nevezetű American sitcom 4. évadának befejező részét és röviden összefoglalva: oh, come on... de nincs vége, szerencsére. (September 21, 2009 at 8:00 PM ET - It's gonna be legen-...wait for it...here comes...almost there....-dary!)

Kicsit elhanyagoltam a blogom mostanság, de megtehetem. Az elmúlt 4 napban: sokk-kiheverés, melegtől szenvedés másokkal, tehetségkersés és vizespólóverseny (szervező-pontozó-versenyző) a Youth football-on /Muuuun-ka-cheeevo!/, olvasás, himym nézés, SH vs Jack the Ripper, barátokkal zúg a Volga, bogártámadás elleni elkeseredett és reménytelen küzdés, sütés-főzés és alvás (bár ez utóbbi bedőlni látszik). Dióhéj hajóban ennyi.

Lassan színházbérletet kell vennem, rendkívül tetszetős a tervezett évad, úgyhogy remélem a tavalyi partnerem, aki megszínesítette és végigszenvedte velem az elmúlt évadot, kitart mellettem továbbra is. Ha nem, akkor ezúton is színházpartner kerestetik. Meglátjuk.

Lehet, hogy talán

Megfogalmazhatatlan. Éber éjjelek, Dalí-féle álmok, két hét, pótcselekvések sora, megújulás kezdete. Talán vége. Sikerült továbblépni. Ami igazán érdekes, az az, hogy ő is kellett hozzá.
Persze nem találkoztunk személyesen, de beszéltünk és jó volt. Ennek így kell lennie. Pokolba a múlttal. Show must go on...

Első vízilabdameccsünk a Vb-n, edzőmeccs feeling, sima 15-6. Kemény-legények ugyebár, Kanada pedig maradjon a hokinál. Megint összeszedtem jópár könyvet az olvasólistámra. Kitartana karácsonyig, csak sikerüljön beszerezni őket. Persze azért néhány film is belefér még a nyárba. Majd jelzem őket, ha megnézettettek.
Most muszáj lekapcsolnom mindent és gondolkodnom kicsit. Oíche mhaith!

Új hét...vége

Alberto Contador átvette a vezetést összetettben a Tour-on. Hihetetlenül nagyot ment. További sporthíreink: gratulálunk a férfi párbajtőr cspatunknak az Eb győzelemhez, Sidi Péternek a sportlövő Eb-n szerzett aranyhoz, és Talmácsi Gábor is megszerezte első pontját a MotoGP-ben. Szép volt fiúk!
Véget ért az EFOTT, amit sajnos ki kellett hagynom. Olybá tűnik, hogy az idei nyár is csak egy fesztiválos lesz. De az mindent visz...Fishing on Orfű, dancing in the nightclub!

Megnéztem az új Harry Potter mozit, persze az angol verziót, csodákra én sem vagyok képes, a magyarra még várni kell 3 napot. Nagyon jó kis filmet raktak össze David Yates-ék, de mint könyvadaptáció, csúfosan megbukott. Bár ez nem újdonság a Harry Potter filmeknél. Na és a korhatáron újfent felháborodtam, 12-es besorolást kapott, ami elfogadhatatlan. Azért vannak benne rendesen olyan jelenetek, amelyek durvák, félelmetesek (barlang), sőt véresek (sectumsempra), így legalább egy 16-ost megérdemelt volna, dehát a pénz beszél, persze.

A következő hét már pörgősebb lesz, mint ez a hétvége. Elkezdődött a Youthfootball fesztivál kis városunkban, és jópár régi ismerős dolgozgat arra, úgyhogy reszkessetek mert megyek felfedezni a jövő Zidane-ját. Hátha idén összejön.
Jó idő vége, jön a meleg.

Újdonságok

Pénteken szép volt az esküvő, és a hőséget is túléltük éppen hogy. Az új öltöny és az új cipő is hibátlanul mutatkozott be. Ráadásul megtanultam, hogy van olyan helyzet, amikor mosolyogsz, ha az arcodba vágnak több marék rizst.

Tegnap sokáig alvás volt, majd gyors zuhany, reggeli és feljöttek a nagybátyámék is... Aztán bejött a vihar az ablakomon. Nem képletesen. Konkrétan az első viharkáromat szenvedtem el, egy külső ablaktábla mínuszban. Délután hesszelés, kicsit megázás, Tour. Szomdenevér.
Elkezdődött a vizes világbajnokság Rómában, megint lesz mit nézni.

R.I.P hosszú haj

Egy korszak lezárult. Megtettem, immáron hivatalosan is, és tetszik, bár még nem ismerős a tükörkép.
Fél óra múlva irány Kozármisleny. Igyekszem nem megsülni.
Slán!

Suit up!

Reggeli kelés, zuhany, boltba menetel, reggel hűvös-34 fok, bevásárlás, haza, reggeli, szundítás, ébredés újra, river cottage, olvasás, sütés-főzés, meglepő sms, baráti beszélgetés, vacsora, mesenézés, hírek, este van, este van, pampapapampapamm...

A vacsora megint finom lett, paradicsomos-tejszínes-gombás-cukkinis-csirkemellszeletek. Ha valakit megmozdított, annak elárulom, de nem írom most ide, mert elfogyasztása után veszélyes 'jóllakott óvodás'-fej várható és nem vállalom a felelősséget érte.

A szakállam végül is levágattatik, pedig már kezdtem hozzászokni, és holnap fodrász ollója alá fekszem. Igen, tudom, eme kijelentésem most sokakat sokkolt, de döntöttem. Nincs visszaút.
Ráadás probléma, holnap délelőtt vennem kell egy fekete félcipőt, de foglamam sincs, hogy mikor lesz rá időm, mert fodrászhoz fél 10-re kell mennem. Külön finomság, hogy mindezeket a legnagyobb melegben. De délután esküvő, kínos feszengés, plasztikmosoly, törülköző a szivarzsebben. Ezt a macerát a díszlethez való tartozás miatt...legalább öltönyben lehetek, bár lesz egy aranyos 36 fok árnyékban.
Summa summarum: suit up!

Szeeerda, szeeerda, szeeerda..

Jó kis nap sült ki belőle. Hogy miért éppen sült? A mai napom a konyha és a család köré épült. Az előbbiben kisütöttem és kisütöttem a 'reggelit' és a vacsorát, az utóbbival együtt sültem a napon a Deseda partján a két étkezés között. Koránkelés (11 a.m.), szakáll marad, zuhany, hűtő-miből élünk?, alapzaj-'csak a Tour!', és let's cook.
Reggeli:
Kis, csipős kolbászakarikákat lepirítani nagyon kevés olajon, közepes hőmérsékleten, hogy ropogjon a végén, aztán mikor kész, jöhet mellé a felkarikázott cukkini , jó 3-4 millis szeletekről beszélünk (ha bolti, akkor fel is kockázhatod, de akkor la. fél centis), hirtelen megkapatjuk, aztán ráöntünk 2-3 felvert tojást, lehet kis tejszínnel bolondítani, de csak óvatosan, közben fűszerezésre figyeljünk (só, bors-ha nem szereted, borsikafű), kb 1 perc és kész is. Nem mondom, hogy light, de laktató és finom, ha nincs időd. Összesen 16 perc, és ebben a szalvétahajtogatás is benne van. A mennyiségek ízlés szerint, szemre megállapítandóak (amennyit a tojás elfed, pl. 3 tojás; 6-8 kolbászkarika; 3 szelet felkockázott bolti cukkini).
Vacsora:
Vegyünk két szép csirkemellet. Vékonyra felcsíkozzuk ( ujjnyi vastagra, kb. 1 centisre), és beleöntjük egy tálba/mélytányérba. Mehet rá a só, kevés bors/borsiakfű, kevés bazsalikom, tényleg kevés, mert a csirkét nem szabad agyonfűszerezni. Most mehet rá a chiliszósz, ízlés szerint 1-2 teáskanálnyi, aztán olivaolaj (lehet napraforgó is) egy jó löttyintésnyi (kb. 1 1/2 - 2 ek.), ezt összekeverjük. Utána mehet a serpenyő a tűzre, közepes lángon felhevítjük, kevés olajat öntünk bele (semmiképpen se használjunk extra szűz olivaolajat, classic vagy étolaj mehet), aztán beleöntjük a csirkecsíkokat, és szép csuklómozdulatokal vagy nem fém segédeszközzel forgatva elkezdjük sütni. Mikor már kezd színt kapni, akkor mehetnek hozzá az óvatosan megsózott cukkiniszeletek (mérete akár a reggelinél), még pár percig pirítjuk (nem égetjük, pirítjuk) és kész is van. Sült chilis csirkemellcsíkok cukkinivel. Ha valaki enne hozzá valami köretet, akkor friss kenyér vagy rizs az ajánlatom.
Jó étvágyat mindkettőhöz!
Tegnap lehozták a nagymamámhoz az érdi unokahúgomat és -öcsémet. Ma kijöttek velünk a Desire egyet fetrengeni a parton és lubickolni a vízben, a nővéremék is ott voltak az én egyetlen, drága, zseni unokaöcsémmel, úgyhogy ment a büszke nagybácsis feszítés. Meg egy szép kagylóvágás a talpon. Szép nap volt, de a tegnapi edzőtermezés, meg a mai 'vízisportolás' sokat kivett, úgyhogy éjjel nem zúg a Volga. Talán holnap. Jóccakát!

Tragédia..vagy nem?

Visszaolvastam a hétfői hosszút, és kezdek végzetesen szentimentális lenni. Néha túlcsordul bennem és jön a pusztító venuszita-cunami... Így jobban belegondolva, ez nem igaz. Mindig is ilyen voltam. Érdekesség, és személyes tragédiám, hogy pár százalékkal több "nő" szorult belém, mint átlag férfitársaimba. Ilyenkor a kultúrember azt kiabálja, teli szájjal röhögve, hogy 'B.zi!' Minden tiszteletem a fent említett generációt felnevelő szülőké, biztosan nem volt könnyű...Ezt megakadályozandó bizton állíthatom, hogy jómagam is a dombos-völgyes vidékeket kedvelem (igazán árnyalt, de elnézést kérek a hölgy-olvasóimtól) és csak abban az esetben önt el 'melegség', amikor felszökik a lázam. Azt mondtam tragédiám, talán igaz is. Felvázolom: a barátaim nagy többsége nőnemű, akikkel rendkívül jó kapcsolatban vagyok, de ennyi, slussz, barát, akinek elmondhatja a gondjait (családi, kapcsolatbeli), megmutathatja a legújabb ruhaszerzeményét, beszélhet erről-arról, azaz megteheti azt, amire egy átlag párkapcsolatban nincs lehetősége. Ez egyáltalán nem zavar, sőt igazából örülök is neki, de az elszomorító, hogy minden próbálkozásom egy lánynál idejut. Mindegyik. Erre egy drága hímnemű barátom azt volt kedves mondani, hogy "nem értesz a nőkhöz". Na ez fájt. Szerintem pedig - és ez most nagyképűen fog hangzani - pont, hogy többet értek belőlük, és ez a probléma. Jön a női megérzés és onnantól 'jóbarát', nem 'lehetséges pasi'. Tény, hogy megváltozni nem fogok ezen a téren, és bosszantó, hogy a múltban teljesen általános volt a viselkedésem, ma pedig a tömegből kirívó és 'szánalmas'. Mert más az értékrendem és a nők tisztelete nálam evidens? Az igazán bosszantó és a szememben tragikomikus, hogy az összes vérbeli hímsoviniszta ismerősöm párkapcsolatban él. Persze még véletlenül sem vennék egy csokorba minden nőt, dőreség volna részemről ilyesmit tenni, de elgondolkodtató. Hm.
Megint csak bizonyítottam, hogy bonyolult vagyok. Újfent későre jár, ideje nyugovóra térni...

Visszatérve

Hétfő volt. Atipikus hétfő. Jól indult, romlott, javult, aztán éjjel lett és bumm, ott volt a hétfő.
Problémák, megoldhatóak és súlyosak egyaránt, de ezekről majd később.
Oíche mhaith.

Egy bolond kőszikla vívódása

Kitörölni egy lapot az életünkből sosem könnyű, talán nem is lehetséges, de egyáltalán nem lenne rossz dolog. Persze mikor van erre szükség? Például ha valaminek vége szakad. Valami fontosnak. Ha van egy csodálatos lány, akiért hónapok óta küzdesz, több-kevesebb sikerrel, mivel annyi minden gátol, hogy az már összeszámlálhatatlan, ráadásul újabb és újabb akadályok jelennek meg, hogy mindenképpen eltérítsenek a szándékodtól, amik teszem azt komolyabbak, mint indokolt lenne, akkor elég nagy pofáraesés megtudni, hogy időközben lett valakije. Persze, ő közölte már veled a múltban, hogy igazán nem akar tőled semmit, de könyörgöm, mutasson bárki egy szerelmes (és nem az elcsépelt, sokféleképpen megjelenített, erőteljes vonzódást értem ezalatt) fiatalembert, aki felfogja azt a szót szíve hölgyétől hallva, hogy 'nem'. Nem létezik. Megtörtént és nem vagyok képes játszani a látszólag "érdektelen" barát szerepét, becsületemre szóljon megpróbáltam. Ám most úgy érzem, hogy ez képtelenség. Túl sok minden köt még hozzá. Jelenleg igyekszem távolságot tartani, ezt megkönnyíti, hogy valóban távol élünk egymástól, de a nyárnak is vége lesz másfél hónap múlva. Remélem elég hosszú idő a továbblépéshez vagy valami hasonlóhoz. Az elmúlt több, mint fél évben egy kitartó, szerelmes, szerencsétlen bolond voltam, szerintem többször sültem fel, mint az egészséges lenne, de mindannyiszor felálltam és próbáltam tovább, de sosem tolakodóan, bár egyszer messzire mentem, de abból sem lett baj. Talán a legnagyobb problémám, hogy tervezek. Élek a spontán lehetőségekkel is, ha tehetem, de legtöbbször tervezek, és ez nincs jól. A nyárra is terveztem, aztán reccs. Villámcsapás. 10000 volt rohan át a szívemen és mosolygok hozzá. Mert hihetetlen önzés lenne a részemről, ha nem örülnék a boldogságának és elrontanám az ő nyarát is. Nem teszem meg, nem én lennék, de nem pont az a bajom, hogy én én vagyok? Változnom kell, de ha azt teszem, jobb leszek-e, mint bárki más? Manapság már nehéz igazi múzsát találni. Az ilyen javíthatatlanul romantikusok, mint jómagam, bár személyesen nem ismerek hasonlót, a kihalás szélén vagyunk, ami számunkra érték, az mai szemmel már szinte semmi. De nem fogom feladni, talán egyszer végre siker koronáz, csak idő kellene több, mert az halad sietve..
Most is késő lett, s jóccakát mondok!

Jön a hétfő..

A mai nap eseménytelenül telt. Az elállatiasodott külsőmmel vívott többmenetes küzdelem első körén mondjuk túlestem (=hajmosás). A szépen növő szakállam viszont jól tartja magát, de pénteken esküvőre vagyok hivatalos, úgyhogy valószínűleg mennie kell. Kicsit sajnálom, mert reggel mintha már egy sápadt, kubai szabadságharcos ásított volna vissza a tükörből...ezenkívül megnéztem a Tour de France újabb szakaszából néhány fél órát, a Forma-1 Német nagydíját és a How I met your mother nevezetű sorozat pár epizódját, mert az igazán kikapcsol (Barney rules).

Megrendült a hitem az internetes levelezésben, ugyanis több elküldött email-em nem érkezett meg a címzetthez, és ez egyre gyakoribb jelenség. Kérdem én, mi értelme van bármi létezésének, ha nem működik rendeltetésszerűen? Csak azért nem nyitok fiókot, hogy elolvasgassam a beérkező reklámokat és várjak türelmesen, hogy néha elküldjön egyet-egyet a megírt leveleimből. Ez egy azok közül, amelyeken van okom bosszankodni mostanában.

Másfelől még mindig eléggé magam alatt vagyok és lassan nem igazán tudom titkolni, pedig kellene. Meg kellene ráznom magam, de nincs erőm hozzá...még. De dolgozom rajta. Addig is műmosoly fel, de nem a feltűnő, tőlem nem megszokott fajta.

Holnap végre lesz valami kis mozgás. Jót fog tenni.
Ami a legfontosabb már csak 340 nap és Fishing on Orfű 2010...Oíche mhait!

Szárnypróbálgatás

Nos, elérkezett ennek is az ideje. Bevallom ódzkodtam elkezdeni "blogolni", de egy újabb fordulópont utáni újratervezés során mégis erre az elhatározásra jutottam. A későbbiekben, ahogy magamat ismerem, biztosan érintve lesznek sokakat megosztó, szűk réteget érdeklő, érdekes vagy akár kevésbé érdekes témák is, majd ahogyan alakul. Igyekszem hűségesnek lenni az olvasóimhoz és gyakran írni, ameddig a kezdeti lendület kitart, addig ezzel nem is lesznek problémák. Szeretettel várom az észrevételeket, megjegyzéseket és kellemes olvasást kívánok a jövőre nézve!
Most azonban későre jár, s az alkotó megpihen..