Legendarier night

Igen, megcsináltuk. Megvolt a bál anyum sulijában és a kis csapatommal együtt vezetett bár kb. 110.000 Ft-ot kaszírozott be. Ez bizony új rekord. Ráadásul a két újoncom remekelt, a hangulat megint zseniális volt és persze idén is rettenetesen elfáradtunk. (Elvégre 6 pm.-4 am. nem kevés idő-a szerk.) Rengeteg élmény és szép emlékek, amiket ha akarnám, sem tudnám felsorolni. Hölgyeim, csak annyit, hogy köszönöm, hogy ott voltatok velem, büszke vagyok rátok és jövőre ugyanott. Na és persze szeretnék minden nap így ébredni is.

Knock-knock

Egy biztos, ez a lány hihetetlen, de élmény. Ehh.
Már ma megvolt a Megyeháza látogatás, alelnök úrral beszélgetés a szakdolgozatomról, megvan a témám és a segítségem is. Angolon rendesen megdolgoztattak, lévén már megint egyedül voltam.
Mindjárt áll a bál, ahol csak csajok csipet csapatommal csúcsra törünk. Rá kellene pihennem, de reggel megyünk sógorommal szabóhoz, úgyhogy buktam a sokáig alvást.
Valami Amerika bekopogtatott Pécsen. R.I.P.

The unnamed feeling

Nem teszek elhamarkodott kijelentéseket. Ma mégis nagyon közel álltam hozzá. Egyszerűen megőrjít. Elkeseredtem, dühös voltam, nem értem, ordítottam volna, semmi értelme. Tönkretesz, de nem tudok másként nézni rá, csak úgy, ahogy eddig. Komolyan hagynom kellene, de nem tudom. Frantic-tic-tic-tic-tic-tic-tac.
Az igazán bosszantó, hogy egyébként szép kis nap volt ill. lett volna.

Slap-e Diem

Van az úgy, hogy melléfog az ember. Van, hogy folyamatosan maga ellen fogad és nyer. Van, hogy reggel mégis aranyat talál. Van, hogy fél napot tölt valakinek segítve, pusztán törődésből, és a végén emelt fővel esik pofára. Utóbbi ma megtörtént. Stílusosan. A Good Will Hunting c. filmben van az ominózus "Sajnálom, de dolgom van egy lánnyal." szöveg, amit felhasználva dobtam az esti pesti bl-meccset. Aztán kiderült, hogy nem úgy van az. Akkor boomshkriiishkks. Walk away. Hazajöttem, zeneterápiára ítéltem magam és lego alapkészlettel visszaépítettem, ami leomlott.
Pénteken megyek a szabómhoz, hogy megbeszéljem vele az új öltönyömet. Amitől sokan fognak könnyekben kitörni, ezt garantálhatom. De nem lövöm le előre a meglepetést. Még aznap vár rám némi Megyeháza látogatás, meg ez-az-amaz, amiről még nem is tudok. Este pedig kezdődik a bál, leszerveztem az idei csapatot, két régi motorossal és 4 újonccal. Cél a tavalyi 103.000 HUF-os bevétel túlszárnyalása, ugyanis minél több a bevétel, annál többet kap a team is, és mivel idén eggyel többen leszünk, így nem ártana.
P.S: Új himym epizód megtekintve.

Gyerek!

Kiadós alvás és pihenés után mára már tisztáztam magamban az elmúlt két napot.
A csütörtököt rögtön egy emergency call-al kezdtem, kicsilány bepánikolt a kresz miatt. Csigalom nyugavér. Délelőtt elmentünk megvenni a nyakkendőmet és kiválasztottunk még vagy 20-at. Majd lassacskán azokra is sor kerül. Délután még lehúztam az angolomat a campuson, aztán go home készülődni. Irány a Gólyabál. Kicsit zsúfolt, kicsit hangosabb a kelleténél, kicsikét le is kellett lépnünk az Aranyhordóba felfrissülni fejenként egy szál coronával, utána kis P.A.S.O, tiszteletkör folytatása, érdekes történések megélése és időben hazaindulás, mert reggel vizsga. Összességében nem volt rossz, mindenképpen megérte elmenni, már csak a ruhaköltemények miatt is. Bár a legszebbnek járó hely előre le volt foglalva. Nem is csalódtam. Sőt.
Fél 3 körül már elájultam, reggel 7-kor meg fel. Jó tulajdonságaim: nagyon ritka másnap és még ritkábban látszik meg az éjszakázás rajtam. Ébredés után csináltam egy 64 pontos vizsgatesztet úgy, hogy nem is nagyon láttam ki a fejemből. Ébresztőzuhany, le az állomásra, pick up kicsilányt és sprint vizsgázni. A menetszél plusz frissítés ilyenkor. Most jöjjön a lényeg. Teljes siker. Neki 68, nekem 66 ponttal. Hiába, kis zsenim. Pedig négyszer úgy nyomtam rosszul, hogy tudtam, de képtelen voltam kontrollálni. Ez az igazi tudás.
Jött az eufória és éhség, úgyhogy gyors gyros és pihent elmék játéka nyalókára. Séta, vasútállomás, búcsú scene. Majd hazának és 2 órányi szundi. Citrom, posta, bolt. 2 óra szundi. Mindezt letörölhetetlen jókedvvel. Igazi boldog nap volt.
Most viszont megyek zúgatni a Volgát, so "Viszlát, és kösz a halakat!".

Sodomy, calculatio...

Csendben folydogálnak a napok. Tanulok, eszem, alszom. Meg a szórakozás olvasás és zenehallgatás álcájában. Nincs unatkozás. Pénteken jön az éles Kresz-vizsga. Arra sem ártana készülni, bár lefekvés előtt megcsinálok 1-2-3 vizsgagyakorlást, azért remélem menni fog.
Ma 4 órát töltöttem el az utazásszervezés és értékesítés nevezetű órán, ami egyébként tetszik, csak leszívja az agyam. Röviden: állíts össze egy turiszikai terméket. Magyarul: az az utazás, amit láthatsz egy katalógusban. Plusz kalkuláld ki a részvételi díjat, ami durván 3 A4-es oldanyian vicces. (Innen a Hair-ből átköltött bejegyzéscím-a szerk.)
Holnap lesz a Gólyabál2009, ahogy ma kiszúrtam, délutánig 60 fő váltott jegyet. Ez ám a túljelentkezés. Igaz, hogy a helyszín megváltozott és kicsit összement, de a fellépőkben a P.A.S.O-t és a Nihilchips-et tisztelhetjük, akiket ugye a fiatalság kedvel. Úgy tűnik mégsem. Azért elmegyek, társasági esemény(=öltönyben feszítés), meg felügyelnem is kell egyeseket(=apatigris üzemmód), hajnalozás kizárva, mert vizsga előtt aludni is kellene.
Nyakkendőt is kapok holnap. Gondolom erre a hírre most többen felugrottak és önkívületben nekiálltak tombolni. Nem? Ejnye. És most? Jó, hagyjuk.

Egy ideig még biztosan

Már vasárnap is lett. Most vettem észre.
Visszatérve, csütörtökön már elállt az eső és 'kisütött a nap', remélem most egy kicsit így is marad.
Pénteken hivatalos voltam egy utó-Márton-névnapozásra, remek kis este lett belőle. Rég nem beszélgettem ilyen jót.
Az egyetlen hátránya a korai fekvés (4 am), 4 óra alvás, reggel kondi miatt kelés. Délelőtt elmentünk nővéremékkel öltönyt nézni, kevés sikerrel, de majd jövő héten.
Még mindig nem tudom, hogy megyünk-e bálba vagy inkább nem. Remélem azért még időben kiderül.
Egy biztos, 27-én megint barman-kedem anyum iskolájának bálján, immáron 3. alkalommal. Már várom. Az mindig legen...wait for it...dary.
Az előkarácsonyi vacsora egyre biztosabb lábakon áll, bár a létszám már elérte a 24 főt, persze ez még messze nem végleges, úgyhogy a lehetséges helyszínek száma leredukálódott egyre.
Most következzenek a jó hírek:
1. gizike újra él.
2. Biztossá vált, hogy az évet esküvő zárja, nem is akármilyen. Dec. 29-én esni fog a hó.

Meddig még?

Egy hete nem akart zuhogni, hát mostanra a helyzet megfordult és szakad, megállás nélkül, szó szerint és átvitt értelemben is. Néha felteszem a kérdést, hogy miért is segítek neki olyan nagy erőkkel? Mert hiszek benne, mert szeretem, mert vigyázok rá és nem is tudja mennyire. De mi van akkor, ha ő éppen nem tud hinni magában? Akkor mit kellene tennem? Nézni és hagyni képtelenség. Megváltoztatni a gondolkodásmódját nem lehet. Megérteni még annyira sem. De megpróbálok mindent. Mert én ilyen vagyok. "Szörnyű." Ma, a végén mégsem volt mit mondanom, ezúttal nem. Nem az én köröm. Hihetetlenül nehéz volt. Remélem megérte. Remélem megérti.

Volt már olyan elpipacsozott napod, amikor úgy istenigazából elbőgted volna magadat? Amikor minden 16 tonna, semmi sem jön össze, de nem az-apró-is-kiesik-a-kezemből napra gondolok, hanem amikor szenvedve a tehetetlenségedtől, amikor mindenkinek neked van mondanivalója, veled van problémája, leginkább magadnak és nézed, de nem látod az alagút végén a fényt. De mosolyogsz. Megértő vagy, átlagosan viselkedsz, talán kicsit nehezebben lépsz, kevésbé zavar az eső, több mindent veszel észre, mint egyébként. És közben éjfél lesz, kegyetlenül egyedül vagy, lenne kivel beszélned, de nem hívod fel, mert nem tudnál mit mondani, csak keservesen zokogni, pedig tudod, hogy ez nem a megkönnyebbülős fajta, és különben is miért fárasztanál mást a semmivel, ami most minden, ami mindenkinek megvan, ugyanúgy, csak máskor...

Pontosan a fentivel ellentétes napom volt. Nagyon is jól telt. Sőt. Gazdagabb lettem néhány új szép pillanattal (pl. a keleti parton). Még a házi KRESZ-vizsgám is sikerült. Aztán beesteledett és kicsúszott a gyeplő, elvesztettem a fonalat, kifogyott a papír. Megváltozott. Nem értem. Várok. Várom. Belive.(-best bro'm után szabadon)



P.S:
Bezzeg tegnap az esti sör-borozás, na az igazán jól sikerült.
Körvonalazódik az előkarácsonyi össznépi vacsora.
Órák óta zsibbad az egyik ujjam.

Rétipipitér, avagy mitévő legyek?

Az utóbbi napok egyszerre voltak csodálatosak, fárasztóak, őrültek, rettenetesek és átlagosak.
A szerda éjjel és a csütörtök volt a mélypont. Szembesülnöm kellett azzal, hog igenis létezik a lehetetlen és ténylegesen vannak megoldhatatlan problémák, amiket még én is csak tehetetlenül szemlélek. Nem vagyok hozzászokva. Általában, ha valamiről elhiszem, hogy meg tudom oldani, az úgy is lesz. (Mert egy dzsinnről beszélünk-a szerk.) De nem most. A csütörtökömet úgy, ahogy volt szépen el is rontotta, teljesen szerencsétlen voltam, de legalább van, aki mosolyt tud csalni az arcomra, még a nehéz napokon is. Jó dolog.
A péntek már vasútállomásos-búcsúztatós, aztán vásárolós-fejkiszellőztetős nap volt.
Ma pedig már túl vagyok egy kondizáson a best bro'-mal, meg nővéremék villámlátogatásán.
Lassan el kellene gondolkoznom a karácsonyi ajándékokon és tervezhetem meg az új szekrényemet is. Ráadásul még egy esküvő is előfordulhat idén, mintegy megkoronázva az évet. Szóval forognak azok a kerekek ezerrel, csak bírjam követni.

P.S: Végre sikerült beszereznem a Salsa Celtica albumait.
Cheflibre hivatalosan is elérte (és el is hagyta-a szerk.) az 500 látogatást. Köszönet Nyuszi népes rokonságának és kitartásának.

Re-re-re-re-rendben

Véget ért a hétkezdés. Mivel már elfáradtam, így mondhatjuk, hogy sikeresen. Míg Kresz-tanulmányaim gátolatlanul folynak, az egyetemen már rögösebb az út a cél felé. Gyűlnek a viharfelhők, de nem akar zuhogni. Még. Sajnos. Mostanában egyre furcsább álmaim vannak. Egyértelműek, csak nem értem, hogy miért és hogyan kerülnek oda( a polcra, egy perc, két hónap és egy durva hét...-Emil.Rulez!, ha valaki nem értené-a szerk.). Tegnap rámzuhant, hogy Nick Cave & The Bad Seeds-et kell hallgatnom, úgyhogy elkezdtem letöltögetni az albumokat, és folyamatosan szólnak.
Mióta befejeztem Faludy olvasását, azóta megállás nélkül dübörög bennem a vágy, hogy utazzak, menjek amerre éppen nézek, felkapni egy zsákot és vissza se nézni, vagy éppen keretek között és nem egyedül, de a lényeg, hogy utazni. Majd valamikor. Még van 6 évem.
Valami van a levegőben, de nem jövök rá mi az.
Meglepetés.