Happy New Year

Mivel értelemszerűen nem leszek gépnél időben, így előre is B.ú.é.k. mindenkinek!
(Itt a 100. bejegyzés-a szerk.)

Two days before the day after tomorrow

Kedden megvolt pici nővérem esküvője. Elmondhatatlanul szép volt. El is sírtam magam, annak rendje és módja szerint. A vacsora és a 'lagzi' is jól sikerült. Majd jövő héten lesznek már képek és párat majd fel is töltök.
Igazából azóta csak a chillax megy, kivéve, hogy ma voltak nálunk nagybátyámék utókarácsonyozásra.
Éppen megnéztem a Roger Nyúl a pácban c. nagysikerű alkotást, csak az agyleszívás végett, még mindig zseniális, előtte pedig a Duna tv-n ment a Sukiyaki Western Django, amit egyszer mindenkinek látnia kell, legalább azért, hogy megszámolja, hány embert ölnek meg benne. Elvesztettem a fonalat egy idő után.

Holnaptól lapozunk a naptárban és jöhet 2010. Most jönne az a rész, hogy visszatekintek az óévre, de meg kell mondjam, hogy semmi értelmét nem látom. Annyit elmondanék, hogy történt bármi, soha semmi pénzért nem cserélném el másra az elmúlt évet. Semmi sem pusztított el, azaz elméletileg csak erősebbé tett. Összességében rengeteg szép és jó történt idén, ennek nagy részét persze a mindennapok apróságai tették ki, amikért elsősorban drága kókuszdiómnak tartozom köszönettel. Aztán ott vannak a barátok, újak és régiek, jók és legjobbak és legeslegjobbak, végezetül, de nem utolsó sorban, pedig kiscsaládom, akiknek rengeteget köszönhetek. Köszönöm!
Szóval ide figyelj 2010-es év, óvakodj ettől az embertől, mert sokat fog kivenni belőled, az összes nagy tervét könyörtelenül meg fogja valósítani!
Teljen épségben a szilveszter éjszakátok, köszöntsétek fergeteges őrülettel az új évet és olvassátok továbbra is Cheflibre-t, ha úgy gondoljátok, hogy érdemes.
Én itt leszek! (És én is!-a szerk.)

Ééééééleeeek!

Ehh. Hol is kezdjem? Kész őrültekháza, ami most felénk folyik. Mondjuk talán érthető, elvégre holnap pici nővérem esküvője lesz. De ne szaladjunk előre.
Vasárnap. Hajnali kelés volt, ugyanis némi program-átszervezés után reggel 8-ra kellett mennem az öltönyömet próbálni az utolsó simítások miatt. Nos, nem lett olyan, mint szerettem volna, de kihozta belőle a legjobbat az öreg schneider, úgyhogy hordható, de összességében továbbra is egy most-az-egyszer-jó-lesz öltöny. Ami főleg úgy fájó, ha ismered a beléfektetett összeget. Majd a következő jobb lesz. Mindentől függetlenül eszeveszetten jól fogok festeni benne, de nem lövöm le a csattanót, úgyis lesznek képek később. (A 'szerénység' a második neve, komolyan-a szerk.)
Öltönypróba után, gyors átvedlés és irány Pécs városa. Ugyanis kókuszdióm egyik ajándéka egy pécsi mozizás volt. Újabb boldog élmény. Még mindig imádom. Az Avatar-t néztük egyébként, ami nagyon jó kis (a 'kis' jelző erőteljesen ordít az idézőjelért, elvégre több, mint 2,5 órás-a szerk.) film lett. 4 év után először ültem be moziba és rögtön újra rákaptam az ízére. Az előzetesekből ítélve januárban maratont tartunk. Legalábbis folytatása következik.
Estefelé idei utolsó búcsú, buszra fel és go home, ugyanis 8-ra hivatalos voltam a legánybúcsúra. Fergeteges volt. De ezt tényleg nem szeretném részletezni. Mindenesetre a karaoke jó dolog, a Bubamara szerbül a legjobb és a Három Tenor újra összeállt and 'irish whiskey makes me frisky'. Képek kizárólag kérésre.
Ma drága OTP-s ébresztő hajnali fél 8-kor. 4 darab sms-t is küldtek a biztonság kedvéért, nehogy véletlenül visszaaludjak. Aztán amikor mégis szinte elszenderedtem, akkor meg jött egy call 7:59-kor, mivel meghozták kókuszdió másik ajándékát, amit úgy kellett megrendelnem.
Telefonzümmögés. Gyors mozdulattal kb. egy perc alatt felvettem.(=zaj dekódolása, helymeghatározás, kar mozdítása, mostoha terepviszonyok leküzdése, megfelelő gomb kiválasztása.)
-Haló?
-Jó reggelt kívánok xy vagyok a gls futárszolgálattól, és yz-t keresem...
-Megtalálta.
- ...mert meghoztam a csomagot, itt vagyok a 34. előtt, de nem látom kiírva a nevet.
Az elmondottak felfogása, boot.
Stb...usw...etc...and so on. A végén inkább leslattyogtam (érdekes szó) a -2 fokos kapuba, kispapucs-rövidgatya-pulcsi kombinációban, de jófej srác volt, csak diszkréten röhögött ki.
Ez volt a napkezdés. Azóta sem tudtam aludni. Ráadásul pörögni kellett az esküvői előkészületek és az unokaöcsém miatt. Mondjuk nekem nincs túl sok dolgom, de ami van, azt 120%-on teljesítem. Izgulok ám.

P.S: Cheflibre átlépte az 1000 látogatást az új időszámításban.

"It was good."

Megtalált az a film, ami akár rólam is szólhatna. Nem elírtam, nem én találtam rá a filmre, hanem a film talált meg engem. Tudom, néha úgy érezzük egy mozit megnézve, hogy ez teljesen én vagyok, és mennyire így van, és nahát, lehet, hogy ezt kellene tennem és akkor ugyanúgy végződne a valóságban is. Ez hülyeség és erre csak most jöttem rá. Kicsit paradox módon egy filmből. "A pálca választja a varázslót...". A Film választja a nézőt. Nem egészen ezt és így akartam írni, most száguldoznak a gondolatok a sztrádán, de friss az élmény és nem akarok várni vele. Szóval megvan. Illetve megvagyok.

Kis karácsony, nagy Karácsony...

Minden Olvasómnak, legyen barát, haver, rokon, ismerős, arc egy helyről, ismeretlen vagy az a bizonyos megfogalmazhatatlan személy az életemből, nagyon boldog és békés Karácsonyt kívánok!
Teljen úgy az utolsó hetetek 2009-ben, ahogy a legjobban esik.
Még 2 alkalommal fogok jelentkezni előreláthatólag, mert a következő kettő nap pihi után lesznek történések, amikről biztosan fogok mesélni, csak majd legyen rá időm.

Billy Mack Christmas Is All Around Me
Uploaded by Bitoulamarmaille.

P.S: Billy Nighy is my all-time favourite.

Kinder surprise

Adtam egy új skin-t ajándékba, de a tartalom a régi, az is marad ígérem. Némi ráncfelvarrás, így (kicsit több mint) fél év múltán. Teljesen új jukebox, ami már nem ordít bele a füledbe, amikor idetévedsz, hanem csak gombnyomásra indul. Indítottam egy év végi közvéleménykutatás is az eddigiekről. (Jobb szélen-a szerk.)
Mivel még nincs karácsony, ezért most nem kezdek bele a jókívánságokba. (Szerencsére-a szerk.)
Ma lett volna kész az öltönyöm, ami időközben már nem AZ öltöny, hanem csak EGY öltöny, mivel nem lesz olyan, mint amilyennek elképzeltem, de még mindig van baja, úgyhogy majd vasárnap délelőtt. Remélem.
Utána pedig majd leszaladás Pécsre és ünnepi mozizás, már várom, de az még odébb van.
Addig még Szenteste, Karácsony, Legánybúcsú.
Az ünnepi hangulat még nem ért el.

Tetyegetek, vetyegetek, motyogatok

Tegnap koraeste megkaptam kicsilánytól az első karácsonyi ajándékomat. A létező legférfiasabb pendrive-ot. Éppen annyira rózsaszín, amennyire lehetséges, de ettől függetlenül boldog tulajdonosa leszek. El is neveztem coconut-nak. Köszönöm. Na de én sem voltam rest, bár nem kézzelfogható, de átadtam és nem kis meglepetésemre és örömömre nem fürödtem be vele. Pedig magas volt a risk ratio.
Ma..ma volt délelőtt egy 'sosemleszvége' maratoni utazásszervezés vizsgám, ami tovább erősítette a puszta zsenialitásomból eredő sikereim listáját. 4 oldalnyi hibátlan kalkuláció. Persze, kis zsenim szintén hibátlant alkotott.
Utána takarítás, pakolás és a mosogatás. Még sosem mosogattam ennyit úgy, hogy előtte ne ettem volna. Ráadásul volt, amelyikben előtte már szinte mozgott vagy egyáltalán nem akart mozdulni a 'valami'. De ez is egy élmény volt. Ezek a mozgatórugóim.
Délután egyik kedvenc barátosnémmal találkoztam. Már régen láttuk egymást és beszélgettünk, sétáltunk, jó volt.
Több ismerőssel is összefutottam ma, pedig nem jártam sokfelé.
Kezd tisztulni minden...nem ám.

Lassan vége

Már tegnap akartam írni, de nem voltam olyan hangulatban.
Szombaton átettük magunkat egy roskadásig megrakott asztalon, a kulináris élvezetek netovábbjain. Jó társaság, finom ételek, jó borok, nem is kell több. Illetve volt, aki nagyon hiányzott, de majd legközelebb.
Úton hazafelé: 1:19 + -9 fok + két őrült nőszemély + 20 centis hó + fényképezőgép =
'mindenmegosztásifelület gyanús' képek két hóangyal készítéséről.
Tegnap végigböngésztem az eljövendő filmpremiereket és elkészítettem egy listát a megnézendőkről. Nem lett rövid és ez jó hír.
Ráadásul kaptam 2 ingyenjegyet Cinema City-be, ami tökéletes karácsonyi ajándék lenne, úgyhogy ha minden jól megy, akkor 4 év után ismét moziba megyek.
Holnap jön az idei utolsó, összességében az utolsó előtti vizsgám, úgyhogy tanulás lesz. Na nem sok. Még ajándékot is veszek ma. Lehet, hogy magamnak is.
Hihetelenül nyomott a hangulatom, ráadásul napok óta duzzad a torkom, hol jobban, hol kevésbé, mert makacsul küzdök a lebetegedés ellen, a hangom viszont már gyönyörű.
Nem érek rá itt fetrengeni, meg szenvedni. Így is túl sok dolgom maradt az utolsó két napra. Lusta dög tudok lenni, ha elmegy a kedvem.
Új U2 szám, a Brothers című film betétdala, Golden Globe-ot neki.

Csak nyugodtan

Eltartott egy darabig, de megnyugodtam. Kiálltam az esőbe, mint Szilszakáll. Mondjuk nem esett.
Úgy tűnik van valami abban, hogy boldog lélek-jó egészség. Kicsit borultam el/be és máris bedurrant a torkom, persze az is előfordulhat, hogy kicsilány végre sikerrel járt és megfertőzött, de ezt sosem ismerném be.
Tegnap voltam egyik kedvenc csoporttársammal szakdolgozathoz anyagért a Megyeházán, kaptunk is egy keveset. Délelőtt pedig voltam a szabómnál. Hatásszünet. Az öltönyöm állapota: 'még nem látszik, hogy pontosan milyen lesz, de már most woo-hoo'. Volt egy kis probléma az anyag viselkedésével, de megoldotta az öreg.
Holnap össznépi vacsi, remélem jól sikerül és nem lázasodom be, meg hasonlók.
A határidők nem szeretnek, túl sokat lépek át.

Fejszellőztetés

Nem kell sok a teljes hangulatváltozáshoz. Sztornó az egész elmúlt időszak. Dorothy, Kansas nem létezik többé. A rétek elhalványodtak, az őzikét szétlőtték a vadászok, a fákat kiírtották, a patak vizébe olajoshordókat löktek. Ennyi. Ez a mese igazi vége, amit sosem mondanak el. Ha egy rajzfilm lenne az élet, akkor én lennék az, akinek kis esőfelhő röpköd a feje felett és csak akkor tűnik el, amikor előveszem a varázslatot a jobb zsebemből. Ha a varázsnak vége, a felhő is visszatér, de addig nincs ott. Ebben a részben kilyukadt a jobb zsebem, a balban pedig soha semmi jó nem volt, úgyhogy a felhő megnőtt és vihar lett belőle, a tornádó pedig lassan elvisz messzire. Most komolyan, miért utálnak ennyire kurv@ra ott fent? Tényleg egy kib@szott szent vagyok az átlaghoz képest, mégis megállás nélkül szop@tnak. Elég volt. Elfáradtam. Mindig próbáltam a pozitív oldalt megtalálni. De mi van akkor, ha nincs pozitív oldal? Nem csak nem látom, tényleg nincs. Az lenne a cél, hogy végleg hátat fordítsak a rendes, segítőkész, kedves, 'jóarc' embernek? Errefelé orientálódunk. Senki sem akarhatja. Én sem szeretném. Túl jól menne. Nem akarom kockáztatni azt a maréknyi tartós jó kapcsolatomat. Tudom, hogy nem néznék jó szemmel. De most nagyon közel állok hozzá. Mi értelme szembe úszni az árral? Senki sem marad életben sokáig. Ha pedig már együtt kell úsznom az árral miért ne legyek a leggyorsabb? De kegyetlennek lenni magányos munka. Pont az ellen küzdök annyira elszántan, és amikor már úgy tűnik, hogy végre rendben mennek a dolgok, akkor megrántanak egy olyan fonalat, amire nem számíthatok és nem is tehetek ellene semmit. Végy elő egy háttérben álldogáló fontos figurát, adj hozzá 20 évnyi szeretet, gondoskodást, fűszerezd meg némi kötelességtudattal és bűntudattal és voilá kész is az 'egy ember romokban'. Pedig összesen 24 óráról lenne szó. Szinte semmi. Ott fontos, nekem minden. Gyűlölöm, amikor nem tudok semmit sem tenni. Amikor kívülálló dolgok határozzák meg azt, amit eltervezek, ráadásul ezúttal én is idomultam, és mégis. Tudom, hogy velem van a baj. De mi az? Rosszul választok? Mindig? Valamit nem veszek észre? Nem vagyok elég jó? De mi kell hozzá még?
Elég kemény időszak jön most az életemben, nagyképűség nélkül mondhatom. Fontos lenne az a bizonyos 'szilárd talaj', amire néhanapján még én is szeretnék támaszkodni. Szükségem lenne rá. De az ilyen kis apró, finommechanikus mozgások a távolból, porrá zúzzák előttem ezt a talajt.
Döntésre jutottam. Meg fogom tenni. Valahogy vége kell, hogy legyen ennek, és akkor már minden vágyam tisztán látni.

Miracle drug

Nem lehet megfelelően szavakba foglalni. Nem megy. Próbálom. Esélytelen. A hétfő 19 órától számított 18 és fél óra maga volt a felhőtlen boldogság. Hihetetlen. Nem írhatom le pontosan, részletesen mindazt, amiért így gondolom; minden mozdulatot, pillantást, szót, mert nem tehetem, nem is tenném. Címszavakban, kívülállóként pedig nincs túl sok értelme, ne is keressétek. Meglepetés, tél, hóesés, sapka, lábnyomok, köhögés, nevetés, sok nevetés, jégen séta, vacsik, harrypotter, talpmasszázs, honfoglaló, maci, skót labda, játék, szőrszál, játékjáték, kék bolygó, harapás, fekvés, alvás, ébredés, szundi, "tanulás", fogmosás, várakozás, zh, pakolás, hűtő takarítás, csomagtúra, utazás, jobbra-balra el. Szeretném, ha minden napom ilyen lenne, mint amilyen ez volt. Ha minden éjjel így feküdnék és minden reggel így kelnék fel, az maga lenne a megtestesült csoda, hogy őszinte legyek, mert körülbelül semmi esély rá, de ez most annyira nem tud érdekelni és a földön tartani, hogy elmondhatatlanul nagyon nem. Ráadásul amikor már azt hittem, hogy jön a szokásos vasútállomásos búcsú scene, akkor jött a csavar. Rossz vonatra szálltunk fel és elindult. Szerencsére (sajnos) észrevettek minket rajta és még épp időben le is állították, hogy leszálljunk. Pedig mentünk volna ki tudja merre és meddig. De aztán megjött a rendes járat és elvitte egy teljes hétre. Megint. Bár, még van remény egy korábbi viszontlátásra, de az nagyon csekély és sokat kell érte dolgozni.
Szóval most itt vagyok, várok, filmeket böngészek, vacsit szervezek, meg ki tudja még mit nem, mindezt letörölhetetlen jókedvvel.
Tudat alatt és felett ezerrel készülök a december 27-30-ig tartó sorozatra. A szilvesztert pedig még nem is tudom, hogy lesz.
Ehh.

I'm so happy...

Tudom, már unalmas lehet olvasni, hogy mindig ugyanaz megy, de most sincs másképpen. Imádom. Mindennel együtt.
Lassan kezdődik az év végi rush. Még két vizsga, 2+1 beadandó és a 'tanulás' résznek vége idénre. Na de közben megindul a 'család és barátok' part is. Elő-karácsonyi vacsora, real karácsonyi vacsora családostul, legendarier-nek ígérkező legánybúcsú (nem elírás-a szerk.) és az Esküvő, az év fénypontja. Az, hogy mindezt kicsilánnyal az oldalamon tehetem, "csak" az a plusz, amitől egy újabb boldog emberrel nehezebb a Föld.
Ajándék kitalálás-keresés ezerrel, lehet kívánságolni felém. Még semmit sem tudok. Pedig de szeretnék én is hej, jó sok szépet adni. Segítsetek.

Hadd szóljon

Tegnap megint volt okom rajzolni és némi unszolásra meg is tettem. Az eredmény megtekinthető a rajzaim között. Újra elkezdtem az edzéseket itthon és jövő héttől mehet a kondi is. Ismét rá kellett jönnöm, hogy nem jó, ha nem tudom levezetni a feszültséget, kiüríteni a fejet egy pár órára. Sosem fogadkozom újévkor, most sem fogok, megteszem előtte. Cél: tavasz végére, nyár elejére formába lendülni. Sorstársak kerestetnek, de ha nem találok senkit, az sem zavar.
Ma délután a büszke nagybácsi feeling betört az egyetmre is, mivel a nővéremék kijöttek a campusra. Előtte voltunk szabónál, jövő csütörtökön megyek az első próbára. Készül a csoda.
Az elmúlt hetekben többször ejtettek pofára, mint amennyit bárki elviselne, de nálam lassan telik a pohár. Rendkívül lassan. Viszont nem tudom, hogy mi lesz, ha egyszer betelik. Zajos búcsú, valószínűleg. Mindenki képes megváltozni, csak érezném már.

Rénszarvasok+ami köztük van+minden mi jó=42

Zseniális két napon leszek túl lassacskán. Hétfő éjjel és kedd hajnal volt a tetőpont. Nem részletezném, benne volt minden, amit csak kívánni lehet, de nem kötelező. Olyan volt, mint egy hullámvasút. Ilyen lányt kitalálni sem szabadna, de én bármikor megtenném, szerencsére nem kell. Like a coconut. Játék-játék-jááátéééék.
Szóval a mai napot 2 és fél óra alvással lehúztam, az előadásom egy hármast ért, ettől még I'm a fuckin' genius. Délután ellátogattunk a Hertelendy kastélyba. Fényűzés a pusztában. Csak esett. Legközelebb vendégként megyek, majd egyszer.
Jelenleg a régi/új hobbimnak a várakozásnak szentelem az időmet. Mivel holnap animátorkodás lesz és még meg kellene beszélnünk a feladatot, meg különben is. Nincs kedvem ma is hajnalban feküdni.

P.S: Új karácsonyi háttérkép. Imádom.

The 9 Ugly Sandy Claws

Megint szombat lett. Olybá tűnik, hogy kedd és szombat, esetleg csütörtök a bejelentkezős napom. Nem véletlenül.
Ez a hét megint sikeres volt. Leküzdöttük az angol-akadályt, kreatívkodtunk, elsősegélyből is kikupálnak lassan, de biztosan és kacagás meg vidámság is akadt. Persze itt a hétvége, úgyhogy megint egyedül maradtam, de ez már csak így megy.
Csütörtök óta megint van időm filmezni, so töltögettem kicsit megint. Megnéztem a 9 c. animációs filmet (mesének nem nevezhető-a szerk.) és nagyon tetszett, érdekes film, persze zsenik is dolgoztak rajta; a The Nightmare before Christmas-t, mert imádom, mert megszállt az ünnepi hangulat és mert I'm the Boogie man; ezenkívül megtekintettem a The Ugly Truth c. filmet, ami hmm.. jó, csak a Knocked up után a szöszi Katherine Heigl nem durrant akkorát és Gerard Butler-ből is kezd kicsit elegem lenni and let's be honest, ez a film több régebbi mozisiker összegyúrva.
Végezetül egy jó (és nem friss-a szerk.) hír minden Tim Burton rajongónak, 2010-ben Alice in Wonderland. Hejj(, a magyar yeah)!



P.S: Vettem egy ananászt, meghámoztam és megettem.

Moondance

Azóta sem tértem magamhoz, nem is akarok.
Újra nekiálltam filmezni. Tegnap Big Fish-egyik örök kedvenc, Arthur és a Villangók-hiába és ma az August Rush c. film, ami hihetetlen, mert ilyen még nem volt és a The Soloist c. alkotás, amely nem tud nem nyomot hagyni. Addig adok az érzésnek, amíg lehet, ameddig csak bírom.
Időközben megkezdtük az elsősegélyt, szóval van mitől félnetek.

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már ősz!
hullni már eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...
/Paul Verlaine/

Elmúlt végre, itt a tél,
bú, s baj vége vár,
jobbomon kel fel a Nap,
balomon Holdvilág.