Post office

A hétvége hamargyorsan eltelt. Sokáig alvással, Forma1 nézéssel, szombat esti redőnyszereléssel. (Lassan mindenhez ért- a szerk.)
A szakdolgozatom leadásának határideje közeleg, mint a TGV vagy mint Mordorból a sötét felleg vagy gyorsan. Damoklész kardjaként lebegett végig a fejem felett.
Ez egy tipikus hétfő volt. Lehetett volna sokkal jobb is. A szakmai látogatásunk a városi fürdőbe csak arra volt jó, hogy megtudjam, milyen mocsok az OEP a fürdőkkel és hogy bemutatkozzon a spring-look. Sikeresen. Ennyi. Se mozi, se kondi, se Duna-menti lányom a héten. Ma kapom az anyagot a konzulensemtől és muszáj seggelni és írni és írni és írni. Egy szabad estét azért összehozok valahogy.
Kivételesen lelki támogatást kérek minden olvasómtól, mert ez az eddigi legnagyobb menet lesz. Ráadásul ez csak a vég kezdete. A háború első csatája. A képzésem befejezésének Helm-szurdoka.
De képes vagyok rá!


..ez örök.

Hey, I put some new shoes on...

Ilyen is régen fordult elő, hogy két egymást követő napon bejelentkezzek. De ez a 48 óra elég mozgalmasra sikeredett.
Kezdve, hogy tegnap kedvenc Duna-menti lányommal beszélgetős-egészvárosbemászkálós délután/estém volt. Aztán ma idegenvezetés óra után folytatása következett. Olyan dolgok ezek, amik feldobják az ember hetét. Szép tavaszi idő, 25°C. Lefolyt volna rólam a farmer, ha nem fúj a szél. Kicsilányt elküldtem vonattal, aztán hazafelé úton gondoltam egyet és leszálltam a buszról corsozni. Azt hiszem, hogy a tavasz legjobb döntése volt. Spring-shopping pipa. Na mit vettem? Kalapot. Bizony. Nem is akármilyet. Meg beszereztem néhány pólót és 2 pár cipellőt. Ezért ma cipős-jóidős számot küldök.
Csak az a fránya mozizás nem sikeredett.




Az igazán beteg elméknek pedig egy kis pihentető mese: Charlie, the unicorn. Szükséges hozzá Happy Tree Friends-en edződött szervezet. Megtekintése fizikai fájdalmat okozhat.

Irónman

Ez itt a napos oldal. Most pont nem. Elvégre éjszaka van.
Az elmúlt napokban csendben tevékenykedősre vettem a figurát. Az összes zakómat elvittük a varrónőmhöz bevetetni. Egyet ma kaptam vissza. Úgyhogy megint nem tudtam inget húzni két napig, ami már egész kényelmetlen hosszú intervallum.
Minden este kis kondival zártam a napot. Aminek szenvedtem is a következményeit kedden. Van egy régi-új általam csak 'sunyi pusztító'-ként emlegetett kardio-gépezet és 'mit nekem az' felkiáltással estem neki. Ő nyert. De csak másnap. Ráadásul utána nem sokkal még sikerült rendkívül szerencsésen bordára is esnem. Hála égnek semmi bajuk nem lett, csak egy napos fájdalomcsillapító és egy éjszaka jegelés kellett, aztán máris huss, elmúlt. De kedden egy Mekka-Medina vándorútról hazatérő, idős, kiszáradt csiga is leelőzött volna. Ráadásul most többszörösen szembeötlő volt, hogy milyen rengeteg lépcső van kint a campuson. Mint a Roxfortban. Mivel az éhség 3:2 arányban legyőzte a fájdalmat, idegenben, hosszabítás után, így az átlagos 3 perces utat az adott teremtől a büféig, sikerült biztonságos 16 perc alatt megtennem. Pipacs módon fájt, na. De vége-vége.
Tegnap már eddigi legjobb pingpongparti került lejátszásra és bár 4-1re kikaptam, hatalmas gémek voltak.
Betervezett filmklub ugrott, de be nem tervezett mozi jöhet még a héten.
Meg shoppingolás tavaszra. Mert beköszöntött.
Kék az ég, zöld a fű, csiripelnek a madarak...hogy ez milyen undorító.



Jóféle altató zene.

The thin red line

Most legszívesebben rohannék. Ki innen. Messzire. Talán lenne kihez. Talán nincs is szükségem most senkire. Elegem van. Magamból és mindenkiből, aki hozzájárult ahhoz, hogy ilyenné váljak. Rosszul vagyok ettől, de leginkább a tükörtől viszolygok. Emberek százezrei élik le az életüket az enyémhez hasonló mentalitással, a legtöbbjük elkallódik, lévén nem foglalkoznak velük, nem kapnak törődést. Én megkapom. De két totálisan ellentétes emberi látásmód között ez a törődés csak folytonos vitákat, veszekedéseket szül, egy nem normális kapcsolatot éltet, amiben nekem osztották a kisebb szerepet. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Azért viszolygom magamtól, mert nem vagyok képes teljes fordulatot venni és mélyen belül megváltoztatni magamat. Önerőből. Amikor így is elég sok pofont kaptam már. Senkinek sem menne. Ez már nem elhatározás kérdése. Azzal nincs baj. Ezt kódolva kapjuk készen, mikor megszületünk. Itt van ez az istenverte szakdolgozat. Az utolsó pillanatra hagytam, ezt minden további nélkül elismerem. Elegem is lett ebből a képzésből a végére, bele is fáradtam, így aztán nem is mozgatott meg a dolog. Folyamatosan rágták a fülem, hogy álljak neki, mert sok munka és ki fogok futni az időből és ők már megírtak jópárat, ők tudják. Nálam ez sokadszorra működik, de akkor segít rástresszelnem és nekiállnom. Meg is történt. Új, friss téma, a régi kezdetektől meddő helyett. Ami érdekel is. De a haladásban elég sok tényező képes befolyásolni. Például a konzulens, a könyvtár, áramszünet, azon kívül, hogy képtelen vagyok menetrendszerűen leülni és kutatni, írni vagy olvasni. Csak ezt művelni nem tudom. Nekem más a módszerem. Ezért szoktam edzeni, kikapcsol és felfrissít. De most ettől is el akarnak tiltani. Ezenkívül akitől a legtöbb támogatást várnám, még a nehéz kapcsolatunkat is figyelembe véve, ő az egyetlen, aki nem hisz bennem, akitől mást sem kapok, minthogy még mindig nem csináltam semmit, nem fogom tudni megírni és nem tudom majd időben leadni. Ez pedig teljesen kikészít. Már régen túlment az ügy a 'csakazértis' korszakon. Elkeseredtem. Undorodom magamtól, az egész helyzettől, mert olyannak kellene lennem, mint amilyennek látni szeretne, de nem akarok olyan lenni és képtelen is vagyok olyanná válni, fent a tanúm, megpróbáltam. Valahonnan erőt meríteni. Újra hinni. Végig csinálni. Csak menni, menni tovább előre, és a végén elmenni innen messzire és venni egy mély levegőt...

Valami volt, van, lehet és lesz

Kedden volt Pedagógiai Nap az egyetem. Zseniális volt. Na jó, nem. Nagyon nem. De várható volt, az időjárás pont aznapra romlott el, a nemzeti ünnep miatt pedig nem sokan jöttek vissza. Iván-féle csípős pörkölt azért volt, meg póker, darts. Este pedig Ivory Coast koncert és Ati&Bandi buli. Meg csacsirészeg gyp-s lányok. Akikre vigyázni kellett egy darabig. Aztán inkább szivar és egy kellemes (értsd egy ellenkező nemű személy társaságában töltött-a szerk.) beszélgetés egy kolesz-szobában. Folyt. köv. Majd együtt babarészeg lányok altatása és go home egy jól megérdemelt alvásra. Bár a hazaútra akadt társaság és körülményesre is sikeredett, de ez az este teljesen rendben volt.
Ezek után köztes szerda, semmi különös, új tanár és óra, nem rossz, csak száraz, munkaügy. Este kondi és gyilkos pingpong.
Ma szokásos óra, könyvtári előadás a szakdolgozatírásról (hasznos volt), külső elméleti óra egy foglalási rendszer megismeréséről a Fogadó a bárányhoz szállodában. (igen, itt dolgozott a nyáron-a szerk.) Ingyen ital. Ennyi. Előtte ebéd a kedvenc török éttermemben, shopping-séta, utána pedig séta-shopping. Utóbbi hosszúra nyúlt. Viszont sikeres volt. Jó kis nap volt ez. Duna-menti lyánnyal déli napsütéstől csillagokig. Fesztelenül, végre.


..egy régebbi jóféle muzsika, amit egy remek filmből ismerek.

A nap új megalkotott kifejezése: bigappler. Ez egy általam ma először teljesen végignézett üzlet reklámbiztos, "pihent" és "nagyon bölcsész" elnevezése.

Bejelentkezés más fiókból

Nem éreztem késztetést, hogy írjak, de nem akarom még későbbre hagyni.
Let me see. Csütörtökön szokásos nap volt, semmi extrával.
Pénteken újfent volt egy tömbösítésem. Egyszerűen imádok egy gyönyörű napon, amikor egyébként nem is lenne órám, kimenni campusra és végigülni pár órát néhány szünettel. Bár ez most jó volt. Idegenvezetés elmélet part 1. Késő este barátokkal találkozós-pizzázós-iszogatós-beszélgetős something volt. Mert underground buliba már nem mentem.
A szomdenevér eltelt. Sokáig alvással, kiscsaládolással, elmepihentetéssel és a szakdolgozatom témájának totális megváltoztatásával. Leadás pontosan 4 hét múlva. Ahogy a vicc mondja: "Hú, de laza." De most végre rástresszeltem. Még talán időben. Szorítsatok. Ha már ilyen szerencsétlenül lusta pandamedve voltam. Egy jó tanács azoknak, akik még nem tartanak a szakdolgozat leadásánál. Ne hagyjátok az utolsó pillanatra! Csak én vagyok ennyire o'kos. Fejjel rohanok bele a bajba, aztán tanulhatok belőle.
Vasárnap forma 1 meg szakirodalom összeszedés és olvasás.
Most pedig éppen befejeztem a Batman Forever c. filmet. Mert jó. Mindörökké.


Florence + The Machine(L)

Valamint emlékezzünk meg az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharcról. Tisztességgel, szerényen.

Cudar az idő, cider kell rá

Fény derült végre a sötét rejtélyre. Egész kellemesen hangzó kis összeg csúszkál át telekromantikusan a számlámra minden hó első harmadának végén. Az első adagból vagy 'utolsópillanatos' Berliner trip vagy, és ez a valószínűbb, a kis telefonom tehermentesítése egy új, stílusosan tökéletes műszerrel. A maradékból új ingek, új zakók, kalap, mert nagyon ideje van már a frissítő shoppingnak.
A tegnapi napomnak nem sok értelmét látom így utólag, de azért szépésjó volt. Csak a délutáni órám került megrendezésre, ami hajnali kelés megemlítése mellett máris nem hangzik olyan jól. Sétáltam egyet, tovább bővítettük a filmmaraton listáját és még napoztam is kicsit. Bár süvített a szél és jön a havazás, egy kis utó-telecske. Kerekcske gombocska. Sőt este kondiba is mentem. Végre. Van még mit visszadolgozni, márpedig tavasz végén jön a maoritribalturtletattoo a vállamra.
Közben tervbe került a szakdolgozat leadása után egy kis PEN(+KEN), írásbeli záródolgozatok után egy kis PaFe és ami biztos szóbeli záróvizsgák után going to Fishing on Orfű.
Most viszont alvásidő van, kamionosok és kurv@k buliba meg végül is nem mentem el, mint látható. (Csak beköszönt-a szerk.)

Egy kis hangulat...

Mennyit ér?

Túléltem a disznótor-túrát. Hideg volt. Jól indult az egész, aztán még tartotta magát és a végére már nem is akartam látni, ami a csoportból maradt. Letoltam egy 8 órás műszakot a tűzhelynél, élveztem és nem is fáztam fel, amire azért nem tettem volna fel nagyobb összeget. Megint olyan érzésem volt a végén, hogy 'milyen jó lehetett volna'. Persze, ha én is bent pálinkázok a meleg házban a többiekkel, akkor biztosan nem rossz szájízzel jövök haza. Élveztem a sütés-főzést, meg kint is jó volt a társaság, sőt, csupa pozitív visszajelzést és dicséretet kaptam külön, ami nagy szó, de a csoportszellem a munkában is megmutatkozhatna, nemcsak a szórakozásban. Tisztelet a maroknyi kivételnek. Jó volt, élveztem, elfáradtam, szerencsére többet velük nem kell ilyet csinálnom.
A hétvége megvolt. Nem mondom, hogy szép és jó, de a szokásos. Nagybátyámék váratlan látogatásával megspékelve. Ritka az ilyesmi.
Sokakkal beszéljük mostanában, hogy végre üljünk le beszélni, de valahogy sosem kerül rá sor. Nem is feltétlenül miattam. Bosszantó. De teszünk ellene.
Az ösztöndíjam mértékét még mindig nem tudom.
Még 5 hét, aztán kis szusszanás.


P.S: Új szuperképesség: íjászatból jeles. Bizony ám.

"Maradok mozgásban.."

Fogom a fejem. Elég régen írtam már.
Múlt pénteken még volt egy jó kis beszélgetős Volga zúgatás best bro'mmal. Kellett már. A hétvége lazulással, pihenéssel, olvasással telt.
A hétfő szokásosan ajtóstul rontott a hetembe. Csupa jó hírrel, többek között, hogy a köztudottnál két héttel korábban kell leadnom a szakdolgozatomat. 6 hét múlva. Talán a 'kellemes' a megfelelő szó erre. Van úgy, hogy nagyot kell alkotni. Megoldom. Többnyire. (Éjszaka jönnek, többnyire.-a szerk.)
A továbbiakban jött egy elég erős film megtekintése egy órám keretében, kondizgatások, színtalálkozóból beszélgetős este Kedvenc barátosnémmel (jó volt ez így), szűk két órás skype Törökföldre sodródott jóbaráttal, vicces videós állásinterjú-tréning, leendő telefonkiválasztás (E52 connecting people, mert ez nem a reklám helye-a szerk.), esetleges jövőheti Berlin trip (ITB lesz-a szerk.), utóbbiak a ma-derül-ki-hogy-pontosan-mennyi ösztöndíjamtól függenek.
Ma tor-túra bevásárlás-pakolás-előkészületek. "Úgy" várom, de ez már a finish. Holnap végre vége.
Viszont tavasz van.