Truth?Fiction?Damnation?Salvation?...It's me.

Felfoghatatlan. Kilencedik napja, hogy nem írtam, pedig lett volna miről.
Múlt héten még volt lélekmelengető beszélgetés, ezért vannak a jó barátok.
Pénteken délelőtt belvárosi idegenvezetés órám volt, egyelőre még csak turistaként, egy hét múlva már vezetőként. Várom, de nem tudom, hogy mikor lesz időm felkészülni. Megoldom...mint mindig, szinte mindent. Erre lentebb lesz egy újabb ékes példa.
Az egyetemi napokra végül is egyáltalán nem mentem, tanulás mindenekelőtt. Ehh. Volt, van és lesz mit.
Vasárnap megtartottam a hagyományos születésnapi összejövetelem. Még szűkebb körben, mint tavaly, ráadásul a spontaneitás volt a jelszó, így rendeltünk enni és kimentünk a városligetbe. Duna-menti kicsilányomtól kaptam egy oldalnézetű-gülüszemű Micimackót mintázó hűtőmágnest. Imádom. Ilyen senki másnak nincsen. Kedvenc barátosnémtól és best bro'-mtól pedig egy falra-akasztható, kerámia gekkót kaptam. Természetesen idén sem maradtam bor nélkül, ráadásul a kedvenc pincémből, az egyik favoritot hozta nekem a sportcimborám. (Gere Tamás Villányi Kékfrankos 2007-a szerk.)
Jó társaság, jó kis este..
De most jön a fent említett példa. Hétfőre kellett elkészíteni két prezentációt.
Az egyiket kicsilánnyal közösen a dávodi gyógyfürdőről, a másikat pedig a kaposvári marketingtervről in Han-style (Solo-a szerk). Már délután elkészítettem az első rám eső részét, de ott volt még a marketinges. Így aztán, szülinapolás után irány haza a gép elé. 0:30 am. Nekiálltam. Fél óra múlva jött az info, hogy a fürdős másik felét is nekem kell, mert lányomnak elszállt a net. Belesuttogtam az éjszakába egy 'masszameggyaztapipacsoskankalinszagúmuskátlisteraszokon'-t, vagy valami hasonlót, és nekiálltam annak. 1:20 am. Befejeztem, közben már teáztam, hogy bírjam ébren. (Mást nem akart, mert a végén alvás volt tervben-a szerk.) 2:10 am. Kész az első, hadd szóljon a következő. Miután túlléptem a mélyponton, már semmi bajom nem volt, jó tudni, hogy a koncentrációm kitart a végsőkig. 5:10 am. Befejezés. Tökéletes lett, mint kiderült. Gyors fürdő-ceremónia és egy helyzetjelentő sms után, egy óra alvás. Pont egy óra, hála az ébresztésnek. Zuhany után már csak a szemem alatti, telepakolt, reptéri csomagszállítók árultak el. (Nivea Q10 for men-a szerk.) Irány az egyetem, beértem, lepakoltam, még át akartam írni egy diát amikor, körülnéztem és mindenki bújta a jegyzeteit. Bizony, én is ezt gondoltam. Egy aranyos félévzáró zh, amiről megfeledkeztem, hoppá. Lazán megírtam, sajnos még nem tudom, hogy sikerült.
Ez egy tipikus 'megoldom' és egy még tipikusabb 'Mondays don't like me'. A prezentációk remekül sikerültek, mondjuk ez a műfaj elég jól megy.
Ez az evés- és alvásmentes másfél nap kicsit megviselt, de álmos nem voltam és ez volt a kulcstényező. Külön finomság, hogy kedden regionális politika és vidékfejlesztés szóbeli vizsga volt, amire, ugye, tanulni kellett volna, nem is keveset. Az anyag felének elolvasásáig jutottam, aztán kifogyott a hagyományos szén-cink elemmel szenben 10-szer tovább tartó duracellem. Így másnap a szokásos magabiztossággal (és reménnyel teli alsóval) mentem, válaszoltam, nyertem.
Szerdán visszafogottabb napom volt, főleg, hogy elmaradtak a délutáni óráim. Ezt kihasználva megcsináltam az új kedvenc ételemet (mustáros-zöldfűszeres hósgolyók paradicsomos mozzarellás ruccolasalátával-a szerk.), másnap kivittem a maradékot ebédre a campusra és meg is ettük. Még volt egy szokásos angolom délután, amin megkaptam a vizsgára felkészítő anyagot, nem kevés. Utána kicsilány elintegetés és kis séta a szép időben.
Mára már elvitték a csomagokat a szemem alól, bár egész héten nem aludtam többet 4 óránál naponta, kivéve ma, mivel a szakdolgozatommal is kell haladnom. A kivett könyvekkel még nem végeztem, egyelőre a bevezetőm van meg. Jövő péntekre szeretném befejezni, ami innen possimpible, hátráltat két marketing vizsga és egy szabadidő ismeretek, de "megoldom". Mindig csak a jobb kezemet.
Elvileg éppen most zajlik a ballagási bankettem, úgy tűnik kihagyom.
Mindenkinek ragyogóan szép, verőfényes napsütéssel teli napokat kívánok...egy fityfenét. Ha nekem nem lehet, ti se élvezzétek. Egy ideillő Kispál és a Borz idézettel zárom soraimat: "..seggem napba tartom, s azt mondom heheheeee."

Most láttam és megtetszett.

20 év, 20 nap

Egy kicsit beljebb vagyok, de körülbelül az 'egyet előre, kettőt hátra' fokozatban török a cél felé. Ábrázatom torzul, tekintetem ködös, a szobámban egy sas száll, a falon, ami negyedrészt vörös. Ráadásul hétfőn megéltem egy újabb mérföldkövet az életemben, kifejezetten jó érzés volt. Köszönöm mégegyszer és ezerszer a köszöntéseket. Vasárnap vip vacsora. Addig viszont még sokat kell dolgozni. Ma újabb két könyvvel gazdagodtam ideiglenesen, másképp mondva, kivettem még két könyvet a szakdolgozatomhoz. Kész a váz, kell még a tartalom, amihez idő szükségeltetik, azaz "király nem alhatik". Leadás után mozimaraton, candle-light dinner, pár nap pihenő.
Az összes előre betervezett fesztiválozás elmaradni látszik. De mindent megteszek, ami rajtam múlik, hogy mégse úgy legyen. Fishingelni muszáj, ott már ismerik a nevem..
A nyári munka legalább összejönni látszik.
Sok minden kavarog bennem, de nem ismétlem magam. Lehet, hogy újra rajzolni kellene, csak mikor? Mikor??

Sziasztok fecskék, hello fák...

Én már nem

Újabb hét. Remélem nem lesz általános, hogy csak heti egyszer jelentkezem. Elvesztem a fonalat. Tartalmas hét volt egyébként.
A hétfő és a kedd a szokásos volt.
Fél napokat kint tölteni a campuson, aztán hazaérni és "vegetálni". Olvasok. Ami jó. Írtam is, de az rögtön ment a szemetesbe. Ami már kevésbé örvendetes. Elmondhatatlanul kifelé húz a szívem innen, de az még odébb van. Az idő ádázul rohan, amikor senki sem kéri, és vánszorog, mikor repülni szeretnénk. Ahogy mindig. Egyrészről sok mindentől nehezen búcsúzom titkon, másfelől menekülőre fognám már. Pedig még nincs is hova. Remélem lesz.
Szakdolgozat. Ez lett az új próbatétel. Ijesztően mindenre rányomja a bélyegét. A jelenlegi verzió a 4.1.
Szerda és csütörtök volt az üdébb színfolt. Szerdán végre le tudtunk ülni egy jót beszélgetni best bro'mmal. Aztán már nem bírtam tovább és lementem kaffka-kondiba. Ott jó társaságban kiereszthetem a gőzt. Új kedvencem az evezőpad.
Ráadásnak csütörtökön elvittem magammal kedvenc Duna-menti lányomat. Finoman fogalmazva üde színfolt a napjaimban, most sem cáfolt rám. Jó kis este volt.
Tegnap reggeltől szokásos tömbös órám volt. Kivégeztük az elméleti anyagot. Izomláz gyötört. (még mindig..-a szerk.) Délután pedig kiderült, hogy mit kapok születésnapomra. Ki lesz festve a szobám. Meglepetés.
PaFe jegyeket még nem tudtam venni, de úgy tűnik, hogy négyesben megyünk. Fishingre még várom a jelentkezőket.
Ráadásul még a vacsorám ügyében is dilemmába ütköztem.

Spring break kicsit másképp

Leporolom kicsit a helyet, rég nem jártam erre.
Egy hét, nagy idő, többek között azért írok gyakran, mert túl sok mindenre kiterjedő figyelmem van, ami sajnálatos módon nem társul végtelen memóriával. A tervező ad és elvesz. Így jártam...wait for it...
Először is egy felhívás: attraktív, ámde hozzáértő masszőrhölgyek jelentkezését várom, ugyanis a vállam és a hátam nem bírja a gyilkos kiképzést.
Ezen a héten volt a tavaszi szünetem. Ugyanakkor ez a hét volt kijelölve a szakdolgozatom megírására is. A tulajdonképpeni írás részéhez sajnálatosan csak ma jutottam el. Egy tucat többször újrakezdett és félbehagyott word-dokumentummal teli lomtár a tanúm, hogy próbálkoztam. Ez a mostani a véglegesnek tűnő témaverzió, amely a 3.5. kísérleti nevet viseli. Részletekkel nem untatnék senkit. A végeredmény úgyis hozzáférhető lesz.
A húsvétolás rendben, békésen zajlott, bár a nagycsaládos dzsemborira nem mentem el, hála az szakdolgozatomnak, de a kiscsaládoson ott voltam az unokaöcsémmel ajándékokat vadászni.
Később is elég sok csábító, szirén-énekre kellett 'nem'-et mondanom és ez így is marad még másfél hétig. Ugyanis az új cél a születésnapomig leadni. Ami ugyebár akkor esedékes. Ha valaki nem tudná. Persze ez tényleg sokadlagos információ. Főleg jelen helyzetben.
A héten a beharangozott borús-esős idő nem igazán jött be. Többnyire szívfájdítóan szép idő volt odakint. Nem is bírtam ki, hogy legalább kisebb sétákra ne menjek el. Persze mindig valami céllal egybekötve.
Testi felfrissülésnek csütörtökön reggel elmentem dózsázni. Az arcok nem változtak, csak kicsit több volt a rendőr. Elvégre Zsaru-Gym. Azóta nehezen mozgok és masszőrért kiált a testem. (Ld. fent a hirdetésben-a szerk.)
Szellemi felfrissülésnek elolvastam újra Robert Merle Moncadáját. Ahogy kiijön a jó idő, felbuzog bennem a szabad kubai szellem, átjár a "Nuestra America" és ilyenkor bizony erre a könyvre van szükségem. José Martí, Julio Antonio Mella, Eduardo Chibás, Fidel Castro. A legnagyobbak.
Hála a kései reggelijeimnek, újra rászoktam a 'The weakest link' c. műsorra. Hurrah.
Volt még a héten tékozló Duna-menti lányom megtalálása. Ha jól emlékszem 3 és fél órát beszéltünk, elvégre régen volt már rá lehetőségünk.
Közben érik egy másik fontos (múltbeli) barátosnémmel egy találkozó.
Lassan előkaparom a sátramat és letakarítom, mert rohanvást közeledik a fesztiválszezon. Bő egy hónap múlva PaFe. A társaság összeszedve. A jegyet a héten veszem. Utána egy hónap záróvizsga-break és Fishing(!). Végre. Az év legjobban várt 3 napja, ami mindent visz.
A bónusz a tavaszom végében pedig a 80%, hogy megvalósuló 'maoritribalturtletattoo'-projekt. A "vászon" alakulóban.
Nagy vonalakban mostanság ezek foglalkoztatnak, ezek miatt kelek fel, no meg persze pár mosolyért, amiket viszont önző módon megtartok magamnak.
További kellemes tavaszt azoknak, akik a végéig kibírták velem ezt a tartalmasra sikeredett bejegyzést.

Ezt a számot csak ma ismertem meg, hála egy kedves ismerősömnek, mai alvós-zene.

...anyátokkal. (Mert az egy remek sorozat-a szerk.)

Always sunny in ...

Nem volt egy különösebben megterhelő hét. A létező legkevesebb időt töltöttem kint a campuson. A szakdolgozatomhoz csak tegnap kaptam anyagot, így ma lesz a 'Szakdolgozatírás-Day 0'. Már úgy várom. Viszont minden forrásom megvan és még mindig maradt szűk 6 napom megírni. Bár a családi húsvétolásnak lőttek és minden más elfoglaltságnak is. A csúszás miatt ellenben volt időm kicsit élvezni a tavaszt. Nagyokat sétáltam, olvastam a szabadban, volt időm minden este kis kaffka-kondira. Újfent hatalmas pingpong meccseket veszítve. Úgyhogy nagy nehezen túléltem ezt a két meghatározó lányomtól mentes hetet. Most pedig jön még egy. Bár ez hivatalosan a tavaszi szünet, nem hiszem, hogy nagyon lesz alkalmam élvezni az előnyeit. "Szerencsére" nem is mondanak jó időt. Borús időben könnyebben görnyedek a lapos felett. Viszont leadás utánra már vannak tervek: tollas, egy gyertyafényes vacsi, egy-két filmezés és a vészesen közeledő születésnapom megünneplése, szokásosan szűk baráti körben.
Örüljünk az élet apró örömeinek.