Ay waukin o

Kitisztult a fejem és letisztult a kép.
Egy hosszabb családi beszélgetés után megindult az hibaelhárítás az agyamban. Az Educatiosok válaszoltak a mail-emre, ha a "kapacitásuk engedi" akkor feldolgozzák a későn beérkező dokumentumokat is. Magyarul 0-10 % esélyem van. Ha ezt bukom, akkor még mindig ott a pótfelvételi reménye. Ha minden kötél szakad, akkor nem megyek Szegedre és itthon keresek munkát fél vagy egy évre. Elvégre elvégeztem ezt a szakmát adó képzést és ismerőseim is lettek néhány helyen. Egy hét múlva okosabb leszek.
A nyári balatoni munka rohanvást közeleg. Utolsó napjaimat töltöm itthon. Ma szóltak, hogy vasárnap este kell költözni. Megkezdődött az anyagbeszerzés, és a pakolás. Várom, de kicsit tartok is tőle. Talán mert a szervezés eddig hagy némi kívánni valót maga után. Mindegy, jó lesz ez. Ráadásul teremt egy kis tőkét a beláthatatlan őszre. Szóval, ha valakinek nagyon hiányoznék, megtalál vasárnaptól egy hónapig Fonyódligeten a táborban.
A hétköznapok most kicsit összefolynak, talán a Nap melege megolvasztotta őket. Minimális alvás, zuhany, kondiban edződés, boltba menetel, zuhany, olvasás, főzés (bár ilyen hőfokon nem igazán szánom rá magam semmi komolyra), főzős műsorok nézése, éjszaka filmezés elalváshoz.(Legutóbb a Sideways c. filmet nézte.-a szerk.) Ez a program. Néha fűszerezve valami kis extrával.
Aztán van még valaki, aki "tetézi" a gondjaimat. Néha nagyon nehéz józanul gondolkozni, tudván, hogy még 5-6 hétig valószínűleg nem láthatom örömöm legmélyebb forrását. De kitartok, csak így, hogy beszélni sem nagyon tudunk még rosszabb. Majd, majd... nemsokára.
Álljon itt a bejegyzés végén egy vers/dal, kedvenc skót költőmtől, ami leírja a jelen állapotom.

Ay Waukin O

Simmer's a pleasant time,
Flowers of every colour;
The water rins o'er the heugh,
And I long for my true lover!

Ay waukin, Oh,
Waukin still and weary:
Sleep I can get nane,
For thinking on my Dearie.

When I sleep I dream,
When I wauk I'm irie;
Sleep can I get nane
For thinking on my Dearie.

Ay waukin, Oh,
Waukin still and weary:
Sleep I can get nane,
For thinking on my Dearie.

Lanely night comes on,
A' the lave are sleepin:
I think on my bonie lad,
And I bleer my een wi' greetin.

Ay waukin, Oh,
Waukin still and weary:
Sleep I can get nane,
For thinking on my Dearie.

/Robert Burns/

I can't beat myself

Egy kicsit változott az élet. Az előző bejegyzést korábban írtam, mint ahogyan posztoltam volna, után jött a feketeleves. Ugyanis aznap, július 8-án volt a felvételihez szükséges pótolandó dokumentumok leadásának határideje. Természetesen (mert én egy szerencsétlen, nyomorult hülye vagyok) az utolsó pillanatra hagytam és mint a szerencse fia, a felvi.hu nálam bemondta az unalmast. Ugyanis modern, naiv emberként az elektronikus felvételi rendszert használtam végig, annak ellenére, hogy már eddig is voltak vele hasonló bajok. Úgyhogy a papírokat csak tegnap reggel postáztam sürgősen, de így kevés esélyem maradt arra, hogy elfogadják. A lényeg a lényeg, elszabtam. Megint. Csak ez most súlyosabb, mint valaha. Persze még nem utasították el, de minimális az esély. Ha megtörténik, akkor még reménykedhetem, hogy a pótfelvételiben meghirdetik vagy legalább a politológiát. Ha nem, akkor kegyetlenül gyorsan munkát kell találnom legalább fél évre.
Most ez a helyzet. Kajaktábor így 90%, hogy számomra bedőlt. Ugyanis jó lenne itthon kivárni, mi történik. Legalább rendesen fel tudok készülni a nyári munkára, mert az lesz. Sikerült elintézni az orvosi vizsgálatot, ha nem is könnyen.
Elegem van magamból. Undor fog el a tükör előtt. Saját magam a legnagyobb ellenfelem, és egyedül nem győzhetek.

One week later...

A legfontosabb: fertőző gümőkórtól mentes vagyok.
A leglényegesebb: volt néhány nap, amikor sikerült értékelhető mennyiséget aludnom.
Rettenetesen fáradtnak érzem magam. Ezen a héten lemaradtam egy nagycsaládi kirándulásról, több okból. Volt egy tervem, aztán el kellett intéznem az üzemorvosi vizsgálatot, bár ez még holnap délelőttig várat magára, emiatt gondolatban megütöttem egy embert, de nem részletezném.
Úgyhogy egyedül maradtam a héten, holnap estig. Egy lakás rendben tartása, főleg, ha a lakója egy egyedülálló férfi, bizony nem könnyű. Sőt. Kicsit szalad a hely. De a mosáson és egy takarításon már túl vagyok. A mosogatás félig sikeres volt, mivel még nem éltem a mosogatógép befogadóképessége és a főzési módszerem által lehetővé tett hagyományos kézi mosogatás nyugtató erejével. Ami késik, nem múlik. Lehet, hogy még éjjel nekiállok. Vagy sütök egyet. Volt már rá precedens. Hajnali fél kettőkor kenyeret sütni. Néha elborulok és akkor a sütés-főzés világába menekülök. Persze, nem véletlenül. A héten újra alkalmam nyílt alkotni. Újabb fogással bővítettem a repertoárt. Bár a szerénység gyakorlásán nem segít, ha van, aki elvenne feleségül pusztán a főztöm miatt. Alapból képzavar. Ugyan ki szeretne egy alacsony, pocakos, szőrös, hímnemű feleséget? (Az ajánlat persze egy hölgyismerősétől jött-a szerk.) Különben sem mondanám magam kifejezetten háziasnak, csak jó vagyok a hobbimban. Mert szeretem és élvezem. Létrehozni valami újat, alkotni, életet teremteni, hiszen a sütőben, még az ételek is lélegeznek, nincs ehhez fogható érzés. Persze megpihenni a hetedik napon sem utolsó és élvezni a művet. Mégis -ostoba módon- mennyien fosztják meg magukat ettől a csodától. Azt hiszem kicsit elkalandoztam...
Valószínűleg életem legboldogabb és legnehezebb időszaka köszöntött rám. Pontosabban végre tényleg új élet kezdődött. Az, hogy mennyire lesz boldogabb és nehezebb, majd nyár végén kiderül. Másfél hónap. Egyszerre semmi és rendkívül hosszú idő. Olyasféle érzés, mint amikor először várjuk a Mikulást, kikészítjük a csizmát, lefekszünk, majd jön az izgalommal és félelemmel teli várakozás reggelig. Egy idő után, olyan ritkán lehet az ember újra gyermek. Ezek az érzések pedig azokba az időkbe visznek vissza, amikor még mindennek egy értelme volt, mikor még minden kicsit új volt, egyszerűbb volt az élet, mégis a legnagyszerűbb. Ebből kaptam most vissza egy keveset. Köszönöm.


:)Autumn.

Little slice of pizza

Legutóbbi bejegyzésem óta túl vagyok az elsőkörös búcsúmon szeretett városomtól. Persze egyáltalán nem végleges különválás lesz ez, sőt, ha minden a legtökéletesebben alakul, akkor még a tervezettnél is gyakrabban járok haza. Nemcsak kísérteni. Azonban az biztos, hogy sosem leszek már ugyanúgy itthon, időmet túlnyomórészt (bár a felvételi papírom csak 22-én jön meg) Szegeden töltöm majd. Így aztán fokozatosan integetek az emberkéknek és az épületeknek. Tegnapelőtt házibuli jellegű pizzasütős (Volt gyümölcsös is. -a szerk.), sokat beszélgetős, ottalvós, borozós estét tartottam szűk baráti körben. Természetesen leginkább a konyhában voltam fellelhető, borzasztó házigazda vagyok ilyen szempontból. De ott vagyok igazán önmagam. Volt is nagy éjszakai 'lélekkiöntős' beszélgetés a pulton ülve Kedvenc barátosnémmel. Persze akadt egy nagy hiányzóm is, de lesz legközelebb.
A romeltakarítás és az alvás a másnapi program volt, előbbi délután és este, utóbbi nem igazán sikerült.
Kezdem érezni a sorozatos edzések eredményét, és rám férne egy kiadós masszázs.
Reggel megyek tüdőszűrőre, kell a nyári munkához, aztán edzeni, és ha sikerül, akkor üzemdokihoz is vizsgálatra, de az már nem valószínű.
Az elmúlt bő egy hétben elkezdődött valami csodálatos, ami hirtelen jött, és tartósnak tűnik. Tudom mi lenne a reális, tudom mit szeretnék, és fogalmam sincs, hogy mi várható. Azt hiszem, hogy ez így szokott lenni.