Legutóbbi bejegyzésem óta túl vagyok az elsőkörös búcsúmon szeretett városomtól. Persze egyáltalán nem végleges különválás lesz ez, sőt, ha minden a legtökéletesebben alakul, akkor még a tervezettnél is gyakrabban járok haza. Nemcsak kísérteni. Azonban az biztos, hogy sosem leszek már ugyanúgy itthon, időmet túlnyomórészt (bár a felvételi papírom csak 22-én jön meg) Szegeden töltöm majd. Így aztán fokozatosan integetek az emberkéknek és az épületeknek. Tegnapelőtt házibuli jellegű pizzasütős (Volt gyümölcsös is. -a szerk.), sokat beszélgetős, ottalvós, borozós estét tartottam szűk baráti körben. Természetesen leginkább a konyhában voltam fellelhető, borzasztó házigazda vagyok ilyen szempontból. De ott vagyok igazán önmagam. Volt is nagy éjszakai 'lélekkiöntős' beszélgetés a pulton ülve Kedvenc barátosnémmel. Persze akadt egy nagy hiányzóm is, de lesz legközelebb.
A romeltakarítás és az alvás a másnapi program volt, előbbi délután és este, utóbbi nem igazán sikerült.
Kezdem érezni a sorozatos edzések eredményét, és rám férne egy kiadós masszázs.
Reggel megyek tüdőszűrőre, kell a nyári munkához, aztán edzeni, és ha sikerül, akkor üzemdokihoz is vizsgálatra, de az már nem valószínű.
Az elmúlt bő egy hétben elkezdődött valami csodálatos, ami hirtelen jött, és tartósnak tűnik. Tudom mi lenne a reális, tudom mit szeretnék, és fogalmam sincs, hogy mi várható. Azt hiszem, hogy ez így szokott lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése