Úgy döntöttem, hogy mostantól nem csak a szokásos 'szöveg és a végén videó'-formát követem, hanem önállóan megjelennek majd apróbb bolondságok, mesék, képek, ez az amaz, amikben kedvemet lelem.
Az első rögtön a BBC Comedy egyik "sorozata". Szerintem zseniálisak és magukért beszélnek.
Személyes kedvencem:
Pusztán a helyszín, a kor és a történet miatt.
A másik, amit akárhányszor megnézek, mindig könnyezve nevetek végig:
Aztán itt van még egy hatalmas ötlet:
Végül egy tipikus eset:
2010. augusztus 28., szombat
2010. augusztus 27., péntek
I just want to be ok
Sötét erők (=3 film és a lustaság-a szerk.) szövetkeztek ellenem és megakadályoztak abban, hogy tartsam az általam megszabott határidőt, ezért csak most ültem le írni.
Lassan egy hete annak, hogy visszatértem a Vadkeletről, a Körös torkából. Kalandos volt az első célzott utazásom a leendő lakóhelyemre és környékére. Szeged megfogott. A néhány negatívum az egyébként számomra tökéletesben:
1. sík, idegesítően lapos, életemben az első város, ahol a szánkódombot is mesterségesen alakították ki,
2. melegebb a klíma,
3. felhőtlen napsütés az év nagy százalékában,
4. ihatatlan borok a környéken.
A szállásom jobb, mint amit remélhettem, jó helyen van, felszerelt. Ezer hála és köszönet Anyukámnak és a kapcsolati hálójának. (Mellesleg 3 ágyam is van, szóval, ha valaki netalántán úgy érzi, hogy már nem bírja tovább nélkülem, valamint megéri neki nem kevés időt és pénzt beleölni abba, hogy meglátogasson, akkor az ellátás és elhelyezés megoldott.)
Nincs közel, ezt el kell ismernem, sokakat érzékenyen érint, de továbbra is úgy érzem, hogy legalább ekkora lépés kell ahhoz, hogy végre elkezdjen benőni a fejem lágya, azáltal, hogy kiszakadok a túlontúl kényelmessé vált közegemből, a városomból.
Na de ne komolykodjunk itt és most.
Hatalmas 'ívdobó' gólyatáborom volt. Jobb volt, mint az első, de nehezebben is bírtam. Hiába a kor. Ezek a friss, ropogós érettségizettek nagyon szomjasak a sikerre. Ezt bebizonyítandó ittak is derekasan 5 napon át. Megkockáztatom, azóta is. Próbáltam velük lépést (hosszút, rövidet) tartani, de reménytelen volt. Nekem alvásra volt szükségem, minden nap. Ezért vittem a drága kis sátramat. Ráadásul mivel fesztivál-edzett vagyok, így könnyen alszom a hangfalaktól 15 méterre, dübörgő zenére is. Az időjárás is megkegyelmezett nekünk, 2 kisebb futózáporocska volt csupán. Minden adott volt és ki is használtuk rendesen. A South Park csapatát erősítettem. Mi voltunk a legjobbak, mégis lemaradtunk (éppen hogy) az első helyről. Pedig mindent megtettünk. Sok emberrel találkoztam, néhánnyal még beszéltem is, elszórtan nevekre is emlékszem, de talán lesz pár évem megtanulni őket. Emlékekkel gazdagabb lettem az biztos (bár az utolsó éjszaka kiesett), viszont néhány fájó veszteséget is szenvedtem. A gyűrűmet például eltulajdonították, a Nővéremtől kaptam 3 éve. Hiányzik.
A hazautam érdekes volt. A telefonom aksija az utolsókat rúgta, ki-be kapcsolgattam, a pénzem fogytán volt, a készleteim szintén és később még az idő is sürgetett. Járatot sikerült találnom több forrásból is. A busz mellett döntöttem. Csongrád-Budapest-Kaposvár. 6 óra, ebből egy óra pihenő a fővárosban. Fogtam a cókmókom, ami egy öszvérnek is elég lett volna, beszereztem némi elemózsiát és nekiindultam. Pozitív csalódás volt. A népligeti pályaudvar pedig egy jó hely. Hazafelé menet pedig már ismerős volt a táj, előttem egy csaj sorozatot nézett a laposán, így nem is untam el magam, aztán mikor megláttam az első zöldellő dombokat könnyek szöktek a szemembe. Felülmúlhatatlan. Sok szépet látni keleten is, főleg a Körös-toroki napfelkelte volt szívmelengető, de egyébént lever az egyhangú pusztaság. A somogyi dombok hiányoztak és hiányozni is fognak bármerre is visz majd az utam az életem során. Otthon.
Ó, a karrieremet már elkezdtem építgetni, pedig még be sem iratkoztam. ELSA klubtagságot nyertem. (European Law Students' Association-a szerk.) Ezenkívül részt fogok venni egy, a SZTEP (Szegedi Politológus Hallgatók Egyesülete-a szerk.) által megszervezésre kerülő, előkészítő táborban szeptember elején. Elindultam az úton.
A hétvége a totális regenerálódásról szólt. Kivételesen szombaton volt a családi nap. Vasárnap Kicsicsillagommal bambiztunk egyet a Volgában, mert már nagyon ránk fért. Hétfőtől vissza minden a kerékvágásba, azaz vezetés, minden megy, apróbb hibák még vannak, de megy, és arra amerre én szeretném, ez a lényeg. De vizsgám csak jövő csütörtökön lehet, úgyhogy addig pihi. Külön szépsége a dolognak, hogy aznap költözöm le Szegedre, úgyhogy minden bizonnyal roppantul nyugodt és összeszedett leszek. Így sikerült.
Más. Végre valahára pontot tehettem a magánéletem ingoványos talaját bemutató domborzati térképén futó mellékút végére is. (Azért amikor elkezdtem írni, nem gondoltam volna, hogy ki tudok belőle keveredni.) Ugyanis a fiatal hölgy, aki június végén új lendületet adott az életemnek, amit júliusban alaposan befékezett, most augusztus végén visszasodort a rajtvonal mögé. Hurrá. Kicsit nyugodtabb, sőt boldogabb nyaram lett volna, ha ezt valamivel korábban megteszi. Mert én feldobtam valamit, a lecsapás azóta sem érkezett meg, a feldobott valami meg lezuhant és ott is maradt. A nyílt kártyákat szeretem, olyan lánnyal viszont még nem találkoztam, aki azokkal játszik. De teljesen mindegy. Csak a módszerrel van problémám, de azzal komolyan, fájt, de minden egyéb a 'ha ettől jobb, legyen'-kategóriába esik.
Kezd kicsit elegem lenni a játszadozásokból. Elvégre emberek vagyunk, nem bábuk. Mire jó ez? Áh, mindegy. Legalábbis annak kellene lennie. De mégsem az. Sajnos.
A lényeg a lényeg, újra magányosan, már gondolati síkon is.
Most komolyan kérdezem, hogy egy átlagembernek hányszor kell csalódnia, ahhoz, hogy boldog legyen valakivel? Mert, ha megtudom, hogy teszem azt, 6-7-szer, akkor mindjárt könnyebben viselem, de ez így nem fair.
Azért nem csak borongós gondolataim vannak. Voltak mosolygós pillanataim is a héten.
Tervezek és elkezdek szervezni egy utazást az őszre. Baráti társasággal, összespórolt pénzköltéssel, fapaddal, diákszállóval, olcsón világot látni. Csak kell pár elvetemült, aki hasonlóan tud lelkesedni, mint én. Jelentkezőket várok. Négyen már lenne értelme, de megyek egyedül is, ha arról van szó. Azért mégis megosztanám az élményt.
Hosszúra sikeredett a mai. Igyekszem a következő bejegyzést nem ennyire sokára hagyni. Slán!
Lassan egy hete annak, hogy visszatértem a Vadkeletről, a Körös torkából. Kalandos volt az első célzott utazásom a leendő lakóhelyemre és környékére. Szeged megfogott. A néhány negatívum az egyébként számomra tökéletesben:
1. sík, idegesítően lapos, életemben az első város, ahol a szánkódombot is mesterségesen alakították ki,
2. melegebb a klíma,
3. felhőtlen napsütés az év nagy százalékában,
4. ihatatlan borok a környéken.
A szállásom jobb, mint amit remélhettem, jó helyen van, felszerelt. Ezer hála és köszönet Anyukámnak és a kapcsolati hálójának. (Mellesleg 3 ágyam is van, szóval, ha valaki netalántán úgy érzi, hogy már nem bírja tovább nélkülem, valamint megéri neki nem kevés időt és pénzt beleölni abba, hogy meglátogasson, akkor az ellátás és elhelyezés megoldott.)
Nincs közel, ezt el kell ismernem, sokakat érzékenyen érint, de továbbra is úgy érzem, hogy legalább ekkora lépés kell ahhoz, hogy végre elkezdjen benőni a fejem lágya, azáltal, hogy kiszakadok a túlontúl kényelmessé vált közegemből, a városomból.
Na de ne komolykodjunk itt és most.
Hatalmas 'ívdobó' gólyatáborom volt. Jobb volt, mint az első, de nehezebben is bírtam. Hiába a kor. Ezek a friss, ropogós érettségizettek nagyon szomjasak a sikerre. Ezt bebizonyítandó ittak is derekasan 5 napon át. Megkockáztatom, azóta is. Próbáltam velük lépést (hosszút, rövidet) tartani, de reménytelen volt. Nekem alvásra volt szükségem, minden nap. Ezért vittem a drága kis sátramat. Ráadásul mivel fesztivál-edzett vagyok, így könnyen alszom a hangfalaktól 15 méterre, dübörgő zenére is. Az időjárás is megkegyelmezett nekünk, 2 kisebb futózáporocska volt csupán. Minden adott volt és ki is használtuk rendesen. A South Park csapatát erősítettem. Mi voltunk a legjobbak, mégis lemaradtunk (éppen hogy) az első helyről. Pedig mindent megtettünk. Sok emberrel találkoztam, néhánnyal még beszéltem is, elszórtan nevekre is emlékszem, de talán lesz pár évem megtanulni őket. Emlékekkel gazdagabb lettem az biztos (bár az utolsó éjszaka kiesett), viszont néhány fájó veszteséget is szenvedtem. A gyűrűmet például eltulajdonították, a Nővéremtől kaptam 3 éve. Hiányzik.
A hazautam érdekes volt. A telefonom aksija az utolsókat rúgta, ki-be kapcsolgattam, a pénzem fogytán volt, a készleteim szintén és később még az idő is sürgetett. Járatot sikerült találnom több forrásból is. A busz mellett döntöttem. Csongrád-Budapest-Kaposvár. 6 óra, ebből egy óra pihenő a fővárosban. Fogtam a cókmókom, ami egy öszvérnek is elég lett volna, beszereztem némi elemózsiát és nekiindultam. Pozitív csalódás volt. A népligeti pályaudvar pedig egy jó hely. Hazafelé menet pedig már ismerős volt a táj, előttem egy csaj sorozatot nézett a laposán, így nem is untam el magam, aztán mikor megláttam az első zöldellő dombokat könnyek szöktek a szemembe. Felülmúlhatatlan. Sok szépet látni keleten is, főleg a Körös-toroki napfelkelte volt szívmelengető, de egyébént lever az egyhangú pusztaság. A somogyi dombok hiányoztak és hiányozni is fognak bármerre is visz majd az utam az életem során. Otthon.
Ó, a karrieremet már elkezdtem építgetni, pedig még be sem iratkoztam. ELSA klubtagságot nyertem. (European Law Students' Association-a szerk.) Ezenkívül részt fogok venni egy, a SZTEP (Szegedi Politológus Hallgatók Egyesülete-a szerk.) által megszervezésre kerülő, előkészítő táborban szeptember elején. Elindultam az úton.
A hétvége a totális regenerálódásról szólt. Kivételesen szombaton volt a családi nap. Vasárnap Kicsicsillagommal bambiztunk egyet a Volgában, mert már nagyon ránk fért. Hétfőtől vissza minden a kerékvágásba, azaz vezetés, minden megy, apróbb hibák még vannak, de megy, és arra amerre én szeretném, ez a lényeg. De vizsgám csak jövő csütörtökön lehet, úgyhogy addig pihi. Külön szépsége a dolognak, hogy aznap költözöm le Szegedre, úgyhogy minden bizonnyal roppantul nyugodt és összeszedett leszek. Így sikerült.
Más. Végre valahára pontot tehettem a magánéletem ingoványos talaját bemutató domborzati térképén futó mellékút végére is. (Azért amikor elkezdtem írni, nem gondoltam volna, hogy ki tudok belőle keveredni.) Ugyanis a fiatal hölgy, aki június végén új lendületet adott az életemnek, amit júliusban alaposan befékezett, most augusztus végén visszasodort a rajtvonal mögé. Hurrá. Kicsit nyugodtabb, sőt boldogabb nyaram lett volna, ha ezt valamivel korábban megteszi. Mert én feldobtam valamit, a lecsapás azóta sem érkezett meg, a feldobott valami meg lezuhant és ott is maradt. A nyílt kártyákat szeretem, olyan lánnyal viszont még nem találkoztam, aki azokkal játszik. De teljesen mindegy. Csak a módszerrel van problémám, de azzal komolyan, fájt, de minden egyéb a 'ha ettől jobb, legyen'-kategóriába esik.
Kezd kicsit elegem lenni a játszadozásokból. Elvégre emberek vagyunk, nem bábuk. Mire jó ez? Áh, mindegy. Legalábbis annak kellene lennie. De mégsem az. Sajnos.
A lényeg a lényeg, újra magányosan, már gondolati síkon is.
Most komolyan kérdezem, hogy egy átlagembernek hányszor kell csalódnia, ahhoz, hogy boldog legyen valakivel? Mert, ha megtudom, hogy teszem azt, 6-7-szer, akkor mindjárt könnyebben viselem, de ez így nem fair.
Azért nem csak borongós gondolataim vannak. Voltak mosolygós pillanataim is a héten.
Tervezek és elkezdek szervezni egy utazást az őszre. Baráti társasággal, összespórolt pénzköltéssel, fapaddal, diákszállóval, olcsón világot látni. Csak kell pár elvetemült, aki hasonlóan tud lelkesedni, mint én. Jelentkezőket várok. Négyen már lenne értelme, de megyek egyedül is, ha arról van szó. Azért mégis megosztanám az élményt.
Hosszúra sikeredett a mai. Igyekszem a következő bejegyzést nem ennyire sokára hagyni. Slán!
2010. augusztus 16., hétfő
SZTE-ÁJTK GT 2010
Most szombatig ne várjatok új bejegyzést. Elmegyek Gólyát játszani a Körös-toroki kempingbe a Vadkeletre. Telefont viszek, tehát ha valakinek hiányzom, csak bátran írjon, amint lehet válaszolok. Remélem a sátram (és a szervezetem) bírni fogja az 5 napot...
Az elmúlt pár napban egyébként belejöttem a vezetésbe, szombaton végigcsináltam a rutin-vizsgát, és befelé én vezettem a városban is. Leizzadtam, nem mondom, de épségben és szabályszerűen eljutottam B-pontba. Jövő csütörtökön már élesben megy a rutin. Aztán szépen belassul megint ez a projekt is. Egy időre.
Mindenkinek kitartást a hétre és jöttömre 5 nap múlva számítsatok, napnyugtakor, kelet felől.
Addig is: live curious.
Az elmúlt pár napban egyébként belejöttem a vezetésbe, szombaton végigcsináltam a rutin-vizsgát, és befelé én vezettem a városban is. Leizzadtam, nem mondom, de épségben és szabályszerűen eljutottam B-pontba. Jövő csütörtökön már élesben megy a rutin. Aztán szépen belassul megint ez a projekt is. Egy időre.
Mindenkinek kitartást a hétre és jöttömre 5 nap múlva számítsatok, napnyugtakor, kelet felől.
Addig is: live curious.
2010. augusztus 12., csütörtök
I'm still running
Lassan ideje lenne írnom már valamit. De ha annyira unalmas az élet, akkor mit tegyek? Most ez van. Nem sokáig. Jövő hétfőn kezdődik a Gólyatábor. Addig meg már csak 3 nap. Ebből a mai még szokásos, korán ébredős-későn kelős-kondizós-ebéd főzős-este filmezős-későn fekvős, de holnap már belekerül két csavar, nevezetesen, hogy reggel megyek az új, ideiglenes fodrászomhoz (Az előző balszerencséjére pont Szegedre menekült. -a szerk.), aztán délután a kövekező 2 rutin órámra, mivel keddtől újrakezdtem/folytatom a jogsim megszerzésére irányuló törekvéseimet. Juppijáéó...ja nem. Egyelőre csak nyűg a dolog. Persze béna is voltam, de tisztességes polgárként életemben először váltam egy gépszörny irányítójává, így nem csoda. Ráadásul az oktatómmal kicsit sem vagyunk egy síkon, és az autót mondhatni nem rám szabták. Egyáltalán nem vagyok magas, viszont annál szélesebb, így ha mindent beállítok, akkor légmentesen lezárom a vezető oldalt, beleértve a lábteret is, ahol ugye nem kevés mozgásnak kellene folynia. Így azért nehéz. Kiszállásnál már vicces. Összegezve rosszul választottam. Majd meglátom mi legyen, várjak-e rutin végéig vagy még az elején váltsak. Most vasárnap/hétfőtől úgyis eltűnök egy hétre, ami után valószínűleg kell majd 2 nap, hogy kiürüljön a vér az alkoholomból, ill. fordítva. Aztán már csak bő egy hét itthon....Tartalmas lesz.
Hétvégén kint voltam Hetesen kerti sütögetős mulatságon nővéremékkel. Nagyon jó volt, élveztem, pedig nem teljesen az én közegem volt. Éjszaka kint feküdtem a tűz mellett, és csak bámultam a csillagokat. Már nagyon hosszú ideje nem volt erre alkalmam. Leírhatatlan. Még mindig, örökké. Több hullócsillagot is elcsíptem, remélem működnek majd a kívánságaim.
Az úszó-eb kötelező program lett természetesen, ki nem hagynám, még jobb lenne élőben nézni. De gatyaszíj meghúzás van folyamatban, képletesen és a valós jelentésében is. Éppen ezért óriási szívfájdalmamra kimaradt az életemből a Kispál és a Borz 'búcsúkoncertje'. Bár én nem is búcsúzom. Megyek én még a gyerekeimmel Kispálra. Remélem. Jó lenne. Majd elintézem.
"Óvakodj a vörös hajútól!" (-S. P. Trelawny, Harry Potter és az azkabani fogoly)
Reménykedem tovább ostobán,
Nem gondolkodom én a sohán.
Mert a U2 mindig velem van a "bajban"(L)
Hétvégén kint voltam Hetesen kerti sütögetős mulatságon nővéremékkel. Nagyon jó volt, élveztem, pedig nem teljesen az én közegem volt. Éjszaka kint feküdtem a tűz mellett, és csak bámultam a csillagokat. Már nagyon hosszú ideje nem volt erre alkalmam. Leírhatatlan. Még mindig, örökké. Több hullócsillagot is elcsíptem, remélem működnek majd a kívánságaim.
Az úszó-eb kötelező program lett természetesen, ki nem hagynám, még jobb lenne élőben nézni. De gatyaszíj meghúzás van folyamatban, képletesen és a valós jelentésében is. Éppen ezért óriási szívfájdalmamra kimaradt az életemből a Kispál és a Borz 'búcsúkoncertje'. Bár én nem is búcsúzom. Megyek én még a gyerekeimmel Kispálra. Remélem. Jó lenne. Majd elintézem.
"Óvakodj a vörös hajútól!" (-S. P. Trelawny, Harry Potter és az azkabani fogoly)
Reménykedem tovább ostobán,
Nem gondolkodom én a sohán.
Mert a U2 mindig velem van a "bajban"(L)
2010. augusztus 3., kedd
Cúlú Fortune
Vagyis a szerencse forgandó. De mennyire, hogy az. Legutóbb még azon kellett idegeskednem, hogy elszúrtam-e mindent, amiről álmodtam. Most már "csak" azért kell, hogy van-e bennem elég kitartás a rám váró hatalmas feladathalmazhoz. Ugyanis, nem minden szégyenkezés nélkül, jelenthetem, hogy elfogadták a késve leadott papírjaimat, így szeptemberben költözöm Szegedre, ahol is megkezdem tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának nemzetközi tanulmányok szakán. Elmondhatatlanul örülök és félek. Két hét múlva részt veszek a Gólyatáborban, valahol a Vadkeleten, a Körös torkánál. Utána néhány dologgal tisztában leszek I hope so. Aztán még hazatérek bő egy hétre, és szeptember 1-jén leköltözöm Sun citybe, tágas Alföldünk szélére. Majd részt veszek egy 2 napos előkészítő táboron, aminek keretében be is iratkozom, utána évet nyitunk szép ruhában (Remélem 40°C-ban- a szerk.), és várunk két napot az évkezdésig. Amit személy szerint turistaként fogok eltölteni, valamint drága barátaim, akik miattam minden bizonnyal megtesznek egy 5-6 órás utat, házigazdájaként. Egy valami biztos, tiszta lappal kezdhetek, mivel a helyi ismerőseim száma eléri a verhetetlen 0%-ot.
Bizonyára többekben felmerült, hogy miért is nem dolgozom. Szép történet. Az a 3 nap és 3 éjszaka, amit ott töltöttünk, az arra a rövid periódusra fogadott öcsémmel, egy remek tapasztalat és életreszóló élmény volt. Sajnos a kevés idő alatt megszerzett bérünk egy görbe estét sem fedez, de nem volt más út, csak a hazajövetel. Nem a munka volt a legrosszabb, sőt. Úgyhogy ezen a nyáron sem sikerül tőkét teremtenem a leendő utazásomhoz.
Úgy döntöttem, hogy a fennmaradó időmben folytatom a félbehagyott jogosítvány-projektet. Sokan mondják, hogy ideje már. Igazuk lehet, én pedig tévedhetek, volt már mindkettőre példa.
Mivel az erre a nyárra kiosztott szerencse-puskaport mind előttem a karrierem sínen tartására, így természetszerűen a magánéletemre nem jut. Ami ettől kaotikusabb és romosabb, mint valaha. Bár ez a legkevésbé meglepő. Sosem volt másképp. Egész jól hozzá lehetne szokni, ha akarnék, ami persze ki van csukva. Marad a küzdés. Az ősz még hozhat aranyat.
Egyelőre eléggé elítélhető módon feszültséglevezető edzéssel és filmezéssel töltöm a napokat, helyenként kiscsaládommal megszakítva. Új szabadidős elfoglaltságot találtam, ami nem más, mint a sárkányeregetés. Hihetetlenül jó szórakozás, viszont csak roppant szeles időben lehet űzni. Valamint volt alkalmam kipróbálni a strandkajakozást, a viharos Balatonon, igazi hullámverésben, élmény volt.
Amit mindenkinek ki kellene próbálnia, hogy egy matracon beúszik a tó belsejébe, és 3 órán át csak fekszik a napsütésben. Előnye: mindennél jobban relaxálhat közben az ember. Hátránya: ha erős a nap, akkor bizonyosan rettenetes leégés lesz a vége. Két hete történt meg velem és csak tegnap kezdtem el kopni. Persze ez én vagyok. Aki Fortuna egyik kedvenc játékszere mostanában. Da majd meglátjuk, hogy az idős hölgynek, hogy ízlik a főztöm.
A legszebb sztorit a végére hagytam:
majdnem újra szerelmes lettem. De még időben rájöttem, hogy talán mégsem kellene, mivel biztosan nem lett volna esélyem. Elvégre a kis hölgy alig lehetett több, mint 3 éves...
Pedig az a korosztály még nem törte össze a szívem, feltéve, ha leszámítjuk az óvodás szerelmemet, bár ő is 4 volt annak idején. Máig emlékszem rá.
I fell in love with Éire. Again.
P.S.: Mostanra biztosan feltűnt, hogy totálisan megváltoztattam a blog kinézetét. Amennyiben ez nem történt meg, úgy kérem nyomban keresse fel szemorvosát. (Az újonnan érkezőkre ez természetesen nem vonatkozik-a szerk.) Úgy gondoltam, hogy itt az ideje a váltásnak. A jukebox is frissült.
Bizonyára többekben felmerült, hogy miért is nem dolgozom. Szép történet. Az a 3 nap és 3 éjszaka, amit ott töltöttünk, az arra a rövid periódusra fogadott öcsémmel, egy remek tapasztalat és életreszóló élmény volt. Sajnos a kevés idő alatt megszerzett bérünk egy görbe estét sem fedez, de nem volt más út, csak a hazajövetel. Nem a munka volt a legrosszabb, sőt. Úgyhogy ezen a nyáron sem sikerül tőkét teremtenem a leendő utazásomhoz.
Úgy döntöttem, hogy a fennmaradó időmben folytatom a félbehagyott jogosítvány-projektet. Sokan mondják, hogy ideje már. Igazuk lehet, én pedig tévedhetek, volt már mindkettőre példa.
Mivel az erre a nyárra kiosztott szerencse-puskaport mind előttem a karrierem sínen tartására, így természetszerűen a magánéletemre nem jut. Ami ettől kaotikusabb és romosabb, mint valaha. Bár ez a legkevésbé meglepő. Sosem volt másképp. Egész jól hozzá lehetne szokni, ha akarnék, ami persze ki van csukva. Marad a küzdés. Az ősz még hozhat aranyat.
Egyelőre eléggé elítélhető módon feszültséglevezető edzéssel és filmezéssel töltöm a napokat, helyenként kiscsaládommal megszakítva. Új szabadidős elfoglaltságot találtam, ami nem más, mint a sárkányeregetés. Hihetetlenül jó szórakozás, viszont csak roppant szeles időben lehet űzni. Valamint volt alkalmam kipróbálni a strandkajakozást, a viharos Balatonon, igazi hullámverésben, élmény volt.
Amit mindenkinek ki kellene próbálnia, hogy egy matracon beúszik a tó belsejébe, és 3 órán át csak fekszik a napsütésben. Előnye: mindennél jobban relaxálhat közben az ember. Hátránya: ha erős a nap, akkor bizonyosan rettenetes leégés lesz a vége. Két hete történt meg velem és csak tegnap kezdtem el kopni. Persze ez én vagyok. Aki Fortuna egyik kedvenc játékszere mostanában. Da majd meglátjuk, hogy az idős hölgynek, hogy ízlik a főztöm.
A legszebb sztorit a végére hagytam:
majdnem újra szerelmes lettem. De még időben rájöttem, hogy talán mégsem kellene, mivel biztosan nem lett volna esélyem. Elvégre a kis hölgy alig lehetett több, mint 3 éves...
Pedig az a korosztály még nem törte össze a szívem, feltéve, ha leszámítjuk az óvodás szerelmemet, bár ő is 4 volt annak idején. Máig emlékszem rá.
I fell in love with Éire. Again.
P.S.: Mostanra biztosan feltűnt, hogy totálisan megváltoztattam a blog kinézetét. Amennyiben ez nem történt meg, úgy kérem nyomban keresse fel szemorvosát. (Az újonnan érkezőkre ez természetesen nem vonatkozik-a szerk.) Úgy gondoltam, hogy itt az ideje a váltásnak. A jukebox is frissült.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)