Slapsgiving

Még mielőtt nekiálltam volna a Kazohinia c. könyv maradékának, befutott egy beszélgetés, aztán megnéztem kedvenc sorozatom egy részét. Megosztok veletek egy kis részletet belőle. Mert legen...wait for it...dary.

Semmitt-evés

Volt már, hogy csak úgy nekiálltatok írni, cél nélkül? Igazából ma sem történt semmi egetrengető, bár az első héten nem is vártam. Kicsit olyan érzés, mintha nem lett volna nyár. Pedig volt, nem is rövid, nem is egyszerű. Jó érzés látni a napfelkeltét és a napnyugtát egyaránt. Mindig megnyugtat. Megint lementem Dózsába és meg is fájdult a hátam. Paff. Fáradt vagyok és az evés is kimaradt egy napig, de azt már bepótoltam hippi-hopp, amint hazatértem a Roxfortból. Ahol egy délután alatt elvégeztem az 5. évemet. Jól van, igazából csak a koleszos lányaim hívtak meg egy HP bámulásra, amit persze, hogy nem hagytam ki. Mellettük nem lehet unatkozni. Egyáltalán. Lefáradni azt lehet, de az amúgy is megvolt. Persze kedvenc Duna-menti barátosném már önmagában a személyes örömforrásom, és most nem volt egyedül; ilyenkor féktelen röhögés szokott kerekedni bármiből. Hadd engedtessék meg némi ego-szabadjára engedés. Számolatlanul (29-a szerk.) kapom a jobbnál jobb visszajelzéseket az új frizurámra. Jó érzés na. Most úgy nagyjából ennyi akart kibújni az ujjaim hegyéből, még lehet, hogy írok valamit később. Esetleg mégsem. Elmegyek olvasni.

Hétfő. TO vs rendszer.

Az első napom pitypangosra sikeredett. Körülbelül semmi értelme sem volt. Leszámítva, hogy végre találkozhattam néhány nagyon is hiányolt emberkével. És persze rengeteg olyannal, akiknek egyáltalán nem nélkülöztem a társaságát. De ez a tömeg velejárója. Viszont szép volt az idő, rögtön aktivizáltuk magunkat egy kiadós sétával a campus zegzugos birtokán. Majd összességében aktív semmittevéssel telt az idő 'várakozás' címén (részemről többnyire beszélgetve fetrengés a folyosón, kint a padokon, lépcsőn). Hála a tavi emberek szervezőkészségének. Majd holnap. De a végeredmény egy mosoly, mert az Erőm velem volt.

Megjegyzések:
1. Sok a gólya. Néha lépni sem lehetett tőlük.
2. Rendszeres tollas szervezés alatt.

Autumn: begins

Az elmúlt napokban 'kiscsaládom részire' voltam lefoglalva. A maradék idő belső lámpát lekapcsoló semmittevéssel telt el. Olvasni azért olvastam, de csak keveset sajnos, majd bepótolom. Tegnap voltak a nagybátyámék látogatóban. Csak a szokásos. Ma délután elmentünk nővéremékkel tollasozni. Jó volt újra játszani, de elfáradtam. Viszont bal kézzel már egészen jól megy, rövid idő elteltével néha parádés ütésekre voltam képes. Szóval mindkét agyféltekém jól látja el feladatának ezen részét. Ezt jó tudni.
Most tudatosult bennem, hogy véget ért a nyár. Kint kifejezetten hűvös az idő már estefelé is. Ideje vennem őszi ruhákat és miegymást. Lassan az új öltönyömre is fel kellene készítenem a varrónőmet, nehogy sokkot kapjon, vagy ha nem vállalja, akkor keresnem kell egy megbízható üzbég szabót. Esetleg más nemzetiségűt. Az egyetlen probléma, hogy a környéken nem igazán tolonganak a férfiszabók. Még egy gyönyörű, de kihalófélben levő szakma. Még van egy hónapom találni egyet. Ha esetleg bárki tudna ajánlani valakit Kaposváron vagy mondjuk 70 km-es körzetében, akkor kérem jelezze itt vagy más elérhetőségemen.
A nyár vége mást is jelent. Kezdődik egy újabb őszi szemeszter. Mindenki örül, aki szintén hasoló a cipőben jár. Egy maroknyi bátor ember tartja majd bennem a lelket a sok ostoba lény között. Hosszú lesz ez az utolsó év. Nagyon hosszú. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy egy csodálatos félévvel nyitunk és mindent visszaszívok. De ne áltassuk magunkat. Tapasztalatból tudható, hogy nem így lesz. Mindenesetre lesz, ahogy lesz, de holnap mindenképpen megkezdődik.

Más. Frissítettem a jukebox tartalmát, ha esetleg valakit érdekel. Már én is untam. Valamint új a látogatószámláló widget is. Az előző felmondta a szolgálatot 176-nál. Remélem ez megbízhatóbb.

Végezetül minden kedves és nem kedves egyetemistának sikeres, attrocitásoktól és detoxtól mentes, de azért túlélhető szemesztert kívánok ezúton is!

New waves

Az utóbbi másfél hónapban építettem egy tutajt az akkori reményvesztettségből és az új szelek által keltett hullámokat igyekeztem meglovagolni vele. A kezdeti lendület később alábbhagyott, majd jött egy új hullám, aztán egy másik, és így tovább. Láthatóan és érezhetően más lett a világ körülöttem. Bár tulajdonképpen csak szemléletváltás történt/történik. Arra törekszem, hogy visszaszorítsam magam a régebbi életem korlátai közé, de közben megtartanám az újonnan felfedezett önmagam. Nem könnyű.
Az elmúlt évben számtalan olyan esemény történt, amelyekre nem vagyok büszke, és olyanok is, amikre méltán lehetek. De túlzottan elrugaszkodtam az addigi önmagamtól, mondhatni páros lábbal indultam rögtön az arcára taposva. Kialakult az a stílus, ami sokaknak ellenszeves, de még többeknek nem az. Eltelt egy év, nem minden vihar nélkül, de azért leginkább napsütésben, rengeteg jó emberrel hozott össze a sors, bár a megszámlálhatatlanul sok egyéb archoz képest ők is kevesen vannak. Ahogy múlt az idő egyre kevésbé találtam a helyem, a régi jó barátok távol kerültek, új barátságokat pedig nehezen kötök. Kevesen képesek elviselni hosszabb távon. Ez tény. Megváltoztam és nem feltétlenül jó értelemben. Persze voltak, akik kitartottak mellettem és nekik köszönhetően nem lettem menthetetlen.
Így érkeztünk el a blogom kezdetéig, azaz a személyes újkorom beköszöntéig. Ezt az évet egyfajta felkészítő fázisnak szánom az eljövendőkre, amit egy teljesen új, ismeretlen környezetben és emberekkel fogom eltölteni. De minél közelebb a továbblépés Szegedre, természetes módon, annál jobban kötődöm Kaposvárhoz. Mert bár képtelenségnek tűnik, hogy az aktív kereső éveimet itt töltsem, de "Szeretem Kaposvárt!" és visszavonulni bármikor tudnék ide és a lehetőségeim adottak..

Az elmúlt két nap leginkább aktív sportolással telt (dózsa-berzso-dózsa), otthoni pihivel és rengeteg olvasással fűszerezve. A titkos összetevő pedig egy több szakaszból álló maratoni beszélgetés volt kedvenc Duna-menti barátosnémmal. Holnap telihold, meneküljetek.

Ha kedd, akkor...

Tegnap 'dózsahalál' után újfent kedvenc barátosnémmal töltöttem el egy délutánt (ha olvasol, nagyon jól áll az új frizurád, tényleg). Bizonyos vásárlásokat eszközöltünk, amelyeket nem részleteznék. Annyit elmondhatok, hogy 67,5%-ban sikerrel jártunk. Na de a lényeg, kedveskéim, a lényeg, hogy letöltetett velem egy filmet, amit akkor már én is megtekintettem az éjjel. A címe: Into the wild (Jon Krakauer azonos címet viselő regénye nyomán). Ezt a filmet bizonyos érzelmi intelligencia-szint alatt nem ajánlom megtekintésre senkinek, mivel nem értenék meg, akik pedig rendelkeznek ezzel, azoknak pedig csak annyit, hogyha tehetik, ne egyedül nézzék. Hosszú idő óta ez volt az első komolyabb érzelmeket kiváltó alkotás, amit láttam, és megihlette a rajzaim között látható új képemet.

Ma délutántól végérvényesen lezártnak tekinthető a nyári gyakorlatom, mivel megkaptam a kiskönyvemet, benne az "összességében kiválóan teljesített" zárszavakkal. Ez azért jó érzés tud lenni. Bárány után sétáltam egy kiadósat, ha már a tegnapi kihajtás után kondi-pihenőnapot adtam magamnak, és talpalásom során beszereztem Bernard Malamud: A lakók c. könyvét, amit már hónapokkal ezelőtt felírtam a kívánságlistára. Ráadásul a Libriben ráakadtam H. Kissinger: Diplomácia c. vaskos könyvére, amit, elnézve a jövőmet, mindenképpen érdemes lenne elolvasnom, na meg persze érdekel is. Aztán a sarokban eldugva előbukkantak Rimbaud, Verlaine és Villon verseskötetei. Hmmm.. Csábító, bár igaz, hogy az angol fordításban szeretném őket könyvformában, de felkutatásuk eddig még nem járt sikerrel, monitoron olvasni pedig fárasztó és nagyon nem ugyanaz az érzés.
Majdnem lemaradt, de az ETR-csoport végre elhárította a problémát és sikeresen felvettem a kurzusaimat. Ezúton kívánok kitartást és türelmet minden ezen tevékenységgel küszködő sorstársamnak. ETR, wherever you are. (vagy Neptun, de azt nem ismerem)