Édes fáradtság

Kedden volt művkaros farsang. Hallgattam Barney-ra és kiöltöztem. Nagyon jó buli volt. Annyit táncoltunk, hogy másnap nem tudtam ráállni a bal lábamra. Igazi búfelejtő este.
Szerdán hajnalban nekiálltam színtalálkozót szervezni estére. Persze nem lett belőle túl sok minden, csak egy szűk körös beszélgetés néhány pohár mellett. Összesen hatan voltunk, közülük 4 színtárs, ketten giccspartyra öltözve és egy aki megfogott.
A színésznők a gyengéim, ebből kellene sürgősen kigyógyulni, mert most már nyilvánvaló, hogy ez nem jó dolog.
Rengeteg terv született mostanság, amiket szeretnék véghez vinni.
Most valahogy úgy érzem magam, mint aki egy mély lélegzet után fújja ki a levegőt. Megkönnyebültem. Boldog vagyok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolok rá, de már nincs teher. Mindjárt itt a tavasz. Bármi megtörténhet.
Mindeközben tortúra szervezés alatt, szorgosan kondizgatok, nyitott szemmel járok..stb...usw...etc.

Megint..de ez most más

Nem ez volt életem legjobb hétvégéje. De erről csakis én tehettem. Tettem is. Ahogy az a Nagykönyvben meg van írva, a 'jó nagy marha, de a szeretnivaló fajta' alatt. Ennél nagyobb hülyeséget sosem tettem és remélem nem is fogok. Nem fogom részletezni. Ami történt, megtörtént. A vége az lett, amit mindig is tudtam valahol mélyen belül. Itt a szilárd talaj, ami annyira kellett. Erős a gyerek, sok mindent kibír. De bármennyire is tudtam végig, hogy ez lesz a vége, azért szüntelenül reménykedtem, hogy talán tévedek, hogy ezúttal nem. Gazdagabb lettem egy baráttal, akivel tulajdonképpen nem sok minden fog változni az eddigiekhez képest, csak bennem tisztult végre ki teljesen a kép. A lehető legjobban reagált, pedig hogy féltem. De most nyugodtság lesz. Időre azért szükségem van, de nem olyan sokra, mint kelhetett volna. Attól még a kókuszdióm maradsz..
Ami jön: kondizások, farsang, színtalálkozó, coffee, filmezés és sokan mások.

A lótuszvirág kemény cucc

Szerdán és csütörtökön folytatódott a kaffka-kondi éjjelig. Komolyan egy fontos része a napomnak a sötét, üres utcákon való séta hazáig.
Azt írtam korábban, hogy a tortúra szervezésével végeztünk. Tévedtem, tehát még mindig ember vagyok. Csütörtökön megdobtak egy olyannnal, hogy 30 török vendég fog még érkezni. Törökök-disznótor. Remélem mindenki érzi. Plusz busz kilométer, ráadás hal. Komolyan ki akarnak csinálni. De nem így megyek el. Láttam a szemben.
Tegnap reggel mentem elintézni az idegenvezetés órám tömbösítését, aztán go ki a campusra mert 11-től 16-ig tárgyalástechnika tréningem volt. Olyan volt az agyam, mint egy megtépázott veréb a hóesés után. Így nem volt más hátra, mint hogy moziba menjünk kókuszdiómmal. Foglaltam helyet a Sherlock Holmesra, mentünk, gyors evés és megnéztük. Aztán kitaláltuk, hogy maradjunk még a Percy Jackson & The Olympians-The Lightning Thief c. hatalmas alkotásra. Sokkal rosszabb, mint amilyennek gondoltunk az előzetes alapján. De végigbeszéltük és nevettük az egészet. Zseniális. Tényleg. Csakis ajánlani tudom mindenkinek aki fáradt, vagy legalább olyan pihent, mint mi.
Egy újabb élmény...


P.S: Az Öreg Hölgy ébredezik. Csak így tovább.

A kínaiak már az üvegben vannak

Megint kicsit megcsúsztam. Néha előfordul.
Nos, mókás hétége volt. 2,5 óra foci-lábtenisz gyilkos párosításával, és filmezéssel telt. Megnéztem a Juno c. filmet. Egyedi. Nagyon tetszett. A másik filmem a The men who stare at goats nevezetű nagysikerű alkotás. Akinek nem tetszik, az ne nézze meg az I Heart Huckabees című mozit se. Pedig mindkettő ráfér az emberekre, csak sokan nem tudják értékelni az efféle filmeket.
Eddig a zegyedemen szokásosan zötyög az élet. Hétfőn mindent véglegesítettünk a rendezvényről. Már csak le kell majd vezényelni, de addig van még idő. Este voltunk sógorommal meg két haverjával kérdőívezni a campuson az egyik kollégiumban. Nagy sikerünk volt. De valahogy a 60 főből 92% fürdéshez készülődő lányzó volt. Hmm..még ilyet. Csak a frizbi.
Kókuszdióm megint elröpült kicsit a talajról, de visszacibálgatom. A héten mozizunk egyet. Vagy kettőt.
Tegnap egy kedves barátommal egy majdnem az elmaradás sorsára jutott iszogatást mentettünk meg, kellemes társaságban, egy üveg Żubrówkával. Utána edzegetés és éjszakai ping-pong "meccs".
Még mielőtt azt hinné az ember fia/lánya, hogy normális lettem.

"Ugrik a fény is, gyűlik a felleg..."

A hét munkás része eltelt, a mókás remélem most jön, bár nem úgy alakul, ahogy szerettem volna, de ember tervez...
Tegnap. Nem tudom. A tegnap egy igazán érdekes napra sikeredett. Kezdve a 'mit keresek kint az egyetemen már megint'-szindrómával, folytatva a 'szinte-már-egyedül-dolgozz-a-rendezvényen'-nel. 5 hivatalos levelet fogalmaztunk meg a tanárnővel, legfőbb munkatárssal karöltve pedig összeállítottuk a bevásárló-listát és az eszközök listáját. Komolyan mondom egy toll kiviteléhez az egyetem területéről, legalább 4 engedély és 1 ízlelő szervünkkel fényesre polírozott hátsó kell. Kész röhej. Mi pedig nem csak egy tollat akarunk kivinni. Nem egyszerű. Teljesen lefáraszt ez az egész "Tor-túra". Ráadásul minden levélben, mint szervező szerepelek. Gyönyörű. Ehh. Aztán felmentem kicsilányhoz ebédelni, majdnem sikerült. Utána lekéstük a vonatot, úgyhogy kicsit feljött beszélgetni. Utóbbiból semmi sem kerül ki. Többet tudok, de nem tudom, hogy örülnöm kell-e neki. De mivel én vagyok "az a sumák fajta, aki sosem mondja, csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja...", ezért nem számít. Nem én mondtam.
Délután több ismerőssel és egyik kedvenc barátosnémmel is összefutottam, miután céltalanul kóboroltam a vasútállomásról visszajövet. Esett a hó és nem volt sapkám, de kellett a séta.
Most várok és reménykedem a legjobbakban, mindenkinek.

P.S: Teremfocsi, kondi, popeye, szivar, valami, mindegyik, egyik sem.(utóbbi kizárva- a szerk.)

Egy törött tükör

Nem lettem sokkal okosabb. Kevesebb a "talán", de sok maradt. Még.
Viszont itthon helyrekerültem. Sok igazságot kellett végighallgatnom, amit nem láttam a görbe tükörben. Üdv a való életben! Nagyon ideje volt már. Vissza kell venni.
Ezen a francos egyetemen is komolyra fordult a dolog. Tudom, mást sem hallani tőlem, hogy fúúú és, hogy áááá, meg ilyen nehéz lesz és ennyi meg ennyi mindent kell csinálnom. Mindez egy hét alatt megerősítést is nyert. "Ember, küzdj, és bízva bízzál!" Klisévé lett, de nem véletlenül. Felszívom magam. Ha kell másokból.
Most nincs kedvem ecsetelni a legújabb egyetemi (továbbiakban 'E'-a szerk.) vicces tennivalót. Röviden: március 5-én, Simonfán, egy egész napos, 100 fős rendezvényt fog a csoport lebonyolítani. A kulcsszó: disznótortúra. Én lettem a gasztro-csoport boss. Ennyi. A többit majd, ha már feldolgoztam.
Tegnap történt egy kis baleset a bal kézfejemmel, nem látványos, de kökörcsinpitypanggolgotavirág módon bír fájni.
Kondit akarok, de nincs időm. Gebasz.
Régi-új közvélemény-kutatás a jobbszélen. Csak okosan.



P.S: God put a smile upon your face-Coldplay. Még mindig jó szám és nem vagyok b.u.z.i. A szövege pedig megér egy olvasást. Persze melyik jóféle dalnak nem?
Akik furmányosan, kikezdhetetlen Sherlock Holmes-i logikával összerakták a kézfejsérülést és a törött tükröt, nos, nekik most jön a hidegzuhany. A tükör csak képzeletbeli volt.