...észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -
Elröpült három falevél
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.
Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél.
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,
ti szegény három falevél?
/Weöres Sándor: Ballada három falevélről/
Az egyik kedvencem, bizton állíthatom az is marad.
Már érzem a tarkómon a lélegzetét. Lassan közeledik, csendben, túlságosan is csendben...a felháborodás, hogy miért nem írtam eddig?!
Számos meggyőzőbbnél meggyőzőbb érvet tudnék felsorolni igazolásképpen a feltevésemre, miszerint kivitelezhetetlen vállalkozás lett volna az elmúlt napokban leülnöm és firkálgatnom, de nem teszem, aminek egyszerű oka, hogy ennek a mondatnak tulajdonképpen semmi értelme, mégis mindenki érdeklődve fogja végigolvasni, annak reményében, hogy a végén, egyszer csak meggondolom magam, megszánom és leírom, hogy tulajdonképpen, ez a mondat csakis kizárólag azért került megírásra, hogy bebizonyítsam, minden kétséget kizárólag, nem vagyok normális, majd amikor ennél a pontnál bosszankodni kezdene, végül mégiscsak odabiggyesztem, a szám sarkából, hogy ráadásul lusta is voltam. Most mindenkinek hagyok egy kis időt regenerálódni, megmasszírozni a szemeit, pislogni egy párat...így ni.
Szegeden vagyok éppen, a kis lakásomban, újonnan beszerzett felmosóm és partvisom figyelő tekintetétől fulladozva (még csak nem is pislognak), jól érezhetően tökéletesen egyedül. Mint mindig. Én akartam ezt, örülök is neki még mindig, de néha kellene egy Mikasa, akihez szólni lehet, vagy még inkább, aki szóval tart. Hiába ahogy idősödöm, egyre jobban vágyom a rendkívül türelmes(sokkal inkább földöntúlian, mondjuk angyalian elnéző, megértő, harcos) amazonra, aki megteszi, amit megkövetel(ek) (od)ahaza. De egy társaságra mindenképpen. Szerencsére alakulgat itt is egy olyan KMST (KGST után szabadon- a szerk.), amely biztos pontot is nyújt, társaságot is, meg szórakozási lehetőséget is, ha másképp nem, hát jól szórakozom rajtuk.
Közeledik az év vége, bár az időjárás megkergült, Sun cityben, nevéhez híven tűző napsütés, 22-24°C, enyhe szél volt jellemző, remélem kitart a szerdai evezésig, sőt a csütörtöki focimeccsig, merthogy egy hónap kényszerpihenő után újra belevetjük magunkat a JATE-bajnokság küzdelmeibe a mindenre elszánt, sikerre éhes SZTEP-csapatunkkal, lehet, hogy rögtön két meccset is játszunk hirtelen. Jövő héten fővárosunkba látogatok péntek-szombaton, szintén egyesületi program lesz. Decemberben pedig bécsi adventozásra megyünk. Közben megkezdődtek a zh-írások, közeleg a vizsgaidőszak, kijöttem a rutinból, vissza kell még szoknom.
Ráadásul szerettem volna összehozni egy londoni kiruccanást még idén, december közepén, de úgy tűnik, hogy nem lesz belőle semmi. Viszont év elején összespórolok annyit, hogy sikerüljön végre. Súlyos életmódváltást tervezek, mivel mostanában rendkívül fáradékony, kialvatlan, stresszes vagyok, ami nem tesz jót sem nekem, és főleg nem a környezetemnek. Úgyhogy torna-tervezetet készítek, időtervet a hétre, kicsit variálok az étrendemen, kacérkodom a futással, de összességében szükségem van egy új rendszerre, amelynek első bekezdése az alvás fontosságát taglalja. Éppen ezért most búcsúzom, szögre akasztom magam éjszakára. (Figyelem a művelet veszélyes, ne próbálják ki otthon, másoknál pláne!- a szerk.)
2010. november 16., kedd
2010. november 5., péntek
12 a.m
Tegnap késő este-éjjel megint SZTEP Filmklub volt, újfent egy remekművel. Már majdnem éjfélt ütött az óra, amikor elindultam a lakás felé. (Nem jön a számra, hogy 'haza'.) Még nem sétáltam onnan visszafelé éjszaka. Az idő kellemes volt, és a város gyönyörű ilyenkor. Nem is nagyon szaporáztam a lépteimet. Igyekeztem olyan útvonalon haladni, hogy minél kevesebb emberrel találkozzam, ez sikerült is, bár nem olyan könnyen. Tisza-part, körutak és sugárutak, zegzugos ösvények, Dóm-tér...kedvem lett volna megosztani valakivel. És itt a "valaki" nem konkrét személy, kivételesen. Pont ez a lényeg. Végiglapoztam a telefonomban és nem volt benne senki olyan, akit felhívhattam volna vagy eleve elhívhattam volna erre az estére. Viszont találtam jópár nevet, akik csak porosodnak, akikről reméltem, hogy idővel jobb belátásra térnek, tőlük rövidesen elköszönök egy-egy búcsúlevélben, majd várok néhány napot egy esetleges válaszra, amely felfogható egyfajta utolsó lehetőségként, hogy megmaradjanak, vagy törlöm őket. A letisztult környezet elősegíti a boldogabb élet kialakítását, és nekem arra szükségem van.
Más. Mióta szakállam van (bár egyelőre még inkább csak vagyogat, de azt hősies kitartással és elszántsággal teszi), azóta határozottan másképp látom a dolgokat. Jót tett. Többet is mosolyognak rám. Egyre felnőttesebb és elmélkedőbb fejem van, már csak felnőni és elmélkedni kellene hozzá. Haladok. Lassan, félve, de kifelé meggyőzően. Ez a lényeg.
Szerdán este volt POÉN szakest (politológus-nemzetközis), nem mellesleg SZTEP rendezvény, amely célja csapat-össze-kovácsolás, szórakozás, valamint az ellenfelek legyűrése a vándorkupáért folytatott játékos vetélkedők folyamán. Amit mi, a b-közép, hősiesen meg is tettünk, elhódítva ezzel a POÉN-szakest vándorkupát, amely első évesesknek, pláne nemzetköziseknek még sohasem sikerült. (Nem is olyan) Kevés Kalinka, graffiti az alkaromon, rengeteg röhögés, "nem mindegy, hogy a lány a lány alá nyal, vagy a nyúl a nyúl alá nyúl", kupából pezsgőzés. Szerencsére képek nem készültek az estéről. Zártkörű volt.
Ma irány haza, kiscsaládom, az azóta már 3 éves unokaöcsémmel, dózsa, ágyam, péntek esti anyufőztje, Kaposvár, hiányoznak.
A legutóbbi bejegyzésemben említett irományom, nem az időközben elveszett gondolatmenet miatt nem íródott le/meg, hanem mert hamar jött egy másik, majd egy harmadik, és érvényét veszítette.
Azt hiszem a reggeli filozófia órámat kihagyom, ez a hét ilyen felborult-kidőlt-bedőlt lett. Majd legközelebb.
Búcsúzóul egy jelenet az esti filmből:
Más. Mióta szakállam van (bár egyelőre még inkább csak vagyogat, de azt hősies kitartással és elszántsággal teszi), azóta határozottan másképp látom a dolgokat. Jót tett. Többet is mosolyognak rám. Egyre felnőttesebb és elmélkedőbb fejem van, már csak felnőni és elmélkedni kellene hozzá. Haladok. Lassan, félve, de kifelé meggyőzően. Ez a lényeg.
Szerdán este volt POÉN szakest (politológus-nemzetközis), nem mellesleg SZTEP rendezvény, amely célja csapat-össze-kovácsolás, szórakozás, valamint az ellenfelek legyűrése a vándorkupáért folytatott játékos vetélkedők folyamán. Amit mi, a b-közép, hősiesen meg is tettünk, elhódítva ezzel a POÉN-szakest vándorkupát, amely első évesesknek, pláne nemzetköziseknek még sohasem sikerült. (Nem is olyan) Kevés Kalinka, graffiti az alkaromon, rengeteg röhögés, "nem mindegy, hogy a lány a lány alá nyal, vagy a nyúl a nyúl alá nyúl", kupából pezsgőzés. Szerencsére képek nem készültek az estéről. Zártkörű volt.
Ma irány haza, kiscsaládom, az azóta már 3 éves unokaöcsémmel, dózsa, ágyam, péntek esti anyufőztje, Kaposvár, hiányoznak.
A legutóbbi bejegyzésemben említett irományom, nem az időközben elveszett gondolatmenet miatt nem íródott le/meg, hanem mert hamar jött egy másik, majd egy harmadik, és érvényét veszítette.
Azt hiszem a reggeli filozófia órámat kihagyom, ez a hét ilyen felborult-kidőlt-bedőlt lett. Majd legközelebb.
Búcsúzóul egy jelenet az esti filmből:
2010. október 30., szombat
Éjszakai megvilágosodás....megint.
"Zsebembe gyűröm álmom,
csak bámulok, bolyongok
– papírhajó a sárban..."
Átírtam néhány átírnivalót, frissült a széljegyzet és a magamról, úgy érzem ideje volt. Újra megtanulok szívből mosolyogni bármikor, jelenleg csak ritkán sikerül. Összeszedem magam egy rövid időre megint. Elvégre itt a kedvenc időszakom, az ősz és a tél. Mindig keresem a pofont és sosem hajolok el előle. Most lefekszem. Ezt át kell még gondolnom mielőtt leírnám.
csak bámulok, bolyongok
– papírhajó a sárban..."
Átírtam néhány átírnivalót, frissült a széljegyzet és a magamról, úgy érzem ideje volt. Újra megtanulok szívből mosolyogni bármikor, jelenleg csak ritkán sikerül. Összeszedem magam egy rövid időre megint. Elvégre itt a kedvenc időszakom, az ősz és a tél. Mindig keresem a pofont és sosem hajolok el előle. Most lefekszem. Ezt át kell még gondolnom mielőtt leírnám.
2010. október 27., szerda
Bolondság
Achtung! Caution! Prudence!Szentimentális, érzelmes poszt, megtekintése bizonyos tesztoszteron-szint felett 'Ez mi?!' és 'Mivan?' érzést indíthatja el. Éjszaka ilyenem volt.
Itthon vagyok, otthon vagyok. Rengeteget alszom, ami borzasztó, mert rengeteg mindenről maradok így le. Ősz van. "Ősz húrja zsong, jajong, búsong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón..." De nem csak azt. Leveleket ezer színben és számban, esőt, szelet, sok szép dolgot. A hosszú vonatozásokban a táj a legjobb dolog. Csak bámulni kifelé az ablakon és lesni a hatalmas erdőket, a lombkoronák tetejét, az őzikéket és az ölyveket, a folyókat és patakokat, a zöldellő, végeláthatatlan dombságot. Engem ez lenyűgöz. Mióta állhatnak ott, mennyi mindent átélhettek, milyen hatalmasra nőttek vagy éppen milyen aprók. Bolondok, akik szeretik. Mi bolondok szeretjük. Tegnap voltam végre kondiban. Rengeteg ismerős, mindenki köszön, néhány mondatos sztorizgatás, ez hiányzott. Kimentem az egyetemi campusra is emléket idézni, és megtekinteni a színészpalánták előadását. Annyira szeretem őket. Hatalmas hangulatot képesek generálni, végignevettem az egészet. Rám fért. Nagyon is. Persze vannak veszélyei a KE-s kiruccanásaimnak, mivel vannak, akikkel nem szeretnék találkozni. Szinte teljesen sikerült. Van, akivel viszont leülnék egy hosszabb-rövidebb private conversation-re, most nem találkoztunk vagy csak én voltam vaksi. De volt nyakamba ugrás, nagy mosolygás, kedves szavak, néhány váratlan arc. Utána felmentem egy ismerősömhöz beszélgetni egyre szűkebb baráti körben. Furcsa, hogy milyen hamar változnak a viszonyok. Ki is estem ebből a körből, talán nem is baj. Egyáltalán nem baj. A héten még lehet, hogy kinézek, csak nappal. Bár hétfőn is kint voltam pici nővérem óráján. Olyan büszke vagyok rá, hogy csak na. Ügyes.
Szintén hétfőn megcselekedtem, amit megkövetelt a lovagi szellemem. Segítettem egy messzire bolyongott hölgynek. Mert még mindig egy dzsinn vagyok és csak a jobb kezemet.
Reggel megyek személyi igazolványt csináltatni, úgyhogy mennem kell aludni...
Remélem hasonlóan esős, borongós, szeles idő lesz, mert azt szeretem, bár Szegeden a nappal is megbarátkoztam, csütörtökönként a francia órám után, elmegyek és veszek péksüteményt, leülök egy kis parkban a játszótér mellé egy napos padra és figyelem az apró gyerkőcöket. A hetem csúcspontja. Annyira édesek, hogy az leírhatatlan.
Ki Hobgoblin, édes Puck néven szólít, annak jóccakát mondok!
Itthon vagyok, otthon vagyok. Rengeteget alszom, ami borzasztó, mert rengeteg mindenről maradok így le. Ősz van. "Ősz húrja zsong, jajong, búsong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón..." De nem csak azt. Leveleket ezer színben és számban, esőt, szelet, sok szép dolgot. A hosszú vonatozásokban a táj a legjobb dolog. Csak bámulni kifelé az ablakon és lesni a hatalmas erdőket, a lombkoronák tetejét, az őzikéket és az ölyveket, a folyókat és patakokat, a zöldellő, végeláthatatlan dombságot. Engem ez lenyűgöz. Mióta állhatnak ott, mennyi mindent átélhettek, milyen hatalmasra nőttek vagy éppen milyen aprók. Bolondok, akik szeretik. Mi bolondok szeretjük. Tegnap voltam végre kondiban. Rengeteg ismerős, mindenki köszön, néhány mondatos sztorizgatás, ez hiányzott. Kimentem az egyetemi campusra is emléket idézni, és megtekinteni a színészpalánták előadását. Annyira szeretem őket. Hatalmas hangulatot képesek generálni, végignevettem az egészet. Rám fért. Nagyon is. Persze vannak veszélyei a KE-s kiruccanásaimnak, mivel vannak, akikkel nem szeretnék találkozni. Szinte teljesen sikerült. Van, akivel viszont leülnék egy hosszabb-rövidebb private conversation-re, most nem találkoztunk vagy csak én voltam vaksi. De volt nyakamba ugrás, nagy mosolygás, kedves szavak, néhány váratlan arc. Utána felmentem egy ismerősömhöz beszélgetni egyre szűkebb baráti körben. Furcsa, hogy milyen hamar változnak a viszonyok. Ki is estem ebből a körből, talán nem is baj. Egyáltalán nem baj. A héten még lehet, hogy kinézek, csak nappal. Bár hétfőn is kint voltam pici nővérem óráján. Olyan büszke vagyok rá, hogy csak na. Ügyes.
Szintén hétfőn megcselekedtem, amit megkövetelt a lovagi szellemem. Segítettem egy messzire bolyongott hölgynek. Mert még mindig egy dzsinn vagyok és csak a jobb kezemet.
Reggel megyek személyi igazolványt csináltatni, úgyhogy mennem kell aludni...
Remélem hasonlóan esős, borongós, szeles idő lesz, mert azt szeretem, bár Szegeden a nappal is megbarátkoztam, csütörtökönként a francia órám után, elmegyek és veszek péksüteményt, leülök egy kis parkban a játszótér mellé egy napos padra és figyelem az apró gyerkőcöket. A hetem csúcspontja. Annyira édesek, hogy az leírhatatlan.
Ki Hobgoblin, édes Puck néven szólít, annak jóccakát mondok!
2010. október 21., csütörtök
Helyzet-yeah-lent-és-a-többi...2.
Múlt héten a csapatunk nyert (5:3-ra -a szerk.). Megint. Nyerő szériában vagyunk. Ma elmarad a meccs, csak edzünk egyet. (Ha esetleg valaki nem hinné, érdeklődne, unatkozna vagy kényszeres linkre kattintó, akkor itt megtekintheti a honlapot. A J-ligában szerepelnek Sevilla Sekés néven, az utolsó meccsük eredménye nincs fent. Lusták a kollégák.- a szerk.)
Pénteken, a hazautamon, versenyre igyekvő fiatal középiskolásokkal sikerült egy kocsiba kerülnöm. Rövid idő alatt tetemes mennyiségű a-betűs italt fogyasztottak el. Eléggé idegesítettek, bár időnként kifejezetten jót derültünk rajtuk a szomszéd csajjal. Főleg amikor egyikőjük, miután biztonságban érezte magát két könyöklőbe kapaszkodva, kijelentette, hogy: "Ti milyen gyerekesek vagytok." Két perc nem igazán néma rázkódást eredményezett. De a telenofjaikat el tudtam hallgattatni a puszta tekintetemmel. Új szuperképesség.
Hétvégén családos őszi bevásárlásra mentem. Megtaláltam A bőrdzsekimet, majdnemmotoros-kőkemény, csak pont két méret között vagyok, a kisebb szétfeszül a mellkasomon, a nagyobb hónaljban bő. Bosszantó. Ha találok olyat, aki hajlandó és képes rám szabni, akkor megveszem. Még néhány ing és egy cipő vár rám valahol, hogy nálam szerető otthonra leljen. Ez csöpögött.
A héten nem történt semmi extra, leszámítva, hogy lefejeltem egy pókot és fejbe rúgtam egy katicabogarat. Véletlenül. Komolyra fordítva, megnéztem néhány filmet, ajánlanám mindegyiket, csak nem írom le, mik voltak azok. Találtam új rövidítő útvonalakat és izgalmasnak tűnő helyeket is a városban. Órákra bejártam rendesen, bár ma például dékáni szünetem volt, úgyhogy csak sárkányhajózni voltam. Igen, mi még ilyen szép esős, szeles, hideg időben is evezünk. 7 mindenre elszánt, rettenthetetlen tengerész, pontosabban folyóász szelte a habokat, a parton horgászó más elvetemültek szerint pedig: "Van ám sebesség." Az egyetlen probléma azzal volt, hogy kissé sietve indultam el a telepre és nem készültem fel a zord időjárásra, majd az evezéshez beáldoztam a pulóveremet, így aztán hazafelé szépen el-meg-szétáztam. 10 °C-ban, szélben és 3 pólóban a kis zakóm alatt. De visszaértem a fűtött lakásba, megszárítottam magam, ettem egy jó meleg levest és átnyálaztam a frissen beszerzett Ikea family live magazint. Holnap lesz két órám és befejeztem a hetet. Pénteken időben hazamegyek, és a jövő hetet otthon töltöm. Dózsa rettegj mert érkezem. Lehet, hogy Pécsre is leruccanok, majd meglátom. Másfél óra utazást már meg sem érzek, annyira hozzászoktam a 6 órákhoz. Vannak előnyei az ország túlsó felére költözésnek. Az éghajlatváltozáson kívül talán az egyetlen. A hátrányait nem kezdem el sorolni, mert fáradt vagyok, ráaádsul kezd izmosodni a lázam vagy lázasodni az izmom.
De mindegy, hogy ki mit gondol és tesz, mert: "Végül minden a komédiásoké lesz." (Azért a rím itt is befigyel.-a szerk.)
P.S.:
A szakállam kissé megmakacsolta magát, eléggé cheguevarásan akar nőni, vagy még úgy sem. De nem adom fel.
Jelentem haladok a francia nyelvvel.
Pénteken, a hazautamon, versenyre igyekvő fiatal középiskolásokkal sikerült egy kocsiba kerülnöm. Rövid idő alatt tetemes mennyiségű a-betűs italt fogyasztottak el. Eléggé idegesítettek, bár időnként kifejezetten jót derültünk rajtuk a szomszéd csajjal. Főleg amikor egyikőjük, miután biztonságban érezte magát két könyöklőbe kapaszkodva, kijelentette, hogy: "Ti milyen gyerekesek vagytok." Két perc nem igazán néma rázkódást eredményezett. De a telenofjaikat el tudtam hallgattatni a puszta tekintetemmel. Új szuperképesség.
Hétvégén családos őszi bevásárlásra mentem. Megtaláltam A bőrdzsekimet, majdnemmotoros-kőkemény, csak pont két méret között vagyok, a kisebb szétfeszül a mellkasomon, a nagyobb hónaljban bő. Bosszantó. Ha találok olyat, aki hajlandó és képes rám szabni, akkor megveszem. Még néhány ing és egy cipő vár rám valahol, hogy nálam szerető otthonra leljen. Ez csöpögött.
A héten nem történt semmi extra, leszámítva, hogy lefejeltem egy pókot és fejbe rúgtam egy katicabogarat. Véletlenül. Komolyra fordítva, megnéztem néhány filmet, ajánlanám mindegyiket, csak nem írom le, mik voltak azok. Találtam új rövidítő útvonalakat és izgalmasnak tűnő helyeket is a városban. Órákra bejártam rendesen, bár ma például dékáni szünetem volt, úgyhogy csak sárkányhajózni voltam. Igen, mi még ilyen szép esős, szeles, hideg időben is evezünk. 7 mindenre elszánt, rettenthetetlen tengerész, pontosabban folyóász szelte a habokat, a parton horgászó más elvetemültek szerint pedig: "Van ám sebesség." Az egyetlen probléma azzal volt, hogy kissé sietve indultam el a telepre és nem készültem fel a zord időjárásra, majd az evezéshez beáldoztam a pulóveremet, így aztán hazafelé szépen el-meg-szétáztam. 10 °C-ban, szélben és 3 pólóban a kis zakóm alatt. De visszaértem a fűtött lakásba, megszárítottam magam, ettem egy jó meleg levest és átnyálaztam a frissen beszerzett Ikea family live magazint. Holnap lesz két órám és befejeztem a hetet. Pénteken időben hazamegyek, és a jövő hetet otthon töltöm. Dózsa rettegj mert érkezem. Lehet, hogy Pécsre is leruccanok, majd meglátom. Másfél óra utazást már meg sem érzek, annyira hozzászoktam a 6 órákhoz. Vannak előnyei az ország túlsó felére költözésnek. Az éghajlatváltozáson kívül talán az egyetlen. A hátrányait nem kezdem el sorolni, mert fáradt vagyok, ráaádsul kezd izmosodni a lázam vagy lázasodni az izmom.
De mindegy, hogy ki mit gondol és tesz, mert: "Végül minden a komédiásoké lesz." (Azért a rím itt is befigyel.-a szerk.)
P.S.:
A szakállam kissé megmakacsolta magát, eléggé cheguevarásan akar nőni, vagy még úgy sem. De nem adom fel.
Jelentem haladok a francia nyelvvel.
2010. október 14., csütörtök
Helyzet-yeah-lent-és-a-többi...1.
Hétvégén megvolt a kötelező lelki-csömör-ömlengésem. Szükségem van néha erre. Elnézést mindenkitől, aki idetévedt és a 'na, már megint' kifejezés jól láthatóan kiült az arcára.
Szeged. Ez a város más. Nagyobb, mozgalmasabb, naposabb, melegebb, síkabb, gyorsabb, lassabb. Tényleg kezdem megszeretni. Egyre tágabb terület ismerős. Ez őszinte örömmel tölt el. Aminek szintén nagyon tudok örülni, hogy ebben a városban a magamfajta egyedül bolyongó lelkek sem keltenek akkora feltűnést. Aztán itt tekereg még az áldott-átkozott Tisza. Valahol gyönyörű. Többször van lehetőségem sétálni a partján, főleg visszafelé a sárkányhajózásból. Ami mostanra már a hét egyik csúcspontja lett. Múlt héten sikeresen leeveztük az SZTE Universitas Regattát, ami egy 8 km-es időfutam, ráadásul a 20-as hajóban csak 15-en voltunk, de így is 53 perc alatt behúztuk. A másik rendszeresen űzött sporttevékenységem a csütörtöki kispályás futball. A JATE-kupa J-csoportjában szerepel a SZTEP-es csapatunk, a Sevilla Sekés. Eddig 3 meccs 6 pont. Kezdünk belelendülni. Ezekhez csapódnak még a napi több kilométeres séták, így aztán rohamosan javul a kondícióm. Ami jó. Kedden éjszaka megtaláltam a kedvenc helyem itt Sun Cityben. Ettől aztán belelkesültem és jó kedvem van. Baráti kört még mindig nem sikerült elkezdenem kialakítani, csapódok jobbra-balra-középre, mondjuk nem is nagyon töröm magam, azért vannak akikkel többet vagyok, de jobbára SZTEPes kiscsalád. Tegnap volt Suit up Day. Öltönyöm nem volt, de azért egy nyakkendőt vettem, a többi pedig amúgy is megvan. MR2 Akusztikot hallgatok, lassan elfogy a lendület. Az evezés mindig sokat kivesz, "kis" izomláz reggelre megjön, persze a nap ma is megfogott, ami azért október közepe lévén, vicces. De hiába, szerdára meg van rendelve a jó idő. Eddig bejött. Otthon, hétvégén pedig rendszeresen köd, eső, hideg, nyúlós idő fogad. Akkor is hazajáró szellem maradok. Még. Főleg, hogy nem tudok mosni. Különben is szeretek vonatozni. Tényleg. Igazán. Úgysem hisz nekem senki....
Egyelőre legyen elég ennyi belőlem és a szögedi helyzetjelentésemből.
Folytatása következik....
(Nem kell ennyire lelkesedni-a szerk.)
Szeged. Ez a város más. Nagyobb, mozgalmasabb, naposabb, melegebb, síkabb, gyorsabb, lassabb. Tényleg kezdem megszeretni. Egyre tágabb terület ismerős. Ez őszinte örömmel tölt el. Aminek szintén nagyon tudok örülni, hogy ebben a városban a magamfajta egyedül bolyongó lelkek sem keltenek akkora feltűnést. Aztán itt tekereg még az áldott-átkozott Tisza. Valahol gyönyörű. Többször van lehetőségem sétálni a partján, főleg visszafelé a sárkányhajózásból. Ami mostanra már a hét egyik csúcspontja lett. Múlt héten sikeresen leeveztük az SZTE Universitas Regattát, ami egy 8 km-es időfutam, ráadásul a 20-as hajóban csak 15-en voltunk, de így is 53 perc alatt behúztuk. A másik rendszeresen űzött sporttevékenységem a csütörtöki kispályás futball. A JATE-kupa J-csoportjában szerepel a SZTEP-es csapatunk, a Sevilla Sekés. Eddig 3 meccs 6 pont. Kezdünk belelendülni. Ezekhez csapódnak még a napi több kilométeres séták, így aztán rohamosan javul a kondícióm. Ami jó. Kedden éjszaka megtaláltam a kedvenc helyem itt Sun Cityben. Ettől aztán belelkesültem és jó kedvem van. Baráti kört még mindig nem sikerült elkezdenem kialakítani, csapódok jobbra-balra-középre, mondjuk nem is nagyon töröm magam, azért vannak akikkel többet vagyok, de jobbára SZTEPes kiscsalád. Tegnap volt Suit up Day. Öltönyöm nem volt, de azért egy nyakkendőt vettem, a többi pedig amúgy is megvan. MR2 Akusztikot hallgatok, lassan elfogy a lendület. Az evezés mindig sokat kivesz, "kis" izomláz reggelre megjön, persze a nap ma is megfogott, ami azért október közepe lévén, vicces. De hiába, szerdára meg van rendelve a jó idő. Eddig bejött. Otthon, hétvégén pedig rendszeresen köd, eső, hideg, nyúlós idő fogad. Akkor is hazajáró szellem maradok. Még. Főleg, hogy nem tudok mosni. Különben is szeretek vonatozni. Tényleg. Igazán. Úgysem hisz nekem senki....
Egyelőre legyen elég ennyi belőlem és a szögedi helyzetjelentésemből.
Folytatása következik....
(Nem kell ennyire lelkesedni-a szerk.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)