Lassan ideje lenne írnom már valamit. De ha annyira unalmas az élet, akkor mit tegyek? Most ez van. Nem sokáig. Jövő hétfőn kezdődik a Gólyatábor. Addig meg már csak 3 nap. Ebből a mai még szokásos, korán ébredős-későn kelős-kondizós-ebéd főzős-este filmezős-későn fekvős, de holnap már belekerül két csavar, nevezetesen, hogy reggel megyek az új, ideiglenes fodrászomhoz (Az előző balszerencséjére pont Szegedre menekült. -a szerk.), aztán délután a kövekező 2 rutin órámra, mivel keddtől újrakezdtem/folytatom a jogsim megszerzésére irányuló törekvéseimet. Juppijáéó...ja nem. Egyelőre csak nyűg a dolog. Persze béna is voltam, de tisztességes polgárként életemben először váltam egy gépszörny irányítójává, így nem csoda. Ráadásul az oktatómmal kicsit sem vagyunk egy síkon, és az autót mondhatni nem rám szabták. Egyáltalán nem vagyok magas, viszont annál szélesebb, így ha mindent beállítok, akkor légmentesen lezárom a vezető oldalt, beleértve a lábteret is, ahol ugye nem kevés mozgásnak kellene folynia. Így azért nehéz. Kiszállásnál már vicces. Összegezve rosszul választottam. Majd meglátom mi legyen, várjak-e rutin végéig vagy még az elején váltsak. Most vasárnap/hétfőtől úgyis eltűnök egy hétre, ami után valószínűleg kell majd 2 nap, hogy kiürüljön a vér az alkoholomból, ill. fordítva. Aztán már csak bő egy hét itthon....Tartalmas lesz.
Hétvégén kint voltam Hetesen kerti sütögetős mulatságon nővéremékkel. Nagyon jó volt, élveztem, pedig nem teljesen az én közegem volt. Éjszaka kint feküdtem a tűz mellett, és csak bámultam a csillagokat. Már nagyon hosszú ideje nem volt erre alkalmam. Leírhatatlan. Még mindig, örökké. Több hullócsillagot is elcsíptem, remélem működnek majd a kívánságaim.
Az úszó-eb kötelező program lett természetesen, ki nem hagynám, még jobb lenne élőben nézni. De gatyaszíj meghúzás van folyamatban, képletesen és a valós jelentésében is. Éppen ezért óriási szívfájdalmamra kimaradt az életemből a Kispál és a Borz 'búcsúkoncertje'. Bár én nem is búcsúzom. Megyek én még a gyerekeimmel Kispálra. Remélem. Jó lenne. Majd elintézem.
"Óvakodj a vörös hajútól!" (-S. P. Trelawny, Harry Potter és az azkabani fogoly)
Reménykedem tovább ostobán,
Nem gondolkodom én a sohán.
Mert a U2 mindig velem van a "bajban"(L)
2010. augusztus 12., csütörtök
2010. augusztus 3., kedd
Cúlú Fortune
Vagyis a szerencse forgandó. De mennyire, hogy az. Legutóbb még azon kellett idegeskednem, hogy elszúrtam-e mindent, amiről álmodtam. Most már "csak" azért kell, hogy van-e bennem elég kitartás a rám váró hatalmas feladathalmazhoz. Ugyanis, nem minden szégyenkezés nélkül, jelenthetem, hogy elfogadták a késve leadott papírjaimat, így szeptemberben költözöm Szegedre, ahol is megkezdem tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának nemzetközi tanulmányok szakán. Elmondhatatlanul örülök és félek. Két hét múlva részt veszek a Gólyatáborban, valahol a Vadkeleten, a Körös torkánál. Utána néhány dologgal tisztában leszek I hope so. Aztán még hazatérek bő egy hétre, és szeptember 1-jén leköltözöm Sun citybe, tágas Alföldünk szélére. Majd részt veszek egy 2 napos előkészítő táboron, aminek keretében be is iratkozom, utána évet nyitunk szép ruhában (Remélem 40°C-ban- a szerk.), és várunk két napot az évkezdésig. Amit személy szerint turistaként fogok eltölteni, valamint drága barátaim, akik miattam minden bizonnyal megtesznek egy 5-6 órás utat, házigazdájaként. Egy valami biztos, tiszta lappal kezdhetek, mivel a helyi ismerőseim száma eléri a verhetetlen 0%-ot.
Bizonyára többekben felmerült, hogy miért is nem dolgozom. Szép történet. Az a 3 nap és 3 éjszaka, amit ott töltöttünk, az arra a rövid periódusra fogadott öcsémmel, egy remek tapasztalat és életreszóló élmény volt. Sajnos a kevés idő alatt megszerzett bérünk egy görbe estét sem fedez, de nem volt más út, csak a hazajövetel. Nem a munka volt a legrosszabb, sőt. Úgyhogy ezen a nyáron sem sikerül tőkét teremtenem a leendő utazásomhoz.
Úgy döntöttem, hogy a fennmaradó időmben folytatom a félbehagyott jogosítvány-projektet. Sokan mondják, hogy ideje már. Igazuk lehet, én pedig tévedhetek, volt már mindkettőre példa.
Mivel az erre a nyárra kiosztott szerencse-puskaport mind előttem a karrierem sínen tartására, így természetszerűen a magánéletemre nem jut. Ami ettől kaotikusabb és romosabb, mint valaha. Bár ez a legkevésbé meglepő. Sosem volt másképp. Egész jól hozzá lehetne szokni, ha akarnék, ami persze ki van csukva. Marad a küzdés. Az ősz még hozhat aranyat.
Egyelőre eléggé elítélhető módon feszültséglevezető edzéssel és filmezéssel töltöm a napokat, helyenként kiscsaládommal megszakítva. Új szabadidős elfoglaltságot találtam, ami nem más, mint a sárkányeregetés. Hihetetlenül jó szórakozás, viszont csak roppant szeles időben lehet űzni. Valamint volt alkalmam kipróbálni a strandkajakozást, a viharos Balatonon, igazi hullámverésben, élmény volt.
Amit mindenkinek ki kellene próbálnia, hogy egy matracon beúszik a tó belsejébe, és 3 órán át csak fekszik a napsütésben. Előnye: mindennél jobban relaxálhat közben az ember. Hátránya: ha erős a nap, akkor bizonyosan rettenetes leégés lesz a vége. Két hete történt meg velem és csak tegnap kezdtem el kopni. Persze ez én vagyok. Aki Fortuna egyik kedvenc játékszere mostanában. Da majd meglátjuk, hogy az idős hölgynek, hogy ízlik a főztöm.
A legszebb sztorit a végére hagytam:
majdnem újra szerelmes lettem. De még időben rájöttem, hogy talán mégsem kellene, mivel biztosan nem lett volna esélyem. Elvégre a kis hölgy alig lehetett több, mint 3 éves...
Pedig az a korosztály még nem törte össze a szívem, feltéve, ha leszámítjuk az óvodás szerelmemet, bár ő is 4 volt annak idején. Máig emlékszem rá.
I fell in love with Éire. Again.
P.S.: Mostanra biztosan feltűnt, hogy totálisan megváltoztattam a blog kinézetét. Amennyiben ez nem történt meg, úgy kérem nyomban keresse fel szemorvosát. (Az újonnan érkezőkre ez természetesen nem vonatkozik-a szerk.) Úgy gondoltam, hogy itt az ideje a váltásnak. A jukebox is frissült.
Bizonyára többekben felmerült, hogy miért is nem dolgozom. Szép történet. Az a 3 nap és 3 éjszaka, amit ott töltöttünk, az arra a rövid periódusra fogadott öcsémmel, egy remek tapasztalat és életreszóló élmény volt. Sajnos a kevés idő alatt megszerzett bérünk egy görbe estét sem fedez, de nem volt más út, csak a hazajövetel. Nem a munka volt a legrosszabb, sőt. Úgyhogy ezen a nyáron sem sikerül tőkét teremtenem a leendő utazásomhoz.
Úgy döntöttem, hogy a fennmaradó időmben folytatom a félbehagyott jogosítvány-projektet. Sokan mondják, hogy ideje már. Igazuk lehet, én pedig tévedhetek, volt már mindkettőre példa.
Mivel az erre a nyárra kiosztott szerencse-puskaport mind előttem a karrierem sínen tartására, így természetszerűen a magánéletemre nem jut. Ami ettől kaotikusabb és romosabb, mint valaha. Bár ez a legkevésbé meglepő. Sosem volt másképp. Egész jól hozzá lehetne szokni, ha akarnék, ami persze ki van csukva. Marad a küzdés. Az ősz még hozhat aranyat.
Egyelőre eléggé elítélhető módon feszültséglevezető edzéssel és filmezéssel töltöm a napokat, helyenként kiscsaládommal megszakítva. Új szabadidős elfoglaltságot találtam, ami nem más, mint a sárkányeregetés. Hihetetlenül jó szórakozás, viszont csak roppant szeles időben lehet űzni. Valamint volt alkalmam kipróbálni a strandkajakozást, a viharos Balatonon, igazi hullámverésben, élmény volt.
Amit mindenkinek ki kellene próbálnia, hogy egy matracon beúszik a tó belsejébe, és 3 órán át csak fekszik a napsütésben. Előnye: mindennél jobban relaxálhat közben az ember. Hátránya: ha erős a nap, akkor bizonyosan rettenetes leégés lesz a vége. Két hete történt meg velem és csak tegnap kezdtem el kopni. Persze ez én vagyok. Aki Fortuna egyik kedvenc játékszere mostanában. Da majd meglátjuk, hogy az idős hölgynek, hogy ízlik a főztöm.
A legszebb sztorit a végére hagytam:
majdnem újra szerelmes lettem. De még időben rájöttem, hogy talán mégsem kellene, mivel biztosan nem lett volna esélyem. Elvégre a kis hölgy alig lehetett több, mint 3 éves...
Pedig az a korosztály még nem törte össze a szívem, feltéve, ha leszámítjuk az óvodás szerelmemet, bár ő is 4 volt annak idején. Máig emlékszem rá.
I fell in love with Éire. Again.
P.S.: Mostanra biztosan feltűnt, hogy totálisan megváltoztattam a blog kinézetét. Amennyiben ez nem történt meg, úgy kérem nyomban keresse fel szemorvosát. (Az újonnan érkezőkre ez természetesen nem vonatkozik-a szerk.) Úgy gondoltam, hogy itt az ideje a váltásnak. A jukebox is frissült.
2010. július 15., csütörtök
Ay waukin o
Kitisztult a fejem és letisztult a kép.
Egy hosszabb családi beszélgetés után megindult az hibaelhárítás az agyamban. Az Educatiosok válaszoltak a mail-emre, ha a "kapacitásuk engedi" akkor feldolgozzák a későn beérkező dokumentumokat is. Magyarul 0-10 % esélyem van. Ha ezt bukom, akkor még mindig ott a pótfelvételi reménye. Ha minden kötél szakad, akkor nem megyek Szegedre és itthon keresek munkát fél vagy egy évre. Elvégre elvégeztem ezt a szakmát adó képzést és ismerőseim is lettek néhány helyen. Egy hét múlva okosabb leszek.
A nyári balatoni munka rohanvást közeleg. Utolsó napjaimat töltöm itthon. Ma szóltak, hogy vasárnap este kell költözni. Megkezdődött az anyagbeszerzés, és a pakolás. Várom, de kicsit tartok is tőle. Talán mert a szervezés eddig hagy némi kívánni valót maga után. Mindegy, jó lesz ez. Ráadásul teremt egy kis tőkét a beláthatatlan őszre. Szóval, ha valakinek nagyon hiányoznék, megtalál vasárnaptól egy hónapig Fonyódligeten a táborban.
A hétköznapok most kicsit összefolynak, talán a Nap melege megolvasztotta őket. Minimális alvás, zuhany, kondiban edződés, boltba menetel, zuhany, olvasás, főzés (bár ilyen hőfokon nem igazán szánom rá magam semmi komolyra), főzős műsorok nézése, éjszaka filmezés elalváshoz.(Legutóbb a Sideways c. filmet nézte.-a szerk.) Ez a program. Néha fűszerezve valami kis extrával.
Aztán van még valaki, aki "tetézi" a gondjaimat. Néha nagyon nehéz józanul gondolkozni, tudván, hogy még 5-6 hétig valószínűleg nem láthatom örömöm legmélyebb forrását. De kitartok, csak így, hogy beszélni sem nagyon tudunk még rosszabb. Majd, majd... nemsokára.
Álljon itt a bejegyzés végén egy vers/dal, kedvenc skót költőmtől, ami leírja a jelen állapotom.
Ay Waukin O
Simmer's a pleasant time,
Flowers of every colour;
The water rins o'er the heugh,
And I long for my true lover!
Ay waukin, Oh,
Waukin still and weary:
Sleep I can get nane,
For thinking on my Dearie.
When I sleep I dream,
When I wauk I'm irie;
Sleep can I get nane
For thinking on my Dearie.
Ay waukin, Oh,
Waukin still and weary:
Sleep I can get nane,
For thinking on my Dearie.
Lanely night comes on,
A' the lave are sleepin:
I think on my bonie lad,
And I bleer my een wi' greetin.
Ay waukin, Oh,
Waukin still and weary:
Sleep I can get nane,
For thinking on my Dearie.
/Robert Burns/
Egy hosszabb családi beszélgetés után megindult az hibaelhárítás az agyamban. Az Educatiosok válaszoltak a mail-emre, ha a "kapacitásuk engedi" akkor feldolgozzák a későn beérkező dokumentumokat is. Magyarul 0-10 % esélyem van. Ha ezt bukom, akkor még mindig ott a pótfelvételi reménye. Ha minden kötél szakad, akkor nem megyek Szegedre és itthon keresek munkát fél vagy egy évre. Elvégre elvégeztem ezt a szakmát adó képzést és ismerőseim is lettek néhány helyen. Egy hét múlva okosabb leszek.
A nyári balatoni munka rohanvást közeleg. Utolsó napjaimat töltöm itthon. Ma szóltak, hogy vasárnap este kell költözni. Megkezdődött az anyagbeszerzés, és a pakolás. Várom, de kicsit tartok is tőle. Talán mert a szervezés eddig hagy némi kívánni valót maga után. Mindegy, jó lesz ez. Ráadásul teremt egy kis tőkét a beláthatatlan őszre. Szóval, ha valakinek nagyon hiányoznék, megtalál vasárnaptól egy hónapig Fonyódligeten a táborban.
A hétköznapok most kicsit összefolynak, talán a Nap melege megolvasztotta őket. Minimális alvás, zuhany, kondiban edződés, boltba menetel, zuhany, olvasás, főzés (bár ilyen hőfokon nem igazán szánom rá magam semmi komolyra), főzős műsorok nézése, éjszaka filmezés elalváshoz.(Legutóbb a Sideways c. filmet nézte.-a szerk.) Ez a program. Néha fűszerezve valami kis extrával.
Aztán van még valaki, aki "tetézi" a gondjaimat. Néha nagyon nehéz józanul gondolkozni, tudván, hogy még 5-6 hétig valószínűleg nem láthatom örömöm legmélyebb forrását. De kitartok, csak így, hogy beszélni sem nagyon tudunk még rosszabb. Majd, majd... nemsokára.
Álljon itt a bejegyzés végén egy vers/dal, kedvenc skót költőmtől, ami leírja a jelen állapotom.
Ay Waukin O
Simmer's a pleasant time,
Flowers of every colour;
The water rins o'er the heugh,
And I long for my true lover!
Ay waukin, Oh,
Waukin still and weary:
Sleep I can get nane,
For thinking on my Dearie.
When I sleep I dream,
When I wauk I'm irie;
Sleep can I get nane
For thinking on my Dearie.
Ay waukin, Oh,
Waukin still and weary:
Sleep I can get nane,
For thinking on my Dearie.
Lanely night comes on,
A' the lave are sleepin:
I think on my bonie lad,
And I bleer my een wi' greetin.
Ay waukin, Oh,
Waukin still and weary:
Sleep I can get nane,
For thinking on my Dearie.
/Robert Burns/
2010. július 10., szombat
I can't beat myself
Egy kicsit változott az élet. Az előző bejegyzést korábban írtam, mint ahogyan posztoltam volna, után jött a feketeleves. Ugyanis aznap, július 8-án volt a felvételihez szükséges pótolandó dokumentumok leadásának határideje. Természetesen (mert én egy szerencsétlen, nyomorult hülye vagyok) az utolsó pillanatra hagytam és mint a szerencse fia, a felvi.hu nálam bemondta az unalmast. Ugyanis modern, naiv emberként az elektronikus felvételi rendszert használtam végig, annak ellenére, hogy már eddig is voltak vele hasonló bajok. Úgyhogy a papírokat csak tegnap reggel postáztam sürgősen, de így kevés esélyem maradt arra, hogy elfogadják. A lényeg a lényeg, elszabtam. Megint. Csak ez most súlyosabb, mint valaha. Persze még nem utasították el, de minimális az esély. Ha megtörténik, akkor még reménykedhetem, hogy a pótfelvételiben meghirdetik vagy legalább a politológiát. Ha nem, akkor kegyetlenül gyorsan munkát kell találnom legalább fél évre.
Most ez a helyzet. Kajaktábor így 90%, hogy számomra bedőlt. Ugyanis jó lenne itthon kivárni, mi történik. Legalább rendesen fel tudok készülni a nyári munkára, mert az lesz. Sikerült elintézni az orvosi vizsgálatot, ha nem is könnyen.
Elegem van magamból. Undor fog el a tükör előtt. Saját magam a legnagyobb ellenfelem, és egyedül nem győzhetek.
Most ez a helyzet. Kajaktábor így 90%, hogy számomra bedőlt. Ugyanis jó lenne itthon kivárni, mi történik. Legalább rendesen fel tudok készülni a nyári munkára, mert az lesz. Sikerült elintézni az orvosi vizsgálatot, ha nem is könnyen.
Elegem van magamból. Undor fog el a tükör előtt. Saját magam a legnagyobb ellenfelem, és egyedül nem győzhetek.
2010. július 8., csütörtök
One week later...
A legfontosabb: fertőző gümőkórtól mentes vagyok.
A leglényegesebb: volt néhány nap, amikor sikerült értékelhető mennyiséget aludnom.
Rettenetesen fáradtnak érzem magam. Ezen a héten lemaradtam egy nagycsaládi kirándulásról, több okból. Volt egy tervem, aztán el kellett intéznem az üzemorvosi vizsgálatot, bár ez még holnap délelőttig várat magára, emiatt gondolatban megütöttem egy embert, de nem részletezném.
Úgyhogy egyedül maradtam a héten, holnap estig. Egy lakás rendben tartása, főleg, ha a lakója egy egyedülálló férfi, bizony nem könnyű. Sőt. Kicsit szalad a hely. De a mosáson és egy takarításon már túl vagyok. A mosogatás félig sikeres volt, mivel még nem éltem a mosogatógép befogadóképessége és a főzési módszerem által lehetővé tett hagyományos kézi mosogatás nyugtató erejével. Ami késik, nem múlik. Lehet, hogy még éjjel nekiállok. Vagy sütök egyet. Volt már rá precedens. Hajnali fél kettőkor kenyeret sütni. Néha elborulok és akkor a sütés-főzés világába menekülök. Persze, nem véletlenül. A héten újra alkalmam nyílt alkotni. Újabb fogással bővítettem a repertoárt. Bár a szerénység gyakorlásán nem segít, ha van, aki elvenne feleségül pusztán a főztöm miatt. Alapból képzavar. Ugyan ki szeretne egy alacsony, pocakos, szőrös, hímnemű feleséget? (Az ajánlat persze egy hölgyismerősétől jött-a szerk.) Különben sem mondanám magam kifejezetten háziasnak, csak jó vagyok a hobbimban. Mert szeretem és élvezem. Létrehozni valami újat, alkotni, életet teremteni, hiszen a sütőben, még az ételek is lélegeznek, nincs ehhez fogható érzés. Persze megpihenni a hetedik napon sem utolsó és élvezni a művet. Mégis -ostoba módon- mennyien fosztják meg magukat ettől a csodától. Azt hiszem kicsit elkalandoztam...
Valószínűleg életem legboldogabb és legnehezebb időszaka köszöntött rám. Pontosabban végre tényleg új élet kezdődött. Az, hogy mennyire lesz boldogabb és nehezebb, majd nyár végén kiderül. Másfél hónap. Egyszerre semmi és rendkívül hosszú idő. Olyasféle érzés, mint amikor először várjuk a Mikulást, kikészítjük a csizmát, lefekszünk, majd jön az izgalommal és félelemmel teli várakozás reggelig. Egy idő után, olyan ritkán lehet az ember újra gyermek. Ezek az érzések pedig azokba az időkbe visznek vissza, amikor még mindennek egy értelme volt, mikor még minden kicsit új volt, egyszerűbb volt az élet, mégis a legnagyszerűbb. Ebből kaptam most vissza egy keveset. Köszönöm.
:)Autumn.
A leglényegesebb: volt néhány nap, amikor sikerült értékelhető mennyiséget aludnom.
Rettenetesen fáradtnak érzem magam. Ezen a héten lemaradtam egy nagycsaládi kirándulásról, több okból. Volt egy tervem, aztán el kellett intéznem az üzemorvosi vizsgálatot, bár ez még holnap délelőttig várat magára, emiatt gondolatban megütöttem egy embert, de nem részletezném.
Úgyhogy egyedül maradtam a héten, holnap estig. Egy lakás rendben tartása, főleg, ha a lakója egy egyedülálló férfi, bizony nem könnyű. Sőt. Kicsit szalad a hely. De a mosáson és egy takarításon már túl vagyok. A mosogatás félig sikeres volt, mivel még nem éltem a mosogatógép befogadóképessége és a főzési módszerem által lehetővé tett hagyományos kézi mosogatás nyugtató erejével. Ami késik, nem múlik. Lehet, hogy még éjjel nekiállok. Vagy sütök egyet. Volt már rá precedens. Hajnali fél kettőkor kenyeret sütni. Néha elborulok és akkor a sütés-főzés világába menekülök. Persze, nem véletlenül. A héten újra alkalmam nyílt alkotni. Újabb fogással bővítettem a repertoárt. Bár a szerénység gyakorlásán nem segít, ha van, aki elvenne feleségül pusztán a főztöm miatt. Alapból képzavar. Ugyan ki szeretne egy alacsony, pocakos, szőrös, hímnemű feleséget? (Az ajánlat persze egy hölgyismerősétől jött-a szerk.) Különben sem mondanám magam kifejezetten háziasnak, csak jó vagyok a hobbimban. Mert szeretem és élvezem. Létrehozni valami újat, alkotni, életet teremteni, hiszen a sütőben, még az ételek is lélegeznek, nincs ehhez fogható érzés. Persze megpihenni a hetedik napon sem utolsó és élvezni a művet. Mégis -ostoba módon- mennyien fosztják meg magukat ettől a csodától. Azt hiszem kicsit elkalandoztam...
Valószínűleg életem legboldogabb és legnehezebb időszaka köszöntött rám. Pontosabban végre tényleg új élet kezdődött. Az, hogy mennyire lesz boldogabb és nehezebb, majd nyár végén kiderül. Másfél hónap. Egyszerre semmi és rendkívül hosszú idő. Olyasféle érzés, mint amikor először várjuk a Mikulást, kikészítjük a csizmát, lefekszünk, majd jön az izgalommal és félelemmel teli várakozás reggelig. Egy idő után, olyan ritkán lehet az ember újra gyermek. Ezek az érzések pedig azokba az időkbe visznek vissza, amikor még mindennek egy értelme volt, mikor még minden kicsit új volt, egyszerűbb volt az élet, mégis a legnagyszerűbb. Ebből kaptam most vissza egy keveset. Köszönöm.
:)Autumn.
2010. július 2., péntek
Little slice of pizza
Legutóbbi bejegyzésem óta túl vagyok az elsőkörös búcsúmon szeretett városomtól. Persze egyáltalán nem végleges különválás lesz ez, sőt, ha minden a legtökéletesebben alakul, akkor még a tervezettnél is gyakrabban járok haza. Nemcsak kísérteni. Azonban az biztos, hogy sosem leszek már ugyanúgy itthon, időmet túlnyomórészt (bár a felvételi papírom csak 22-én jön meg) Szegeden töltöm majd. Így aztán fokozatosan integetek az emberkéknek és az épületeknek. Tegnapelőtt házibuli jellegű pizzasütős (Volt gyümölcsös is. -a szerk.), sokat beszélgetős, ottalvós, borozós estét tartottam szűk baráti körben. Természetesen leginkább a konyhában voltam fellelhető, borzasztó házigazda vagyok ilyen szempontból. De ott vagyok igazán önmagam. Volt is nagy éjszakai 'lélekkiöntős' beszélgetés a pulton ülve Kedvenc barátosnémmel. Persze akadt egy nagy hiányzóm is, de lesz legközelebb.
A romeltakarítás és az alvás a másnapi program volt, előbbi délután és este, utóbbi nem igazán sikerült.
Kezdem érezni a sorozatos edzések eredményét, és rám férne egy kiadós masszázs.
Reggel megyek tüdőszűrőre, kell a nyári munkához, aztán edzeni, és ha sikerül, akkor üzemdokihoz is vizsgálatra, de az már nem valószínű.
Az elmúlt bő egy hétben elkezdődött valami csodálatos, ami hirtelen jött, és tartósnak tűnik. Tudom mi lenne a reális, tudom mit szeretnék, és fogalmam sincs, hogy mi várható. Azt hiszem, hogy ez így szokott lenni.
A romeltakarítás és az alvás a másnapi program volt, előbbi délután és este, utóbbi nem igazán sikerült.
Kezdem érezni a sorozatos edzések eredményét, és rám férne egy kiadós masszázs.
Reggel megyek tüdőszűrőre, kell a nyári munkához, aztán edzeni, és ha sikerül, akkor üzemdokihoz is vizsgálatra, de az már nem valószínű.
Az elmúlt bő egy hétben elkezdődött valami csodálatos, ami hirtelen jött, és tartósnak tűnik. Tudom mi lenne a reális, tudom mit szeretnék, és fogalmam sincs, hogy mi várható. Azt hiszem, hogy ez így szokott lenni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)