Vas-ár-nap

Tipikus vasárnap volt. Sokáig szundizás, borotválkozás (ideje volt-a szerk.), ebéd főzés és elfogyasztás, f1, chillax egész nap. Közben olvastam, és tervezgettem egy utat. Utóbbi majd elválik. (Azok a rémes föníciaiak!) Abszolút nem várom ezt a hétfőt. Még órám sem lesz, mert páran kikönyörögték, hogy legyen inkább keddenként. Örülünk, Vincent? De nem ám. Ráadásul a jogsit sem kezdem még ma, elcsúszott az adminisztráción, ami az orvosomon, ugyanis péntek reggel nem sikerült fogadnia. Ajjajjaj, egy levelet felkapott a vihar... Kicsit bosszús vagyok. Viszont, ma pótoljuk az elmaradt tollast, ha fent is úgy akarják. A nap híre pedig, hogy holnap megyünk BL-meccsre drága fővárosunkba. Mindezt ingyen és bérmentve. Így kell ezt.

Különös éjszaka volt..

Az elmúlt 48 órában én voltam a lakás egyedüli ura. Ezért nem volt más hátra, mint...
Pénteki csajos este. Ehh. Bár csak csökkentett létszámmal voltunk jelen, és nem volt zökkenőmentes, de nagyon jól sikerült. Élveztem, remélem nem csak én. Ráadásul finom lett a vacsora is. (Bacon-be csomagolt csirkemell rozamringos burgonyával és appleberry pie-a szerk.) Csak az a rohanás. Majd legközelebb. Mert a lányok, a lányok, a lányok angyalok.
Órákig nem tudtam utána elaludni, volt egy nagy batyu információ, amit fel kellett dolgoznom. Ebből kifolyólag nem keltem túlságosan korán, mondjuk dél felé. Gyors napkezdés után pedig nekiláttam a romeltakarításnak. Még mindig nincs házimanóm. Hiba. Némi pakolás, takarítás, keresés, megtalálás után jöhetett a, talán Üveghegy méretű, bár azt még sosem láttam, mosogatnivaló eltüntetése. A varázspálcám a régi taláromban maradt Skóciában, így puszta kézzel fojtottam vízbe a koszos edényeket és tányérokat. Washember és hű társa, akivel mindig együtt Jar. Többmenetes, heroikus küzdelemben, egyhangú pontozással győztünk.
Délután némi unszolásra telepítettem a Skype-ot, mert az jó, és próbabeszélgettem a nővéremmel. Így átjöttek vacsorára, aztán többnyire mesét néztünk és vártuk anyut haza. Merthogy pizzát sütöttem. Grape pizza with honey, rosemary, prosciutto and mozzarella. A sonka saját ferdítés, mert egyébként rettenetesen édes. Ez volt az első pizza, amire nem paradicsom alapú szószt tettem. Felkerült a repertoárba. De legközelebb többet kell készítenem.
Miután nővéremék elmentek haza, régi ismerősként üdvözöltem a mosogatást. Újabb meghitt fél órát töltöttünk együtt, hangulatvilágításban, halk zene szólt, kint ragyogtak a csillagok, mélyen egymás szemébe néztünk és letepertem.
Jó kis két nap volt. Kellenek az effélék.
Most lett vége egy remek filmnek, parádés szereposztása van, a címe: Retúr. Tetszett. De most aztán már tényleg aludni kellene.

Akár még azt is

Tegnap szokásos nap volt, de délután megtartatott az első utazásszervezés és értékesítés nevezetű csodálatos órám. Egész jó. Elvoltunk.
Ma szokásos délelőtti edzőmunka, utána pedig egy árva gazdasági angol óra (ami két és fél-három órát jelent-a szerk.). Phantom Planet-California. Végezetül napot feldobó, kivételesen buszra-rohanós "tortúra" kedvenc Duna-menti lyánnyal, aki nélkül átlagosak és unalmasak lennének a napjaim. Millió csók és köszönet.
Holnap rohanós-energiafogyasztós-avégénnemmosogatós napom lesz. Vázolom: kora reggel megyek alkalmassági vizsgálatra a háziorvosomhoz, aki új és még sosem találkoztam vele, majd jóbarátos-beszélgetős dózsázás jön, egy csipetnyi 'közben hívnak, hogy lesz-e tollas'-sal, ha igen, akkor utána going to campus, utána hazaesés, zuhany és bevásárlás, mert este 'csajbuli' és olyankor nagy a sürgés-forgás a konyha táján. Mert nagyok az elvárások. Jó társaságban ráadásul a fogyasztás is magas. Jelszó: sokat és finomat. Külön finomság, hogy kettő személyes a konyhánk. Heheheeee..
Mi lesz itt? No photo. Az biztos.


Három hete találtam ki és biztosan nem én vagyok az első, de azért kis közösségem berkein belül levédetem: hippinállás. HP után szabadon. Hajnali kelésre fel, mindig balra el!

PS: Pécs mr2 nem jött össze, majd legközelebb.

Kedd újra a ringbe szállt

Igen, igen, nem. Szép kis nap volt ez ám. Dózsa, zuhany, egyedem-begyedem, ahol lassan tanulni is kell valamit. Ráérünk arra még. Aztán kedvenc Duna-menti barátosnémmal töltöttem a nap hátralévő részét: mialatt megkapta A posztert, v+ettünk Döner-t, megejtettük a mikromozit, egy nagyon jó és rettenetes szomorú filmmel. De ilyen is kell néha. Meg lezsíroztuk (talán így mondják a fiatalok, nem?) az autóssulit, úgyhogy karöltve vonulunk be az autóvezető-gyárba. Hurrah! Good news.
Más, összejön a csajbuli, csak csökkentett létszámmal.
Pécs mr2 még mindig kérdéses.
Holnap kint alszom a campuson 11-től 19-ig. Oh, yeah..ez kellett.
It's more than awe-"some", it's awe-"quite a bit".
Bizony ám, megnéztem a How i met your mother s05 e01-et. Nem csalódtam, sőt.


Ez itt kivételesen a reklám helye:


Szati for president!

Valami van

Ki gondolná, hogy megesik még ilyesmi? Pedig így van, ahogy mondom. Meglepődtem. Ennyi bizony. Nagy hír. Azért ne kövezzetek meg. Mostanában elég üresjáratosak a napok, legalábbis olyan eseményeket tekintve, amelyek megkapták a publikus megjeleníthetőségi engedélyt. Eddig is nagy vonalakban írtam, ezentúl is így lesz. Nem véletlen. Egyrészt rajtam kívül senkit sem érdekel, másrészről rajtam kívül senki sem élvezi. A semmiről is lehet izgalmasan írni, csupán sok évi gyakorlás szükségeltetik hozzá, na meg persze türelem és valljuk be a veleszületett tehetség sem utolsó tényező. Ékes példája a fentieknek ezen bejegyzés.

Kinéztem az autósiskolát, ahol megtanulok gépszörnyet irányítani. Pfű. Ha elnézek egy dimenziók közötti kapun át a jövőbe, jól láhathaóan nem lesz túl nagy szükségem rá, de mit szépítsük, az alapfelszerelés része a jogosítvány. Nem egyedül kezdek neki, így azért könnyebb.

Egyéb. Csütörtökön, ha én is úgy akarom, akkor Pécs városának lakói reszkessetek, mert érkezem mr2-koncertre.
Pénteken pedig szeretnék egy igazi csajbulit összehozni. Az utánozhatatlan emlékére és a lehetséges viszontlátások örömére. Levelek lassan úton, csak a baglyom még nem tért vissza a vadászatból.
Holnap szolíd mozizás, nagyon szűk körben. Végre.

Happy birthday

Ma ünnepeltük meg a nővérem születésnapját, ami holnap lesz, de most tudtunk összeülni családostul. Jó volt nagyon. Bár a nap fennmaradó része a takarítás-főzés-mosogatás háromszögében zajlott le. Rosszabb, mint a Bermuda. Itt egy nap tűnik el, nem hajók. Ráadásul csak délután tudatosult bennem, hogy már vasárnap van. Pipacs. Egyrészt örülök, hogy végre lesz másféle tennivalóm is, másfelől megint nem sikerült kipihennem magam rendesen. Még nem álltam át. Dolgozom rajta.


Megjegyzések:
1. Frissített jukebox, teljes csere.
2. Találtam egy 4 levelű lóherét. De nem ám.
3. .meyleh a meserek géM
4. Jön a hétfő, amely minden bizonnyal csodálatos fénnyel ragyogja be a hetem kezdetét. De elgurult a kedves-gyógyszerem. Pech és pánik.

Kattog az a gép

Éppen befejeztem a Kazohinia c. könyv olvasását. Rettenetes olvasmány, nagyon tetszett. Hosszútávú, komoly lelki hányattatást vált ki az olvasása. Az olvasó hasonul, mereven elzárkózik, beletrődik, kineveti, elborzad, sír és a majd beleőrül a vége bizonytalanságába. Senkinek sem ajánlom. Ha valaki esetleg rákeresne, akkor leszögezném, hogy nem tudok egyetérteni a wikipédiában leírtakkal, az elfogadott (leegyszerűsített) értelmezéssel. Feladta a leckét ez a könyv. Nem hiszem, hogy sikerül elaltatni a fogaskerekeket gondozó munkásmanókat, de meg fogom próbálni, most.



..meghallgattam az albumokat. The Bravery-The sun and the moon, Kings of Leon összes, Muse-The resistance, Mando Diao-Give me fire. Egyáltalán nem rosszak, sőt van amelyik kifejezetten tetszett, bár az efféle stílusoktól már elorientálódtam, de ezek szerint nem teljesen. Aki kicsit is fogékonyabb az alter-, indie- és stadionrockra, és nem ismeri a fentieket, az nyugodtan belevághat.

Szabadulás magamtól velem

Elmondhatatlanul felesleges napom volt tegnap. Éppen untam magam. Ilyenkor arra gondolok, hogy mennyire szánalmas dolog szinte semmit sem kezdeni magammal. Lényegesen üresebb az élet, ha nincs kivel megosztanod, de olyasvalakit nem fúj a szemembe a hajnali szél. Nem is örülnék neki. A barátok pedig szertefelé az országban bajlódnak a saját életük megalapozásával, többnyire elérhetetlenek vagyunk egymás számára. Dózsahalál, aztán valami ebédféle összeütése és olvasás. Egész nap. Kifolynak a szemeim. Lenézem magamban ezt az embert és az elpusztításán dolgozom. Letöltöttem némi zenei anyagot lazításképpen. Majd megosztom, hogy miket és hogyan tetszettek, ha végeztem a végighallgatásukkal. Eddig bírta a szervezet a terhelést, irány az ágy.

p.s: Remélem Julcsa leszel, különben közbeavatkozom.

Ehh..ez is én kellek

Régen volt már ilyen napom, mint a tegnapi. Visszatérni a régi kerékvágásba, de már másként gondolkozva és érezve, nehéz. Mint Frodó a sikeres útja után, a Megyébe visszatérve, nem találta már a helyét. Azért jött elő, mert hosszú idő után először 'tettem fel' a vonatra kedvenc Duna-menti barátosnémat. Odaúton nem loptunk virágot egy meg nem nevezhető helyről. Ez rágalom. (Remélem túlélte és célba is ér.)
Hiányzott. Jövő keddre fel!
Az idei első gazdasági angol órám is megtalált. It's gonna be a very easy semester. JK. Azért megpróbálom kihozni a maximumot.
Eszeveszett száguldásba kezdett az idő. Már túl vagyok a 2. hetemen. Ideje lenne nekikezdenem az egyéb fontos teendőimnek. Nevezetesen angol vizsga-felkészítő(nyáron felsőfokúzom, ha minden összejön) és a jogosítvány megszerzése. Muszáj lesz. Ez a két csekélység, plusz hamadiknak a jelenlegi tanulmányaim sikeres befejezése, a Még-Szeged-Előtt terv három pillére.


Megjegyzések:
1. A macskák nem szeretik a hagymás-tejfölös chipset (Nincsenek egyedül-a szerk.)
2. Egy virágot gyökerestül kitépni, majd víz és föld nélkül kitenni egy 3 órás tripnek, nem egy átgondolt terv.
3. Majdnem elütöttünk egy buszt.

YNWA

Ott zizzent. 1-0. A Loki jól játszott, a Pool gyengébben, de elég volt. Zárójeles Arsenal fordítás, nem volt csúnya. Egy darabig ennyit a fociról. Két hét múlva pedig már a helyszínen nézzük.

Egy 'jó' hír. Kiderült, hogy az elmaradt elmúlt 3 heti hétfői óráim, jövő hétfőn bepótlásra kerülnek. Nem örülünk. Egyáltalán nem. Mondays don't like me.

Egy kis semmiség

Első vállalati munkajog órám és első animátori gyak. órám is megvolt ma. Hurrah! Utóbbi pozitív csalódás volt. Abszolút. Nyári meleg köszöntött be a mai napon. Kicsit furcsálltam. Talán ennyit erről.
A lényeg fél órán belül következik. Liverpool-Debrecen. Sajnos nem a helyszínen nézzük, azt nem sikerült összehozni, mert nincs közvetlen chartrer-járat (meg annyi pénzünk sem volt rá). Ráadásul értelmes embernél nincs Digisport a közelben, úgyhogy marad a netes közvetítés. Ka-boom. Mindenki nevében remélem, hogy most működni is fog. De ne is gondoljunk az ellenkezőjére. Tudom, a Lokinak kellene szorítanom (hazaszeretetből, tudat alatt meg is teszem), de a Pool, az Pool, és egy Liverpool-Juventus döntőért bármit, úgyhogy:

"When you walk through a storm,
Hold your head up high,
And don't be afraid of the dark.
At the end of a storm,
There's a golden sky,
And the sweet silver song of a lark.
Walk on through the wind,
Walk on through the rain,
Though your dreams be tossed and blown…
Walk on, walk on, with hope in your heart,
And you'll never walk alone…
You'll never walk alone.
Walk on, walk on, with hope in your heart,
And you'll never walk alone…
You'll never walk alone."

Open season

Semmi érdekes nem történt. Vagy mégis? Igen, végre megvolt az első órám. Kicsit sokáig tartott mire idáig eljutottunk és ideje korán vége is lett, de volt. Amikor délután, egy kisebbecske dózsahalál után, "elindultam szép hazámbúl"...szóval otthonról, szembejött egy éppen a napját bevégző munkácsíra-csoport. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy csak szokásosan kiröhögjem őket vagy elkenődjek, hogy ők már végeztek, én pedig csak most indulok egy elmekontroll maratonra. Persze, az előbbi nyert. Beugrott a 'hajnali' fél 10-es kelés képe és minden felmerülő negatívum elillant. Este megtekintettem az aktuális bl-meccset. Superpippo Inzaghi még 34 évesen is űzi az ipart (ötösön belül nincs párja). Ez jutott. Azért, Forza Juve! csak a tisztánlátás kedvéért. Este megnézném a L'pool-Loki meccset, de nincs digisportom, úgyhogy ha valaki tud tippet kis városomban, a Kupolán kívül, akkor kérem jelezze.

Apró:
Színházpartner kerestetik. Egy-egy előadásra, de inkább egy teljes évadra. Ha nem lenne egyértelmű, akkor hölgyek jelentkezését várom.

Egy jóképű laptop-táska szintén hiányolva van, keresem mindenfelé, de több szem többet lát. ((nememo, nempincsi, bőr előny, vagy szolídabb színek, formálisabb öltözethez(ing-zakó) lehetőleg passzoljon és egyetemistához mért árkategória))

I've got sunshine in a bag.

Gondola-t

Keresem, keresem, keresem, keresem, nem találom. Ha olvasol egy könyvet, az önkéntelenül is hatással van rád, de csak addig, ameddig olvasod, nem tovább. Utána már csak a gondolataidat térítheti el, ha gondolkozol rajta vagy valami azzal kapcsolatos dolgon. Most velem is ez történik. Mennék is, meg nem is. Ordítanék az utcán és suttognék a sötétben. Félek mindentől, mégis képes lennék bármire. Megmondanám és elhallgatnám. Színtelenek az esőcseppek az ablakomon, mégis minden színt látok bennük. Tollpihe és acélgolyó. Légüres térben mégis egyszerre érnek talajt. Ez a kulcs? De minek a kulcsa. Egyensúly? Nem is létezett, csak mikor már nevet adtunk neki. Itt ülök, a Blur-től a 'Sing' szól és fogalmam sincs miért írok még mindig. Közben vált a zene, behallatszik az esős aszfalton elzúgó kocsik surranása. Lou Reed-The gun. Némi változás, egy emlékfoszlány. Egy lány. Egy másik életben. Élet. Sodródás. Evező. Új vizek. Jó irány? Jövő. Nem látom. Látni akarom, de nem nézni. Bob Dylan-Moonshiner. Road to Europe. Supertramp. Út a végtelenbe és látni mindent. Otthon. 6 és fél éven belül. Amen. Nagy tervek, de ki vagyok én? Nem hiszek a rendszerben, ezért semmi kézzelfoghatót nem tudok letenni az asztalra. Pedig a szülőknek, munkaadóknak az kell. Semmi más, csak a papír. A szellemi érték, mifelénk nem ér sokat.

A mai nap összefoglalva: Mondays don't like me. Reggeli kondi, majdnem felesleges campuslátogatás, home sweet home, olvasás, anyum megkapta a gipszet->light házimanó feeling, de nincs ezzel semmi baj.



Megjegyzés: mindez, amit olvastok, 3 órával később került megírásra, az időbélyegzőhöz képest.

Vegyesfelvágott

Ez a mai nap mondhatni félelmetes volt. Kezdetnek egy előre lebeszélt csoportos dózsázás hajnali 9 órakor. Szombaton. Nem vagyok normális, és élvezem. Utána rohanás haza, rapidzuhany és irány a varrónőm. Ruhapróba. Tökéletesre alakított régi zakóm, akik megtehetik, majd meglátják. Ráadásul úgy tűnik, hogy megoldódott a szabó keresési problémám. Kaptam egy jónak tűnő tippet, mitöbb helyben. Reszkessetek, mert ha megfelel a szerénynek nem nevezhető elvárásaimnak, akkor olyan brutálisan gyönyörű öltönyt készíttetek, hogy november végén még az is előfordulhat, hogy páran elsírják majd magukat. Előbb azonban egy csere-zakó szükségeltetik az őszre. Ezen kiadások fedezéséhez képest szűkebbre van szabva a pénztárcám, így bekapcsolt a spórolás-üzemmód. Ezzel el is érkeztünk a kihagyott ma esti MR2-turné koncerthez. Egy fellépőre lettem volna kíváncsi, bár láttam őket már kétszer éven belül, de azért nem lett volna rossz, viszont a másik kettő nem az én világom. Így döntenem kellett, hogy érdemes-e kifizetni az 1500 HUF-os belépőt vagy inkább utána találkozom a többiekkel. Az utóbbi nyert, főleg, hogy mint később ecsetelni fogom nem volt egyszerű a délután, de az utána többiekkel összefutás persze nem valósult meg. Így jártam, nem először, nem ért meglepetés, azért nem túl jó érzés, bármennyire is örültem a megkésett sms-nek. Tehát a délután, nagy show volt. Design tapétázás az étkező elszeparálása végett, lévén óriási lakásunkban egy légtért képez a nappalival, mindezt anyum begyulladt csuklójával fűszerezve. Életem első tapétázása volt. Ki nem állhatom a tapétát. Az eredmény tetszik, nagyonis. Magával a tapétával, mint létező elemmel van problémám. Festés-párti vagyok. A munka végére befutott nővérem kis családjával. Pakolás, takarítás után, anyut némi erőszakkal elküldtük nővéremmel orvoshoz (Ínhüvely-gyulladás. Paff. Két hét gipsz. Schön.), sógorom és én pedig mentünk tollasozni az unokaöcsémmel. ("Megyünk tollasozni, Ádival nagy tornaterembe."-erre nem lehet 'nem'-et mondani) A végén szinte minden volt csak tollas nem. Imádom. Elfáradtam estére. Nem mozog egészségesen a karom és a derekam, de most lesz egy nap pihenés.
Sajnálom, hogy pont most hagytam ki egy estét a barátokkal, ismerősökkel. De sok volt a ma, sok lesz mostanság minden. Két hét múlva csütörtökön viszont megyünk Pécsre koncertekre (HS7, PASO, Csík). Remélem tényleg 'megyünk' és nem 'megyek' lesz. Készítsétek a futont.

Nadrág.Korrekció.

Viszonylag koránkelés-zuhany-boltba menetel-vissza-sütésfőzés-közben Kedvenc barátosném megjöve a robotból-nadrágvásárlás lilasvájcban (perfect, de az ing maradt, mert nem hosszú az ujja)-buszos elválás-hazának-ebéd-film-család-film- és itt is vagyok. Sógorom hozott nekem afrikai harcsafilét. Most keresek egy kipróbálásra érdemes receptet. Nem mindennap juthatok hozzá frissen. Majd úgyis írom, mit alkotok belőle.

Na és akkor most, a fent említett hölgy megszólt, hogy neki nincs "igazi" jelzője a bejegyzéseimben. Most akkor írok valami igazán érzelmektől túlcsorduló pár sort, ennek magyarázataként. (Másképpen nem megy, így születtem.) Az az igazság, hogy nem tudtam megfelelőt kitalálni, mert még a gazdag magyar nyelv sem képes leírni a valódi szerepét az életemben. Ha megpróbálnám, akkor a fejemet teszem rá, hogy a 90% félreértené. Ezért nem teszem. Sok nő volt és van jelenleg is az életemben, akik igazán fontosak. (Családomon kívül.) De legtöbbjük csak egy korszakot képviseltek, nagyon kevés az, aki végig "kitartott" mellettem, minden viharos időben. És csak egy akire igazán rá mertem bízni magam. Na ez vagy Te. Lassan egy évtizede ismerjük egymást, ami a mi 'tojáshéjseggű matuzsálem' korunkban soknak számít. Mostantól mindig kapsz egy nagy 'K'-t, többet nem tehetek.

Mindenkinek jó hétvégét!(Igazából nem mindenkinek, csak annak, akinek egyébként is mondaná-a szerk.) Csak aktívan, és ne feledjétek még a fekvés is energiát fogyaszt.

Ez egy ilyen..

A tegnapihoz mérve alacsony színvonalú nap volt. Miután a Dózsában eltöltöttem két és fél órát, úgy, hogy észre sem vettem, hazatérve egy jóleső zuhany (ami némi rutint igényelt hátmosás terén, a 'falra kent tusfürdő'-re gondolok) és a U218 album elindítása után hirtelen fél 7 lett. Pedig csak egyet pislogtam. Egy kiadós több, mint 3 órás pislantás volt. Utána megjöttek nővéremék, szóval nagybácsi üzemmód bekapcs. Ha még nem mondtam volna elégszer, akkor: imádom az unokaöcsémet. Sötét lett, elmentek, én pedig letelepedtem a gép elé, körbebeszéltem a pécsi egyetemistáim többségével és megírtam ezt a bejegyzést, aminek sokan örülnek. Gondolom. Me too.
Holnap aktívabb nap jön, szóval kitartás.
Remélem Fehérváron rendben megy/ment a TCS koncert, mert visszavárja Kaposvár, meg én is.
Egy jó tanács: ne egyetek lefekvés előtt sok szőlőt, ha rendben működik az anyagcserétek, mert nem lesz jó vége, meg közepe.
Szóval megyek olvasni.

Micsoda nap, nő és miniwinniethepooh

Megint zseniális hangulatban, jó játékkal kaptunk ki. Szép magyar szokás. Valahol biztosan megírták, hogy csak a fiammal mehetek magyar érdekeltségű vb meccsre. Ha így van, ám legyen. Persze a matek még közbeszólhat, de ne áltassuk magunkat. Nem fog.

Ma megint egy csodás napot töltöttem el a campus terültén? Nem hát. Ugyanis még mindig a rendszer áll vesztésre, így az óráink elmaradoztak. Ki hitte volna? Éppen ezért reggeli felesleges felkelésemet megmentendő, egy felkérésnek eleget téve, elmentem koleszos lányaimmal shoppingolni. Összefoglalni possimpible. Sikeresen beszereztünk egy nadrágot, az előre kinézett helyett egy másikat persze, majd leküzdöttük a felső-szirének csábító hívását, aztán prédikációmat figyelmen kívül hagyva beültünk a McDonald's nevezetű fertőbe, hogy kiéhezett hölgyeim csillapítsák éhüket. Túléltem, bár a szagoktól ott mindig elfog az émelygés. Ráadásul a hírhedt Vili, a veréb és a dagadt bandája által körülvéve nem volt veszélytelen vállalkozás. Elorientálódtunk az üveghegyeken túl a Tescoba, majd corsozás, utóbbi már miattam is. A Vögelében ráakadtam az ingre, amit régóta keresek, ráadásul végre hozzá passzoló nyakkendő is volt. Majdnem megkönnyeztem. Na nem érzelmi túltöltés, hanem az ára miatt. Azért meg fogom venni. Csak még aludnom kell pár napot, amíg a bankom is egyetért velem. Közben volt nevetés, alvás, várás, ott-kell-hagyni-majdnemsírás, lábfájás, részemről serpa-üzemmód, meg nahát-ebbe-az-öltözőfülkébe-be-lehet-látni. Vessetek rám követ, de ennyi kijár szerintem. Ha meg nem, most már mindegy. You can leave your hat on... Leszögezném semmi újat nem láttam. És hagyjuk a kérdezősködést. Na.
Pénteken folytatása következik, bár azt hiszem más felállásban. Egyelőre egyedül, aztán majd kiderül.(A rím azért befigyel-a szerk.)

Holnap dózsázás, mielőtt eltunyulnék, miután elmúlt a hát- és vállfájásom. Többek között hála a reggeli masszőrnőmnek. Drága vagy.
Pécsről megjöhetne már a nép, mert elunom magam. Elvégre nekem már itt a hét vége.

Megjegyzés a cím értlemezhetősége végett: mini-Winnie-the-pooh gazdát cserélt és már az enyém, kitúrta a helyéről a szűz WB nyuszilány, de jó kezekbe került, vigyázni fogok rá. Új drágaszág.

Slapsgiving

Még mielőtt nekiálltam volna a Kazohinia c. könyv maradékának, befutott egy beszélgetés, aztán megnéztem kedvenc sorozatom egy részét. Megosztok veletek egy kis részletet belőle. Mert legen...wait for it...dary.

Semmitt-evés

Volt már, hogy csak úgy nekiálltatok írni, cél nélkül? Igazából ma sem történt semmi egetrengető, bár az első héten nem is vártam. Kicsit olyan érzés, mintha nem lett volna nyár. Pedig volt, nem is rövid, nem is egyszerű. Jó érzés látni a napfelkeltét és a napnyugtát egyaránt. Mindig megnyugtat. Megint lementem Dózsába és meg is fájdult a hátam. Paff. Fáradt vagyok és az evés is kimaradt egy napig, de azt már bepótoltam hippi-hopp, amint hazatértem a Roxfortból. Ahol egy délután alatt elvégeztem az 5. évemet. Jól van, igazából csak a koleszos lányaim hívtak meg egy HP bámulásra, amit persze, hogy nem hagytam ki. Mellettük nem lehet unatkozni. Egyáltalán. Lefáradni azt lehet, de az amúgy is megvolt. Persze kedvenc Duna-menti barátosném már önmagában a személyes örömforrásom, és most nem volt egyedül; ilyenkor féktelen röhögés szokott kerekedni bármiből. Hadd engedtessék meg némi ego-szabadjára engedés. Számolatlanul (29-a szerk.) kapom a jobbnál jobb visszajelzéseket az új frizurámra. Jó érzés na. Most úgy nagyjából ennyi akart kibújni az ujjaim hegyéből, még lehet, hogy írok valamit később. Esetleg mégsem. Elmegyek olvasni.

Hétfő. TO vs rendszer.

Az első napom pitypangosra sikeredett. Körülbelül semmi értelme sem volt. Leszámítva, hogy végre találkozhattam néhány nagyon is hiányolt emberkével. És persze rengeteg olyannal, akiknek egyáltalán nem nélkülöztem a társaságát. De ez a tömeg velejárója. Viszont szép volt az idő, rögtön aktivizáltuk magunkat egy kiadós sétával a campus zegzugos birtokán. Majd összességében aktív semmittevéssel telt az idő 'várakozás' címén (részemről többnyire beszélgetve fetrengés a folyosón, kint a padokon, lépcsőn). Hála a tavi emberek szervezőkészségének. Majd holnap. De a végeredmény egy mosoly, mert az Erőm velem volt.

Megjegyzések:
1. Sok a gólya. Néha lépni sem lehetett tőlük.
2. Rendszeres tollas szervezés alatt.

Autumn: begins

Az elmúlt napokban 'kiscsaládom részire' voltam lefoglalva. A maradék idő belső lámpát lekapcsoló semmittevéssel telt el. Olvasni azért olvastam, de csak keveset sajnos, majd bepótolom. Tegnap voltak a nagybátyámék látogatóban. Csak a szokásos. Ma délután elmentünk nővéremékkel tollasozni. Jó volt újra játszani, de elfáradtam. Viszont bal kézzel már egészen jól megy, rövid idő elteltével néha parádés ütésekre voltam képes. Szóval mindkét agyféltekém jól látja el feladatának ezen részét. Ezt jó tudni.
Most tudatosult bennem, hogy véget ért a nyár. Kint kifejezetten hűvös az idő már estefelé is. Ideje vennem őszi ruhákat és miegymást. Lassan az új öltönyömre is fel kellene készítenem a varrónőmet, nehogy sokkot kapjon, vagy ha nem vállalja, akkor keresnem kell egy megbízható üzbég szabót. Esetleg más nemzetiségűt. Az egyetlen probléma, hogy a környéken nem igazán tolonganak a férfiszabók. Még egy gyönyörű, de kihalófélben levő szakma. Még van egy hónapom találni egyet. Ha esetleg bárki tudna ajánlani valakit Kaposváron vagy mondjuk 70 km-es körzetében, akkor kérem jelezze itt vagy más elérhetőségemen.
A nyár vége mást is jelent. Kezdődik egy újabb őszi szemeszter. Mindenki örül, aki szintén hasoló a cipőben jár. Egy maroknyi bátor ember tartja majd bennem a lelket a sok ostoba lény között. Hosszú lesz ez az utolsó év. Nagyon hosszú. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy egy csodálatos félévvel nyitunk és mindent visszaszívok. De ne áltassuk magunkat. Tapasztalatból tudható, hogy nem így lesz. Mindenesetre lesz, ahogy lesz, de holnap mindenképpen megkezdődik.

Más. Frissítettem a jukebox tartalmát, ha esetleg valakit érdekel. Már én is untam. Valamint új a látogatószámláló widget is. Az előző felmondta a szolgálatot 176-nál. Remélem ez megbízhatóbb.

Végezetül minden kedves és nem kedves egyetemistának sikeres, attrocitásoktól és detoxtól mentes, de azért túlélhető szemesztert kívánok ezúton is!

New waves

Az utóbbi másfél hónapban építettem egy tutajt az akkori reményvesztettségből és az új szelek által keltett hullámokat igyekeztem meglovagolni vele. A kezdeti lendület később alábbhagyott, majd jött egy új hullám, aztán egy másik, és így tovább. Láthatóan és érezhetően más lett a világ körülöttem. Bár tulajdonképpen csak szemléletváltás történt/történik. Arra törekszem, hogy visszaszorítsam magam a régebbi életem korlátai közé, de közben megtartanám az újonnan felfedezett önmagam. Nem könnyű.
Az elmúlt évben számtalan olyan esemény történt, amelyekre nem vagyok büszke, és olyanok is, amikre méltán lehetek. De túlzottan elrugaszkodtam az addigi önmagamtól, mondhatni páros lábbal indultam rögtön az arcára taposva. Kialakult az a stílus, ami sokaknak ellenszeves, de még többeknek nem az. Eltelt egy év, nem minden vihar nélkül, de azért leginkább napsütésben, rengeteg jó emberrel hozott össze a sors, bár a megszámlálhatatlanul sok egyéb archoz képest ők is kevesen vannak. Ahogy múlt az idő egyre kevésbé találtam a helyem, a régi jó barátok távol kerültek, új barátságokat pedig nehezen kötök. Kevesen képesek elviselni hosszabb távon. Ez tény. Megváltoztam és nem feltétlenül jó értelemben. Persze voltak, akik kitartottak mellettem és nekik köszönhetően nem lettem menthetetlen.
Így érkeztünk el a blogom kezdetéig, azaz a személyes újkorom beköszöntéig. Ezt az évet egyfajta felkészítő fázisnak szánom az eljövendőkre, amit egy teljesen új, ismeretlen környezetben és emberekkel fogom eltölteni. De minél közelebb a továbblépés Szegedre, természetes módon, annál jobban kötődöm Kaposvárhoz. Mert bár képtelenségnek tűnik, hogy az aktív kereső éveimet itt töltsem, de "Szeretem Kaposvárt!" és visszavonulni bármikor tudnék ide és a lehetőségeim adottak..

Az elmúlt két nap leginkább aktív sportolással telt (dózsa-berzso-dózsa), otthoni pihivel és rengeteg olvasással fűszerezve. A titkos összetevő pedig egy több szakaszból álló maratoni beszélgetés volt kedvenc Duna-menti barátosnémmal. Holnap telihold, meneküljetek.

Ha kedd, akkor...

Tegnap 'dózsahalál' után újfent kedvenc barátosnémmal töltöttem el egy délutánt (ha olvasol, nagyon jól áll az új frizurád, tényleg). Bizonyos vásárlásokat eszközöltünk, amelyeket nem részleteznék. Annyit elmondhatok, hogy 67,5%-ban sikerrel jártunk. Na de a lényeg, kedveskéim, a lényeg, hogy letöltetett velem egy filmet, amit akkor már én is megtekintettem az éjjel. A címe: Into the wild (Jon Krakauer azonos címet viselő regénye nyomán). Ezt a filmet bizonyos érzelmi intelligencia-szint alatt nem ajánlom megtekintésre senkinek, mivel nem értenék meg, akik pedig rendelkeznek ezzel, azoknak pedig csak annyit, hogyha tehetik, ne egyedül nézzék. Hosszú idő óta ez volt az első komolyabb érzelmeket kiváltó alkotás, amit láttam, és megihlette a rajzaim között látható új képemet.

Ma délutántól végérvényesen lezártnak tekinthető a nyári gyakorlatom, mivel megkaptam a kiskönyvemet, benne az "összességében kiválóan teljesített" zárszavakkal. Ez azért jó érzés tud lenni. Bárány után sétáltam egy kiadósat, ha már a tegnapi kihajtás után kondi-pihenőnapot adtam magamnak, és talpalásom során beszereztem Bernard Malamud: A lakók c. könyvét, amit már hónapokkal ezelőtt felírtam a kívánságlistára. Ráadásul a Libriben ráakadtam H. Kissinger: Diplomácia c. vaskos könyvére, amit, elnézve a jövőmet, mindenképpen érdemes lenne elolvasnom, na meg persze érdekel is. Aztán a sarokban eldugva előbukkantak Rimbaud, Verlaine és Villon verseskötetei. Hmmm.. Csábító, bár igaz, hogy az angol fordításban szeretném őket könyvformában, de felkutatásuk eddig még nem járt sikerrel, monitoron olvasni pedig fárasztó és nagyon nem ugyanaz az érzés.
Majdnem lemaradt, de az ETR-csoport végre elhárította a problémát és sikeresen felvettem a kurzusaimat. Ezúton kívánok kitartást és türelmet minden ezen tevékenységgel küszködő sorstársamnak. ETR, wherever you are. (vagy Neptun, de azt nem ismerem)