Hajrákóczi!

Először és utoljára(valószínűleg) elmentem a Kaposvár-FTC NB1-es labdarúgó mérkőzésre; de minek? A játék képe alapján igazságos döntetlen született, de baromira igazságtalan 0:0 a nézők szemszögéből. Az elmondható pozitívum, hogy legalább esett az eső, fújt a szél és tegnaphoz képest 10 fokot hűlt a levegő, tehát igazi angol időjárás, de sajnos angol foci nélkül. Egy élmény volt. Utána mentünk Szicíliába pizzázni (sok mínusszal az értékelő lapon) és utunkra hazának.
Felmerült egy Budapest-Liverpool trip, a Loki kinti vendégjátéka okán, álom egyeztetés alatt.
Holnap go Giancarlo!
Oíche mhaith!

Itt van a nyár, itt van újra.

Sikeresen végigcsináltam a 3 hetes gyakorlatom. Most már minden teljesen rendben van. Annyira jó érzés. Kicsit hiányozni fog, de igazából persze, hogy nem. Tapasztalatszerzésnek és annak, hogy megbizonyosodjam affelől, hogy jól döntöttem a pályaváltásom ügyében, tökéletes volt. Lett pár új ismerősöm, még kisebb lett ez a város, néhányukat szívesen látnám később újra, de a legtöbbjüket nem. Talán érthető.

Ma hosszú ideje először nem kellett időben kelnem, ezt kihasználva felébredtem 9 órakor, természetesen. No de sebaj. Szundi üzemmód után kiadós reggeli, majd 1-kor Dózsában kistestgyilkolás baráti körben (jelentős kihagyás után-a szerk.). Még érzem azért, de holnap újra megyünk. Utána otthon rapidpihenés zuhannyal, és irány a Bárány elkönyveltetni a gyakorlatom. Aztán élvezetes zúg a Volga a barátosnéimmel. Ideje volt már és sosem elég. Mert ki lenne belőlem nélkületek? Nem akarjuk tudni.

A Loki a Liverpool-t, a Lyon-t és a Fiorentina-t kapta a sorsoláson. Megyünk a hazai meccsekre. You'll never walk alone.

Reggeli

Lassan megkezdem az utolsó munkanapom. Végre.
Kis blogom elérte a 100 látogatót, amit sosem gondoltam volna (pláne nem 10 nap alatt), de ez mellékes. Tegnap pörgős nap volt a munkában, utána a körülmények által leredukált berzsó-kétérintő, majd a DVSC meccs megtekintése következett. Szép volt fiúk! Ősszel és tavasszal 'fogd a pénzed megyünk Pestre' bl meccset nézni. Nem hittem volna, hogy ez még az én időmben bekövetkezik. De mégis.
Szép napot mindenkinek!

Bajok lesznek..

Kicsilány, nem leszünk ilyen jóban, ha ezt eljátszod velem még egyszer. Capise? Digitális könyvégetést fogok rendezni, és tudod, hogy megtenném.

Ez most ilyen gyorsra és személyesre sikerült, nem véletlenül. Most megyek aludni, mert ma még munka vár. Slán!

Csodák márpedig léteznek.

Hosszú nap volt, éppen most értem haza a munkából. De nem mindennapi dolog esett meg velem délután és ezzel nem bírok várni. Ugyanis nem mással, mint Törőcsik Marival volt szerencsém találkozni (és beszélni pár szót), természetesen a férje, Maár Gyula is ott volt. Hosszú másodpercekig nem tértem magamhoz és még mostanra sem tudtam feldolgozni. Hihetetlen. Annyira..áh.

Van holnap.

Holnaptól megint jön a rég nem látott munkanap. "Örülünk, Vincent?" Még 3 napom van vissza, úgyhogy csütörtöktől szabad leszek bárki számára. Ennyire nem kell tolakodni. Lassan el kellene mennem aludni. Halgassunk zenét.

P.S: Egy félbeszakadt beszélgetés várja második felét. Kisasszony, amennyiben olvasta, jelentkezzen kérem. Jelige: I like Gemenc.

I did it.

Tegnap sikeresen befejeztem a maratont és ez minden esetben nagy szó, még akkor is, ha kellett közben az alvás. Voltam tollasozni is végre drága nővéremmel, már rettentően hiányzott. Sokan viccesnek tartják, de próbálják ki 2 órán keresztül berohangálni a pályát úgy, hogy minden labdát a megfelelően üssenek meg. Egyáltalán nem könnyű. Pont ezért szeretek játszani. Aztán levezetőnek 20 perc faltollas. Na az már tényleg kegyetlen. A szabályok akár a squash-nál, de itt olyan erővel kell megütnöd a tollaslabdát, hogy rendesen visszajöjjön a falról. Kicsit még remeg a kezem. Közben az unokaöcsém csattogott mezítláb körbe a teremben, nagyon édes volt, mint mindig, és már tanítgatom játszani. Jó, tudom, még nincs két éves, de ehhez is van érzéke, elvégre zsenipalánta. Aki ismeri, tudja, hogy nem túlzok.
Ma elvégeztem a nagytakarítást a szobámban. Jómagam, a törlőrongy és a porszívó vs. minden szösz és por serege. Kiütéses győzelmet arattunk. Jelenleg gizikével szenvedek, telepítem a lemaradt drivereket, hogy tudjam használni végre, bár egészen megszoktam ezt a kis lapost. Leginkább a tárhely hiányzik.
Szép napot mindenkinek!

Fly, you fools.

Elkezdtem egy Lord of the Rings maratont. De 2 rész után be kell látnom, hogy nem tudok egész éjjel fennmaradni és befejezni. Főleg így egyedül. "I'm too old for this stuff." Oíche mhaith.

Hosszú..mostfigyelj... hétvége

Az elmúlt két napban dolgoztam és kipihentem azt, úgyhogy csak a szokásos. De most jön ám kivédhetetlenül a hosszú hétvége. Tessék szépen kihasználni. Ráadásul jó időt mondanak az időjósok, a békák, sőt a bohócok is. Minden adott. Fogalmam sincs mit fogok csinálni, de majd csak jön valami vagy valaki magától. Ehhez egy all time classic...

Possimpible

Nos, a jövőbeni szegedi tanulmányaimnak masszív gátat szabott az ostoba felsőoktatási rendszer. Minden lehetséges kiskaput és titkos bejáratot leellenőriztem és mint kiderült possimpible bejutnom a nemzetközi tanulmányokra. Egyetlen lehetőségem lenne, de az kivitelezhetetlen, mivel a jövő nyári érettségiszezon alatt én éppen jelen tanulmányaim befejezésével leszek elfoglalva. Ha megfordult volna a fejemben a költségtérítés, akkor hamar elhessegettem volna, mivel 180.000 HUF/félévről beszélünk. Ami sok, de legalábbis rengeteg. Államilag finanszírozott levelezőt pedig nem indítottak ezen a szakon. Ezen tények tudatában, úgyszólván elkeseredtem. Fogalmam sincs mihez kezdjek, és ez a tanácstalanság felőröl..De nem akarom feladni. Persze ettől nem jobb a helyzet.

Hétfő volt. Dolgos munkanap. Túléltem. Lett egy új csapos ismerősöm. Megyek aludni lassan. Hosszú nap jön. Megint. Stop. Hiányzol. Stop. Azért boom-de-yada.

Boom-de-yada

A komolyabb hangvételű irományom megszületését szabotálta egy szép vasárnap, így talán majd ma a drága hétfő kihozza belőlem. Újra fejest ugrok a munkába. Viszont boldogan megyek lefeküdni és mindenkinek hasonlót kívánok.

The Bro Code

Igen, elkezdtem olvasni Barney Stinson remekművét. Awesome. Minden férfinak ajánlom (hölgyeim ne haragudjanak, de az 'Article 4' értelmében nem tehetek másként), aki tud angolul, legalább olvasni.
A péntek kegyetlen volt a munka szempontjából. Megdolgoztattak minket rendesen, ami nem baj, mert szeretek dolgozni, de azért csúnyán elfáradtam. Hazafelé beültem szokásosan inni valami nem-ingyen-iható-munkahelyi-szódát-amitől-csömöröm-van-de-kell-a-lét-fenntartásához italt az Istambulban. Majd onnan elindulva egy délutáni Ivory Coast koncert (gyenge volt-a szerk.) fele, összefutottam egy ismerősömmel és egy haverjával. Elbeszélgettük az időt, csapódott még hozzánk egy fő, ettünk egy pizzát, mindezt úgy, hogy végig szorongattam kis zöld táskámat benne a 'minden igaz rá, de nem tiszta' munkaruhámmal. Végre történt valami spontán, szokatlan, ami megszakította a mindennapok sormintáját.
De nem lettem meglepve, mert nem jöttél, azt viszont elismerem, hogy hirtelen ötlet volt, azért remélem sor kerül rá.
Holnap előreláthatólag kicsit komolyabb témát fogok feszegetni, mert most nincs erőm nekiállni, nem tiszta a fejem, bár nem éltem tudatmódosító szerekkel. Tényleg nem. Slán.

Unom

Ez a nap is elsuhant, ugyanúgy mint az előtte levő. Ugyanazt kellett dolgoznom, ugyanolyan jól csináltam, ugyanakkor végeztem, ugyanúgy jöttem haza, ugyanazt tettem itthon, ugyanazokkal beszéltem, kivéve éjjel egy rövid ideig és ezért hála és köszönet; szóval szürkék azok a hétköznapok. Talán ma már más lesz, hogy egy kicsit, az már biztosan tudható, de hogy nagyon, az majd kiderül. Remélem spontán leszel vagy 'ugromadunába'. Nem láttam csillaghullást, mert felhős volt az ég. Kicsit egyedül érzem magam. Magányosnak, mondhatnám. Sok régi barátom adta fel pozícióját és mivel el vagyok foglalva, meg nem is érzek késztetést, ezért nem találok újakat. Jó lenne találkoznom néhány személlyel, akivel jó kapcsolatot ápoltunk, de mostanában nem láttuk egymást, persze biztosan jó oka van ennek is.
De legalább elkezdett esni, másokkal ellentétben én imádom az esőt, úgyhogy ez jó. Későre jár, nem is köt most le az írás, úgyhogy balra el..

Egy hónap

Túl a munkahét felén. Ez mindig jó érzés. Főleg most, egy számomra sikeres nap után. Két fővel megcsappant a csapatunk, ezért ketten vittünk 10 asztalt bent, méghozzá abszolút problémamentesen.
Egy hónapos lett és mára már (nehezebb gyakorol mindenki...) a daily routine része ez a hely. Az elején úgy határoztam, hogy próbahónapot tartok, és utána majd meglátom. Nos, örömmel jelenthetem be, hogy az igazgatótanács döntése értelmében, meghatározhatatlan időre folytatódik a bejegyzéseim közzététele. Köszönhetően a sok, pozitív visszajelzésnek is. Ezúton cáfolnám azon híreszteléseket, hogy a Cosa Nostra jelentékenyen befolyásolta volna az ítéletet.
Mivel megkezdtem rövid egyedüllétem, így ma rövidre kell fognom mondandómat, vár még a mosogatnivaló, és ehhez a lakáshoz nem járt egy házimanó, de még egy öreg padlásszörny sem, így magamra szorulok. I do what I have to do.
Láttam egy kéményseprőt, ez lemaradt. Good night and good luck. Stílszerűen.
Na meg meteorfigyelés ajánlott, mert gyönyörű, persze ha nem felhős az ég, mert akkor nem annyira látványos.

Kedd...wait for it.....volt.

Ez a nap is eltelt valahogyan. A munkában semmi szívverésgyorsító nem történt, bár többmenetes, halálos küzdelmet folytattam a mikróval és benne található szennyeződéssel, oldalamon a hideg zsíroldóval, amely félúton átpártolt az ellenséghez. Én győztem, pontozással. A vége felé már annyira unatkoztunk, hogy nekiálltunk elmosogattatni és eltörölni a poharakat. A Főnök bent volt, sokat, még beszélgettem is vele. Minden rendben. Egyébként látogatási idő 5.00 pm. környékén, közben egy ital elfogyasztása ajánlott. Ha valakit esetlegesen érintene. Persze, hogy nem. Este hazaesés volt, úgyhogy megint használhatalan voltam pár félóráig. Ráadásul feljöttek a nővéremék is, szóval egy pöpp dózsázás sem kapott esélyt. Nem lesz ennek jó vége. Az ideiglenes nálam-tartózkodási engedélyt kiállító bizottság összeült, jöhetnek a jelentkezések. Vagy nem. Álságdetektoraim észlelték, hogy a profilmegtekintéseim száma ugrásszerűen megnőtt. Remélem nem csak egy lelkes kattintgatónak köszönhetően, mert az elég szomorú lenne. Továbbá szeretném azt hinni, hogy el is olvassák ezeket az éjjeli irományaimat, amik többnyire egy-egy átlagos, ásítást gyakorta kiváltó, ne adj isten szerénytelen személyemről szóló bejegyzések. Pfúj! Mégsem szégyen, én is olvasom magam. Minden kitartó vagy rettentően lusta embernek, aki végigolvasta, jóccakát mondok!

Merengő

Elég hosszú és fárasztó volt ez a nap. A Főnök a házban volt, ami egyet jelent a teljes 8 óra letöltésével és a perfekcióval minden téren. De túléltük, és még sohasem örültem jobban annak, hogy hazaértem. A lemerült akku töltése közben minimálisra süllyed az elmehasználat, így fényképeket nézegettem és emléket idéztem.

Például kis családom húsvétolása papámnál a kertben.

Vagy egy felejthetetlen este, amely a 'csajbuli' néven híresült el, és őt ettük meg. (mellesleg finom volt)

Aztán egy csodálatos rijekai út, mert az élmény megfizethetetlen.

Na és a fesztivál, ami mindent vitt, visz és vinni fog. Fishing on Orfű/2009/
Nézni a képeket, elmerengni az élményeken, közben zenét is hallgatni, de csak az élvezhető káosz megteremtése érdekében. Majd rájönni, hogy mennyit is változik az ember, és mindig csak akkor döbben rá, amikor ezt teszi...
Friss hír: szerdától szombatig egyedül leszek ebben a hatalmas, ijesztő lakásban, úgyhogy ideiglenes lakótárs kerestetik. Ha nem lesz elég jelentkező, annál jobb.
Holnap hasonló forgatókönyv várható, de beiktatok egy kondit valahova, mert már ideje lenne átmozgatni magam rendesen. Komolyan mondom a 11-től 19-ig tartó munkaidő a lehető legrosszabb. Az egész napom elúszik, ráadásul estére, mikor végre szabad vagyok, lemerülök. Ejj.

Szomdenevér

Éjjel 1 óra. Egy komplett családi drámát kellett végigkövetnem hallás útján. Megkímélhetett volna ettől a sors. Múlt időben írtam, bár újra és újra képes újult erővel belevetni magát a, mint kiderült születésnapos és lelkiekben nemrég összetört hölgyike (aka 'drama queen'), és mindezt érezhetően hangosabban teszi a kelleténél. Ezzel sokak mézédes álmát megzavarta, ráadásul volt egy kigyúrtabb természetű úr, aki ennek hangot is adott, méghozzá úgy, hogy egy kisebb szupervulkán kitörése során keletkező hangrobbanás erejével lesuttogott a negyedikről. Később lement történetünk színhelyére (a ház kapujába) és megpróbált kultúráltan eldiskurálni a főhősünkkel. Talán felesleges mondanom, sikertelenül. Lassan kiérnek a drága biztos urak, akik értesítését több ízben felhozták mindent ütő kártyalapként a vitájuk eldöntése érdekében, hogy ki és miért is ordibált, miért tette Anita azt, amit tett és hol van 'drama queen' cigarettája? Halk beszélgtés foszlányai surrannak be a félig csukott ablakom és a keret közti résen, a dohányzás sokat magyarázott nyugtató hatása ismét bizonyítást nyert. Mire ezen sorokat leírom, addigra: "Áll néma csend; légy szárnya bent, se künn, nem hallatik: ...". Itt a vége, fuss el véle!

A napom egy kiadós alvással vette kezdetét, az elmúlt hét minden nyűgét, s nyilát kialudtam magamból. Egy, a szokásaimhoz képest gyorsnak nevezhető ebéd után pedig belevetettem magam Faludy Görgy, Pokolbeli víg napjaim c. könyvébe. Ezt olvasva megint felszíre tört belőlem az érzés, hogy miért nem születtem egy évszázaddal korábban...
A napom további része ezen mű olvasásával telt, csak a helyszínek váltakoztak a szobámban levő ágytól-a nagypapám töröcskei házának teraszáig tartó intervallumon.

Péntek 7.

Kiderült, hogy ott fent is olvassa valaki a blogom, ugyanis ma összehasonlíthatatlanul jobb volt a munka, mint tegnap, lévén nem kellett együtt dolgoznom azzal a két személlyel, akikről az előző bejegyzésemben megemlékeztem. Nem mondom húzós nap volt, de felpörögtünk és mindent megoldottunk. Igazi csapatmunka mutatkozott meg. Nem mellesleg letudtam az első hetemet. Hurrah! Jöhet a megérdemelt hétvégi pihenő, amit leginkább olvasással fogok eltölteni. Vasárnapra pedig megint összehozunk valami kis baráti, labdás időtöltést.

Workdays on weekdays

Tudom, hogy átlagosan 10-ből 11 ember nem szereti a munkáját, és azt hiszem én is őket erősítem. Nem is magával a munkával van a baj, mert azt csinálom, ahogy tudom, hanem a környezeti tényezőkkel. Például mihez kezdjek egy még érettségit sem vagy alig megszerző emberrel? Az ilyen ne szóljon hozzám, mert szabályosan rosszul érzem magam tőle. Aztán csendben tűröm (komolyan csodálkozom a türelmemen), hogy egy nálam fiatalabb parasztlány kioktasson, sőt ugráltasson, abban a stílusban, amitől már egy hevesebb vérmérsékletű egyén nyolc napon túl gyógyulóra knock out-olta volna, csak azért mert ő meg van győződve arról, hogy már valaki ott. Ekkorát fordult volna a világ? Tény, hogy ő ebből fog megélni, és semmi máshoz nem kell értenie és nem is fog érteni, szóval jobban tudja levenni a tányérokat az asztalról, és kivinni az ételeket az asztalra, de ettől még belátható, hogy nem kell irgalmatlan bunkónak születnie. Az alsóbbrendűségét próbálja ezzel kompenzálni a saját szemében, de ezzel csak beismeri másoknak. Tipikus példája annak, amikor az ostoba lény megízleli a hatalmat (bár az ténylegesen nem létezik). Egyszóval szenvedek ezen a helyen rendesen, bár a fentiektől eltekintve rendes emberek dolgoznak velem, tőlük függetlenül egyszerűen nem tartozom oda. Mindenki alul kezdi, de akkor már sokkal inkább kézbesítőként valamelyik minisztériumban. Mert dolgozni kell a pénzért, ami szükséges a tanuláshoz, ami megadja a lehetőséget az ilyen helyek későbbiekbeni elkerülésére, de szerintem azt akarni is kell, nem megelégedni azzal, ami van, hanem minél többet kicsikarni és taposni tovább fel. Na meg természetesen születni is kell rá. Ha minden jól megy, akkor két és fél év múlva már azt fogom boldogan tervezni, hogy melyik külföldi egyetemre menjek Erasmus-szal Szegedről, a nemzetközi tanulmányok szakról. Addig viszont még pár méltóságomon aluli munka elvégzése szükséges, talán ennek így kell lennie, hogy még jobban tudjam értékelni a jelen és jövőbeni helyzetemet.

Most pedig szívom...tovább a fogam.
Friss hír: holnap menthetetlenül péntek várható, örvendezzetek velem.

Szabadnap

Hétfőn letudtam az első munkanapom. Mint kiderült felszolgálóként kell tevékenykednem. Egész elviselhető volt. Az ott dolgozók többsége abszolút normális, és a forgalom is gyér volt. Tegnap ellenben rendkívüli szabadnapot kaptam, mivel késtek az orvosi papírjaim. Ezt kihasználva, egy gyors telefon után, már a kondiban is voltam. Dózsa halál után kis séta, zuhany, ebéd, hanyattdőlés, várakozás. Este hétre pedig befutott kedvenc barátosném, akit már olyan régen láttam, hogy ajtónyitás után percekig kétséges volt a megfelelő oxigén-mennyiséghez való jutásom belélegzés útján, de jól esett. Ezután egy nagyot beszélgettünk, közben sétáltunk, majd leültünk egy nemrég mázolt-de-azóta-vihar-által-koptatott padra egy parkban. Csacsogás tovább, újabb séta, és persze a telefon... na de sebaj, végezetül pedig újabb gyorsfulladás, de a tényleg-elbírnám-viselni-napokig fajta. A mával viszont már újabb munkanap köszöntött be, úgyhogy megyek is aludni.

"I just don't know what to do with myself..."

Tegnap éjjel bevallom totálisan összezavarodtam. Megtudtam egy olyan dolgot (jobb szó híján), ami egyszerre volt örömteli és elkeserítő. Nem tudom magamban megfelelően lereagálni. Azt hittem, hogy nagy nehezen sikerült, de most nem tudom kiverni a fejemből, pedig nyilvánvalóan fikarcnyi esély sincs. Kétségek, kérdések, bizonytalan lét. Pedig most fontos lenne egy szilárd talajt a lábam alatt tudni. Tudom, hihetetlen önzés folyamatosan magammal törődnöm, mikor sok barátomnak lenne többek között az én támogatásomra is szüksége, de nem megy másképp. A saját világom középpontjában én állok. Szerintem ez így normális, jelen helyzetben. Sokáig hallgattam mások problémáit, segítettem a magam módján rajtuk, ott voltam mikor kellettem. Nekem is majdnem mindig volt néhány ember, akire rá mertem bízni bizonyos gondolatokat, de ha éppen senki, akkor sem csináltam belőle nagy ügyet, próbáltam egyedül. Talán bizalom kérdése is egyben. Ha pedig túl sok volt, akkor rajzoltam. Mindenki kiadja magából az érzéseit valamilyen módon, ha már nem bírja tovább magában tartani. Nincs kedvem újrakezdeni előlről, persze biztosan másképp történne a kibontakozás, de a végkifejletre akár fogadni is mernék, pedig alapjáraton optimistább vagyok az átlagnál, hogy hasonló lenne. De mégis van egy 'de'...

Sóhajságos

Most akkor vagy nem tudom. De ez biztos. Talán. Sok a változó és az ismeretlen a majdnemnagybetűs ÉLEt egyenletében is. Szerintem ezt most meghányom-vetem magammal és még ma kifejtem.

A fentiektől eltekintve szép nap volt. Shoppingoltam délelőtt(cipő, papucs, tshirts, nadrág, tárca, munkaingek) aztán ebéd után irány a Balaton családostul, ahol keményedő nagybácsi komoly homokozást folytatott a zseni unokaöccsével, aki szétszerelte a napszemüvegét, de azóta van másik. Este későn értünk haza, ráadásul jött a 'dolog', úgyhogy egy barátomtól ezúton is elnézést kérek, amiért nem jelentem meg a találkozón.

Owh, the sun can kiss my ass..

Még egy nap kipipálva ebből a végenincs nyárból. Éppen Paolo Nutinit hallgatok jó öreg fél-fülesemmel és szinte gondolkodóba estem. Azért szinte, mert azutolsó pillanatban leállítottam a folyamatot. A jövőben nem szeretnék mindig mindent túltedelni. Ez mondhatni bevett szokásom volt, úgyhogy nem lesz könnyű, de megpróbálom. Ez a "nem lesz könnyű, de.."az utóbbi időben egyre gyakrabban jelenik meg, minden téren. Persze kinek nem, elvégre ez egy mindennapos érzés, hiszen mi könnyű manapság? Hosszú távon azért eléggé demoralizáló tud lenni, hogy semmi sem akar könnyen jönni. Mondjuk a küzdelem edzi a testet és a szellemet, ehhez kell a "de". Egyszer elérünk az 'á hát ez könnyen fog menni'-szintre. Elég sok újdonság költözött az életembe, na meg pár régi-új ismerős stuff is. De alapvetően pozitív előrelépéseket tettem eddig is, és ezután is azon leszek. I promise. Azért az alapok megváltoztathatatlanok, és ez így van rendjén. Kellene egy új múzsa. A pozíció egy múltbeli (számomra) szomorú esemény óta betöltetlen. Érzem a hiányát rendesen. Mégis az utolsó lehelletével elindította azt a hurrikánt, ami éppen új vizekre reptet, és ezért örökké hálás leszek neki. Köszönöm.
A végére csak sikerült elkalandozni az érzések erdejében. Talán a délelőtti fejemet ért ütés volt a kiváltója. Sose fejeld le egy polc sarkát véletlenül, de még szándékosan se! Nem egészséges.

Ma is volt dózsázás, bizony keményedek. A szakállamnak csak az árnyékát hagytam meg. Újabb döbbent csendet kiváltó esemény. Gyurta Daninak pedig innen is óriási respect a 200 mellen szerzett világbajnoki címe okán. Hétfőn délelőtt 11 órakor kezdem a gyakorlatom a Fogadó a bárányhoz nevezetű hotel éttermében. Huhh...menni fog.

Búcsúzóul one of my fav quotes: "There are three things I have always loved and never understood, painting, music and women." /Bernard de Fontenelle/