Happy New Year

Mivel értelemszerűen nem leszek gépnél időben, így előre is B.ú.é.k. mindenkinek!
(Itt a 100. bejegyzés-a szerk.)

Two days before the day after tomorrow

Kedden megvolt pici nővérem esküvője. Elmondhatatlanul szép volt. El is sírtam magam, annak rendje és módja szerint. A vacsora és a 'lagzi' is jól sikerült. Majd jövő héten lesznek már képek és párat majd fel is töltök.
Igazából azóta csak a chillax megy, kivéve, hogy ma voltak nálunk nagybátyámék utókarácsonyozásra.
Éppen megnéztem a Roger Nyúl a pácban c. nagysikerű alkotást, csak az agyleszívás végett, még mindig zseniális, előtte pedig a Duna tv-n ment a Sukiyaki Western Django, amit egyszer mindenkinek látnia kell, legalább azért, hogy megszámolja, hány embert ölnek meg benne. Elvesztettem a fonalat egy idő után.

Holnaptól lapozunk a naptárban és jöhet 2010. Most jönne az a rész, hogy visszatekintek az óévre, de meg kell mondjam, hogy semmi értelmét nem látom. Annyit elmondanék, hogy történt bármi, soha semmi pénzért nem cserélném el másra az elmúlt évet. Semmi sem pusztított el, azaz elméletileg csak erősebbé tett. Összességében rengeteg szép és jó történt idén, ennek nagy részét persze a mindennapok apróságai tették ki, amikért elsősorban drága kókuszdiómnak tartozom köszönettel. Aztán ott vannak a barátok, újak és régiek, jók és legjobbak és legeslegjobbak, végezetül, de nem utolsó sorban, pedig kiscsaládom, akiknek rengeteget köszönhetek. Köszönöm!
Szóval ide figyelj 2010-es év, óvakodj ettől az embertől, mert sokat fog kivenni belőled, az összes nagy tervét könyörtelenül meg fogja valósítani!
Teljen épségben a szilveszter éjszakátok, köszöntsétek fergeteges őrülettel az új évet és olvassátok továbbra is Cheflibre-t, ha úgy gondoljátok, hogy érdemes.
Én itt leszek! (És én is!-a szerk.)

Ééééééleeeek!

Ehh. Hol is kezdjem? Kész őrültekháza, ami most felénk folyik. Mondjuk talán érthető, elvégre holnap pici nővérem esküvője lesz. De ne szaladjunk előre.
Vasárnap. Hajnali kelés volt, ugyanis némi program-átszervezés után reggel 8-ra kellett mennem az öltönyömet próbálni az utolsó simítások miatt. Nos, nem lett olyan, mint szerettem volna, de kihozta belőle a legjobbat az öreg schneider, úgyhogy hordható, de összességében továbbra is egy most-az-egyszer-jó-lesz öltöny. Ami főleg úgy fájó, ha ismered a beléfektetett összeget. Majd a következő jobb lesz. Mindentől függetlenül eszeveszetten jól fogok festeni benne, de nem lövöm le a csattanót, úgyis lesznek képek később. (A 'szerénység' a második neve, komolyan-a szerk.)
Öltönypróba után, gyors átvedlés és irány Pécs városa. Ugyanis kókuszdióm egyik ajándéka egy pécsi mozizás volt. Újabb boldog élmény. Még mindig imádom. Az Avatar-t néztük egyébként, ami nagyon jó kis (a 'kis' jelző erőteljesen ordít az idézőjelért, elvégre több, mint 2,5 órás-a szerk.) film lett. 4 év után először ültem be moziba és rögtön újra rákaptam az ízére. Az előzetesekből ítélve januárban maratont tartunk. Legalábbis folytatása következik.
Estefelé idei utolsó búcsú, buszra fel és go home, ugyanis 8-ra hivatalos voltam a legánybúcsúra. Fergeteges volt. De ezt tényleg nem szeretném részletezni. Mindenesetre a karaoke jó dolog, a Bubamara szerbül a legjobb és a Három Tenor újra összeállt and 'irish whiskey makes me frisky'. Képek kizárólag kérésre.
Ma drága OTP-s ébresztő hajnali fél 8-kor. 4 darab sms-t is küldtek a biztonság kedvéért, nehogy véletlenül visszaaludjak. Aztán amikor mégis szinte elszenderedtem, akkor meg jött egy call 7:59-kor, mivel meghozták kókuszdió másik ajándékát, amit úgy kellett megrendelnem.
Telefonzümmögés. Gyors mozdulattal kb. egy perc alatt felvettem.(=zaj dekódolása, helymeghatározás, kar mozdítása, mostoha terepviszonyok leküzdése, megfelelő gomb kiválasztása.)
-Haló?
-Jó reggelt kívánok xy vagyok a gls futárszolgálattól, és yz-t keresem...
-Megtalálta.
- ...mert meghoztam a csomagot, itt vagyok a 34. előtt, de nem látom kiírva a nevet.
Az elmondottak felfogása, boot.
Stb...usw...etc...and so on. A végén inkább leslattyogtam (érdekes szó) a -2 fokos kapuba, kispapucs-rövidgatya-pulcsi kombinációban, de jófej srác volt, csak diszkréten röhögött ki.
Ez volt a napkezdés. Azóta sem tudtam aludni. Ráadásul pörögni kellett az esküvői előkészületek és az unokaöcsém miatt. Mondjuk nekem nincs túl sok dolgom, de ami van, azt 120%-on teljesítem. Izgulok ám.

P.S: Cheflibre átlépte az 1000 látogatást az új időszámításban.

"It was good."

Megtalált az a film, ami akár rólam is szólhatna. Nem elírtam, nem én találtam rá a filmre, hanem a film talált meg engem. Tudom, néha úgy érezzük egy mozit megnézve, hogy ez teljesen én vagyok, és mennyire így van, és nahát, lehet, hogy ezt kellene tennem és akkor ugyanúgy végződne a valóságban is. Ez hülyeség és erre csak most jöttem rá. Kicsit paradox módon egy filmből. "A pálca választja a varázslót...". A Film választja a nézőt. Nem egészen ezt és így akartam írni, most száguldoznak a gondolatok a sztrádán, de friss az élmény és nem akarok várni vele. Szóval megvan. Illetve megvagyok.

Kis karácsony, nagy Karácsony...

Minden Olvasómnak, legyen barát, haver, rokon, ismerős, arc egy helyről, ismeretlen vagy az a bizonyos megfogalmazhatatlan személy az életemből, nagyon boldog és békés Karácsonyt kívánok!
Teljen úgy az utolsó hetetek 2009-ben, ahogy a legjobban esik.
Még 2 alkalommal fogok jelentkezni előreláthatólag, mert a következő kettő nap pihi után lesznek történések, amikről biztosan fogok mesélni, csak majd legyen rá időm.

Billy Mack Christmas Is All Around Me
Uploaded by Bitoulamarmaille.

P.S: Billy Nighy is my all-time favourite.

Kinder surprise

Adtam egy új skin-t ajándékba, de a tartalom a régi, az is marad ígérem. Némi ráncfelvarrás, így (kicsit több mint) fél év múltán. Teljesen új jukebox, ami már nem ordít bele a füledbe, amikor idetévedsz, hanem csak gombnyomásra indul. Indítottam egy év végi közvéleménykutatás is az eddigiekről. (Jobb szélen-a szerk.)
Mivel még nincs karácsony, ezért most nem kezdek bele a jókívánságokba. (Szerencsére-a szerk.)
Ma lett volna kész az öltönyöm, ami időközben már nem AZ öltöny, hanem csak EGY öltöny, mivel nem lesz olyan, mint amilyennek elképzeltem, de még mindig van baja, úgyhogy majd vasárnap délelőtt. Remélem.
Utána pedig majd leszaladás Pécsre és ünnepi mozizás, már várom, de az még odébb van.
Addig még Szenteste, Karácsony, Legánybúcsú.
Az ünnepi hangulat még nem ért el.

Tetyegetek, vetyegetek, motyogatok

Tegnap koraeste megkaptam kicsilánytól az első karácsonyi ajándékomat. A létező legférfiasabb pendrive-ot. Éppen annyira rózsaszín, amennyire lehetséges, de ettől függetlenül boldog tulajdonosa leszek. El is neveztem coconut-nak. Köszönöm. Na de én sem voltam rest, bár nem kézzelfogható, de átadtam és nem kis meglepetésemre és örömömre nem fürödtem be vele. Pedig magas volt a risk ratio.
Ma..ma volt délelőtt egy 'sosemleszvége' maratoni utazásszervezés vizsgám, ami tovább erősítette a puszta zsenialitásomból eredő sikereim listáját. 4 oldalnyi hibátlan kalkuláció. Persze, kis zsenim szintén hibátlant alkotott.
Utána takarítás, pakolás és a mosogatás. Még sosem mosogattam ennyit úgy, hogy előtte ne ettem volna. Ráadásul volt, amelyikben előtte már szinte mozgott vagy egyáltalán nem akart mozdulni a 'valami'. De ez is egy élmény volt. Ezek a mozgatórugóim.
Délután egyik kedvenc barátosnémmal találkoztam. Már régen láttuk egymást és beszélgettünk, sétáltunk, jó volt.
Több ismerőssel is összefutottam ma, pedig nem jártam sokfelé.
Kezd tisztulni minden...nem ám.

Lassan vége

Már tegnap akartam írni, de nem voltam olyan hangulatban.
Szombaton átettük magunkat egy roskadásig megrakott asztalon, a kulináris élvezetek netovábbjain. Jó társaság, finom ételek, jó borok, nem is kell több. Illetve volt, aki nagyon hiányzott, de majd legközelebb.
Úton hazafelé: 1:19 + -9 fok + két őrült nőszemély + 20 centis hó + fényképezőgép =
'mindenmegosztásifelület gyanús' képek két hóangyal készítéséről.
Tegnap végigböngésztem az eljövendő filmpremiereket és elkészítettem egy listát a megnézendőkről. Nem lett rövid és ez jó hír.
Ráadásul kaptam 2 ingyenjegyet Cinema City-be, ami tökéletes karácsonyi ajándék lenne, úgyhogy ha minden jól megy, akkor 4 év után ismét moziba megyek.
Holnap jön az idei utolsó, összességében az utolsó előtti vizsgám, úgyhogy tanulás lesz. Na nem sok. Még ajándékot is veszek ma. Lehet, hogy magamnak is.
Hihetelenül nyomott a hangulatom, ráadásul napok óta duzzad a torkom, hol jobban, hol kevésbé, mert makacsul küzdök a lebetegedés ellen, a hangom viszont már gyönyörű.
Nem érek rá itt fetrengeni, meg szenvedni. Így is túl sok dolgom maradt az utolsó két napra. Lusta dög tudok lenni, ha elmegy a kedvem.
Új U2 szám, a Brothers című film betétdala, Golden Globe-ot neki.

Csak nyugodtan

Eltartott egy darabig, de megnyugodtam. Kiálltam az esőbe, mint Szilszakáll. Mondjuk nem esett.
Úgy tűnik van valami abban, hogy boldog lélek-jó egészség. Kicsit borultam el/be és máris bedurrant a torkom, persze az is előfordulhat, hogy kicsilány végre sikerrel járt és megfertőzött, de ezt sosem ismerném be.
Tegnap voltam egyik kedvenc csoporttársammal szakdolgozathoz anyagért a Megyeházán, kaptunk is egy keveset. Délelőtt pedig voltam a szabómnál. Hatásszünet. Az öltönyöm állapota: 'még nem látszik, hogy pontosan milyen lesz, de már most woo-hoo'. Volt egy kis probléma az anyag viselkedésével, de megoldotta az öreg.
Holnap össznépi vacsi, remélem jól sikerül és nem lázasodom be, meg hasonlók.
A határidők nem szeretnek, túl sokat lépek át.

Fejszellőztetés

Nem kell sok a teljes hangulatváltozáshoz. Sztornó az egész elmúlt időszak. Dorothy, Kansas nem létezik többé. A rétek elhalványodtak, az őzikét szétlőtték a vadászok, a fákat kiírtották, a patak vizébe olajoshordókat löktek. Ennyi. Ez a mese igazi vége, amit sosem mondanak el. Ha egy rajzfilm lenne az élet, akkor én lennék az, akinek kis esőfelhő röpköd a feje felett és csak akkor tűnik el, amikor előveszem a varázslatot a jobb zsebemből. Ha a varázsnak vége, a felhő is visszatér, de addig nincs ott. Ebben a részben kilyukadt a jobb zsebem, a balban pedig soha semmi jó nem volt, úgyhogy a felhő megnőtt és vihar lett belőle, a tornádó pedig lassan elvisz messzire. Most komolyan, miért utálnak ennyire kurv@ra ott fent? Tényleg egy kib@szott szent vagyok az átlaghoz képest, mégis megállás nélkül szop@tnak. Elég volt. Elfáradtam. Mindig próbáltam a pozitív oldalt megtalálni. De mi van akkor, ha nincs pozitív oldal? Nem csak nem látom, tényleg nincs. Az lenne a cél, hogy végleg hátat fordítsak a rendes, segítőkész, kedves, 'jóarc' embernek? Errefelé orientálódunk. Senki sem akarhatja. Én sem szeretném. Túl jól menne. Nem akarom kockáztatni azt a maréknyi tartós jó kapcsolatomat. Tudom, hogy nem néznék jó szemmel. De most nagyon közel állok hozzá. Mi értelme szembe úszni az árral? Senki sem marad életben sokáig. Ha pedig már együtt kell úsznom az árral miért ne legyek a leggyorsabb? De kegyetlennek lenni magányos munka. Pont az ellen küzdök annyira elszántan, és amikor már úgy tűnik, hogy végre rendben mennek a dolgok, akkor megrántanak egy olyan fonalat, amire nem számíthatok és nem is tehetek ellene semmit. Végy elő egy háttérben álldogáló fontos figurát, adj hozzá 20 évnyi szeretet, gondoskodást, fűszerezd meg némi kötelességtudattal és bűntudattal és voilá kész is az 'egy ember romokban'. Pedig összesen 24 óráról lenne szó. Szinte semmi. Ott fontos, nekem minden. Gyűlölöm, amikor nem tudok semmit sem tenni. Amikor kívülálló dolgok határozzák meg azt, amit eltervezek, ráadásul ezúttal én is idomultam, és mégis. Tudom, hogy velem van a baj. De mi az? Rosszul választok? Mindig? Valamit nem veszek észre? Nem vagyok elég jó? De mi kell hozzá még?
Elég kemény időszak jön most az életemben, nagyképűség nélkül mondhatom. Fontos lenne az a bizonyos 'szilárd talaj', amire néhanapján még én is szeretnék támaszkodni. Szükségem lenne rá. De az ilyen kis apró, finommechanikus mozgások a távolból, porrá zúzzák előttem ezt a talajt.
Döntésre jutottam. Meg fogom tenni. Valahogy vége kell, hogy legyen ennek, és akkor már minden vágyam tisztán látni.

Miracle drug

Nem lehet megfelelően szavakba foglalni. Nem megy. Próbálom. Esélytelen. A hétfő 19 órától számított 18 és fél óra maga volt a felhőtlen boldogság. Hihetetlen. Nem írhatom le pontosan, részletesen mindazt, amiért így gondolom; minden mozdulatot, pillantást, szót, mert nem tehetem, nem is tenném. Címszavakban, kívülállóként pedig nincs túl sok értelme, ne is keressétek. Meglepetés, tél, hóesés, sapka, lábnyomok, köhögés, nevetés, sok nevetés, jégen séta, vacsik, harrypotter, talpmasszázs, honfoglaló, maci, skót labda, játék, szőrszál, játékjáték, kék bolygó, harapás, fekvés, alvás, ébredés, szundi, "tanulás", fogmosás, várakozás, zh, pakolás, hűtő takarítás, csomagtúra, utazás, jobbra-balra el. Szeretném, ha minden napom ilyen lenne, mint amilyen ez volt. Ha minden éjjel így feküdnék és minden reggel így kelnék fel, az maga lenne a megtestesült csoda, hogy őszinte legyek, mert körülbelül semmi esély rá, de ez most annyira nem tud érdekelni és a földön tartani, hogy elmondhatatlanul nagyon nem. Ráadásul amikor már azt hittem, hogy jön a szokásos vasútállomásos búcsú scene, akkor jött a csavar. Rossz vonatra szálltunk fel és elindult. Szerencsére (sajnos) észrevettek minket rajta és még épp időben le is állították, hogy leszálljunk. Pedig mentünk volna ki tudja merre és meddig. De aztán megjött a rendes járat és elvitte egy teljes hétre. Megint. Bár, még van remény egy korábbi viszontlátásra, de az nagyon csekély és sokat kell érte dolgozni.
Szóval most itt vagyok, várok, filmeket böngészek, vacsit szervezek, meg ki tudja még mit nem, mindezt letörölhetetlen jókedvvel.
Tudat alatt és felett ezerrel készülök a december 27-30-ig tartó sorozatra. A szilvesztert pedig még nem is tudom, hogy lesz.
Ehh.

I'm so happy...

Tudom, már unalmas lehet olvasni, hogy mindig ugyanaz megy, de most sincs másképpen. Imádom. Mindennel együtt.
Lassan kezdődik az év végi rush. Még két vizsga, 2+1 beadandó és a 'tanulás' résznek vége idénre. Na de közben megindul a 'család és barátok' part is. Elő-karácsonyi vacsora, real karácsonyi vacsora családostul, legendarier-nek ígérkező legánybúcsú (nem elírás-a szerk.) és az Esküvő, az év fénypontja. Az, hogy mindezt kicsilánnyal az oldalamon tehetem, "csak" az a plusz, amitől egy újabb boldog emberrel nehezebb a Föld.
Ajándék kitalálás-keresés ezerrel, lehet kívánságolni felém. Még semmit sem tudok. Pedig de szeretnék én is hej, jó sok szépet adni. Segítsetek.

Hadd szóljon

Tegnap megint volt okom rajzolni és némi unszolásra meg is tettem. Az eredmény megtekinthető a rajzaim között. Újra elkezdtem az edzéseket itthon és jövő héttől mehet a kondi is. Ismét rá kellett jönnöm, hogy nem jó, ha nem tudom levezetni a feszültséget, kiüríteni a fejet egy pár órára. Sosem fogadkozom újévkor, most sem fogok, megteszem előtte. Cél: tavasz végére, nyár elejére formába lendülni. Sorstársak kerestetnek, de ha nem találok senkit, az sem zavar.
Ma délután a büszke nagybácsi feeling betört az egyetmre is, mivel a nővéremék kijöttek a campusra. Előtte voltunk szabónál, jövő csütörtökön megyek az első próbára. Készül a csoda.
Az elmúlt hetekben többször ejtettek pofára, mint amennyit bárki elviselne, de nálam lassan telik a pohár. Rendkívül lassan. Viszont nem tudom, hogy mi lesz, ha egyszer betelik. Zajos búcsú, valószínűleg. Mindenki képes megváltozni, csak érezném már.

Rénszarvasok+ami köztük van+minden mi jó=42

Zseniális két napon leszek túl lassacskán. Hétfő éjjel és kedd hajnal volt a tetőpont. Nem részletezném, benne volt minden, amit csak kívánni lehet, de nem kötelező. Olyan volt, mint egy hullámvasút. Ilyen lányt kitalálni sem szabadna, de én bármikor megtenném, szerencsére nem kell. Like a coconut. Játék-játék-jááátéééék.
Szóval a mai napot 2 és fél óra alvással lehúztam, az előadásom egy hármast ért, ettől még I'm a fuckin' genius. Délután ellátogattunk a Hertelendy kastélyba. Fényűzés a pusztában. Csak esett. Legközelebb vendégként megyek, majd egyszer.
Jelenleg a régi/új hobbimnak a várakozásnak szentelem az időmet. Mivel holnap animátorkodás lesz és még meg kellene beszélnünk a feladatot, meg különben is. Nincs kedvem ma is hajnalban feküdni.

P.S: Új karácsonyi háttérkép. Imádom.

The 9 Ugly Sandy Claws

Megint szombat lett. Olybá tűnik, hogy kedd és szombat, esetleg csütörtök a bejelentkezős napom. Nem véletlenül.
Ez a hét megint sikeres volt. Leküzdöttük az angol-akadályt, kreatívkodtunk, elsősegélyből is kikupálnak lassan, de biztosan és kacagás meg vidámság is akadt. Persze itt a hétvége, úgyhogy megint egyedül maradtam, de ez már csak így megy.
Csütörtök óta megint van időm filmezni, so töltögettem kicsit megint. Megnéztem a 9 c. animációs filmet (mesének nem nevezhető-a szerk.) és nagyon tetszett, érdekes film, persze zsenik is dolgoztak rajta; a The Nightmare before Christmas-t, mert imádom, mert megszállt az ünnepi hangulat és mert I'm the Boogie man; ezenkívül megtekintettem a The Ugly Truth c. filmet, ami hmm.. jó, csak a Knocked up után a szöszi Katherine Heigl nem durrant akkorát és Gerard Butler-ből is kezd kicsit elegem lenni and let's be honest, ez a film több régebbi mozisiker összegyúrva.
Végezetül egy jó (és nem friss-a szerk.) hír minden Tim Burton rajongónak, 2010-ben Alice in Wonderland. Hejj(, a magyar yeah)!



P.S: Vettem egy ananászt, meghámoztam és megettem.

Moondance

Azóta sem tértem magamhoz, nem is akarok.
Újra nekiálltam filmezni. Tegnap Big Fish-egyik örök kedvenc, Arthur és a Villangók-hiába és ma az August Rush c. film, ami hihetetlen, mert ilyen még nem volt és a The Soloist c. alkotás, amely nem tud nem nyomot hagyni. Addig adok az érzésnek, amíg lehet, ameddig csak bírom.
Időközben megkezdtük az elsősegélyt, szóval van mitől félnetek.

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már ősz!
hullni már eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...
/Paul Verlaine/

Elmúlt végre, itt a tél,
bú, s baj vége vár,
jobbomon kel fel a Nap,
balomon Holdvilág.

Legendarier night

Igen, megcsináltuk. Megvolt a bál anyum sulijában és a kis csapatommal együtt vezetett bár kb. 110.000 Ft-ot kaszírozott be. Ez bizony új rekord. Ráadásul a két újoncom remekelt, a hangulat megint zseniális volt és persze idén is rettenetesen elfáradtunk. (Elvégre 6 pm.-4 am. nem kevés idő-a szerk.) Rengeteg élmény és szép emlékek, amiket ha akarnám, sem tudnám felsorolni. Hölgyeim, csak annyit, hogy köszönöm, hogy ott voltatok velem, büszke vagyok rátok és jövőre ugyanott. Na és persze szeretnék minden nap így ébredni is.

Knock-knock

Egy biztos, ez a lány hihetetlen, de élmény. Ehh.
Már ma megvolt a Megyeháza látogatás, alelnök úrral beszélgetés a szakdolgozatomról, megvan a témám és a segítségem is. Angolon rendesen megdolgoztattak, lévén már megint egyedül voltam.
Mindjárt áll a bál, ahol csak csajok csipet csapatommal csúcsra törünk. Rá kellene pihennem, de reggel megyünk sógorommal szabóhoz, úgyhogy buktam a sokáig alvást.
Valami Amerika bekopogtatott Pécsen. R.I.P.

The unnamed feeling

Nem teszek elhamarkodott kijelentéseket. Ma mégis nagyon közel álltam hozzá. Egyszerűen megőrjít. Elkeseredtem, dühös voltam, nem értem, ordítottam volna, semmi értelme. Tönkretesz, de nem tudok másként nézni rá, csak úgy, ahogy eddig. Komolyan hagynom kellene, de nem tudom. Frantic-tic-tic-tic-tic-tic-tac.
Az igazán bosszantó, hogy egyébként szép kis nap volt ill. lett volna.

Slap-e Diem

Van az úgy, hogy melléfog az ember. Van, hogy folyamatosan maga ellen fogad és nyer. Van, hogy reggel mégis aranyat talál. Van, hogy fél napot tölt valakinek segítve, pusztán törődésből, és a végén emelt fővel esik pofára. Utóbbi ma megtörtént. Stílusosan. A Good Will Hunting c. filmben van az ominózus "Sajnálom, de dolgom van egy lánnyal." szöveg, amit felhasználva dobtam az esti pesti bl-meccset. Aztán kiderült, hogy nem úgy van az. Akkor boomshkriiishkks. Walk away. Hazajöttem, zeneterápiára ítéltem magam és lego alapkészlettel visszaépítettem, ami leomlott.
Pénteken megyek a szabómhoz, hogy megbeszéljem vele az új öltönyömet. Amitől sokan fognak könnyekben kitörni, ezt garantálhatom. De nem lövöm le előre a meglepetést. Még aznap vár rám némi Megyeháza látogatás, meg ez-az-amaz, amiről még nem is tudok. Este pedig kezdődik a bál, leszerveztem az idei csapatot, két régi motorossal és 4 újonccal. Cél a tavalyi 103.000 HUF-os bevétel túlszárnyalása, ugyanis minél több a bevétel, annál többet kap a team is, és mivel idén eggyel többen leszünk, így nem ártana.
P.S: Új himym epizód megtekintve.

Gyerek!

Kiadós alvás és pihenés után mára már tisztáztam magamban az elmúlt két napot.
A csütörtököt rögtön egy emergency call-al kezdtem, kicsilány bepánikolt a kresz miatt. Csigalom nyugavér. Délelőtt elmentünk megvenni a nyakkendőmet és kiválasztottunk még vagy 20-at. Majd lassacskán azokra is sor kerül. Délután még lehúztam az angolomat a campuson, aztán go home készülődni. Irány a Gólyabál. Kicsit zsúfolt, kicsit hangosabb a kelleténél, kicsikét le is kellett lépnünk az Aranyhordóba felfrissülni fejenként egy szál coronával, utána kis P.A.S.O, tiszteletkör folytatása, érdekes történések megélése és időben hazaindulás, mert reggel vizsga. Összességében nem volt rossz, mindenképpen megérte elmenni, már csak a ruhaköltemények miatt is. Bár a legszebbnek járó hely előre le volt foglalva. Nem is csalódtam. Sőt.
Fél 3 körül már elájultam, reggel 7-kor meg fel. Jó tulajdonságaim: nagyon ritka másnap és még ritkábban látszik meg az éjszakázás rajtam. Ébredés után csináltam egy 64 pontos vizsgatesztet úgy, hogy nem is nagyon láttam ki a fejemből. Ébresztőzuhany, le az állomásra, pick up kicsilányt és sprint vizsgázni. A menetszél plusz frissítés ilyenkor. Most jöjjön a lényeg. Teljes siker. Neki 68, nekem 66 ponttal. Hiába, kis zsenim. Pedig négyszer úgy nyomtam rosszul, hogy tudtam, de képtelen voltam kontrollálni. Ez az igazi tudás.
Jött az eufória és éhség, úgyhogy gyors gyros és pihent elmék játéka nyalókára. Séta, vasútállomás, búcsú scene. Majd hazának és 2 órányi szundi. Citrom, posta, bolt. 2 óra szundi. Mindezt letörölhetetlen jókedvvel. Igazi boldog nap volt.
Most viszont megyek zúgatni a Volgát, so "Viszlát, és kösz a halakat!".

Sodomy, calculatio...

Csendben folydogálnak a napok. Tanulok, eszem, alszom. Meg a szórakozás olvasás és zenehallgatás álcájában. Nincs unatkozás. Pénteken jön az éles Kresz-vizsga. Arra sem ártana készülni, bár lefekvés előtt megcsinálok 1-2-3 vizsgagyakorlást, azért remélem menni fog.
Ma 4 órát töltöttem el az utazásszervezés és értékesítés nevezetű órán, ami egyébként tetszik, csak leszívja az agyam. Röviden: állíts össze egy turiszikai terméket. Magyarul: az az utazás, amit láthatsz egy katalógusban. Plusz kalkuláld ki a részvételi díjat, ami durván 3 A4-es oldanyian vicces. (Innen a Hair-ből átköltött bejegyzéscím-a szerk.)
Holnap lesz a Gólyabál2009, ahogy ma kiszúrtam, délutánig 60 fő váltott jegyet. Ez ám a túljelentkezés. Igaz, hogy a helyszín megváltozott és kicsit összement, de a fellépőkben a P.A.S.O-t és a Nihilchips-et tisztelhetjük, akiket ugye a fiatalság kedvel. Úgy tűnik mégsem. Azért elmegyek, társasági esemény(=öltönyben feszítés), meg felügyelnem is kell egyeseket(=apatigris üzemmód), hajnalozás kizárva, mert vizsga előtt aludni is kellene.
Nyakkendőt is kapok holnap. Gondolom erre a hírre most többen felugrottak és önkívületben nekiálltak tombolni. Nem? Ejnye. És most? Jó, hagyjuk.

Egy ideig még biztosan

Már vasárnap is lett. Most vettem észre.
Visszatérve, csütörtökön már elállt az eső és 'kisütött a nap', remélem most egy kicsit így is marad.
Pénteken hivatalos voltam egy utó-Márton-névnapozásra, remek kis este lett belőle. Rég nem beszélgettem ilyen jót.
Az egyetlen hátránya a korai fekvés (4 am), 4 óra alvás, reggel kondi miatt kelés. Délelőtt elmentünk nővéremékkel öltönyt nézni, kevés sikerrel, de majd jövő héten.
Még mindig nem tudom, hogy megyünk-e bálba vagy inkább nem. Remélem azért még időben kiderül.
Egy biztos, 27-én megint barman-kedem anyum iskolájának bálján, immáron 3. alkalommal. Már várom. Az mindig legen...wait for it...dary.
Az előkarácsonyi vacsora egyre biztosabb lábakon áll, bár a létszám már elérte a 24 főt, persze ez még messze nem végleges, úgyhogy a lehetséges helyszínek száma leredukálódott egyre.
Most következzenek a jó hírek:
1. gizike újra él.
2. Biztossá vált, hogy az évet esküvő zárja, nem is akármilyen. Dec. 29-én esni fog a hó.

Meddig még?

Egy hete nem akart zuhogni, hát mostanra a helyzet megfordult és szakad, megállás nélkül, szó szerint és átvitt értelemben is. Néha felteszem a kérdést, hogy miért is segítek neki olyan nagy erőkkel? Mert hiszek benne, mert szeretem, mert vigyázok rá és nem is tudja mennyire. De mi van akkor, ha ő éppen nem tud hinni magában? Akkor mit kellene tennem? Nézni és hagyni képtelenség. Megváltoztatni a gondolkodásmódját nem lehet. Megérteni még annyira sem. De megpróbálok mindent. Mert én ilyen vagyok. "Szörnyű." Ma, a végén mégsem volt mit mondanom, ezúttal nem. Nem az én köröm. Hihetetlenül nehéz volt. Remélem megérte. Remélem megérti.

Volt már olyan elpipacsozott napod, amikor úgy istenigazából elbőgted volna magadat? Amikor minden 16 tonna, semmi sem jön össze, de nem az-apró-is-kiesik-a-kezemből napra gondolok, hanem amikor szenvedve a tehetetlenségedtől, amikor mindenkinek neked van mondanivalója, veled van problémája, leginkább magadnak és nézed, de nem látod az alagút végén a fényt. De mosolyogsz. Megértő vagy, átlagosan viselkedsz, talán kicsit nehezebben lépsz, kevésbé zavar az eső, több mindent veszel észre, mint egyébként. És közben éjfél lesz, kegyetlenül egyedül vagy, lenne kivel beszélned, de nem hívod fel, mert nem tudnál mit mondani, csak keservesen zokogni, pedig tudod, hogy ez nem a megkönnyebbülős fajta, és különben is miért fárasztanál mást a semmivel, ami most minden, ami mindenkinek megvan, ugyanúgy, csak máskor...

Pontosan a fentivel ellentétes napom volt. Nagyon is jól telt. Sőt. Gazdagabb lettem néhány új szép pillanattal (pl. a keleti parton). Még a házi KRESZ-vizsgám is sikerült. Aztán beesteledett és kicsúszott a gyeplő, elvesztettem a fonalat, kifogyott a papír. Megváltozott. Nem értem. Várok. Várom. Belive.(-best bro'm után szabadon)



P.S:
Bezzeg tegnap az esti sör-borozás, na az igazán jól sikerült.
Körvonalazódik az előkarácsonyi össznépi vacsora.
Órák óta zsibbad az egyik ujjam.

Rétipipitér, avagy mitévő legyek?

Az utóbbi napok egyszerre voltak csodálatosak, fárasztóak, őrültek, rettenetesek és átlagosak.
A szerda éjjel és a csütörtök volt a mélypont. Szembesülnöm kellett azzal, hog igenis létezik a lehetetlen és ténylegesen vannak megoldhatatlan problémák, amiket még én is csak tehetetlenül szemlélek. Nem vagyok hozzászokva. Általában, ha valamiről elhiszem, hogy meg tudom oldani, az úgy is lesz. (Mert egy dzsinnről beszélünk-a szerk.) De nem most. A csütörtökömet úgy, ahogy volt szépen el is rontotta, teljesen szerencsétlen voltam, de legalább van, aki mosolyt tud csalni az arcomra, még a nehéz napokon is. Jó dolog.
A péntek már vasútállomásos-búcsúztatós, aztán vásárolós-fejkiszellőztetős nap volt.
Ma pedig már túl vagyok egy kondizáson a best bro'-mal, meg nővéremék villámlátogatásán.
Lassan el kellene gondolkoznom a karácsonyi ajándékokon és tervezhetem meg az új szekrényemet is. Ráadásul még egy esküvő is előfordulhat idén, mintegy megkoronázva az évet. Szóval forognak azok a kerekek ezerrel, csak bírjam követni.

P.S: Végre sikerült beszereznem a Salsa Celtica albumait.
Cheflibre hivatalosan is elérte (és el is hagyta-a szerk.) az 500 látogatást. Köszönet Nyuszi népes rokonságának és kitartásának.

Re-re-re-re-rendben

Véget ért a hétkezdés. Mivel már elfáradtam, így mondhatjuk, hogy sikeresen. Míg Kresz-tanulmányaim gátolatlanul folynak, az egyetemen már rögösebb az út a cél felé. Gyűlnek a viharfelhők, de nem akar zuhogni. Még. Sajnos. Mostanában egyre furcsább álmaim vannak. Egyértelműek, csak nem értem, hogy miért és hogyan kerülnek oda( a polcra, egy perc, két hónap és egy durva hét...-Emil.Rulez!, ha valaki nem értené-a szerk.). Tegnap rámzuhant, hogy Nick Cave & The Bad Seeds-et kell hallgatnom, úgyhogy elkezdtem letöltögetni az albumokat, és folyamatosan szólnak.
Mióta befejeztem Faludy olvasását, azóta megállás nélkül dübörög bennem a vágy, hogy utazzak, menjek amerre éppen nézek, felkapni egy zsákot és vissza se nézni, vagy éppen keretek között és nem egyedül, de a lényeg, hogy utazni. Majd valamikor. Még van 6 évem.
Valami van a levegőben, de nem jövök rá mi az.
Meglepetés.

Répa, retek, mogyoró

Végre elmúlt az izomlázam. Utánanéztem a nemzetközi diáknak (ISIC), mert lassan esedékes lenne kiváltanom (és az otp-től pont kaptam értesítést, hogy már bankkártyával kombinálva is létezik). Egyúttal elkezdtem utazásokat nézni, aztán ehhez kapcsolódó fesztiválokat, és így jutottam el a Canterbury Festival-hoz. Új kitűzött cél: oda is eljutni. Nem egyszerű.
Elkezdtem olvasni az újonnan beszerzett Gomorra c. könyvet.
Ráakadtam a 'The Fun Theory of Volkswagen' nevezetű kezdeményezésre. Jó látni, hogy efféle is létezik, ezért nem tartom meg magamnak. Érdemes megnézni.

http://www.thefuntheory.com/

Focimaraton és következményei

Mint a címből is kiderül, idén ismét megrendezésre került a KE Focimaraton. 12 órás focira emlékeztető labdakergetés és egyéb tevékenységek folytatása, melyek elősegítik a pálya új dimenzióban való érzékelését. A hivatalos végeredmény az, hogy nem lettünk utolsók, sőt egy bizonyos, nem hivatalos kategóriában nyertünk is. Térdlövés SE. Volt első vér, húzódás, zúzódás, repedés, embert lépcsőn cipelés, győzelem, vereség. Hogy mi minden folyt ott ténylegesen és átvitt értelemben, azt nem részletezném, úgyis lesznek később videók és fotók. A végén fél lábbal a zuhany alatt, fél lábbal az ágyban és fél lábbal a szemétben, amit el kellett takarítanunk. Maroknyi hősök, akik megtettük ezt. Nem jöttél túl korán...Aztán majdnem HÖK-ben alvás, de jött a reggeli nappal a megmentőm, kedvenc Duna-menti lányom. Úgyhogy reggeliztünk, zuhanyozhattam és majdnemágyban fekhettem. Köszi. Aztán lassan délben kelés, tanulás a zh-ra, bementünk, megírtuk (laza 5- a szerk.), nem végigülés, még egy óra félkóma, aztán indulás kresz oktatásra, mindezt még félig pizsiben. Utána fel a buszra és go home. Kicsit alacsony töltöttségű a telep és minden porcikám sajog, de különös délután-este-éjszaka-hajnal-reggel-délelőtt-délután volt az egyszer biztos.

Itt a link az ominózus U2 koncert felvételéhez, a világ legjobbjai, ha valakit érdekel.
http://www.youtube.com/watch?v=V4QLFVrZ-fw

Lankadatlan éberség

Mégis hogyan lehetne összefoglalni ezt a hétvégét? Ááá, sehogy. Bármikor megismételném. Quimby, IH, Pécs. Köszönet a támogatóimnak és a bajtársnőimnek.
Lassan kezdődik a u2ube. At 1:30 am. Kitartás minden egyéb megkésett fanatikusnak.
Ez csak egy afféle jelzem-hogy-még-élek bejegyzés lett. (Legalább nem kell sokat olvasni- a szerk.)

53.

Ez a hét, úgy ahogy van, semmit sem ért. Annyira, hogy nem is emlékszem, hogy mit csináltam kedden vagy szerdán (kivéve, hogy megint volt Bl meccsen-a szerk.). Rengeteget olvastam és filmeztem, meg mászkáltam a városban, kötetlenül. Csütörtökön másik kedvenc barátosnémmal találkoztam. (Jó volt téged újra látni.) Mára összehoztunk egy kis teremfocit -alacsony létszám, annál nagyobb hajtással.
Nem mehetünk el amellett, hogy ma van az 53. évfordulója az 1956-os Forradalomnak.

1956, TE CSILLAG


A terrible beauty is born.
(Yeats)

Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hősök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt szobor többé a csizmában; –

csütörtök: lázrózsák mindenki arcán.
Földváry már kedd este elesett
a Rókus előtt. Szemközt, az iskola
padlásán felfegyverzett gyerekek; –

péntek: még több vér, tankok a Ligetnél.
Az ütegek torkolattüzeit
nézem éjjel és borzongok: a szörnyű
szépség most nálunk is megszületik; –

hat nap: a kénezett arcú halottak
apró csokorral mellükön, a járdán
(Köztársaság tér), röplapok, szorongás,
szemem előtt kis, tétova szivárvány; –

ölelkezés az Írószövetségben:
csomagolnak és indulnak haza;
feltépett sínek, utcák és fölöttünk
a szabadság liliom-illata; –

ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen. Bármi
következik, boldogság, hogy megértem; –

és újra péntek: a Dunánál állunk,
a nap áttör ködön, füstön. Talán
sikerül minden s az alkonyat bíbor
brokátja Zsuzska lenszőke haján;–

és szombat: hajnalban csupa reménység,
de estefelé: nyakunkon a kés.
A keleti szemhatár mögött mocskos
felhők, nyugatról álszent röfögés; –

mentünk a kétszázezerrel: nem bírok
újabb börtönt, s ha nem is jött velem:
Árpád óta bennem lakik az ország,
minden völgyét meg dombját ösmerem; –

a Bach-huszárok tankban tértek vissza:
eddig sem ápolt, s ha más föld takar,
mit számít az? és mit, hogy fiam majd
Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?

Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán
az ifjúságtól mind visszakapom,
és otthon, a sötét előszobákban
kabátom még ott lóg a fogason –

ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem – kijöttél velem

az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
és korlát nincs sehol sem – életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat

éjjelre és kedvet a szenvedéshez
s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,
ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –

ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.

/Faludy György/

Nyugtató szösszenet

Heyhooo. A hétvégén nem igazán volt időm leülni a gép elé huzamosabb ideig. Családos víkend volt. (Meg Forma-1 nézés vasárnap, szép volt Jenson!- a szerk.)
Letöltöttem sok-sok-sok-sok-sok filmet, elsősorban meséket, mert most azokra van szükségem. (Mókus!) Megszereztem a Disney's greatest hits albumot is. Ha nem volt gyerekszobád, akkor nem tudod értékelni. Supercalifragilisticexpialidocious. Plusz pont, ha tudod, hogy miben hangzik el.
Más. Ma reggel mentem vissza a dokimhoz. Pfű. Beutalt laborba, jobb a biztos. Magas vérnyomással élek, ez tudható, de ő az első orvosom, akit ez zavar. Pár napig figyelnem kell, véletlenszerűen meg kell mérjem. (Délután erőltetés alatt elérte a 161/108-at, ami egy átlagembert súlyosan kiütne- a szerk.) Egyébként jól érzem magam. Újragripeztem a tollasütőm, úgyhogy jöhet bárki, legyőzöm.

Végezetül valami olyan, ami hosszú ideje először igazán felháborított, éppen ezért -szokásomtól eltérően- továbbítom az alábbi üzenetet és készülök.

Miután Békéscsabán az aradi vértanúkra emlékezők egy Faludy-verset olvastak föl, a Jobbik tiltakozott a szerinte „cionista és magyarellenes” költő művének nyilvános szavalása ellen. Sőt: a párt a jövőben előzetes cenzúrához kötné, hogy hivatalos ünnepségeken melyik költő verseit olvashatjuk föl.
A legközelebbi állami ünnep október huszonharmadika, az 1956-os forradalom ötvenharmadik évfordulója. Már most, a nácik hatalomra jutása vagy kormánytényezővé válása előtt meg kell mutatnunk, mi vár rájuk, ha módjuk és alkalmuk lesz az ilyen gyalázatos fenyegetéseket ránk kényszeríteni.
Úgy jelezhetjük erőnket és szolidaritásunkat, ha ezen az állami ünnepen Faludy-írásokkal emlékezünk meg a forradalomról.
Kérek mindenkit, akinek ilyesmire lehetősége van, és megveti a cenzúrát, a diktatúrát, a kirekesztést, a rasszizmust és az emberi gonoszság minden formáját, hogy a nyomtatott lapokon, a rádiók és televíziók adásaiban, az internetes oldalakon, blogokban, fórumokon, minden elérhető, szerkesztett felületen egy Faludy-verssel, vagy legalább egy versszakkal, idézettel emlékeztessen az ünnepre.
Kérem, hogy aki egyetért velem, továbbítsa ezt az üzenetet.

Andrassew Iván

Parafenomittudomén

Eseménydúsítás történt az elmúlt napokban. Nem unatkoztam, jól éreztem magam, úgy igazán. Még szerdán részese voltam valami paranormális jelenségnek. Nem először történt. Néha megálmodok valamit a jövőből, egy hétköznapi jelenetet, és abban a pillanatban, amikor bekövetkezik, mintha kívülről néznék egy már ismert filmet. Tudom, hogy mi következik. Talán sosem fogom megérteni, hogyan lehetséges, talán nem is baj. Mindegy. Ezenkívül semmi a viszonylagosan normális dolgaimtól eltérő nem történedett. Csütörtökön volt szerencsém megkóstolni egy -a lehetőségekhez képest- nagyon is finom pizzát, hála Duna-menti lyánynak, akivel hivatalosan is beiratkoztunk a Citromhoz, és akit megint elintegethettem a szokásos tortúra keretében. Később aranykezű, leendő masszőrnőmmel ebédeltem a kedvenc török éttermemben. Péntek. Reggel visszanéztem a régi középiskolámba Kedvenc barátosnémmel, majd miután Best Bro'm is becsapódott, mentünk edzegetni. Csak lazán. Néhány sejtem azóta is ordít -meg nem erősített források szerint. Aztán kis shopping. Vettem egy rendes, univerzális teremcipőt. Lesz focimaraton és a tollasozásokhoz is kellett már. Megnéztem még néhány jó filmet. Cím szerint: Never back down, Fracture, Half Nelson. Mindegyik más-más műfaj, de valamennyi tetszetős. Utóbbi a leginkább nekem való.
Autumn pause.


P.S.: Irány Eldorádó levadászva. Készítsd magad, szünet után mozizunk.

Emlékeztek arra a napra, amikor működött a wifi...

Történelmi pillanat. Működik a wifi az egyetemen.
Egyelőre szokásos nap, az órám elmaradt, voltam alkalmassági vizsgálaton. Az alapok rendben vannak.
Tegnap koleszos lányaimmal shoppingoltam, de még nem volt rajtam a téli öltözet, egyelőre még semmi bajom. Azért lekopogom. Lassan animátori gyakorlatom lesz, szóbeli visszakérdezéssel. Ideje tanulni.

Battery charging

Lassan véget ér a hétvége, bár nekem egy nappal hosszabb, egyelőre. Tipikus kis weekend volt ez is. Szombaton -hétvégi időszámításban- hajnalban keltem, mert kiscsoportos edzőtermezés volt, Best Bro-m és Kedvenc barátosném társaságában, ez volt az egyetlen szokványostól eltérő pont. Két új rekord feljegyezve. Azóta tulajdonképpen filmezek, pihenek, olvasok (és persze eszem meg fürdöm, de ez talán egyértelmű). Filmek: 21; 2 days in Paris, utóbbi ideiglenes kiskedvenc lett. Könyvek: Jack London-Országúton. Pihenés: ágyon fekvés és zenehallgatás. (Frissült jukebox-a szerk.)
Képletesen kezdjük el a hetet.

Kellemes nap

Az idei első pénteki óráim voltak megtartva. Nem voltam erre felkészülve. Nehezen, de kibírtam, viszont az a nő, aki tartja, teljesen kiborít. Nem tud fogalmazni, de azért úgy diktál, mint akit ostoroznak.
A zikkurat elkészült, roppant tetszetős lett. (Büszke vagyok rád.)
A nap csúcspontja pedig: toll..waitforit..asoztam. De még milyet. Igazi feszültséglevezető volt. Élveztem nagyon, mondjuk ki voltam rá éhezve. Köszönöm.

A nap rossz híre pedig, hogy mint megtudtam, egyelőre a keringő még tervben sincs a Gólyabálra. Nagyon nincs ez így rendben.

Jó reggelt, ...atyaúristen

A cím a reggeli tükörbenézés pillanata.
Második reggeli bejegyzésem, ha jól emlékszem. Éjjel nem volt kedvem még írni is, inkább elterültem, mint Alföldön a furulyaszó. (Rádiókabaré: Bödőcs Tibor-a szerk.)
Tegnap megint jó kis napom volt. Visszakaptam a gyűrűmet. Az óráim is rendben lementek, már-már élveztem őket, komolyan. Masztabáról, de főleg zikkuratról nehéz műszaki rajzszerűséget készíteni, de ha te csak nézed, ahogy más szenved vele, az jó. Főleg, ha a te ötleted volt és közben folyamatosan szabotálod. Néha előjön a gonosz, csákányos, kis törpe énem. Heheheeee.
A tollas újfent elmaradt, a legújabb időpont péntek délután. De most már isteni almás sütivel egészült ki. Sounds good.
Lassan edzőtermi munkára ítélem magam, aztán irány egyedem-begyedem.

Ha kedd, akkor

Elpipascsolt egy nap volt. De. Felavatásra került a friss őszi kollekció. (34 elcsípett 'hűha'-pillantás, 2 elkapott félmondat, 4 elfogult vélemény és egy "Ön is a konferenciára jött?" alapján sikeres bemutatkozás volt-a szerk.) Ka-boom. Erre beköszöntött a nyárias idő. Most akkor mi folyik itt? Elegem van a rövidnadrágból.
Duna-menti lyány lebetegedett, de nem tud megfertőzni, pedig próbálkozik. Az a tésztaszerű valami tényleg jól sikerült. Zap. Viszont a pizza finom volt.
Szerda lett. Megint. Hosszú nap, de korán kelés nélkül, délután/este esetleges kőkemény badminton play.
Nem tudom, hogy mit olvassak. Inkább awesome(nem angolosoknak: 'alszom'). Jól van na, tudom, de mentségemre szóljon, a következő viccet kaptam körülbelül egy órája:

A mosómedve nappal bulizik, este alszik.
Mikor mos?
A kémény.

Ejj.

P.S: A gyűrűmet kérném vissza!

Olvasni jó

Mindenki számára elérhető közkönyvtárak vagy saját könyvtár, személyes használatra? Sajnálatos módon mindig is az utóbbi volt nekem a fontosabb. A birtoklás tudata, hogy bármikor levehetem a polcról, ha éppen el akarnám olvasni azt a bizonyos kötetet, rendkívüli módon vonz, míg a közkönyvtári kölcsönzés, amellett, hogy vitathatatlanul rendkívül pozitív jelenség, és ahhoz a temérdek könyvhöz máshogyan nem tudnék hozzáférni, viszont nem örökös tulajdon és ezért mindig fájó visszaadni a kivett olvasmányt. De minél többet járom a könyvesboltokat vagy böngészem az online könyváruházakat, annál inkább átbillen a mérleg nyelve. Saját könyvtár kialakításához idő és, ami a legszomorúbb, ma már rengeteg pénz szükségeltetik. Katasztrófa. A kettő között az e-book forradalom felé fordultam. Leszögezném, hogy nem állhatom a monitoron való olvasást, megöli belőle a szellemet (a tönkremenő szemekről nem is beszél-a szerk.) és a könyv számomra papír és tinta felülmúlhatatlan párosítása, de adott a lehetőség fizetség nélkül hozzájutni egy-egy műhöz és minimális önköltséggel kinyomtatni, bár ez utóbbihoz szükségesek kapcsolatok, vagy eszközök.
Ez az egész bejegyzés azért született, mert megint találtam pár könyvet a kívánságlistámra. Már túl hosszú. Ráadásul nagy részük nem található sem a könyvtárban, sem magyarul a neten, csakis a boltokban.

...Ráérős kis napom volt. Tervezgettem, szervezgettem, írogattam.

Mindennek eljön az ideje

Let me see. Vásárolgatós pénteki nap volt, némi igazi ősszel fűszerezve. Ez egyet jelent a már régóta várt zakós-inges style eljövetelével. Csak tartson ki a 'jó' idő. Visszatérve, vásárolgatós. Sajnos egymagamban rohamoztam meg az üzleteket, ami átferdítve olyan, mint fél kézzel röplabdázni, tehát szinte reménytelen, de legalábbis körülményes és kívülről szánalmat keltő. Éppen ezért töltött el büszkeséggel, hogy kitűzött célomat elérve, sikeresen beszereztem egy pretty nice farmert, ráadásnak pedig egy remélem-lesz-olyan-hideg-hogy-fel-tudom-majd-venni kabátot, meg egy inget, amilyet már régóta kerestem. (Utóbbi kettőt csak ma délidőben sikerült vételezni, de a próbájuk még pénteken volt-a szerk.) Lényeg a lényeg, mostantól lehet farkasordítóan cudar az időjárás, én készen állok.
Délután Kedvenc barátosném és a Best Bro-m elhívott IC koncertre, ami sajnálatos módon már nem az én világom (Sznobozzátok le!-a szerk.), így 'nem' volt a válasz, de előtte azért elhívtam őket beszélgetni, mert ritkán találkozunk. A vége az lett, hogy ők sem mentek el a koncertre, hanem 'elrettentő' módon elmentünk a kedvenc török éttermembe és egy Döner kebap mellett beszélgettünk egy jót. Mi voltunk az egyetlen vendégek. A koncert előtt összefutottunk pár ismerőssel, láttunk jópár csírát (Csíra: jó esetben középiskolás, de legalábbis akorú fiatal-a szerk.) és talán már nem csak én láttam azt, hogy bár nem sokkal vagyunk náluk idősebbek korunkat tekintve, más nézőpontból viszont nagyon is. Az üres étterem ébresztett rá arra, hogy nem sok hozzánk hasonló mászkál a városban, aki képes feladni egy péntek esti reggae koncertet (amiből ráadásul vagy 10 ugyanolyan van egy évben) azért, hogy a barátaival legyen. Bár lehet, hogy a helynek nincs kialakult vendégköre. Vagy ennyire nem szeretik az emberek a török konyhát. Vagy egy másik étteremben voltak. Summázva, jó dolog kimozdulni otthonról és jól érezni magunkat, de nem hiszem, hogy feltétlenül egy véletlenül-se-halld-meg-amit-a-másik-mond buli az egyetlen/legjobb lehetőség erre.

Megjegyés a fenti két emberkének:
Szeretlek titeket gyerekek. Ti vagytok a legjobb páros, az élő példa, hogy érdemes küzdenem.
(P.S: jövő héten kis családias kondi.)

...
Ma semmi sem történt a shoppingolás befejezésén túl, leginkább HIMYM-t néztem és olvastam. Szörnyen lusta vagyok. Tudom. De szombat van. Mindegy. A térerő legyen veletek!(ma hallottam, nagyon rossz, de kellett)

Elmaradtus bepótolandus

Rövid technikai szünet után, mielőtt bárki rámragasztaná, hogy elhanyagolom az írást, visszatértem. Őszintén szólva nem volt fél órám, hogy leüljek végre és írjak valamit. Na, de most aztán...
Hétfő. Rettenetesen unalmas nap volt. Mivel az óráimat átrakatták keddre, így semmi dolgom nem volt. Elintéztem a jelentkezést a Citrom autóssulinál, úgyhogy október 26-án megkezdjük az elmélet elsajátítását. Fav' török éttermemben ebédeltem egyet, aztán sétáltam a városban. Izgalmasan hangzik, ugye? Én mondtam.
Kedd. A délelőtti sokat írós-majdnem papír meggyulladós órámat még végigültem, aztán kis beszélgetés után, szedtem a batyut, meg a hamuban sült podácsát, fogtam a pénzem és mentem Pestre, mert este Debrecen-Lyon meccs volt. Hála a nagybátyámnak a hazai meccsekre bérletem is van, méghozzá jó helyen. Felmentünk egy rokonommal Érdre, ott pihi, vacsi, majd összeszedtük a 4. tagot és megrohamoztuk a forgalmas fővárost. Akkora tömeget, mint amekkora a stadionnál volt, még tényleg életemben nem láttam. Ehhez képest 10 perc alatt bent is voltunk a helyünkön, pedig távolságok azért voltak. A meccsről annyit, hogy jó volt a hangulat, de a francia szektoron kívül, jól láthatóan csak én szurkoltam az OL-nek. Érdekes volt. Pár ezren kifejezetten csúnyán néztek, amikor ünnepeltem a gólokat. Márpedig 4 is volt belőlük. Szerencsémre a B-közép messze volt. Csak a rend kedvéért: DVSC-Lyon 0-4. Következő felvonás 20-án. Meccs után vissza Érdre, kis pihi, aztán irány hazának, némi kitérővel. Nagyjából 3 óra magasságában értem haza, 4 körül aludtam el és 6.30-kor keltettek. Nem részletezném az állapotomat. Nem volt fényképarc.
Már szerda lévén reggel rögtön munakjog órám volt. Oh, yeah. Frissen, fiatalosan. De legalább nem voltam egyedül ezzel az állapottal, és így sokkal viccesebb volt. Kölcsönösen ébresztgettük és fárasztottuk egymást kedvenc Duna-menti lyánnyal, de jól szórakoztunk. Utána némi szíverősítő kellett, mert pont hosszú nap volt. Egy m&m után, jöhetett az animátori gyak., még mindig az egyik legjobb órám. Aztán utazásszervezés és értékesítés (csekély 6 kredit-a szerk.), eddig nincs vele bajom, csak sok így egyben. Kicsilány nem is bírta, úgyhogy magamra maradtam. Szinte.
Egyedem-begyedem után hazaestem és pihentem? Nem bizony. Ebédvacsora és irány a varrónő, családostul. Készen vannak a beadott ingjeim, úgyhogy jöhet az ősz. Már csak egy farmert kell találnom. Segítség. Estére meghívást kaptam egy szülinapolásra a campuson, de már mozogni alig bírtam, úgyhogy nem lettem volna jó társasági lény. Így viszont sikerült kialudnom magam, de legalábbis eljutottam a 8 óra alvásig. Ami elég. Lementem edzegetni, most pedig úgy éreztem ideje bepótolnom az elmaradtakat. Bár éhes vagyok, mint a Farkas, Piroska, a nagyi és a vadász(kés nélkül) elfogyasztása előtt, de majd ezután eszem.
Megérkezett és megnézettetett a How I met your mother 5. évadának 2. része. Az első jobban tetszett.

Vas-ár-nap

Tipikus vasárnap volt. Sokáig szundizás, borotválkozás (ideje volt-a szerk.), ebéd főzés és elfogyasztás, f1, chillax egész nap. Közben olvastam, és tervezgettem egy utat. Utóbbi majd elválik. (Azok a rémes föníciaiak!) Abszolút nem várom ezt a hétfőt. Még órám sem lesz, mert páran kikönyörögték, hogy legyen inkább keddenként. Örülünk, Vincent? De nem ám. Ráadásul a jogsit sem kezdem még ma, elcsúszott az adminisztráción, ami az orvosomon, ugyanis péntek reggel nem sikerült fogadnia. Ajjajjaj, egy levelet felkapott a vihar... Kicsit bosszús vagyok. Viszont, ma pótoljuk az elmaradt tollast, ha fent is úgy akarják. A nap híre pedig, hogy holnap megyünk BL-meccsre drága fővárosunkba. Mindezt ingyen és bérmentve. Így kell ezt.

Különös éjszaka volt..

Az elmúlt 48 órában én voltam a lakás egyedüli ura. Ezért nem volt más hátra, mint...
Pénteki csajos este. Ehh. Bár csak csökkentett létszámmal voltunk jelen, és nem volt zökkenőmentes, de nagyon jól sikerült. Élveztem, remélem nem csak én. Ráadásul finom lett a vacsora is. (Bacon-be csomagolt csirkemell rozamringos burgonyával és appleberry pie-a szerk.) Csak az a rohanás. Majd legközelebb. Mert a lányok, a lányok, a lányok angyalok.
Órákig nem tudtam utána elaludni, volt egy nagy batyu információ, amit fel kellett dolgoznom. Ebből kifolyólag nem keltem túlságosan korán, mondjuk dél felé. Gyors napkezdés után pedig nekiláttam a romeltakarításnak. Még mindig nincs házimanóm. Hiba. Némi pakolás, takarítás, keresés, megtalálás után jöhetett a, talán Üveghegy méretű, bár azt még sosem láttam, mosogatnivaló eltüntetése. A varázspálcám a régi taláromban maradt Skóciában, így puszta kézzel fojtottam vízbe a koszos edényeket és tányérokat. Washember és hű társa, akivel mindig együtt Jar. Többmenetes, heroikus küzdelemben, egyhangú pontozással győztünk.
Délután némi unszolásra telepítettem a Skype-ot, mert az jó, és próbabeszélgettem a nővéremmel. Így átjöttek vacsorára, aztán többnyire mesét néztünk és vártuk anyut haza. Merthogy pizzát sütöttem. Grape pizza with honey, rosemary, prosciutto and mozzarella. A sonka saját ferdítés, mert egyébként rettenetesen édes. Ez volt az első pizza, amire nem paradicsom alapú szószt tettem. Felkerült a repertoárba. De legközelebb többet kell készítenem.
Miután nővéremék elmentek haza, régi ismerősként üdvözöltem a mosogatást. Újabb meghitt fél órát töltöttünk együtt, hangulatvilágításban, halk zene szólt, kint ragyogtak a csillagok, mélyen egymás szemébe néztünk és letepertem.
Jó kis két nap volt. Kellenek az effélék.
Most lett vége egy remek filmnek, parádés szereposztása van, a címe: Retúr. Tetszett. De most aztán már tényleg aludni kellene.

Akár még azt is

Tegnap szokásos nap volt, de délután megtartatott az első utazásszervezés és értékesítés nevezetű csodálatos órám. Egész jó. Elvoltunk.
Ma szokásos délelőtti edzőmunka, utána pedig egy árva gazdasági angol óra (ami két és fél-három órát jelent-a szerk.). Phantom Planet-California. Végezetül napot feldobó, kivételesen buszra-rohanós "tortúra" kedvenc Duna-menti lyánnyal, aki nélkül átlagosak és unalmasak lennének a napjaim. Millió csók és köszönet.
Holnap rohanós-energiafogyasztós-avégénnemmosogatós napom lesz. Vázolom: kora reggel megyek alkalmassági vizsgálatra a háziorvosomhoz, aki új és még sosem találkoztam vele, majd jóbarátos-beszélgetős dózsázás jön, egy csipetnyi 'közben hívnak, hogy lesz-e tollas'-sal, ha igen, akkor utána going to campus, utána hazaesés, zuhany és bevásárlás, mert este 'csajbuli' és olyankor nagy a sürgés-forgás a konyha táján. Mert nagyok az elvárások. Jó társaságban ráadásul a fogyasztás is magas. Jelszó: sokat és finomat. Külön finomság, hogy kettő személyes a konyhánk. Heheheeee..
Mi lesz itt? No photo. Az biztos.


Három hete találtam ki és biztosan nem én vagyok az első, de azért kis közösségem berkein belül levédetem: hippinállás. HP után szabadon. Hajnali kelésre fel, mindig balra el!

PS: Pécs mr2 nem jött össze, majd legközelebb.

Kedd újra a ringbe szállt

Igen, igen, nem. Szép kis nap volt ez ám. Dózsa, zuhany, egyedem-begyedem, ahol lassan tanulni is kell valamit. Ráérünk arra még. Aztán kedvenc Duna-menti barátosnémmal töltöttem a nap hátralévő részét: mialatt megkapta A posztert, v+ettünk Döner-t, megejtettük a mikromozit, egy nagyon jó és rettenetes szomorú filmmel. De ilyen is kell néha. Meg lezsíroztuk (talán így mondják a fiatalok, nem?) az autóssulit, úgyhogy karöltve vonulunk be az autóvezető-gyárba. Hurrah! Good news.
Más, összejön a csajbuli, csak csökkentett létszámmal.
Pécs mr2 még mindig kérdéses.
Holnap kint alszom a campuson 11-től 19-ig. Oh, yeah..ez kellett.
It's more than awe-"some", it's awe-"quite a bit".
Bizony ám, megnéztem a How i met your mother s05 e01-et. Nem csalódtam, sőt.


Ez itt kivételesen a reklám helye:


Szati for president!

Valami van

Ki gondolná, hogy megesik még ilyesmi? Pedig így van, ahogy mondom. Meglepődtem. Ennyi bizony. Nagy hír. Azért ne kövezzetek meg. Mostanában elég üresjáratosak a napok, legalábbis olyan eseményeket tekintve, amelyek megkapták a publikus megjeleníthetőségi engedélyt. Eddig is nagy vonalakban írtam, ezentúl is így lesz. Nem véletlen. Egyrészt rajtam kívül senkit sem érdekel, másrészről rajtam kívül senki sem élvezi. A semmiről is lehet izgalmasan írni, csupán sok évi gyakorlás szükségeltetik hozzá, na meg persze türelem és valljuk be a veleszületett tehetség sem utolsó tényező. Ékes példája a fentieknek ezen bejegyzés.

Kinéztem az autósiskolát, ahol megtanulok gépszörnyet irányítani. Pfű. Ha elnézek egy dimenziók közötti kapun át a jövőbe, jól láhathaóan nem lesz túl nagy szükségem rá, de mit szépítsük, az alapfelszerelés része a jogosítvány. Nem egyedül kezdek neki, így azért könnyebb.

Egyéb. Csütörtökön, ha én is úgy akarom, akkor Pécs városának lakói reszkessetek, mert érkezem mr2-koncertre.
Pénteken pedig szeretnék egy igazi csajbulit összehozni. Az utánozhatatlan emlékére és a lehetséges viszontlátások örömére. Levelek lassan úton, csak a baglyom még nem tért vissza a vadászatból.
Holnap szolíd mozizás, nagyon szűk körben. Végre.

Happy birthday

Ma ünnepeltük meg a nővérem születésnapját, ami holnap lesz, de most tudtunk összeülni családostul. Jó volt nagyon. Bár a nap fennmaradó része a takarítás-főzés-mosogatás háromszögében zajlott le. Rosszabb, mint a Bermuda. Itt egy nap tűnik el, nem hajók. Ráadásul csak délután tudatosult bennem, hogy már vasárnap van. Pipacs. Egyrészt örülök, hogy végre lesz másféle tennivalóm is, másfelől megint nem sikerült kipihennem magam rendesen. Még nem álltam át. Dolgozom rajta.


Megjegyzések:
1. Frissített jukebox, teljes csere.
2. Találtam egy 4 levelű lóherét. De nem ám.
3. .meyleh a meserek géM
4. Jön a hétfő, amely minden bizonnyal csodálatos fénnyel ragyogja be a hetem kezdetét. De elgurult a kedves-gyógyszerem. Pech és pánik.

Kattog az a gép

Éppen befejeztem a Kazohinia c. könyv olvasását. Rettenetes olvasmány, nagyon tetszett. Hosszútávú, komoly lelki hányattatást vált ki az olvasása. Az olvasó hasonul, mereven elzárkózik, beletrődik, kineveti, elborzad, sír és a majd beleőrül a vége bizonytalanságába. Senkinek sem ajánlom. Ha valaki esetleg rákeresne, akkor leszögezném, hogy nem tudok egyetérteni a wikipédiában leírtakkal, az elfogadott (leegyszerűsített) értelmezéssel. Feladta a leckét ez a könyv. Nem hiszem, hogy sikerül elaltatni a fogaskerekeket gondozó munkásmanókat, de meg fogom próbálni, most.



..meghallgattam az albumokat. The Bravery-The sun and the moon, Kings of Leon összes, Muse-The resistance, Mando Diao-Give me fire. Egyáltalán nem rosszak, sőt van amelyik kifejezetten tetszett, bár az efféle stílusoktól már elorientálódtam, de ezek szerint nem teljesen. Aki kicsit is fogékonyabb az alter-, indie- és stadionrockra, és nem ismeri a fentieket, az nyugodtan belevághat.

Szabadulás magamtól velem

Elmondhatatlanul felesleges napom volt tegnap. Éppen untam magam. Ilyenkor arra gondolok, hogy mennyire szánalmas dolog szinte semmit sem kezdeni magammal. Lényegesen üresebb az élet, ha nincs kivel megosztanod, de olyasvalakit nem fúj a szemembe a hajnali szél. Nem is örülnék neki. A barátok pedig szertefelé az országban bajlódnak a saját életük megalapozásával, többnyire elérhetetlenek vagyunk egymás számára. Dózsahalál, aztán valami ebédféle összeütése és olvasás. Egész nap. Kifolynak a szemeim. Lenézem magamban ezt az embert és az elpusztításán dolgozom. Letöltöttem némi zenei anyagot lazításképpen. Majd megosztom, hogy miket és hogyan tetszettek, ha végeztem a végighallgatásukkal. Eddig bírta a szervezet a terhelést, irány az ágy.

p.s: Remélem Julcsa leszel, különben közbeavatkozom.

Ehh..ez is én kellek

Régen volt már ilyen napom, mint a tegnapi. Visszatérni a régi kerékvágásba, de már másként gondolkozva és érezve, nehéz. Mint Frodó a sikeres útja után, a Megyébe visszatérve, nem találta már a helyét. Azért jött elő, mert hosszú idő után először 'tettem fel' a vonatra kedvenc Duna-menti barátosnémat. Odaúton nem loptunk virágot egy meg nem nevezhető helyről. Ez rágalom. (Remélem túlélte és célba is ér.)
Hiányzott. Jövő keddre fel!
Az idei első gazdasági angol órám is megtalált. It's gonna be a very easy semester. JK. Azért megpróbálom kihozni a maximumot.
Eszeveszett száguldásba kezdett az idő. Már túl vagyok a 2. hetemen. Ideje lenne nekikezdenem az egyéb fontos teendőimnek. Nevezetesen angol vizsga-felkészítő(nyáron felsőfokúzom, ha minden összejön) és a jogosítvány megszerzése. Muszáj lesz. Ez a két csekélység, plusz hamadiknak a jelenlegi tanulmányaim sikeres befejezése, a Még-Szeged-Előtt terv három pillére.


Megjegyzések:
1. A macskák nem szeretik a hagymás-tejfölös chipset (Nincsenek egyedül-a szerk.)
2. Egy virágot gyökerestül kitépni, majd víz és föld nélkül kitenni egy 3 órás tripnek, nem egy átgondolt terv.
3. Majdnem elütöttünk egy buszt.

YNWA

Ott zizzent. 1-0. A Loki jól játszott, a Pool gyengébben, de elég volt. Zárójeles Arsenal fordítás, nem volt csúnya. Egy darabig ennyit a fociról. Két hét múlva pedig már a helyszínen nézzük.

Egy 'jó' hír. Kiderült, hogy az elmaradt elmúlt 3 heti hétfői óráim, jövő hétfőn bepótlásra kerülnek. Nem örülünk. Egyáltalán nem. Mondays don't like me.

Egy kis semmiség

Első vállalati munkajog órám és első animátori gyak. órám is megvolt ma. Hurrah! Utóbbi pozitív csalódás volt. Abszolút. Nyári meleg köszöntött be a mai napon. Kicsit furcsálltam. Talán ennyit erről.
A lényeg fél órán belül következik. Liverpool-Debrecen. Sajnos nem a helyszínen nézzük, azt nem sikerült összehozni, mert nincs közvetlen chartrer-járat (meg annyi pénzünk sem volt rá). Ráadásul értelmes embernél nincs Digisport a közelben, úgyhogy marad a netes közvetítés. Ka-boom. Mindenki nevében remélem, hogy most működni is fog. De ne is gondoljunk az ellenkezőjére. Tudom, a Lokinak kellene szorítanom (hazaszeretetből, tudat alatt meg is teszem), de a Pool, az Pool, és egy Liverpool-Juventus döntőért bármit, úgyhogy:

"When you walk through a storm,
Hold your head up high,
And don't be afraid of the dark.
At the end of a storm,
There's a golden sky,
And the sweet silver song of a lark.
Walk on through the wind,
Walk on through the rain,
Though your dreams be tossed and blown…
Walk on, walk on, with hope in your heart,
And you'll never walk alone…
You'll never walk alone.
Walk on, walk on, with hope in your heart,
And you'll never walk alone…
You'll never walk alone."

Open season

Semmi érdekes nem történt. Vagy mégis? Igen, végre megvolt az első órám. Kicsit sokáig tartott mire idáig eljutottunk és ideje korán vége is lett, de volt. Amikor délután, egy kisebbecske dózsahalál után, "elindultam szép hazámbúl"...szóval otthonról, szembejött egy éppen a napját bevégző munkácsíra-csoport. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy csak szokásosan kiröhögjem őket vagy elkenődjek, hogy ők már végeztek, én pedig csak most indulok egy elmekontroll maratonra. Persze, az előbbi nyert. Beugrott a 'hajnali' fél 10-es kelés képe és minden felmerülő negatívum elillant. Este megtekintettem az aktuális bl-meccset. Superpippo Inzaghi még 34 évesen is űzi az ipart (ötösön belül nincs párja). Ez jutott. Azért, Forza Juve! csak a tisztánlátás kedvéért. Este megnézném a L'pool-Loki meccset, de nincs digisportom, úgyhogy ha valaki tud tippet kis városomban, a Kupolán kívül, akkor kérem jelezze.

Apró:
Színházpartner kerestetik. Egy-egy előadásra, de inkább egy teljes évadra. Ha nem lenne egyértelmű, akkor hölgyek jelentkezését várom.

Egy jóképű laptop-táska szintén hiányolva van, keresem mindenfelé, de több szem többet lát. ((nememo, nempincsi, bőr előny, vagy szolídabb színek, formálisabb öltözethez(ing-zakó) lehetőleg passzoljon és egyetemistához mért árkategória))

I've got sunshine in a bag.

Gondola-t

Keresem, keresem, keresem, keresem, nem találom. Ha olvasol egy könyvet, az önkéntelenül is hatással van rád, de csak addig, ameddig olvasod, nem tovább. Utána már csak a gondolataidat térítheti el, ha gondolkozol rajta vagy valami azzal kapcsolatos dolgon. Most velem is ez történik. Mennék is, meg nem is. Ordítanék az utcán és suttognék a sötétben. Félek mindentől, mégis képes lennék bármire. Megmondanám és elhallgatnám. Színtelenek az esőcseppek az ablakomon, mégis minden színt látok bennük. Tollpihe és acélgolyó. Légüres térben mégis egyszerre érnek talajt. Ez a kulcs? De minek a kulcsa. Egyensúly? Nem is létezett, csak mikor már nevet adtunk neki. Itt ülök, a Blur-től a 'Sing' szól és fogalmam sincs miért írok még mindig. Közben vált a zene, behallatszik az esős aszfalton elzúgó kocsik surranása. Lou Reed-The gun. Némi változás, egy emlékfoszlány. Egy lány. Egy másik életben. Élet. Sodródás. Evező. Új vizek. Jó irány? Jövő. Nem látom. Látni akarom, de nem nézni. Bob Dylan-Moonshiner. Road to Europe. Supertramp. Út a végtelenbe és látni mindent. Otthon. 6 és fél éven belül. Amen. Nagy tervek, de ki vagyok én? Nem hiszek a rendszerben, ezért semmi kézzelfoghatót nem tudok letenni az asztalra. Pedig a szülőknek, munkaadóknak az kell. Semmi más, csak a papír. A szellemi érték, mifelénk nem ér sokat.

A mai nap összefoglalva: Mondays don't like me. Reggeli kondi, majdnem felesleges campuslátogatás, home sweet home, olvasás, anyum megkapta a gipszet->light házimanó feeling, de nincs ezzel semmi baj.



Megjegyzés: mindez, amit olvastok, 3 órával később került megírásra, az időbélyegzőhöz képest.

Vegyesfelvágott

Ez a mai nap mondhatni félelmetes volt. Kezdetnek egy előre lebeszélt csoportos dózsázás hajnali 9 órakor. Szombaton. Nem vagyok normális, és élvezem. Utána rohanás haza, rapidzuhany és irány a varrónőm. Ruhapróba. Tökéletesre alakított régi zakóm, akik megtehetik, majd meglátják. Ráadásul úgy tűnik, hogy megoldódott a szabó keresési problémám. Kaptam egy jónak tűnő tippet, mitöbb helyben. Reszkessetek, mert ha megfelel a szerénynek nem nevezhető elvárásaimnak, akkor olyan brutálisan gyönyörű öltönyt készíttetek, hogy november végén még az is előfordulhat, hogy páran elsírják majd magukat. Előbb azonban egy csere-zakó szükségeltetik az őszre. Ezen kiadások fedezéséhez képest szűkebbre van szabva a pénztárcám, így bekapcsolt a spórolás-üzemmód. Ezzel el is érkeztünk a kihagyott ma esti MR2-turné koncerthez. Egy fellépőre lettem volna kíváncsi, bár láttam őket már kétszer éven belül, de azért nem lett volna rossz, viszont a másik kettő nem az én világom. Így döntenem kellett, hogy érdemes-e kifizetni az 1500 HUF-os belépőt vagy inkább utána találkozom a többiekkel. Az utóbbi nyert, főleg, hogy mint később ecsetelni fogom nem volt egyszerű a délután, de az utána többiekkel összefutás persze nem valósult meg. Így jártam, nem először, nem ért meglepetés, azért nem túl jó érzés, bármennyire is örültem a megkésett sms-nek. Tehát a délután, nagy show volt. Design tapétázás az étkező elszeparálása végett, lévén óriási lakásunkban egy légtért képez a nappalival, mindezt anyum begyulladt csuklójával fűszerezve. Életem első tapétázása volt. Ki nem állhatom a tapétát. Az eredmény tetszik, nagyonis. Magával a tapétával, mint létező elemmel van problémám. Festés-párti vagyok. A munka végére befutott nővérem kis családjával. Pakolás, takarítás után, anyut némi erőszakkal elküldtük nővéremmel orvoshoz (Ínhüvely-gyulladás. Paff. Két hét gipsz. Schön.), sógorom és én pedig mentünk tollasozni az unokaöcsémmel. ("Megyünk tollasozni, Ádival nagy tornaterembe."-erre nem lehet 'nem'-et mondani) A végén szinte minden volt csak tollas nem. Imádom. Elfáradtam estére. Nem mozog egészségesen a karom és a derekam, de most lesz egy nap pihenés.
Sajnálom, hogy pont most hagytam ki egy estét a barátokkal, ismerősökkel. De sok volt a ma, sok lesz mostanság minden. Két hét múlva csütörtökön viszont megyünk Pécsre koncertekre (HS7, PASO, Csík). Remélem tényleg 'megyünk' és nem 'megyek' lesz. Készítsétek a futont.

Nadrág.Korrekció.

Viszonylag koránkelés-zuhany-boltba menetel-vissza-sütésfőzés-közben Kedvenc barátosném megjöve a robotból-nadrágvásárlás lilasvájcban (perfect, de az ing maradt, mert nem hosszú az ujja)-buszos elválás-hazának-ebéd-film-család-film- és itt is vagyok. Sógorom hozott nekem afrikai harcsafilét. Most keresek egy kipróbálásra érdemes receptet. Nem mindennap juthatok hozzá frissen. Majd úgyis írom, mit alkotok belőle.

Na és akkor most, a fent említett hölgy megszólt, hogy neki nincs "igazi" jelzője a bejegyzéseimben. Most akkor írok valami igazán érzelmektől túlcsorduló pár sort, ennek magyarázataként. (Másképpen nem megy, így születtem.) Az az igazság, hogy nem tudtam megfelelőt kitalálni, mert még a gazdag magyar nyelv sem képes leírni a valódi szerepét az életemben. Ha megpróbálnám, akkor a fejemet teszem rá, hogy a 90% félreértené. Ezért nem teszem. Sok nő volt és van jelenleg is az életemben, akik igazán fontosak. (Családomon kívül.) De legtöbbjük csak egy korszakot képviseltek, nagyon kevés az, aki végig "kitartott" mellettem, minden viharos időben. És csak egy akire igazán rá mertem bízni magam. Na ez vagy Te. Lassan egy évtizede ismerjük egymást, ami a mi 'tojáshéjseggű matuzsálem' korunkban soknak számít. Mostantól mindig kapsz egy nagy 'K'-t, többet nem tehetek.

Mindenkinek jó hétvégét!(Igazából nem mindenkinek, csak annak, akinek egyébként is mondaná-a szerk.) Csak aktívan, és ne feledjétek még a fekvés is energiát fogyaszt.

Ez egy ilyen..

A tegnapihoz mérve alacsony színvonalú nap volt. Miután a Dózsában eltöltöttem két és fél órát, úgy, hogy észre sem vettem, hazatérve egy jóleső zuhany (ami némi rutint igényelt hátmosás terén, a 'falra kent tusfürdő'-re gondolok) és a U218 album elindítása után hirtelen fél 7 lett. Pedig csak egyet pislogtam. Egy kiadós több, mint 3 órás pislantás volt. Utána megjöttek nővéremék, szóval nagybácsi üzemmód bekapcs. Ha még nem mondtam volna elégszer, akkor: imádom az unokaöcsémet. Sötét lett, elmentek, én pedig letelepedtem a gép elé, körbebeszéltem a pécsi egyetemistáim többségével és megírtam ezt a bejegyzést, aminek sokan örülnek. Gondolom. Me too.
Holnap aktívabb nap jön, szóval kitartás.
Remélem Fehérváron rendben megy/ment a TCS koncert, mert visszavárja Kaposvár, meg én is.
Egy jó tanács: ne egyetek lefekvés előtt sok szőlőt, ha rendben működik az anyagcserétek, mert nem lesz jó vége, meg közepe.
Szóval megyek olvasni.

Micsoda nap, nő és miniwinniethepooh

Megint zseniális hangulatban, jó játékkal kaptunk ki. Szép magyar szokás. Valahol biztosan megírták, hogy csak a fiammal mehetek magyar érdekeltségű vb meccsre. Ha így van, ám legyen. Persze a matek még közbeszólhat, de ne áltassuk magunkat. Nem fog.

Ma megint egy csodás napot töltöttem el a campus terültén? Nem hát. Ugyanis még mindig a rendszer áll vesztésre, így az óráink elmaradoztak. Ki hitte volna? Éppen ezért reggeli felesleges felkelésemet megmentendő, egy felkérésnek eleget téve, elmentem koleszos lányaimmal shoppingolni. Összefoglalni possimpible. Sikeresen beszereztünk egy nadrágot, az előre kinézett helyett egy másikat persze, majd leküzdöttük a felső-szirének csábító hívását, aztán prédikációmat figyelmen kívül hagyva beültünk a McDonald's nevezetű fertőbe, hogy kiéhezett hölgyeim csillapítsák éhüket. Túléltem, bár a szagoktól ott mindig elfog az émelygés. Ráadásul a hírhedt Vili, a veréb és a dagadt bandája által körülvéve nem volt veszélytelen vállalkozás. Elorientálódtunk az üveghegyeken túl a Tescoba, majd corsozás, utóbbi már miattam is. A Vögelében ráakadtam az ingre, amit régóta keresek, ráadásul végre hozzá passzoló nyakkendő is volt. Majdnem megkönnyeztem. Na nem érzelmi túltöltés, hanem az ára miatt. Azért meg fogom venni. Csak még aludnom kell pár napot, amíg a bankom is egyetért velem. Közben volt nevetés, alvás, várás, ott-kell-hagyni-majdnemsírás, lábfájás, részemről serpa-üzemmód, meg nahát-ebbe-az-öltözőfülkébe-be-lehet-látni. Vessetek rám követ, de ennyi kijár szerintem. Ha meg nem, most már mindegy. You can leave your hat on... Leszögezném semmi újat nem láttam. És hagyjuk a kérdezősködést. Na.
Pénteken folytatása következik, bár azt hiszem más felállásban. Egyelőre egyedül, aztán majd kiderül.(A rím azért befigyel-a szerk.)

Holnap dózsázás, mielőtt eltunyulnék, miután elmúlt a hát- és vállfájásom. Többek között hála a reggeli masszőrnőmnek. Drága vagy.
Pécsről megjöhetne már a nép, mert elunom magam. Elvégre nekem már itt a hét vége.

Megjegyzés a cím értlemezhetősége végett: mini-Winnie-the-pooh gazdát cserélt és már az enyém, kitúrta a helyéről a szűz WB nyuszilány, de jó kezekbe került, vigyázni fogok rá. Új drágaszág.

Slapsgiving

Még mielőtt nekiálltam volna a Kazohinia c. könyv maradékának, befutott egy beszélgetés, aztán megnéztem kedvenc sorozatom egy részét. Megosztok veletek egy kis részletet belőle. Mert legen...wait for it...dary.

Semmitt-evés

Volt már, hogy csak úgy nekiálltatok írni, cél nélkül? Igazából ma sem történt semmi egetrengető, bár az első héten nem is vártam. Kicsit olyan érzés, mintha nem lett volna nyár. Pedig volt, nem is rövid, nem is egyszerű. Jó érzés látni a napfelkeltét és a napnyugtát egyaránt. Mindig megnyugtat. Megint lementem Dózsába és meg is fájdult a hátam. Paff. Fáradt vagyok és az evés is kimaradt egy napig, de azt már bepótoltam hippi-hopp, amint hazatértem a Roxfortból. Ahol egy délután alatt elvégeztem az 5. évemet. Jól van, igazából csak a koleszos lányaim hívtak meg egy HP bámulásra, amit persze, hogy nem hagytam ki. Mellettük nem lehet unatkozni. Egyáltalán. Lefáradni azt lehet, de az amúgy is megvolt. Persze kedvenc Duna-menti barátosném már önmagában a személyes örömforrásom, és most nem volt egyedül; ilyenkor féktelen röhögés szokott kerekedni bármiből. Hadd engedtessék meg némi ego-szabadjára engedés. Számolatlanul (29-a szerk.) kapom a jobbnál jobb visszajelzéseket az új frizurámra. Jó érzés na. Most úgy nagyjából ennyi akart kibújni az ujjaim hegyéből, még lehet, hogy írok valamit később. Esetleg mégsem. Elmegyek olvasni.

Hétfő. TO vs rendszer.

Az első napom pitypangosra sikeredett. Körülbelül semmi értelme sem volt. Leszámítva, hogy végre találkozhattam néhány nagyon is hiányolt emberkével. És persze rengeteg olyannal, akiknek egyáltalán nem nélkülöztem a társaságát. De ez a tömeg velejárója. Viszont szép volt az idő, rögtön aktivizáltuk magunkat egy kiadós sétával a campus zegzugos birtokán. Majd összességében aktív semmittevéssel telt az idő 'várakozás' címén (részemről többnyire beszélgetve fetrengés a folyosón, kint a padokon, lépcsőn). Hála a tavi emberek szervezőkészségének. Majd holnap. De a végeredmény egy mosoly, mert az Erőm velem volt.

Megjegyzések:
1. Sok a gólya. Néha lépni sem lehetett tőlük.
2. Rendszeres tollas szervezés alatt.

Autumn: begins

Az elmúlt napokban 'kiscsaládom részire' voltam lefoglalva. A maradék idő belső lámpát lekapcsoló semmittevéssel telt el. Olvasni azért olvastam, de csak keveset sajnos, majd bepótolom. Tegnap voltak a nagybátyámék látogatóban. Csak a szokásos. Ma délután elmentünk nővéremékkel tollasozni. Jó volt újra játszani, de elfáradtam. Viszont bal kézzel már egészen jól megy, rövid idő elteltével néha parádés ütésekre voltam képes. Szóval mindkét agyféltekém jól látja el feladatának ezen részét. Ezt jó tudni.
Most tudatosult bennem, hogy véget ért a nyár. Kint kifejezetten hűvös az idő már estefelé is. Ideje vennem őszi ruhákat és miegymást. Lassan az új öltönyömre is fel kellene készítenem a varrónőmet, nehogy sokkot kapjon, vagy ha nem vállalja, akkor keresnem kell egy megbízható üzbég szabót. Esetleg más nemzetiségűt. Az egyetlen probléma, hogy a környéken nem igazán tolonganak a férfiszabók. Még egy gyönyörű, de kihalófélben levő szakma. Még van egy hónapom találni egyet. Ha esetleg bárki tudna ajánlani valakit Kaposváron vagy mondjuk 70 km-es körzetében, akkor kérem jelezze itt vagy más elérhetőségemen.
A nyár vége mást is jelent. Kezdődik egy újabb őszi szemeszter. Mindenki örül, aki szintén hasoló a cipőben jár. Egy maroknyi bátor ember tartja majd bennem a lelket a sok ostoba lény között. Hosszú lesz ez az utolsó év. Nagyon hosszú. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy egy csodálatos félévvel nyitunk és mindent visszaszívok. De ne áltassuk magunkat. Tapasztalatból tudható, hogy nem így lesz. Mindenesetre lesz, ahogy lesz, de holnap mindenképpen megkezdődik.

Más. Frissítettem a jukebox tartalmát, ha esetleg valakit érdekel. Már én is untam. Valamint új a látogatószámláló widget is. Az előző felmondta a szolgálatot 176-nál. Remélem ez megbízhatóbb.

Végezetül minden kedves és nem kedves egyetemistának sikeres, attrocitásoktól és detoxtól mentes, de azért túlélhető szemesztert kívánok ezúton is!

New waves

Az utóbbi másfél hónapban építettem egy tutajt az akkori reményvesztettségből és az új szelek által keltett hullámokat igyekeztem meglovagolni vele. A kezdeti lendület később alábbhagyott, majd jött egy új hullám, aztán egy másik, és így tovább. Láthatóan és érezhetően más lett a világ körülöttem. Bár tulajdonképpen csak szemléletváltás történt/történik. Arra törekszem, hogy visszaszorítsam magam a régebbi életem korlátai közé, de közben megtartanám az újonnan felfedezett önmagam. Nem könnyű.
Az elmúlt évben számtalan olyan esemény történt, amelyekre nem vagyok büszke, és olyanok is, amikre méltán lehetek. De túlzottan elrugaszkodtam az addigi önmagamtól, mondhatni páros lábbal indultam rögtön az arcára taposva. Kialakult az a stílus, ami sokaknak ellenszeves, de még többeknek nem az. Eltelt egy év, nem minden vihar nélkül, de azért leginkább napsütésben, rengeteg jó emberrel hozott össze a sors, bár a megszámlálhatatlanul sok egyéb archoz képest ők is kevesen vannak. Ahogy múlt az idő egyre kevésbé találtam a helyem, a régi jó barátok távol kerültek, új barátságokat pedig nehezen kötök. Kevesen képesek elviselni hosszabb távon. Ez tény. Megváltoztam és nem feltétlenül jó értelemben. Persze voltak, akik kitartottak mellettem és nekik köszönhetően nem lettem menthetetlen.
Így érkeztünk el a blogom kezdetéig, azaz a személyes újkorom beköszöntéig. Ezt az évet egyfajta felkészítő fázisnak szánom az eljövendőkre, amit egy teljesen új, ismeretlen környezetben és emberekkel fogom eltölteni. De minél közelebb a továbblépés Szegedre, természetes módon, annál jobban kötődöm Kaposvárhoz. Mert bár képtelenségnek tűnik, hogy az aktív kereső éveimet itt töltsem, de "Szeretem Kaposvárt!" és visszavonulni bármikor tudnék ide és a lehetőségeim adottak..

Az elmúlt két nap leginkább aktív sportolással telt (dózsa-berzso-dózsa), otthoni pihivel és rengeteg olvasással fűszerezve. A titkos összetevő pedig egy több szakaszból álló maratoni beszélgetés volt kedvenc Duna-menti barátosnémmal. Holnap telihold, meneküljetek.

Ha kedd, akkor...

Tegnap 'dózsahalál' után újfent kedvenc barátosnémmal töltöttem el egy délutánt (ha olvasol, nagyon jól áll az új frizurád, tényleg). Bizonyos vásárlásokat eszközöltünk, amelyeket nem részleteznék. Annyit elmondhatok, hogy 67,5%-ban sikerrel jártunk. Na de a lényeg, kedveskéim, a lényeg, hogy letöltetett velem egy filmet, amit akkor már én is megtekintettem az éjjel. A címe: Into the wild (Jon Krakauer azonos címet viselő regénye nyomán). Ezt a filmet bizonyos érzelmi intelligencia-szint alatt nem ajánlom megtekintésre senkinek, mivel nem értenék meg, akik pedig rendelkeznek ezzel, azoknak pedig csak annyit, hogyha tehetik, ne egyedül nézzék. Hosszú idő óta ez volt az első komolyabb érzelmeket kiváltó alkotás, amit láttam, és megihlette a rajzaim között látható új képemet.

Ma délutántól végérvényesen lezártnak tekinthető a nyári gyakorlatom, mivel megkaptam a kiskönyvemet, benne az "összességében kiválóan teljesített" zárszavakkal. Ez azért jó érzés tud lenni. Bárány után sétáltam egy kiadósat, ha már a tegnapi kihajtás után kondi-pihenőnapot adtam magamnak, és talpalásom során beszereztem Bernard Malamud: A lakók c. könyvét, amit már hónapokkal ezelőtt felírtam a kívánságlistára. Ráadásul a Libriben ráakadtam H. Kissinger: Diplomácia c. vaskos könyvére, amit, elnézve a jövőmet, mindenképpen érdemes lenne elolvasnom, na meg persze érdekel is. Aztán a sarokban eldugva előbukkantak Rimbaud, Verlaine és Villon verseskötetei. Hmmm.. Csábító, bár igaz, hogy az angol fordításban szeretném őket könyvformában, de felkutatásuk eddig még nem járt sikerrel, monitoron olvasni pedig fárasztó és nagyon nem ugyanaz az érzés.
Majdnem lemaradt, de az ETR-csoport végre elhárította a problémát és sikeresen felvettem a kurzusaimat. Ezúton kívánok kitartást és türelmet minden ezen tevékenységgel küszködő sorstársamnak. ETR, wherever you are. (vagy Neptun, de azt nem ismerem)

Hajrákóczi!

Először és utoljára(valószínűleg) elmentem a Kaposvár-FTC NB1-es labdarúgó mérkőzésre; de minek? A játék képe alapján igazságos döntetlen született, de baromira igazságtalan 0:0 a nézők szemszögéből. Az elmondható pozitívum, hogy legalább esett az eső, fújt a szél és tegnaphoz képest 10 fokot hűlt a levegő, tehát igazi angol időjárás, de sajnos angol foci nélkül. Egy élmény volt. Utána mentünk Szicíliába pizzázni (sok mínusszal az értékelő lapon) és utunkra hazának.
Felmerült egy Budapest-Liverpool trip, a Loki kinti vendégjátéka okán, álom egyeztetés alatt.
Holnap go Giancarlo!
Oíche mhaith!

Itt van a nyár, itt van újra.

Sikeresen végigcsináltam a 3 hetes gyakorlatom. Most már minden teljesen rendben van. Annyira jó érzés. Kicsit hiányozni fog, de igazából persze, hogy nem. Tapasztalatszerzésnek és annak, hogy megbizonyosodjam affelől, hogy jól döntöttem a pályaváltásom ügyében, tökéletes volt. Lett pár új ismerősöm, még kisebb lett ez a város, néhányukat szívesen látnám később újra, de a legtöbbjüket nem. Talán érthető.

Ma hosszú ideje először nem kellett időben kelnem, ezt kihasználva felébredtem 9 órakor, természetesen. No de sebaj. Szundi üzemmód után kiadós reggeli, majd 1-kor Dózsában kistestgyilkolás baráti körben (jelentős kihagyás után-a szerk.). Még érzem azért, de holnap újra megyünk. Utána otthon rapidpihenés zuhannyal, és irány a Bárány elkönyveltetni a gyakorlatom. Aztán élvezetes zúg a Volga a barátosnéimmel. Ideje volt már és sosem elég. Mert ki lenne belőlem nélkületek? Nem akarjuk tudni.

A Loki a Liverpool-t, a Lyon-t és a Fiorentina-t kapta a sorsoláson. Megyünk a hazai meccsekre. You'll never walk alone.

Reggeli

Lassan megkezdem az utolsó munkanapom. Végre.
Kis blogom elérte a 100 látogatót, amit sosem gondoltam volna (pláne nem 10 nap alatt), de ez mellékes. Tegnap pörgős nap volt a munkában, utána a körülmények által leredukált berzsó-kétérintő, majd a DVSC meccs megtekintése következett. Szép volt fiúk! Ősszel és tavasszal 'fogd a pénzed megyünk Pestre' bl meccset nézni. Nem hittem volna, hogy ez még az én időmben bekövetkezik. De mégis.
Szép napot mindenkinek!

Bajok lesznek..

Kicsilány, nem leszünk ilyen jóban, ha ezt eljátszod velem még egyszer. Capise? Digitális könyvégetést fogok rendezni, és tudod, hogy megtenném.

Ez most ilyen gyorsra és személyesre sikerült, nem véletlenül. Most megyek aludni, mert ma még munka vár. Slán!

Csodák márpedig léteznek.

Hosszú nap volt, éppen most értem haza a munkából. De nem mindennapi dolog esett meg velem délután és ezzel nem bírok várni. Ugyanis nem mással, mint Törőcsik Marival volt szerencsém találkozni (és beszélni pár szót), természetesen a férje, Maár Gyula is ott volt. Hosszú másodpercekig nem tértem magamhoz és még mostanra sem tudtam feldolgozni. Hihetetlen. Annyira..áh.

Van holnap.

Holnaptól megint jön a rég nem látott munkanap. "Örülünk, Vincent?" Még 3 napom van vissza, úgyhogy csütörtöktől szabad leszek bárki számára. Ennyire nem kell tolakodni. Lassan el kellene mennem aludni. Halgassunk zenét.

P.S: Egy félbeszakadt beszélgetés várja második felét. Kisasszony, amennyiben olvasta, jelentkezzen kérem. Jelige: I like Gemenc.

I did it.

Tegnap sikeresen befejeztem a maratont és ez minden esetben nagy szó, még akkor is, ha kellett közben az alvás. Voltam tollasozni is végre drága nővéremmel, már rettentően hiányzott. Sokan viccesnek tartják, de próbálják ki 2 órán keresztül berohangálni a pályát úgy, hogy minden labdát a megfelelően üssenek meg. Egyáltalán nem könnyű. Pont ezért szeretek játszani. Aztán levezetőnek 20 perc faltollas. Na az már tényleg kegyetlen. A szabályok akár a squash-nál, de itt olyan erővel kell megütnöd a tollaslabdát, hogy rendesen visszajöjjön a falról. Kicsit még remeg a kezem. Közben az unokaöcsém csattogott mezítláb körbe a teremben, nagyon édes volt, mint mindig, és már tanítgatom játszani. Jó, tudom, még nincs két éves, de ehhez is van érzéke, elvégre zsenipalánta. Aki ismeri, tudja, hogy nem túlzok.
Ma elvégeztem a nagytakarítást a szobámban. Jómagam, a törlőrongy és a porszívó vs. minden szösz és por serege. Kiütéses győzelmet arattunk. Jelenleg gizikével szenvedek, telepítem a lemaradt drivereket, hogy tudjam használni végre, bár egészen megszoktam ezt a kis lapost. Leginkább a tárhely hiányzik.
Szép napot mindenkinek!

Fly, you fools.

Elkezdtem egy Lord of the Rings maratont. De 2 rész után be kell látnom, hogy nem tudok egész éjjel fennmaradni és befejezni. Főleg így egyedül. "I'm too old for this stuff." Oíche mhaith.

Hosszú..mostfigyelj... hétvége

Az elmúlt két napban dolgoztam és kipihentem azt, úgyhogy csak a szokásos. De most jön ám kivédhetetlenül a hosszú hétvége. Tessék szépen kihasználni. Ráadásul jó időt mondanak az időjósok, a békák, sőt a bohócok is. Minden adott. Fogalmam sincs mit fogok csinálni, de majd csak jön valami vagy valaki magától. Ehhez egy all time classic...

Possimpible

Nos, a jövőbeni szegedi tanulmányaimnak masszív gátat szabott az ostoba felsőoktatási rendszer. Minden lehetséges kiskaput és titkos bejáratot leellenőriztem és mint kiderült possimpible bejutnom a nemzetközi tanulmányokra. Egyetlen lehetőségem lenne, de az kivitelezhetetlen, mivel a jövő nyári érettségiszezon alatt én éppen jelen tanulmányaim befejezésével leszek elfoglalva. Ha megfordult volna a fejemben a költségtérítés, akkor hamar elhessegettem volna, mivel 180.000 HUF/félévről beszélünk. Ami sok, de legalábbis rengeteg. Államilag finanszírozott levelezőt pedig nem indítottak ezen a szakon. Ezen tények tudatában, úgyszólván elkeseredtem. Fogalmam sincs mihez kezdjek, és ez a tanácstalanság felőröl..De nem akarom feladni. Persze ettől nem jobb a helyzet.

Hétfő volt. Dolgos munkanap. Túléltem. Lett egy új csapos ismerősöm. Megyek aludni lassan. Hosszú nap jön. Megint. Stop. Hiányzol. Stop. Azért boom-de-yada.

Boom-de-yada

A komolyabb hangvételű irományom megszületését szabotálta egy szép vasárnap, így talán majd ma a drága hétfő kihozza belőlem. Újra fejest ugrok a munkába. Viszont boldogan megyek lefeküdni és mindenkinek hasonlót kívánok.

The Bro Code

Igen, elkezdtem olvasni Barney Stinson remekművét. Awesome. Minden férfinak ajánlom (hölgyeim ne haragudjanak, de az 'Article 4' értelmében nem tehetek másként), aki tud angolul, legalább olvasni.
A péntek kegyetlen volt a munka szempontjából. Megdolgoztattak minket rendesen, ami nem baj, mert szeretek dolgozni, de azért csúnyán elfáradtam. Hazafelé beültem szokásosan inni valami nem-ingyen-iható-munkahelyi-szódát-amitől-csömöröm-van-de-kell-a-lét-fenntartásához italt az Istambulban. Majd onnan elindulva egy délutáni Ivory Coast koncert (gyenge volt-a szerk.) fele, összefutottam egy ismerősömmel és egy haverjával. Elbeszélgettük az időt, csapódott még hozzánk egy fő, ettünk egy pizzát, mindezt úgy, hogy végig szorongattam kis zöld táskámat benne a 'minden igaz rá, de nem tiszta' munkaruhámmal. Végre történt valami spontán, szokatlan, ami megszakította a mindennapok sormintáját.
De nem lettem meglepve, mert nem jöttél, azt viszont elismerem, hogy hirtelen ötlet volt, azért remélem sor kerül rá.
Holnap előreláthatólag kicsit komolyabb témát fogok feszegetni, mert most nincs erőm nekiállni, nem tiszta a fejem, bár nem éltem tudatmódosító szerekkel. Tényleg nem. Slán.

Unom

Ez a nap is elsuhant, ugyanúgy mint az előtte levő. Ugyanazt kellett dolgoznom, ugyanolyan jól csináltam, ugyanakkor végeztem, ugyanúgy jöttem haza, ugyanazt tettem itthon, ugyanazokkal beszéltem, kivéve éjjel egy rövid ideig és ezért hála és köszönet; szóval szürkék azok a hétköznapok. Talán ma már más lesz, hogy egy kicsit, az már biztosan tudható, de hogy nagyon, az majd kiderül. Remélem spontán leszel vagy 'ugromadunába'. Nem láttam csillaghullást, mert felhős volt az ég. Kicsit egyedül érzem magam. Magányosnak, mondhatnám. Sok régi barátom adta fel pozícióját és mivel el vagyok foglalva, meg nem is érzek késztetést, ezért nem találok újakat. Jó lenne találkoznom néhány személlyel, akivel jó kapcsolatot ápoltunk, de mostanában nem láttuk egymást, persze biztosan jó oka van ennek is.
De legalább elkezdett esni, másokkal ellentétben én imádom az esőt, úgyhogy ez jó. Későre jár, nem is köt most le az írás, úgyhogy balra el..

Egy hónap

Túl a munkahét felén. Ez mindig jó érzés. Főleg most, egy számomra sikeres nap után. Két fővel megcsappant a csapatunk, ezért ketten vittünk 10 asztalt bent, méghozzá abszolút problémamentesen.
Egy hónapos lett és mára már (nehezebb gyakorol mindenki...) a daily routine része ez a hely. Az elején úgy határoztam, hogy próbahónapot tartok, és utána majd meglátom. Nos, örömmel jelenthetem be, hogy az igazgatótanács döntése értelmében, meghatározhatatlan időre folytatódik a bejegyzéseim közzététele. Köszönhetően a sok, pozitív visszajelzésnek is. Ezúton cáfolnám azon híreszteléseket, hogy a Cosa Nostra jelentékenyen befolyásolta volna az ítéletet.
Mivel megkezdtem rövid egyedüllétem, így ma rövidre kell fognom mondandómat, vár még a mosogatnivaló, és ehhez a lakáshoz nem járt egy házimanó, de még egy öreg padlásszörny sem, így magamra szorulok. I do what I have to do.
Láttam egy kéményseprőt, ez lemaradt. Good night and good luck. Stílszerűen.
Na meg meteorfigyelés ajánlott, mert gyönyörű, persze ha nem felhős az ég, mert akkor nem annyira látványos.

Kedd...wait for it.....volt.

Ez a nap is eltelt valahogyan. A munkában semmi szívverésgyorsító nem történt, bár többmenetes, halálos küzdelmet folytattam a mikróval és benne található szennyeződéssel, oldalamon a hideg zsíroldóval, amely félúton átpártolt az ellenséghez. Én győztem, pontozással. A vége felé már annyira unatkoztunk, hogy nekiálltunk elmosogattatni és eltörölni a poharakat. A Főnök bent volt, sokat, még beszélgettem is vele. Minden rendben. Egyébként látogatási idő 5.00 pm. környékén, közben egy ital elfogyasztása ajánlott. Ha valakit esetlegesen érintene. Persze, hogy nem. Este hazaesés volt, úgyhogy megint használhatalan voltam pár félóráig. Ráadásul feljöttek a nővéremék is, szóval egy pöpp dózsázás sem kapott esélyt. Nem lesz ennek jó vége. Az ideiglenes nálam-tartózkodási engedélyt kiállító bizottság összeült, jöhetnek a jelentkezések. Vagy nem. Álságdetektoraim észlelték, hogy a profilmegtekintéseim száma ugrásszerűen megnőtt. Remélem nem csak egy lelkes kattintgatónak köszönhetően, mert az elég szomorú lenne. Továbbá szeretném azt hinni, hogy el is olvassák ezeket az éjjeli irományaimat, amik többnyire egy-egy átlagos, ásítást gyakorta kiváltó, ne adj isten szerénytelen személyemről szóló bejegyzések. Pfúj! Mégsem szégyen, én is olvasom magam. Minden kitartó vagy rettentően lusta embernek, aki végigolvasta, jóccakát mondok!

Merengő

Elég hosszú és fárasztó volt ez a nap. A Főnök a házban volt, ami egyet jelent a teljes 8 óra letöltésével és a perfekcióval minden téren. De túléltük, és még sohasem örültem jobban annak, hogy hazaértem. A lemerült akku töltése közben minimálisra süllyed az elmehasználat, így fényképeket nézegettem és emléket idéztem.

Például kis családom húsvétolása papámnál a kertben.

Vagy egy felejthetetlen este, amely a 'csajbuli' néven híresült el, és őt ettük meg. (mellesleg finom volt)

Aztán egy csodálatos rijekai út, mert az élmény megfizethetetlen.

Na és a fesztivál, ami mindent vitt, visz és vinni fog. Fishing on Orfű/2009/
Nézni a képeket, elmerengni az élményeken, közben zenét is hallgatni, de csak az élvezhető káosz megteremtése érdekében. Majd rájönni, hogy mennyit is változik az ember, és mindig csak akkor döbben rá, amikor ezt teszi...
Friss hír: szerdától szombatig egyedül leszek ebben a hatalmas, ijesztő lakásban, úgyhogy ideiglenes lakótárs kerestetik. Ha nem lesz elég jelentkező, annál jobb.
Holnap hasonló forgatókönyv várható, de beiktatok egy kondit valahova, mert már ideje lenne átmozgatni magam rendesen. Komolyan mondom a 11-től 19-ig tartó munkaidő a lehető legrosszabb. Az egész napom elúszik, ráadásul estére, mikor végre szabad vagyok, lemerülök. Ejj.

Szomdenevér

Éjjel 1 óra. Egy komplett családi drámát kellett végigkövetnem hallás útján. Megkímélhetett volna ettől a sors. Múlt időben írtam, bár újra és újra képes újult erővel belevetni magát a, mint kiderült születésnapos és lelkiekben nemrég összetört hölgyike (aka 'drama queen'), és mindezt érezhetően hangosabban teszi a kelleténél. Ezzel sokak mézédes álmát megzavarta, ráadásul volt egy kigyúrtabb természetű úr, aki ennek hangot is adott, méghozzá úgy, hogy egy kisebb szupervulkán kitörése során keletkező hangrobbanás erejével lesuttogott a negyedikről. Később lement történetünk színhelyére (a ház kapujába) és megpróbált kultúráltan eldiskurálni a főhősünkkel. Talán felesleges mondanom, sikertelenül. Lassan kiérnek a drága biztos urak, akik értesítését több ízben felhozták mindent ütő kártyalapként a vitájuk eldöntése érdekében, hogy ki és miért is ordibált, miért tette Anita azt, amit tett és hol van 'drama queen' cigarettája? Halk beszélgtés foszlányai surrannak be a félig csukott ablakom és a keret közti résen, a dohányzás sokat magyarázott nyugtató hatása ismét bizonyítást nyert. Mire ezen sorokat leírom, addigra: "Áll néma csend; légy szárnya bent, se künn, nem hallatik: ...". Itt a vége, fuss el véle!

A napom egy kiadós alvással vette kezdetét, az elmúlt hét minden nyűgét, s nyilát kialudtam magamból. Egy, a szokásaimhoz képest gyorsnak nevezhető ebéd után pedig belevetettem magam Faludy Görgy, Pokolbeli víg napjaim c. könyvébe. Ezt olvasva megint felszíre tört belőlem az érzés, hogy miért nem születtem egy évszázaddal korábban...
A napom további része ezen mű olvasásával telt, csak a helyszínek váltakoztak a szobámban levő ágytól-a nagypapám töröcskei házának teraszáig tartó intervallumon.

Péntek 7.

Kiderült, hogy ott fent is olvassa valaki a blogom, ugyanis ma összehasonlíthatatlanul jobb volt a munka, mint tegnap, lévén nem kellett együtt dolgoznom azzal a két személlyel, akikről az előző bejegyzésemben megemlékeztem. Nem mondom húzós nap volt, de felpörögtünk és mindent megoldottunk. Igazi csapatmunka mutatkozott meg. Nem mellesleg letudtam az első hetemet. Hurrah! Jöhet a megérdemelt hétvégi pihenő, amit leginkább olvasással fogok eltölteni. Vasárnapra pedig megint összehozunk valami kis baráti, labdás időtöltést.